Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
..............mu 1975. nov. 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 ÍIm%> vég? i A hajnal köddel érkezett, még reggel is fehér lepelként borítja a tájat. A szerencsi vasútállomás szinte észrevétlen tűnik el a ködben, csak a kivilágított ablakok hunyorognak halvány fénnyel. Hat óra 311' perc. Sípszó. Aztán egy zöld lámpa villan. Az első vágányról indítják a hegyaljai szerelvényt. Az álmos gőzös sisteregve engedi a gőzt, lassan, komótosan ballag ki az állomás épülete elől, hogy nekivágjon az útnak, felfelé észalcra, Hidasnémeti felé. - Egyre távolo-i dunk. A vasút két oldalán —. amerre kanyargunk — szürkére fakult legelők, rajtuk egy-két befagyott víztócsa csillogása esős napokat idéz. Arrébb fagyos kukoricaszárat zörget a novemberi szél. Most szinte lépésben haladunk. A má- di emelkedő alaposan meg- izzasztja derék gőzösünket. Csak úgy szórja a szikrákat az öreg „csühös”. A kocsiban két kisgyerek, az ablakhoz tapadva bámulja ,a szokatlan tűzijátékot. Felérünk a tetőre. Balra már a dombok emelkednek, jobbról még követ a síkság. Mintha oszlana a köd. A távolból már kivehető a tokaji hegy szürke körvonala. Nincs sok utas. Jobbára, a Szerencsre bejáró „csoki gyáriak” jönnek az éjszakai műszakból, meg a Mádra utazók, akik az őrlőüzemben dolgoznak. Rajtuk kívül még néhány pincemunkás tartozik a törzsközönséghez. Feltűnnek az első szőlők, aztán — Szerencs után először — házak. Ez már Mád. Az őrlőüzem, a „kaolin” betonkolosszusa hi rtelen toppan elém. A rakodóvágányon üres teherkocsik sora várja éhesen a Zempléni-hegyek kincset érő termékeit.. Mádot elhagyva lefelé ereszkedünk. Futnak mellettünk a megszaporodott szőlőtáblák, majd jobbra ismét szántóföldek sorakoznak. Ez már a rátkai határ. Hamar Rátkára érünk. Az állomásépület nem mai. a váróterem kicsi. Az utasok jó része az épület előtt topog. A másik vonatot várják, a lefelé jövőt. Szerencsre, Miskolcra utaznak. Itt csak egy vágány van. majd a következő állomáson találkozik a két vonat. A köd teljesen felszállt. A falu felső végén modern, palatelős házak hosszú sora. Ez már az új Rátka. Lassan összeépül Tállyá- val... Jobbról szelíd vulkáni kúpok ölelik a völgyet. A hegyek alatt Túliya. A két templomtorony, mint kihegyezett ceruzák, már mesz- sziröl jelzik a települést. Valamikor a reformáció korában még város volt. Bár azóta vesztett jelentőségéből, még ma is fontos település. Itt találkozunk az ..ellenvonattal”. Azon többen utaznak. A városok, a munkahelyek vonzereje sok ingázót „termelt ki”, erről a vidékről. Sajnos, errefelé kevés a munkalehetőség. A két vonat füttyel köszön el egymástól, majd mindkettő folytatja a maga útját. Tállya végén zúzott kőhegyek várnak elszállításra. Távolabb a kőbánya fehér, hegyet fogyasztó falai meredeznek. Kötélpályán érkezik a kő. amit itt az állomás mellett zúznak apróra. Üjabb állomás, Golop következik. A községből keveset látni. Az távolabb van. ott a koporsó alakú hegy mögött. Csak a magányos állomásépület tudatja. hogy község van a közelben... És máris Aba- újszántót jelzi az éleset sípoló gőzös. Eddig tart a Hegyalja. Mármint szőlész értelemben. Az újhelyi „Sátor-tói" a szántói „Sátorig”. Hajdú AKÁC ISTVÁN: Modigliani Fuldokolva imádtam ezt az érzést, — ezt a testünkből kiváltott gyönyört, mert láttam, hogy a lányok boldog arca elérhetetlen fényben tündököli ... CenkekHcl dolbálták a két szemem. — Ittam a senkik füstös lötty-borát. __Ütlegeltem, s a hajánál elhaltam, p edig Ö tartott ki mellettem legtovább. — és, persze, festettem, míg belehaltam! Üdvözleí Macedón iái ól Kunt Ernő fametszete Szikszó nagy gondja ÉSZAK-MAGYAUOUSZÁG legjelentősebb „ide- genforgal mi folyosójának” nevezik a 3-as számú országutat. Sok tízezer autós turista lépi át az országhatárt Hidasnémetinél (le- ■ gyünk egészen pontosak: Tornyosnémetinél). Miskolc felől Hidasnémeti irányába tartok. Az út folyton emelkedik. Az utolsó bukkanó előtt beérek egy cammogó teherautót. Csakhamar kiderül, lerobbant, egy másik teherautó vontatja. A szükség “törvényt bont, minden bizonnyal átlépném a záróvonalat, ha nem bukkanó előtt volnék, és nem tudnám, hogy a turisták a megengedett l()0-as tempót is gyakran keveslik. Elképesztő bűz árad a teherkocsiról. Amikor jobban megnézem — van rá időm, hosszú percekig, lépésben araszolok utána — nem akarok hinni a szememnek. A ponyvával felületesen lefedett rakomány, vágóhídi melléktermék. A csúcsra érve, megköny- nyebbülten nyomom meg a gázpedált, végre kikerültem hatóköréből, menekülhetek. A szikszói domb tetején vagyok, a hétezer lakosú városka kellemes látványt nyújt idefentről. Amint leérek az aljba, az orromnak nem akarok hinni — az autó messze mögöttem, s megcsap a szörnyű bűz, és hiába a hirtelen gyorsulás, a heves széláram: a levegő minden molekulája 1 átvette ezt a sza( got. Sietve bezárom az ablakokat, de hát a Trabant nem légmentes, miképp egyetlen más kocsi se az. A mellettem elhúzó Ford, a nyeglén előkelő Merci se, s utasai is hiába nyomják meg az ablakot záró gombot.. a nagyközség közepén se frissül a levegő, a modern, szemnek is tetsző új kórház is tetőtől talpig ebben az átható bűzben. Mi más juthatna eszembe! A tanács, mély megköveteli, hogy az útra néző házak gondozottak legyeitek, a kerítések kellemes látványt nyújtsanak, a levegő tisztaságára nem ügyel ? Rozinán Gyula tanácselnök gondterhelten hallgatja kifakadásomat, várja, hogy végére érjek. — KÉTÉVTIZEDES gondunk ez — mondja kedvetlenül. — Nem múlik el tanácsülés, hogy szóba ne kerülne. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Állati fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ÁTEF) szikszói üzemének felettes hatósága nemegyszer durván ránk förmedt, hogy mi a népgazdasági érdek ellen vagyunk. Gondolja meg; ha eszünk, ha sétálunk, ha fekszünk .. . Dramatizáljon tovább? Ez a bűz mellénk telepszik hívatlan vendégként, nem rázhatjuk le, nem mondhatjuk neki, kívül tágasabb, nem csukhatjuk be előtte az ajtót, beszemlelenkedik az ablakon, a réseken. Nagyközségünk Miskolc agglomerációs övezetébe tartozik, 2500 bejáró dolgozónk van, zömmel nagyipari munkások. Kijut nekik a' rossz levegőből a gázos, poros munkahelyeken, de esküsznek rá, liogy ehhez, képest az üzemé üdülői levegő. — Hirtelen megemeli hangját. — Népgazdasági érdek, de ilyen áron?! Tavaly tömeges oltást kellett elrendelni a járványveszély miatt. Az üzem területén, nem megengedhető módon, szabad téren tárolt, bomló anyagot milliószám lepik el a legyek. A húsz év óta gyűlő zagyot se elvezetni, se megsemmisíteni nem tudják. A Vadász-patakot, mely keresztül folyik nagyközségünkön, bűzös csatornává változtatták. Most végzik a part burkolását. A KÖJÁL fertőzöttnek nyilvánította a patak iszapját, a munkásokat védőoltásban kellett részesíteni. Idegesen 1 belekaszál a levegőbe. , — Hát ezt tudnám előadni a tanács mentségére, amelyet választói szüntelen ostromolnak: csináljon végre valamit! Kiálltunk az. egyemeletes épület erkélyére. Lassúdad, valóban lépésben akkor haladt el a főutcán a vontatott szerelvény. Az emberek zsebkendőt kaptak orruk elé. A tanácselnök széttárta karját: — Hát ez van! Higgye el, nincs szó, mely kifejezné keserűségünket. Mi a Vadász-patak völgyéből kapjuk a léghuzatot, onnan jön az eső is, Ott volt egy üres, nagyobb épület, és a vállalat lecsapott rá, nem törődött az uralkodó széljárással, semmivel se törődött. Azt mondják, a pénznek nincs szaga. Az itt szerzett nyereségnek sincs a vállalat központjában. A két évtized ígérgetéssel telt el, megoldják a derítést, a vízellátást, és teljesen szagtalanítják. Már tudjuk, az elkövetkezendő öt évben se számíthatunk jelentős javulásra. ami pénzt kapnak, azt szinttartásra fordítják, semmi fejlesztés .nem lesz. Mi nem tehetünk mást, kérünk, könyörgünk: minden feltétel nélkül szüntessék meg a termelést, hiszen amit maguk után hagynak, még t alán évekig nem lehet „kiszellőztetni”, jókora területet teljesen elszennyeztek. A 3-as „turistafolyosó” kb. öt kilométerére telepszik rá az ÁTEF szennyezte levegő. De a gépkocsi maximum tíz perc alatt átszalad rajta. A hétezer ember nem szaladhat el, itt az otthona. Ezt a hétezret sajnáljuk tehát, nem a to- vaszáguldó turistát, ő zsebkendővel az orrán is kibírja azt a tíz percet, — EZ A BŰZ sajátos bűz — mondta nekem a kórház egyik főorvosa — a legveszedelmesebb. ugyanis a közérzetet szennyezi.- Ért engem?! — kérdezte szinte dühösen, arcomra függesztve tekintetét, mintha értetlenségen kapott volna. A közérzetet! A lelket. A ps ' likumol! Érti már? Bólintottam, értem, mái hogyne érteném. Ha megcsapja az ember orrát, elnémít nevetést, elront étvágyat ... s beugrik Trabantjába és igyekszik „lötá- volon” kívülre kerülni. Aki megteheti. A hétezer szikszói marad. Gulyás Mihály Á ovárkaoon belül ! ' Amikor szerda délelőtt a Diósgyőri Gépgyár útjait jártam, bizonyos voltam benne, hogy egy-két incidenst nem kerülhetek el Nem kelleti sokáig várni. Egy 17—18 év körüli fiú, aki zsebretett kézzel, ráérősen ballagott, kérdésemre, hogy hol a munkahelye enyhén sfeólva agresszíven válaszolt: — Mi köze hozzá, hogy hol a munkahelyem9 Egyébként is foglalkozzon már valami mással, mert maga is csak itt teng-leng, ahelyett, hogy a munkáját végezné. Aztán végigmért és ugyanolyan lassan, ahogy jött, L ndult tovább ... A központi normaosztály vezetője, Rücskei László kedden tudott fogadni. A normaosztály, amely a vállalaton belüli termelő gyáregységek tevékenységét méri általában két tő feladatot tart szem előtt T Az egyik az elemzés, a másik pedig a feltárás. Felmérési módjai közül a munkanap-fényképezést, a mintavételes és az áramregisztráló műszeres teljesítménymérést alkalmazzák. — Mindhárom eljárást rendszeresen ismételjük a termelő gyáregységekben. A gépek kihasználtsági fokán kívül végső soron a dolgozókat is ellenőrizzük. Nem hálás feladat ez, de a következő adatok bizonyítják munkánk szükségességét. Az év eddigi részében a felmérések alapján a termelési tevékenység 90,5 százalékos volt. Ez az. 1972-es 81,3 százalékhoz képest javulást jelent. Bár a vállalati termelés sosem lesz 100 százalékos, azért érdemes megemlíteni még egy pár adatot. Szervezési . okokból eredő veszteségek 4,7, > a munka- fegyelmi helyzet és a személykiesés 4,8 százalékos. Nos, amikor a fiúitól elváltam, találkoztam Feri bácsival, aki már 32 éve dolgozik a DIGÉP-ben. Brigádvezető. Próbálta viccel elütni a kérdést a kis öregember. x ' — Tudja; kérem, ez a szénahúzó, ami itt van a kezemben, éppen most készült. Szükség van erre otthon, itt meg meg tudják csinálni, — mutatott a műhely felé. Hogy a munkahelyem hol van? Nincs olyan messze az innen, úgy három-négyszáz méterre. Nem, nem hiányzók én most ott, van egy ötfős brigádom, akik tudják a dolgukat. Nekem meg, tetszik tudni, van lehetőségem elmenni egy-két órára... Később ugyanannál a gyáregységnél ismét találkoztunk. Nem kérdeztem tőle semmit, de amikor megnéztem az időt, már három óra is eltelt. Tardi Ferenc, a normaosztály dolgozója a B-gyár- egység nagyeszterga műhelyébe kalauzol. — Látja, az itt' levő gépekből jelenleg hat áll. Hogy miért és milyen okból, most nem tudnám megmondani, de az említett felmérési módszerekkel ezt könnyen ki lehet deríteni. Az üzem másik részén, ahol a kisesztergák dolgoznak, a raktárost keressük Kiss Já nos né t mindenki ismeri a műhelyben, hiszen már jó pár éve itt dolgozik. — .Naponta körülbelül százan jönnek ide szerszámot. vételezni. Egy dolgozóra maximum két perc jut, de ha olyan géphez kell alkatrész, amelyen nem szériamunkál végeznek, akkor szinte óránként is kénytelenek új szerszámot felvenni. Sokat elvesz, ez a munkaidőből és nem lényegtelen az sem, hogy a kiesett percek a fizetési boi-itékoi könnyítik. Az F-egység 32-es saj- tolóján dolgozik Nacr Vendel brigádja. Hatan vannak de most egy dolgozó beteg. — Nálunk a létszámkiesés is sok gondol okoz, de talán ugyanén»; it a gépmeghibásodás. vagy a szerszám- hiány. Eav hónapban átlagosan 8—10 órát ólt a gép különböző javítások miatt. A gyáregységnél levő szerszámraktár sem tud mindig megfelelő mennyiséget biztosítani. A szerszámüzem kapacitása kevés, és ahogy a művezetőtől hallottuk, jövőre talán sikerül majd egy több tízmillió forint értékű fejlesztést végrehajtani a szerszámüzemben. Szabó Miklós, gyáregység- '.vezeiö: — Mintegy 800 fős a gyáregység fizikai létszáma. Ebből naponta 110—120 ember hiányzik. Szabadság, betegség és egyéb okok miatt.. Tardi Ferenccel ismét a B-gyáregység csarnokait járjuk. A művezető irodában P. József esztergályos panaszkodik. — Már 35 éve vagyok a szakmában, de azért sokszor felbosszant, amikor kiadnak egy munkát és az ahhoz készült rajz gyakran pontatlan. Igaz, az ember egy idő után már kapásból megállapítja a különböző . műveleti sorrendet.. ám ez nem megoldás, hiszen pontos e dokumentációk. rajzok alapján készül el egy-egy munkadarab normaideje — azaz itt is zsebre megy a játék. Ilyenkor az ember megvakarja a füle tövét, elsétál a művezető irodáig, s jelzi a hibát. Jelenleg is ezért vagyok itt. Gyorstengelyt f kell készíteni és kimaradt egy művelet. Vagy elírták, vagy nem figyeltek oda, amikor a rajzot készítették. — A szervezési: okokból eredő- veszteségek többnyire anyaghiány, szerszámhiány és a gyártási papírok pontatlansága miatt adódik — mohája Tardi Ferenc. Azonban érdemes megemlíteni a munkafegyelmet is. — A gyáregységeknél végzett felmérésekre, illetve azok eredményére hogyan kapnak választ? — Mivel rendszeresek ezek a felmérések, csak az adatok összehasonlítása alapján. Szervezési problémák megoldása a gyáregységekre tartozik, hiszen nékik az érdekük azok megszüntetése. A munkafegyelem megsértésének kirívóbb példáját pedig maga is megláthatja, csak várjon fél kettőig... Egy órakor a D1GÉP fő- x kapujánál levő rendészeti szobában beszélgetek. Szinte másodpercenként mennek be az emberek belépőjüket felmutatva az ablak előtt. Fél kettőkor én is hozzájut csapódok és elindulok az új-hivatalház felé. Ácsorgó, cigarettázó csoport bújik meg a kanyarban. Ráérősen nézegetnek a kapu felé és ha valamelyik rendészeti dolgozót meglátják, behúzódnak az épületek közé. Ha a rendész megindul feléjük, mire odaér hűlt helyüket találja. Háromnegyed kettő körül szinte araszolva indulnak meg a kapukból. Szépen lassan, s mikor megszólal a gyári duda, a tömeg szinte elsöpri a kitáruló kaput. így megy ez itt mindennap. ~— "Ha véletlenül mégis elkapunk egyet, akkor abbé! az. üzemből másnap, vagy harmadnap nem jönnek. Aztán kezdődik megint elölről minden. Mit téliéi itt az ember? Nem a mi feladatunk az, hogy a dolgozókkal betartassuk a munkaidőt. Ez a gyáregységvezetők, a művezetők és a brigádvezetök doisa! Kifelé jövet összetalálkoztam a fiúval, aki reggel elküldött... — Letelt? — kérdezte, s aztán választ sem várva, indult az éppen beérkező 1/D-s járat felé. Pusztafalvi Tivadar
