Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 55SÖTOC 1975. nov. 21., péntek Koreai múzeumokban Napirenden: a gyermekvédelem Egy magyar kulturális de­legáció tagjaként a közel­múltban több mint három hetet töltött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban dr. Szabadfalvi József, a miskolci Herman Ottó Múzeum ' igazgatója. Hazaté­rése után beszélgettünk a Koreában szerzett tapaszta­latairól. — Milyen jellegű volt a delegáció, mi volt a látoga­tás alapvető célja? — A delegáció vezetője Korek József a Magyar Nemzeti Múzeum főigazga­tó-helyettese volt. Tagjai pe­dig, rajtam kívül, egy másik megyei múzeumigazgató, va­lamint a Kulturális Minisz­térium egyik, múzeumokkal foglalkozó vezető munkatár­sa. Azt hiszem, ebből az összetételből kitűnik a dele­gáció jellege: múzeumi em­berek, múzeumi témák iránt érdeklődtek a távoli, baráti országban. A Kulturális Kap­csolatok Intézetének szerve­zésében került sor utazá­sunkra, és ez volt a negye­dik magyar kulturális dele­gáció a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban. 1972- ben a Garamvölgyi József miniszterhelyettes vezette küldöttség nyitotta a sort. Egyébként ez év júniusában jártak nálunk koreai bará­taink, s a mi utunk e láto­gatás viszonzása is volt. Alapvető célunk: baráti és tudományos kapcsolataink erősítése, a két baráti nép tudományos életének közvet­len tapasztalatcsere útján való mind jobb megismerése. — Merre járlak és a vi­szonylag rövid idő alatt mit sikerült megismerniük? — Rendkívül szívélyes fo- gadtatásoan volt részünk, s igen gazdag programot biz­tosítottak szamunkra. Azt lehet mondani csaknem az egész országot, legalábbis annak nagyobb városait mind bejártuk. Voltunk Phenjanban, Keszonban, Hamhünben, Vonszanban és más nagyobb városokban. E két utóbb említett hely nagy ipari település és kikötővá­ros a Japán-tenger partján. Végigjártuk az országot a kí­nai határtól a 38. szélességi fokig. Voltunk Panmindzson- ban is. a demarkációs vonal­nál. A múzeumokon kívül termel őszö vetkeze teliben, üzemekben, művészeti intéz­ményekben jártunk. — Gondolom, elsősorban a múzeumi élei érdekelte a delegációt. Mit tud erről ol­vasóinknak elmondani? — A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság múzeu­mi szervezeti életének meg­ismerése érdekes tapasztala­tokkal járt. Elöljáróban azt kell tudni, hogv ezek a mú­zeumok általában a felsza­badulás, illetve íz 1953-as fegyverszünet után létesül­tek. Ebből az is következik, hogy a régebbi időből vi­szonylag kevés anyaguk van. A múlt múzeális értékei in­kább a lelies elzárt hegyvi­déki helyeken maradtak meg. és volt alkalmunk lát­ni XIV —XV. századi kasté­lyokat, buddhista templomo­kat, mint regvolt kultúrák emlékeit. Azt is tudni kell, hogy a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban két múzeumi hálózat él egymás mellett. Az egyik a forra­dalmi múzeumok hálózata, a másik a művelődésügyhöz tartozó témákkal foglalkozó múzeumok sora. A szélesebb körű a forradalmi múzeu­moké. Ezek valójában párt­történeti, mozgalomtörténeti gyűjtemények, amelyek a múlt század utolsó harmadá­nak elejétől napjainkig ter­jedő időre gyűjtenek és mu­tatnak be dokumentumokat. Sok esetben az emlékhelyek is múzeumjellegűek. Igen ér­dekesek azok a létesítmé­nyek, amelyeket forradalmi skanzeneknek1 nevezhetnénk. Például ilyenek az 1937-es és 1939-es Japán-ellenes fel­kelések -épület-emlékei, a különböző skanzenszerűen megőrzött egykori partizán- szállások, sőt a hajdani el­nyomó hatalom képviselői­nek ily módon konzervált épületei. Érdemes megje­gyezni, hogy ezek a forra­dalmi múzeumok, amelyeket naponta ezrek keresnek fel, nagy segítői a pártoktatás­nak is. Ugyanis mindenütt élő vezetés van. a látogatók A B.-A.-Z. MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT az alábbi munkakörökben alkalmaz dolgozókat: — gyors- és gépírónőket, — gépkocsivezetőket, — raktárost, — motorszerelőket, — motorszerelő segédmunkásokat, —• minősített hegesztőt, — porlasztó-adagoló beállítót, — elektrikust, — mérlegjavító szakmunkást, segéd­munkást, — mérlegelőket (érettségivel), — öltöző őröket, takarítókat, — targoncavezetőket, — férfi, női segédmunkásokat betanu­lásra, — férfi, női segédmunkásokat. ÓZDI ÜZEMÜNKBE: — húsipari szakmunkást, — férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Miskolc, Vágóhíd u. 16. szám alatt, valamint az ózdi üzem vezetőjénél. élőszava:«, bőséges, szakszerű tájékoztatást kapnak min­denhol. — És a másik hálózat, amely a közvetlenebb mű­velődésügyhöz tartozik? — A művelődésügyhöz néprajzi, régészeti és egyéb ! szakmúzeumok tartoznak;! Ezek általában 1990 utánié-, tesültek. Minoegyikben fo- | lyik még a rendkívül inten- I ziv gyűjtőmunka, viszonylag j kevés a gyűjteményi anya­guk, de igen jól szervezet­tek. A múzeumoknak a fele, ha nem több közvetlenül foglalkozik a közművelődés­sel. Rendszeresek a csopor­tos vezetése.« látogatások, s mindenkar egyetemi és főis­kolai végzettségű vezetők segítik t. tájékozódást. Ezt az élő vezetési csak példa­ként tekinthetjük, s úgy érez­zük, ebben mindenképpen tanulnunk keli koreai bará­tainktól. Felbecsülhetetlen ennek az élő vezetésnek a közművelődési értéke és ha­tása. Hogy milyen nagy je­lentőséget tulajdonítanak en­nek a munkának, jellemző, hogy például a vonszani for­radalmi múzeum 35 fős lét­számából 17, tehát a fele tárlatvezetéssel foglalkozik. — A hazai gyakorlatban mit szeretne megvalósítani a koreai tapasztalatokból? Újra csak az élő veze­tés fontosságát szeretném hangsúlyozni és követendő példának állítani. De azt is szeretném megemlíteni, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban rendkívül sok egészen űj múzeummal találkoztunk, s nemcsak az intézmény v’olt új, hanem az épület ’S. Azaz nem eredeti­leg más rendeltetésű épüle­tekben helyezkednek el, ha­nem kifejezetten múzeum céljára építenek. És hogy miként, arra csak egy példát hadd említsek: az tíj 73 ezer négyzetméter alapterületű hadtörténeti múzeum 18 hó­nap alatt épült fel. Ezt jó lenne eltanulnunk koreai barátainktól. Megyénkben 2300 állami gondozott gyermek van. Szá­muk az utóbbi évek alatt jelentősen nüv ékedéit. El­gondolkoztató tény: a fiatal­korúak 3,2 százaléka veszé­lyeztetett helyzetű. Pályavá­lasztásuk, életútjuk további alakulása társadalmunk fon­tos kérdése. Az állami gondozott és ve­szélyeztetett gyermekek pal- ronáláSáról, munkába helye­zéséről tárgyaltak többek közölt tegnap Miskolc város gyermek- és ifjúságvédelmi munkáé •tekezletán. Az ülé­sen hangsúlyozták a szocia­lista brigádok patronál ásá- nak fontosságát. A jövőben még szervezeti ebbé kell ten­ni a vállalatok, üzemek tá­mogatását a veszélyeztetett, s állami gondozott gyerme­kek munkába helyezése terén. Sok íiatu. nem találja meg Gvadányi József emlékkönyv Kétszázötven esztendővel ezelőtt született Gvadányi József. Néhány hete szülő­helyén, Rudabányán ünnep­ségsorozattal emlékeztek a költő-generális születésnap­jára, életművére. Az évfor­dulóhoz kapcsolódva adta ki a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár a Gvadá­nyi József élete és munkái című kötetet, Csorba Zoltán írását. A kötet előszó helyett Pe­tőfi A régi jó Gvadányi cí­mű versét és az Úti levelek részletét, utószó helyett pe­dig Arany János Gvadányi- ról szóló írásának részleteit közli. Csorba Zoltán tanul­mánya külön foglalkozik Gvadányi életével, szépiro­dalmi, majd történelmi mű­veivel, majd összegzi az élet­művét. Bemutatja a kötet Gvadányi munkáit, részletes bibliográfiát közöl, s több fényképet is láthatunk Gva­dányi munkáinak egykorú címlapjairól. A kötetet dr. Kabdebo Lóránt kandidátus lektorálta. helyét a munkahelyi közös­ségben. Beilleszkedésüket el­sősorban a szocialista brigá­doknak kell segíteniük. Igen fontos tehát: az üzemek, vál­lalatok szemléletformálása. A nevelőotthonokból kikerülő fiatalok munkásszálláson va­ló elhelyezése sem megoldott a városoan: leányok számá­ra nincs férőhely A mun­kásszálláson iakó állami gondozott fiúk sem kapnak elég segítséget ahhoz, hogy a közösség hasznos tagjaivá váljanak. A munkaértekezlet foglal­kozott a veszélyeztetett és állami gondozott gyermekek pályaválasztásának előkészí­tésével. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet évek óta fontos feladatának jtekinti az ilyen helyzetű gyermekek pályairányításai. A nevelő- otthonokban időben meg kell AZ ORSZÁGOS NÉPMŰ­VELÉSI INTÉZET, a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és az Ady Endre Mű­velődési Ház szervezésében december (J-ár, és 7-én tart­ják Miskolcon, a sportcsar­nokban a 111. lormációs táncbemutatót. A rendez­vényre az országból 12 tánc­klub 280 táncosát várják. Ez ideig biztos, hogy ezenkívül a szomszédos Csehszlovákiá­ból két együttes érkezik, de lehetséges, hogy jöhnek az NDK-ból is. A program szer­vezése már kora tavasszal megkezdődött, mégis az utolsó pillanatra maradt a jelentkező együttesek meg­látogatása, a m ü sorszámok megbeszélése, s a szervezés űiagy része is. Hogy ez tulaj­donképpen miért van így, nehéz megmagyarázni. S azt is, ha esetleg a december eleji - program színvonala — szakmai szempontból a — várakozás alatt marad ... Hogy megérthessük a for- mációs táncok problémáját, messzire keli nyúlnunk, kö­rülbelül 15 évvel ezelöttig. Addig, amikor „valami elin­dult” tánc-ügyben. Amikor megalakultak az első cso­portok, amikor már a szom­szédos országokban ennek nagy hagyományai, képzett szakemberei voltak. Nálunk még minden gyerekcipőben járt. A kezdeményezők ide- oda kapkodva próbáltak hoz­záértő koreográfusokat sze­rezni, s közben szélforgá- csolódott minden. Városon­ként, klubonként más volt a stílus, más a módszer, más a mérce. Nem volt egységes irányítás, s nincs azóta sem. így aztán ne csodálkozzunk azon, ha egy országos ren­dezvény szervezése komoly akadályokba ütközik. Elvi­ekbe és színvonalbeliekbe egyaránt. S nem lehet kü­lönválasztani a lormációs, verseny-, vagy népítánc cso­portokat. Valamennyinél fennáll ez a helyzet. A prog­ramok zsúfoltsága, változa­tossága miatt számos eset­ben előfordul, hogy az együt­teseknek csak néhány nap­juk marad arra, hogy for- mációs táncokat tanuljanak. Talán egy-ket helyen sikerül megfogni a dolgot. Sajnos az a niba, hogy csak gyer­mekcsoportok alakulnak« a fiatalok és a felnőttek vál­tozatlanul a „régi cipőben járnak”. Az ország tánccsoportjai, együttesei sokszor 'kitesznek magukért, értékes díjakat, helyezéseket, szereznek nem­zetközi mezőnyben. Ahhoz azonban, hogy ezek a látvá­nyos, nugv közöhséget vonzó táncműfaiok igazán élhes­senek. több törődésre, na­gyobb fjgyelerrue lenne szük­kezdcrii. a helyes világnézeti szemlélet kialakítását, a pá­lyaválasztás segítését. Célra­vezető iz üzemlátogatás, a szakmák éltnényszerű meg­ismerése. Megyénkben niég nem megoldott a kisegítő is­kolákból kikerülő gyerme­kek továbbképzése. Az ülé­sen felvetődött egy olyan jellegű iskolatípus létreho­zása. amely a fogyatékos, csökken t munkaképességű gyermekek munkába állását készíti elő. Üzemek, vállala­tok segítségével úgynevezett védő munkahelyek alakítása lenne célszerű, ahol ezek a ifiatalok hasznos munkát vé­gezhetnek. A gyermek- és ifjúságvé­delmi munkaértekezlet meg­vitatta a megyei gyógype­dagógiai áthelyező bizottság munkáját, az 1974—75. év tapasztalatait is. ség. No és egységes vezetés­re, végérvényesen kialakult koncepciókra. Akkor nem kellene a szervezőknek, szak­embereknek félelemmel te­kinteni a minden évben Mis­kolcon sorra kerülő rendez­vény elé. Nem megoldás a résztvevő együttesek számá­ra a jelenlegi helyzet. Pedig az esemény szervezői meg­tesznek 'mindent, ami tőlük telik. Ügy állítják össze a programot, hogy a gyengébb, kezdő szintű együttesek fi­gyelhessék a jobbak produk­cióját. Serkentésként kore­ográfiái pályázatot írnak ki. A második napon népműve­lők és társastánc pedagógu­sok részére konferenciát szerveznek. ÍJógis mindez kevés. Két nap alatt néni le­het pótolni mindazt, amit egy év algtt nem tettünk meg, Országos problémát egy Miskolc nagyságú város nem tud megoldani. .. Csak segíteni próbái... December ti-án délután három órakor a sportcsar­nokban ifjúsági előadás ke­retében nyitócsárdással kez­dődik a 111. lormációs tánc- bemutató. Eljönnek az együt­tesek az, ország különböző részeiről: Budapestről, Szom­bathelyről, Balassagyarmat­ról, Kazincbarcikáról, Rát- káról, Győrből. S versenyen kívül a megyeszékhely is ki­veszi a részét a bemutató­ból. A zsűri döntése alapján lei nyolckor a gálaesten a legjobb együttesek produk­cióját láthatja a közönség. Vasárnap pedig tanácskoz­nak a szakemberek. Való­színűleg minden együttes a tudása legjavát hozza el a hagyományos rendezvényre, amely szervezésében is jó­val többet nyújt a tavalyi­nál. Még akkor is ha olyan problémák merültek fel a napokban, mint az étkezte­tés, vagy a táncosokat szál­lító buszok hiánya ... MISKOLC TEHÁT meg­tesz mindent, amit csak ez ügyben lehet. De , az éven­kénti egyszeri találkozás csak egy csepp a tengerben. Jó, hasznos kezdeményezés, mert íobb nincs. Sokat je­lent a formáció? táncokat táncoló együtteseknek. Be­mutatkozási lehetőséget nyújt, vifaiórumot ad, s al­kalmat az egymás munkájá­val való megismerkedésre. De ez mind kevés. Országos irányítás kellene több lehe­tőség, íobb szakirányítás. Nemcsak a formációs tán­cokat láncoló csoportoknál, együtteseknél, hanem a táncmozgalom egészénél. Ak­kor még szebb eredménye­ket, még több elismerést, na­gyobb iklivitást érhetnénk el. Mert a láncot nemcsak szeretni, hanem egységbe fo- gollan irányítani iá kell! (vásárhelyi) (benedek) Vállalatok, szövetkezetek figyelem! haszon vashoz közeli, megegyezéses áron' 100 db használaton kívüli sablonunkat, melyből bontás útján 200 db 13 fm-es 260-as U-acél nyerhető. Értékesítés a jelentkezés sorrendjében. Beton- és Vasbetonipari Művek Láballani Gyára 2541 Lábatlan Tel.: Lábatlan ti. Leiiaváresi építkezésűikre alkalmazunk kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, segédmunkásokat Kiemelt üeruházási pótlékot, minden héten szabad szombatot, munkásszállót, rendszeres ebédet, munka­ruhát. útiköltséget, több személy felvétele esetén autó. Duszjáratot tudunk biztosítani. Iclcntkezni lebet: Boisod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat leninvárosi építkezésén, Visnyei Lászlónál. Táncokról, táncosokról A formációs áncbemutató elé t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents