Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1975. nov, 2., vasárnap A környezet védelme MINDENKI ÉRDEKE Volt idő, amikor az emberek a világképet úgy képzelték el, hogy a földet egy elefánt tartja, míg az elefántot teknősbéka „hordja” a hátán. A napokban sajnos új nézet kialakulására figyelhettem fel. Az eset Ózdon játszódott le, de megtörténhetett volna Miskolcon, Kazincbarcikán, Le- ninvárosban, egyszóval sok helyütt a megyében. Két kisfiú beszélgetett mögöttem az utcán. A kisebbik tudásvágytól ösztönözve így szólt a nagyobbhoz: — Mi tartja az eget? A nagyobbik hosszan nézett fölfelé, majd a tűnődés után azt felelte: — A füst. Feltekintettem én is. Valóban, a kéményekből sűrűn szálló füstgomolyag könnyen kelthette a fiúcskában ezt a gondolatot. Sajnos.. . Napjainkban elég sokat beszélünk a környezeti ártalmakról és a környezetvédelemről. De továbbra is szennyezzük a természetet, az élővilágot, közvetlen környezetünket. Egy felmérés tanúsága szerint a légszennyezettség mértéke Borsod megyében, elsősorban az ipari területeken 1 meghaladja az országos átlagot, sok helyütt a megengedett értékeket is. A légszennyezést alapvetően az ipari üzemek, a kommunális fűtéshálózat és a járművek okozzák. Miskolcon a levegő „minőségét” alapvetően meghatározza, hogy a város körbe van telepítve olyan nagy mennyiségű .szennyezőanyagot kibocsátó ütemekkel, mint a Borsodi. Ércelőkészítőmű, az LKM, a . Cementgyár stb. A városban ezért nagy a porterhelés, és a levegő kéndioxid tartalma is meghaladja a megengedett értékeket. Mindezt régóta jól tudjuk és az üzemekben, a közvetlen munkavédelmi tevékenység során az esetek túlnyomó többségében törekszünk is a káros hatások kiküszöbölésére. Szinte érthetetlen, hogy tágabb környezetünkkel miért nem törődünk legalább ilyen mértékben?! Kevés a különféle portalanító — ciklon, elektrosztatikus porleválasztó, mechanikus légszűrő stb. — berendezés. A megtevők jelentős része nem működik kielégítő hatásfokkal. A vállalatok többségénél általában nagyon keveset tesznek a különböző mérgező gázok semlegesítésére, lekötésére, bár azok jelentős része — mint a kéndioxid, fluor, sósavgáz stb. — az embereken és az élővilágon kívül az állóeszközöket, gépeket, berendezéseket, épületeket is károsítja. Az élővizek védelme sem kielégítő. A csatornahálózat legnagyobb szennyezői közé tartozik a MÁV Járműjavító, a Borsod megyei Tejipari Vállalat, a Húsipari Vállalat stb. Rendkívül rossz a víz „tisztaságának” helyzete a Szinva, a Bódva és a Hemád mentén. A Sajó vízgyűjtő területén csaknem. 80 üzem van, amely kisebb-nagyobb mértékben szennyezi a vizet és ennek veszélyességét még tovább fokozza, hogy a Tiszába ömölve további súlyos • gondok forrása. Szomorú tény, hogy a Sajó már hosszú évek óta „halott” folyó. Környezetünk védelmében jelentős intézkedések születtek. A szennyező anyagokat kibocsátó vállalatokat megbírságolják, és a befizetett összegek egy részét, támogatásként egyes vállalatok levegő tisztaságvédelmi beruházásokra fordíthatják. A környezetvédelem fontosságát illetően helyenként kedvező szemléleti változás tapasztalható. Amire abból is következtethetünk. hogy az élővizek szennyezése miatt kiszabolt bírságok összege csökkenő tendenciát mutat. Több gyárban, mint például a DIGÉP-ben, a BVK-ban és a TVK-ban. sok milliós beruházást végeznek, amelyek a szennyvizek derítésére, ülepitésére és biológiai tisztítására szolgálnak. Az is gyakori, hogy épülő új üzemeinknél még mindig nem gondoskodnak kielégítő védelemről. Az új cementgyárban bár korszerű elektrofilteres portala- nítókat szerelnek fel — Tapolcán, amely kiemelten védett terület — a kőbányánál, az adagolóknál, a portalanítás módja nem teljesen megoldott. Hasonló a. helyzet az épülő Húskombinátnál, ahol a szennyvíz Sajóba vezetése még sokáig biológiai tisztítás nélkül történik majd. E problémák, gondok teljes megoldása nagy anyagi áldozatokat és közös erőkifejtést kíván. A társadalmi és egészségügyi szervek, valamint a vállalatok szoros együttműködését igényli. Ha másként nem megy, a szennyező üzemek progresszívebb megbírságolását is. ideje fontolóra venni. Hiszen niindannyi- únk közös érdeke környezetünk. tisztaságának a védelme. Többek között azért, hogy a Sajóba a halak ismét „visszaköltözzenek” és, hogy ne a füst „tartsa” az eget. Buchert Miklós Berencsy Sándor: Kiscs kishold Téged a hajnal ejtett a földre engem a szel hozott a korán rikoltó kakasok álmokat űztek és mi egymásba fogództunk hogy megmaradjunk az emberek ánmlva néztek a két jövevényt egyiknek holdsarló volt a vállán másiknak csillag a homlokán az évek sietősen egymás sarkát taposták s az ölelések nyara elszállt kettőnket ketten pótolnak egyszer ha bedeszkázva lesüllyedünk a földbe éjszakáinkat bevilágítja kishold, kiscsillag nincs távol cs nincs közel mi már együtt is egyedül és egyedül is együtt Mczcy István munkája A patak « ideg a vize. és habos. Nem szálasabb nagy méternél, de a falubéliek nagyon szerelik. Kis hidat is építettek rajta. A patak kettészeli a falul: Icát pariján füzek hajtanait vizére. Medrében a nagy szürke kövek megállítják itt-olt a sodrását, felduzzaszt jak, elengedik sebes habját. Ez a patak nem hegyi, nem rohanó — nem idegenforgalmi látványosság. Hanem az emberek, akik ismerik, életükhöz tartozónak érzik. Megszokták — itt van, amióta, az eszüket tudják. A gyerekek kincset keresnek a partján. Találnak is: diót. amit az utca másik oldaláról idesodorl a szél, rozsdás lakatot, amely valaha a. kamrát őrizte és régi virághagymát, amire nincs már szükség a. kiskertben, A patak partján, a nagy fa odújában szeneinké rakott fészkel. Hozza az ele~ séget a fiókának: a. gyerekek látják is a pillét, amely óvja a. hidegtől a kicsiket. 1 A libák nem félnek a hideg víztől. Gágogva futnak a. patakba, clpirosodik sárga lábuk, ahogy belegázolnak, A gyerekek iskolából jövet számlálják őket. szokásból megriasztják szabályos sorukat. Az iskola, a patak másik partján van. Arra feljebb, a hídon át kell menni. De itt a szemben levő nagy ablakos házból az apa és fia nem gyalogolnak odáig. Kézenfogva jönnek a patakpartig. aztán a fér’i hátára veszi a kisfiút. Gumicsizmájával állábol a vizen — a gyereket táskástól, mindenestől leleszi a. parton. Délben majd érte jön megint, A kamasz a cipőjét sa a patakban. Gőzöli, keze, ahogy kiveszi a vízből. Tréfálkozik a lánnyal: „Hogyan lehel átmenni a patakon úgy. hogy ne legyen vizes a cipőd?" — Hogyan? — „Ha lehúzod". (mm) Este a munkásszállóban ** öt órakor |*rnt2 kony borul a városra, égnek a neon- és higanygőzlámpák. A Miskolci Mélyépítő Vállalat hétemeletes modern épülettömbje a József Attila útón emeletről emeletre szürkül bele a sötétbe. Csak a sűrűn kivilágított ablakok jelzik a szinteket. Az a 450 munkás, aki Borsod és Szabolcs Különböző részeiről került a vállalathoz, hétfőtől péntekig minden este ide tér haza és minden reggel innen indul szerte a városba: utat, csatornát építeni, ácsolni vagy aszfaltot teríteni. Mivel telik el egy dolgozó „átlagos”- estéje hazaérkezéstől lefekvésig. Mit tud adni a munkásszálló a munkában elfáradt embernek? • Az estéiről Hócza Imre, ács a következőket mondta: — Úgy hat óra felé érkezem be a munkahelyről. Első dolgom, hogy lezuhanyozzam. Utána lemegyek a főzőhelyiségbe, nekilátok vacsorát főzni. Mikor, mit. Lecsót, lebbencslevest, általában sűrű, laktatós ételt. Vacsora után legtöbbször átnézem a napi sajtót. Egy- szer-kétszer előfordul, hogy megnézem a tévét is. Általában, ha a többiek szólnak, hogy jó film lesz. Máskor nyolc-kilenc óra felé már lefekszünk. Kell a pihenés, meg a meleg. Múlt héten is hideg esőben csináltuk a csatornaaknák dúcolását. Estére annyira összefagytunk, hogy nem kívántunk semmit, csak a meleg ágyat... Ilyen volna minden munkásszállón élő ember esti programja? Természetesen, nem! Már csak azért sem, mert különböző életkorú emberek élnek itt. A 18 éves fiataltól az 50 éves, idős munkásig minden korosztály képviselteti magát. Az estéket meghatározó alapvető tevékenységek azonban legtöbb szállón élőre jellemzőek. Itt van mindjár a vacsorafőzés. A vállalat állítólag 10 forintos áron meg tudta volna oldani, hogy a dolgozók étteremből kihordott, meleg vacsorát kapjanak. Ezt az emberek drágállották. Nem maradt más, mint a saját szakácstudomány. így az esti főzés külön sajátossága a munkásszállónak. Tóth János, az 51 éves szabolasi hegesztő-lakatos azon az estén lebbencslevest főzött. Nemrég érkezett haza a munkából, akárcsak a másik két társa, a rakacai Zugrovics József és a tisza- dobi Fazekas Sándor. — Sajnos, kevés a villany- főzőnk, úgy, hogy nem is fürödtünk, azonnal idejöttünk főzni. Később várhattunk volna sorunkra. Nem értem, hogy egy ilyen modern épületben miért nem hoztak létre legalább még egy íőzőhé- lyiséget. Képzelje el, aki a hetediken lakik, annak onnan kell lejárni a földszintre ... — Nem okozhat gondot, hisz van lift — jegyeztem meg a kívülálló tudálékosságában. — No igen, már amikor jó ... A harmadik emeleten a klubszoba ajtaja kitárva fogadott. Bent a rexasztal mellett néhány fiatal vívott izgalmas csatát. — Hány fiatal él a szállón ? — Ügy százötvenen vagyunk, — saccolta meg a létszámot a 21 éves Beke László. — Ebből 54 a KISZ-tag — toldotta meg a választ Kovács Miklós, aki a KiSZ- szervezet sportfelelőse. — Többen iskolába járnak, az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát végzik, négyen pedig a gépipari szakközépiskolát. Jelenleg rendszeres KRESZ-oktatás folyik, a KISZ-en belül pedig politikai oktatás. Rendezünk vetélkedőket, elég jó a kapcsolatunk a Likőrgyár KISZ-szervezetével. Közösen tartjuk a klubestéinket... És Kovács Miklós még elsorolt néhány szórakoztató, hasznos időtöltési lehetőséget. Igaz, vannak a szállón olyan fiatalok, akiket semmilyen rendezvénnyel, programmal nem lehet este benntartani. Ezek azt mondják: a város több lehetőséget nyújt... Minden kedden fél hétkor nyit a könyvtár. Nem nagy, mindössze 800 kötetes, ami első hallásra is kevésnek tűnt a 450 dolgozóhoz viszonyítva. Igaz, ezt az állományt negyedévenként cserélik az SZMT központi könyvtára, ennek ellenére a rendszeres olvasók panaszkodnak: Kicsi a választék, kevés a frissen megjelent könyv. Tóth Gábor, az 50 éves gépkezelő a szálló könyvtárosa. — Nem könnyű itt könyvtárosnak lenni — mondja. — Különböző érdeklődésűek az emberek, fáradtak a napi fizikai munkától. Gyakran kétszer meggondolják, hogy este még könyvet vegyenek a kezükbe. Ennek ellenére száz olvasónk van ... Az egyik leggyakoribb vendég a kőműves• Tóth József: A tiszakeszi fiatalember minden héten megfordul a könyvtárban. Dicsérte Vészi Endre: Gyerekkel a karján című művét. I Neki nagyon tetszett. Fél nyolc. Az egyik klubszobában „öreg diákok” hajollak a könyvek, füzetek fölé. Harmincnégy év korkülönbség van a dunántúli Ma- jer Attila és a bogácsi Kocsis Sándor között, ök és még 18 társuk most végzik az általános iskola hetedik osztályát. A nyolcadikosok húszán vannak. A két tanár, Lakatos Ildikó és Váradi Sándor elégedettek a tanítványaikkal. Az órát pár percre zavartam meg. — Nem nehéz ötven éves korban újra diáknak lenni? — Inkább furcsa. De a tanulás nem okoz gondot, — válaszolta Kocsis Sándor. — Annak idején hat elemit végeztem. Most végre rászántam magam a tanulásra ... A gondnoki szobában Szép Lászlóval beszélgettünk azokról a gondokról, amelyeket a szálló lakói szóvá tettek. — Én is jónak tartanám, ha a vállalat valamelyik [elsőbb- emeleten is berendezne főzőhelyiséget — mondotta a gondnok. — Sajnos, a főzőlapunk is kevés. A lift kezeléshez egy nyugdíjas nagyon elkelne. Állandó kezelő esetén talán kevesebbszer romlana el a lift, mint most. Egy televízió valóban kevés ennyi embernek, — folytatta. — Vita van a dohányzók és nemdohányzók között. Ha legalább két tévéje lenne a szállónak, akkor létre tudnánk hozni egy dohányzó és egy nemdohányzó tévészobát... A llfilftkofí*! Mélyépítő '* Lili »HU! II vállalat József Attila úti munkásszállója több száz embernek nyújt második otthont. Pihenést, szórakozást, melegvizet, tiszta szobát. Vagyis amire a dolgozóknak szükségük van Ami ezenkívül hiányzik, elmondták az ott élő emberek. Nem nagy dolgokról, problémákról beszéltek. Megoldásuk — ami véleményünk szerint sokba sem kerülne a vállalatnak — még gondtalanabbá tenné néhány száz ember hétköznapjait. Azokat a napokat, amelyeket a családtól távol töltenek. Hajdú Imre
