Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

1975. nov. 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Mátyás király Nem mese az, gyermek AZT GYANÍTOM, gyer­mekeim, ti már ismeritek ezt a történetet, még versi­két is tudtok arról, mit tett Mátyás királyunk a gidres- gödrös Gömörben. Nem baj. Ismerlek benneteket, meg­hallgatjátok ti szívesen még egyszer. Szóval, egy alkalommal Mátyás király valamelyik Gömör megyei nemes nagy­úr várában vendégeskedett. A gazdag főnemes persze apait-anyait bedobott, hogy elnyerje a király tetszését. Csirkesültet bárány pörkölt, azt ropogós malac, a süldőt ökörpörkölt, azt dióval bélelt íajdkakas követte. Az urak nyelték a bort a sisaknyi ezüstkehelyből. A sárga bor úgy csillogott, akár a sár­arany. A vörös bor színe, mint a bazsarózsa. A szép, 1 tizes bortól tüzelni kezdett a király orcája. Figyelte egy darabig a sok tósztot, az él­cet, a danát. Aztán váratla­nul felállt ő maga. Rátekin­tett a kezében szorongatott kupára. Csend lett, se muk­kanni, se moccanni nem mert senki. Akkoriban ak­kora volt a fegyelem, hogy a légy se zümmögött, ha az uralkodó szólt. „Tisztelet és becsület a jobbágynak. Ö végzi a nehéz munkát, ő termeli a szőlőt, ő hullatja vérét. Isten éltes­se a jobbágyot” — mondta Mátyás. Hát olyan nevetés követte szavait, hogy most ettől nem hallatszott a züm­mögés. Az urak azt gondol­ták, a király- tréfál. Az ural­kodó arca ettől még piro­sabb lett. Most már a ha­rag festette tűzszínűre. Az asztalra csapott. „Kuss!” — ezt kiáltotta. Akadt a nemes urak kö­zött, aki még mindig arra számított, hogy a tréfásked­vű Mátyás csak játszik ve­lük. Bevallották, jobbágyai­kat nem veszik emberszám­ba. A kapálást meg nem szá­mítják a munkák közé. A nagy király most elsá­►padt haragjában. Odaintctle kedves digó krónikását, Ga- leottó Marciét. „Te hogy vé­lekedsz a jobbágyról, macs­kaevő ?" ;— kérdezte. „Tisztelet és becsület a jobbágynak. Ö végzi a nehéz munkát, ö termeli a szölöL, ő hullatja vérét, uram. Isten éltesse őt” — szólt az ille­delmes tálján. „igazat beszélsz” — mond­ta Mátyás, és ott helyben gazdagon megjutalmazta az olasz történettudomány atya­mesterét. Aztán megparan­csolta, kapáljanak végig a nagyurak is egy műszakot, tanulják meg az élősdi nap-r lopok, mi az a meló. Így is lett. A király veze­tésével az egész díszes tár­saság kiment a gömöri sző­lőbe. Olt Mátyás kivette a kapát a jobbágyok kezéből és odaadta a főnemeseknek. „De most aztán sebesen, ló­gós brigád!” — így kiáltott. Lefeküdt egy terebélyes ju­har alá, úgy gyönyörködött a ritka látványban. Az urak oly szorgosan kapáltak, hogy bele is izzadtak. Lelökték hát fejükről a kócsagos kal- pagot, lehányták magúkról a bársonydolmányt. A kövé­rebb je nyögött, nyöszörgőit, fohászkodott. Volt olyan, aki belevágott a saját csizmája- orrába és sziszegve tapogat­ta sajgó nagyujját. Mátyás úgy' kacagott, hogy a könnye is kicsordult. A jobbágyok ettől felbátorodtak és maguk is nevették a szenvedő íö- urakat. Észrevette ezt Mátyás. El­vörösödött mérgében, felug­rott és rákiáltott a kuncogó jobbágyokra: „Kubs! Ne ne­vess a nemesemberen. Tisz­telet és becsület neki. Az ő őse szerezte nekünk ezt a hazát! Az ő földje táplál benneteket, abban pihentek majdan. Isten éltesse a íö- urat!” Üjra odaintette magá­hoz kedves digóját, Galeol- tót: „Teneked mi a magán- véleményed a nagyurakról, tollkoptató?” — kérdezte. „Tisztelet és becsület xzöe — mondta az illedelmes tál­ján. — Az ő őse szerezte ne­künk ezt a hazát! Az ű föld­je táplál, abban pihentek majd. Isten éltesse a főurat!” „Igazat beszélsz” — mond­ta Mátyás. Kárpótlásképpen elengedte a panaszkodó, só­hajtozó uraságoknak a nehéz munkát, hely a válaszúért pedig újra csak nagy jutal­mat adott a ravasz olasznak. A jobbágyok kapáltak, az urak mulattak tovább a gö­möri kastély lovagtermében. A király maga mellé ültette az olaszt. Amikor már erősen kapa­tosak voltak mindketten, Mátyás átölelte életrajzíróját és megkérdezte: „Mondd meg őszintén, nagyotmondó, tör­ténethamisító, egvetértesz-e mindenben velem?” Galeottó máskor leborult volna az uralkodó lábához, hogy hó­doljon nagyságának, most azonban a tüzes bor megnö­velte benne is a merszet. így válaszolt' tehát: — Nagy uralkodóm, leg- alázatosabb szolgádat kér­ded, egyetért-e veled? Hát én erre nem tudok felelni. Mátyás elképedve nézett ró, mire Galeottó így foly­tatta : „A földesúr és a jobbágy között összebékílhetetlen el­lentét van. Nem lehet valaki mindkettőjük pártján. Aki föúrpárti, jobbágyellenés. Aki a jobbágy híve, nem pártolhatja a nagyurakat. Következetlen vagy, ó, Má­tyás.” A mámoros király megölel­te krónikását. „Most is iga­zat beszélsz!” — így kiáltott és újra gazdagon megjutal­mazta volna Galeottót, ha a íűnek-fának osztott jutalom­tól, célprémiumtól, adomány­tól és dínom-dánom kedvte­lésektől a kincstár ki nem ürült volna. És ha a kincs­tár aranya el nem fogyott volna, az én mesém is to­vább tartott volna. Máté György Ezen nevet PÁRIZS A nyaralásról hasaiért fia- talasszony meséli barátnőjé­nek: — Egy nagyon jóképű, re­mek emberrel ismerkedtem meg a tengerparton. Olyan­nal, akivel szívesen házas, ságra lépnék. — S mi akadályoz meg eb­ben drágám? — Hát... fölelevenítve em­lékeinket, rájöttünk, hogy egyszer már együtt éltünk . ■. * BUKAREST Sajtóértekezletet tart. az építőipari vállalat igazgatója. Beszámolóját így fejezi be: — Az építkezés befejezésé­nek határidejét csak az épít­kezés befejezése után közöl­hetjük ... * MILANO — Képzeld, Luigi, tegnap a főpályaudvar elölt egy fiatal­ember szemtelenkedett egy csinos, vöröshajú lánnyal. — Es azután? — Azonnal melléjük lépett két férfi és most. már hár­man szemtelenkedtek a sze­gény növel... # SZÓFIA Az apa oktatja házasodni készülő fiát: — Jegyezd meg jól, fiam, hogy a házasság egy jó asz- szonnyal olyan, mint kikötő 1 a viharban. Mire a fiú közelebb hajol­va kíváncsiskodik: — Es a rossz feleséggel? — Mint vihar a kikötő­ben ... * VARSÓ — Képzeljétek, barátaim. Személyesen ismerek egy nyolcvanhárom éves anyókái, akinek hármasikrei születtek. — Ne beszélj! Hiszen ak­kor minden lap tele lenne vele... — Tele is volt. Ez ugyanis már hatvan évvel ezelőtt is szenzációnak számított! # BECS A zenerajongó család feje büszkén meséli a kávéház- bán: — A feleségem zongorázik, a fiam elektromos gitáron játszik, a lányom pedig kla- rinétozilc... — Es maga? — En tűröm .. 1 * NEW YORK Az artistaügynökhöz beál­lít egy idomító és bemutatja legújabb számát, amely ab­ból áll, hogy a kutya fejére rászáll egy papagáj és eroti­kus verset szaval. — Remek! Száz dollárt kap egy estére! elégszem a felével, mert trükk van a dologban... Nem a papagáj szaval, ha­nem a kutya. Ugyanis has- beszélö... * BERLIN Egy izgatott férfi ront be a rendörszobába: — Segítsenek, elvtársak! Ellopták az utcáról a Tra­bantomat, csak a takaróját hagyták meg! — Mondja, jól kirázta azt a takarót? Nem maradt ben­ne véletlenül a kocsi? .., * PRACA — A férjem azt mondja — meséli egy nő a hivatalban a kolléganőjének —, hogy az új kalapomban tíz évvel fiata- labbnak látszom. i — Valóban? Es hány éves vagy, drágám? — Huszonhat! — Bocsánat, drágám, azt, akartam kérdezni, hogy hány éves vagy kalap nélkül... — Bocsánat, uram, ón meg­Nők a munkahelyen Délutános műszakon Az asszonyok a délutános műszakot kedvelik jobban.^ Jó érzés, hogy tiszta a la­kás, kész a vacsora — ilyen­kor nyugodtabban, jobban megy a bén ti munka. Gyak­ran hallható ez a vélemény a termelőüzemek nődolgo­zóitól. A Kazincbarcikai Habselyem Kötöttárugyár­ban dolgozó asszonyok is legtöbben azt vallják: gyor­sabban, eredményesebben haladnak délutánonként. Ho­gyan is telik el‘ valójában a műszak? Erről beszélge­tünk az l/a szalagon dolgo­zó XI. Pártkongresszus bri­gád tagjaival. — Lehet, hogy monoton­nak tűnik első pillantásra a munkánk, pedig korántsem az — mondja mosolyogva Vadászi Ferencné. a brigád vezetője. — Úgynevezett „univerzális” brigád a mi­énk, ami azt jelenti; vala­mennyi típusú varrógéphez egyformán értenünk kell. A gyakori fazonváltás és a gépcsere változatossá teszi a munkát. Most éppen szovjet exportra készítünk blúzo­kat. Ez nehezebb eddigi fel­adatainknál. Talán túl gyor­san is eltelik egy-egy mű­szak. — Akár délelőttre jövünk, akár délután dolgozunk, az első percek már-már ha­gyományosan az előző napi munkánk értékelésével tel­nek — mondja Gombos Fe­rencné, brigád vezetöhely elles, -r- Mindenki a meos-asztal- hoz iparkodik, hogy meg­nézze, milyen munkát vég­zett az előző napon. S ilyen­kor beszéljük meg az azna­pi feladatokat is, ügyelve rá, hogy mindenki ahhoz a gép­hez kerüljön, amelyhez a legjobban ért. — Igen hasznosak ezek a megbeszélések — veszi fit a szót Mihók Mária, brigádtag —, mert lehetőséget adnak a személyes jellegű problé­mák megvitatására. A „taktikai” megbeszélé­sek után négyórás, nagy fi­gyelmet, pontosságot: igény­lő munka következik. A nagycsarnokban csak a var­rógépek kattogása és a fia­talok kérésére időnként né­hány percre megszólaló ze­ne hallatszik. Tíz órakor 10 perces tornával, egv kis sé­tával. beszélgetéssel frissí­tik fel magukat. — A legjobb teljesítményt mindig a fél 11-től a mű­szak végéig végzett munká­val érjük, el — mondja Kru- sóczki Erzsébet, brigádtag. — Ilyenkor van a „hajrá”. Ki-ki tudja, hogy mit vég­zett addig, s mennyit sze­retne még elkészíteni. S a pluszmunka soha nem megy a minőség rovására — mindnyájunk érdeke ez. A tizennégy tagú brigád túlteljesítette tervét: 100 százalék fölötti eredménnyel zárta a műszakot. Nemcsak ők örülnek, hanem a sza- lagvezető és a meos is elé­gedett mosollyal dicséri az­napi munkájukat. Á műszak még nem ért véget: most kezdődik a takarítás, a gé­pek tisztítása. Ezekkel nem kell majd a „váltónak” baj­lódnia. A gépekben kisda- rab gépelt anyagok marad­nak. Ez azt jelenti, hogy hi­bátlanul működik a varró­gép, lehet folytatni, kezdeni rajta a munkát. S marad még néhány perc az öltöző­ben, s amíg kiérnek a bu­szig, hogy megbeszéljék ki mit főz aznap ebédre, mivel tölti a délutánt. — dcvald — A közös munka eredménye Aggtelek községi Tanácsa és a Borsod megyei Idegen- forgalmi Hivatal, Aggtelek— Jósvafő Barlang Igazgatósá­ga együttműködési megálla­podást kötött a község és a barlang környékének szépí­tése, fejlesztése érdekében. Az igazgatóság Április 4. szocialista brigádja a taná­csok megalakulásának 25. év­fordulója tiszteletére mint­egy nyolcezer forint értékű társadalmi munkát végzett a községi tanácshoz tartozó, de idegenforgalmi célt szolgáló esőbeálló felújítására. Így, a gyalogtúrák alkalmával már megfelelő „menedékház” áll a turisták rendelkezésére. A későbbi tervekben szerepel még, hogy a ház körzetében szalonnasütőhelyet is kialakít a brigád és a tereprendezés­ben is segít. Bódis Istvánné vb-litkár. Aggtelek Népművészeti kiállítás Fái házán A pálházai művelődési ott­honban működő népművé­szeti szakkör tagjai hazánk és községünk felszabadulá­sának 30. évfordulója tiszte­letére kiállítást rendezlek. Ezen bemutatták az utóbbi 15 évben készült legszebb munkadarabokat. A „pálházi vagdalásos” mellett rangos helyet foglaltak el a rába­közi, a karádi, a mezőköves­di és a mezöségi hímzések, de megtalálhatók voltak a kalocsai és a furtai remekek is. A megnyitót Bodnár Jó­zsef, a Sátoraljaújhelyi járá­si Hivatal népművelési fel­ügyelője tartotta, aki ünnepi beszédében elismerően nyi­latkozóit a szakkör tagjai­nak munkájáról, amelyet Be­tontes Jánosáé szakkörveze- tö, népi iparművész irányit. A szakkörnek 29 állandó tagja van, s hetenként egy alkalommal jönnek össze. Ilyenkor cserélik ki tapasz­talataikat és a szakkörveze- tö irányítása mellett, hasz­nosan, kellemesen töltik cl a délutánt. Igó Béla Pálháza Köszönet az új útért Évtizedek óta sáros, szinte járhatatlan volt Sajószent- péteren az Ady Endre út, ré­gi nevén a Gyöngyvirág út. Rendbehozatalára a múltban sohasem volt keret. Mintegy kétezer ember, aki itt él. eb­ben az úgynevezett „alvég­ben”, most nagy örömmel látja, hogy az elhanyagolt, sáros út. néhol már kacsa­úsztató helyén, műút készül. Az ittlakók nevében szeret­ném megköszönni ezt a he­lyi pártbizottságnak, a ta­nácsnak. valamint a Miskol­ci Közúti Építőipari Vállalat dolgozóinak, és talán külön is Bajor munkavezető elv­társnak, aki egész nap irá­nyítja a munkát, sőt, fizikai munkát is végez azért, hogy a november 7-i ünnepségre elkészüljön az új műút. özv. Vincze László Sajószentpéter, Ady E. u. 28. A DIGÉP n «dolgozói nak helytállása Az októberi nöfclelősi ér­tekezleten két fontos tájé­koztatás hangzott cl. Amint Ricsit András munkaverseny-' felelős elmondotta, a terme­lésben részt vevő 90 női szo­cialista brigád, valamint a vegyes brigádok nötagjai. je­lentős eredményeket tudnak felmutatni. A női brigádok­ból egy elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet, hat brigád az arany 24 brigád az ezüst és 72 a bronz foko­zatot, Évente általában 120 —130 nö kap kiváló dolgozó kitüntetést a jó munka elis­meréseként. Rendkívül elis­merésre méltó a női brigá­dok tevékenysége az új mun­katársak betanítása és a tiszta munkahely megterem­tése során. Igen aktívan vesz­nek részt a nők a politikai oktatásban. Marxista egye­temre hatan, középiskolába. 24-en, pártszemináriumra 428-an, szakszervezeti szemi­náriumra 925-en járnak. E néhány kiragadott tény is szemléletesen igazolja a nö- dolgozók helytállását. Bollobás Jözscfnc Miskolc, DIGÉP Lebontották a hidat Arra kérjük az illetékese­ket. hogy vizsgálják' meg mielőbb Csenyéte községben a íelsőgagyi Virágzó Tsz be­kötőútja!! levő patakon át­vezető híd építését. A volt vasbeton hidat ugyanis ez év júniusának első felében a kivitelező. Dél-borsodi Tö- VÁLL lebontotta. Nagy ne­hezen elhelyezett ugyan egy pár betongyűrűt az új bid megépítéséhez, de a munkát abbahagyták, sőt a munká­sokat is más helyre vitték el innen. A híd a község belte­rületén van, s az itt élő mintegy Hit) ember szinte el van zárva a községben levő létesítményektől, üzlettől, is­kolától. A mintegy négy mé­ter széles és csaknem három méter mély patakmedren már gyalogosan is életveszé­lyes közlekedni, s az őszi és téli időben a helyzet még csak tovább romlik. Elgon­dolni is rossz, mi történik akkor, ha valakit sürgősen kórházba kell szállítani, mert még a mentőkocsihoz is esetleg csak egy lánctalpas járművel, nagv kerülővel le­het. kihozni a betegeket A híd megépítéséhez mielőbbi segítséget kérünk az illetéke­sektől. Kovács Miklós cs 22 aláíró Csenyéte

Next

/
Thumbnails
Contents