Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-30 / 255. szám

1975. okt. 30., csütörtök

ESZAK-MAGYAEORSZÄG 3

a képzőművészét a

várost, mint ábrázolásának j tárgyát és kifejező eszközét, már régen felfedezte. A gyárak, az üzemek világa mint ipari táj azonban csak az elmúlt évtizedekben lett divatos. A korszerű, célszerű épületek, a modern építészeti szerkezetek sajátos ihle- töi lettek az utóbbi évtizedekben a különféle képző- művészeti ágaknak, elsősorban a festészetnek, a grafikának. Az ember manapság egyre jobban beleszól az őt körülvevő természet világába, alakítja, szinte a „maga arcára” formálja nv'nden nagyobb alkotása következményeként. így van ez Óz- don, a Hangony völgyében is, ahol a rúd-dróthenger- művet felépítették. A valamikori réten új gyár nőtt ki a földből, az egykori legelő ma már ipari táj. És ez az új gyár nemcsak korszerű, hanem szép is.

Megváltozott a vidék. De közben sokat változtak az emberek is, akik ezt megteremtették. Nemcsak gyárat építettek, hanem saját magukat is. Sokat formálódtak, változtak, gyarapodtak, gazdagodtak emberségben, önérzetben, öntudatban, tu- ’ dúsban egyaránt. Megváltoztatják a Hangony patak völgyének ezf, a mikrovilágát és közben ők is sokat változnak.

— Embert is formáló munka ez — fogalmazott Fehér Ferenc, a Villanyszerelőipari Vállalat fiatal műszaki vezetője. — Mi már sokfelé dolgoztunk, többek között a Lenin Kohászati Művekben, a Hejőcsabai Cement- és Mészműben, a Borsodi Vegyikombinátban, Özdon a folyamatos acélműnél, most pedig a rúd-dróthengermű- nél. A mi életünk a munka, a mi munkánk pedig a vándorlás. Oda megyünk, ott dolgozunk, ahová és ahol a munka szólít. Én például, mint miskolci lakos, hetenként tulajdonképpen Ózd és Budapest között ingázom minden héten. Munkásaink nagy része szintén sok időt tölt el autóbuszon, vonaton. Ezt csak olyan emberek tudják megtenni, akik élnek- halnak a szakmájukért, akiket érdekel minden műszaki feladat, akiket érdekel, izgat minden új technika, technikái megoldás. Szerencsére nálunk rtiár régi hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak és minden szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy ez a mozgalom nálunk a nehéz körülmények ellenére is viszonylag fejlett. Nem kell másból kiindulni, csak abból, hogy az otthonuktól távollevő, de együvé tartozó emberek mindig is szoros közösséget alkottak. Ez év van a mi esetünkben is. Mi tulajdonképpen életünk nagy részét munkásszállásokon, a vállalat által bérelt lakásokon, vasúti kocsikban, autóbuszokon töltjük el. Olyan szakácsok ételét esszük, akiknek tulajdonképpen még az arcát, sem látjuk, olyan kanalakkal, késekkel, villákkal étkezünk, amelyekkel ezt megelőzően egy fél órával még mások táplálkoztak. Életünk nagy részében a szék, amelyre megpihenni leülünk, nem a miénk, és bizony sokszor az ágy is idegenül hideg. Ön most azt kérdezi tőlem, hogy mégis, miért csináljuk ezt, miért

Fehér Ferenc

tesszük ezt? A kérdés jogos. A válasz nehéz, mert bonyolult, sokrétű, nem beszélve arról, hogy ez a humán tudományok körébe tartozik, mi pedig közismerten elsősorban műszaki emberek vagyunk. Azért mégis megpróbálom megmagyarázni.

A beszélgetésünkbe beálló szünet nem volt hosszú. Ép- pencsak annyira elegendő, hogy rágyújthassak egy cigarettára. A 38 éves, családos, otthonától, családjától távol élő és munkálkodó, mély gondolkozásé technikus így folytatta:

— Anyagilag és erkölcsileg jól meg vagyunk becsülve. Ez azt jelenti, hogy mindenféleképpen megtaláljuk a számításunkat. Fizetésünk jónak mondható, ínunkánkat elismerik. De azt hiszem mégsem ez a kulcsa annak, amit mi a vándoréletünkkel vállalunk. Vagy legalábbis nem elsősorban ez a lényegé. Ez a; fajta életmód, életforma, ami a vándorlással együtt jár, elsősorban a fiataloknak való. Az ezzel járó nehézségeket, problémákat csak a fiatalság tudja elviselni. Mondjam azt, hogy, ez „csak fiataloknak való”’ Igen. Elsősorban fiataloknak való. A kérdésre adandó válasz második részéhez feltétlenül el kell mondani, hogy a mi embereinket, bennünket hallatlanul érdekel minden új, amit a technika alkot, és kimondottan örülünk, ha olyan próbáknak vagyunk kitéve, amelyekkel még mások soha és sehol nem birkóztak meg. Ez a beruházás, az RDH rengeteg olyan problémát vet fel korszerűségénél fogva, melyeknek megoldása kapcsán szakmailag sokat profitálunk. Éz nemcsak a gyors megváló- | sílása miatt korszerű beruházás, hanem műszaki meg- j oldásai miatt is. És ha az ember ilyen munkán dolgozhat, akkor megéri mindaz az áldozatvállalás, amelyet ezért hozunk. De nemcsak az itt dolgozók áldozatvállalásáról van szó. hanem az itt dolgozók hátországának áldozatvállalásáról is. A hozzátartozókra, de elsősorban a távollevő családra gondolok, amikor erről beszélek. A családra, a feleségre, a gyerekekre, akiket ritkán és kevés időre látunk, akiknek az általunk keresett pénzen kívül távollétünk miatt tulajdonképpen semmiben nem tudunk segíteni. Képzelje el, hogy felnő egy gyerek, akinek az édesapja nagyon keveset tud segíteni, beleértve a cipőfűzést, a tanulásban való segítséget és a nevelés hiányát is. És helyettünk mindezt a feleségeknek, az asszonyoknak, az anyáknak kell elvégezni. Az áldozat- vállalás tehát nemcsak az itt dolgozok áldozatos vállalása, hanem az otthoniaké, a családé, elsősorban a feleségeké, az anyáké. Vállalatunk ebben nem sokat tud segíteni. Legfeljebb annyit, hogy vándorlásainkban egy sor terhet levesz a vállunk- j ról. Biztosítja a lehető leg- j jobb szállásokat, gondoskodik étkeztetésünkről és arról is, hogy munkába való szállításunk zavartalan legyen. Nem lennénk, nem lehetnénk képesek erre, ha nem élne kollektívánkban olyan mélyrehatóan a szocialista brigádmozgalom, mint most is.

ÓZI> KÖZELÉBEN, Center térségében a Hangony patak vágta völgy' mintegy 2000 lépés hosszúságában az ember munkájával, két kezével, eszével és szívével megváltoztatja a tájat. S míg ezt létrehozza, azalatt maga az alkotó ember is változik, formálódik, gazdagodik, gyarapodik tudásban, emberségben, önérzetben, öntudatban.

(Folytatjuk)

Szöveg: Oravec János Kép: Bacsó József

A nagyfeszültségű berendezések kivételével minden villamos berendezés szerelését a Villanyszerelőipari Vállalat végzi

nmiiiiiininnimiiiimii I l iim

... Tin .....n« mi»»i..... !■ nimiiiMmi mi min im iniiiiin mi ii

M

űszaki koísferanofa az LKM-bon

Tegnap, szerdán délelőtt 10 órakor műszaki konferencián értékelték az LKM 1975. háromnegyedévi műszaki-gazdasági tevékenységét. A résztvevőkkel dr. Bzeppenfeld Sándor általános vezérigazgató-helyettes ismertette a gyár ez évi munkáját. Többek között elmondotta:

— A termelési feladatokat valamennyi gyáregységünk

túlteljesítette. Külön kell beszélnünk a nagyolvasztó kollektívájának munkájáról, akik már szeptember közepén teljesítették szürke- nyersvasból a tervüket. Meghatározó jelentőségű az acélmű-gyáregység tevékenysége, ahol a munkaerőhiány ellenére 21 ezer 514 tonnával teljesítették túl az éves tervet. Mindezekből adódóan 101,0 százalékra emelkedett a vns- és acéláru szállítási terv teljesítése, ami I ez ideig 10 ezer 53 tonna ; többletszállítást jelentett. A j gyár elsősorban a szocialista országokba irányuló export- j ját növelte. A belföldi szál- Irtásoknál a határidők be- j tartásánál messzemenően figyelembe vették a kiemelt beruházásokat és a speciális megrendeléseket.

Ä verseny

második szakaszában

Ismert, hogy a kongresz- szusi és a felszabadulási munkaverseny első szakasza milyen jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági eredmények jó néhány megyei vállalatnál a vártnál kedvezőbben alakultak. Az Építők szakszervezetének borsodi bizottsága az év elején, márciusban arra is felhívta az építő-, illetve építőanyag-ipari vállalatok figyelmét, hogy jobb munkaszervezéssel, az anyagi, erkölcsi elismerés eddigi rendszerének átdolgozásával, kiszélesítésével a munkaverseny második szakaszába- még jobb eredmények érhetők el. Az Építők szakszervezete megyei bizottságának közgazdasági bizottsága a közelmúltban készítette el azt a felmérést, amelynek alapján megbízható képet kaphatunk a verseny .jelenlegi állásáról.

Eíőtérben az anyag- és energiatakarékosság

Az értékelés már elöljáróban leszögezi: hasznos volt a korábbi hiányosságok feltárása, a munkaversenyt akadályozó tényezők nagy részét sikerült \ megszüntetni. Az előző szakaszban ugyanis előfordult többek között, hogy a szervezetlenségekből adódó lemaradásokat túlóráztatásokkal, társadalmi munkaakciókkal akarták felszámolni.

Feltétlen figyelmet érdemel, hogy a munkaverseny második szakaszában az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kapott az építő- és építőanyag-iparban is az anyaggal, az energiával való fokozottabb takarékosság. A BÁÉV-nél például több mint négy, az ÉÁÉV-nél öt, a Miskolci Közúti Építő Vállalatnál csaknem kétmillió forintos megtakarítást értek el. A miskolci KÉV-nél az

állóeszközök fokozottabb kihasználásával több mint ötmillió forintot takaríthattak meg. Az Észak-magyárorszá- gi Tégla- és Cserépipari Vállalat az anyagköltségek csökkentésével ért el egészen kiugró eredményt. Persze, hasonló példák egész sorát lehetne említeni a sa- jószentpéteri üveggyárból, a Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai, illetve miskolci gyárából.

Munkaés üzemszervezés

Egyértelműen megállapítható, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny második szakaszában valamennyi építőipari vállalatnál nagy figyelmet fordítottak a munka- és üzemszervezés javítására. Ezzel egyidejűleg megélénkült az újítótevé- kenység is. Az ÉÁÉV-nél az idén bevezetett újítások gazdasági haszna majdnem eléri a húszmillió forintot. Az Országos Találmányi Hivatal és az SZMT által kiírt újítási versenybe több építő vállalat benevezett.

Hasonlóképpen, mint az első szakaszban, most is jelentős értékű társadalmi munkát végezlek az építőipari dolgozók. A kommunista műszakok, egyéb társadalmi munkavállalások eredményeképpen nagy ösz- szegeket adhattak át a gyermekintézmények támogatására. A munkafelajánlások egy része pedig konkrétan az iskolák, óvodák felszerelésének bővítése, szemléltetőeszközökkel való ellátása érdekében jött létre.

Az előzőek írtán talán mondani sem kell, hogy valamennyi építőipari vállalatunknál nőtt az egy főre jutó termelési érték. A BÁÉV-nél az emelkedés 4,3 százalékot tesz ki.

Több építkezés fejeződött be a munkaverseny második szakaszának idején, határidő előtt. Az ÉÁÉV 15 nappal előbb adta át a rúd-dróthengerművet a melegüzemi próbák megkezdésére, mint ahogy tervezték. Ugyancsak határidő előtt készült el a Kazincbarcika—Tardona közötti, a Prügyöt Szerenccsel összekötő vasútpótló új út 10 kilométeres szakasza is.

Szocialista

brigádok

helytállása

Megyénkben a kongresz- szusi és felszabadulási munkaversenyben 1215 építő- és építőanyag-ipari brigád vesz részt. A máso,dik szakaszban eddig elért jó eredmények a szocialista brigád címet viselő építő kollektívák helytállásában, igyekezetében gyökereznek, örvendetes, hogy a kiemelkedő teljesítményeket elért kollektívák elismerésére is nagyobb gondot fordítottak, mint a verseny első szakaszában. Szerencsére mind több munkahelyen ismerték fel, hogy az eredmények ismertetése, nyilvánosságra hozása, a jó versenypropaganda milyen jelentőséggel bír.

Vajon a most készült felmérés milyen segítséget adhat az év végéig tartó második szakasz sikeres befejezéséhez? A megállapítások között szerepel — sajnos, ugyanúgy, mint a márciusi értékeléskor —, hogy a kivitelezői munkát végző építőipari vállalatok késve kapják a tervek egy részét és olykor még az anyag-, illetve alkatrészhiány is okoz kisebb-nagyobb fennakadást. Ez pedig a nemes versenyben lerontja az egyébként jól startolt brigádok esélyeit. Az építőanyag-iparban pedig még tovább lehetne bővíteni az erkölcsi, anyagi elismerés skáláját annak érdekében, hogy a verseny résztvevői érezzék: vállalásaik teljesítését menet közben is figyelemmel kísérik a Vállalatnál.

Nagy József

Az őszi ONV-n írták alá

A BWK ű§ wá

A kísérletezés, az új módszerek, eljárások iránti fogékonyság hozzá tartozik a Borsod i Vegyi kom bi nátlioz.

Ha valamiben fantáziát látnak, mindenekelőtt a népgazdaság javára, s ebből következően a csoport- és egyéni érdek hasznára is, a lehetőséget soha nem hagyják ki a számításból. Megalapozott üzletpolitikával, gondosan kimunkált, a táviatokat is beprogramozva — anyagi terheket is vállalva — kezdenek hozzá egy-egy terv, vagy elképzelés valóra váltásához. Ez a fajta magatartás az egész gyárra jellemző. Forrása a kollektíva erejéből fakad.

Ez a gyár „minden por- cikájában” tiltakozik a marad iság ellen. Évekkel ezelőtt sokan meghökkentek például, amikor a BVK 12 millió forintot „tett le az asztalra”, megvásárolva a szekszárdi gyáregység telephelyét, s néhány főiig kész épületet. A kishitüek á vál- lukat vonogatták, s mi tagadás, fanyalogva kérdezgették: mi lesz ebből?... Szó se róla: a kockázatot vállalták a kezdeményezők, de a vállalkozás eredményekkel járt... Ez a gyáregység ma egyik büszkesége a BVK-nak, neve országosan ismert, mindenekelőtt termékeiről. A fal, ami az üzleti életben az érdektelenségből nőtt, földig omlott, hiszen az itt gyártott műanyag ajtók, redőnyök és egyéb áruk „slágerré” váltak a piacon.

A piac — jól tudják ezt a gyárban — érzékeny műszer, a vállalat gazdálkodásában soha nem hagyható figyelmen kívül. Igazodni hozzá létszükséglet, nemcsak itt, mindenütt. S mert a rugalmas tervezés és gyártmányfejlesztés munkastílus is egyben, a BVK figyelme ebből az irányból soha nem téved mellék- utakra. Ennek is köszönhető, hogy a gyár ma már több mint 120 féle terméket gyárt, s új utakat, módszereket és lehetőségeket keres és talál is. Ezt tanúsítja az a szerződés, amit az őszi BNV-n írtak alá, s amelynek lényege, hogy.,.

Erről Vas Géza, a gyár fővárosi kirendeltségének vezetője beszélt:

— Együttműködési szerződésről van szó a Borgazdaságok Trösztje, illetve a Pest megyei Pincegazdaság, valamint a BVK között. A hosszig távra szóló megállapodás üveget helyettesítő, műanyagból készült flakonok gyártására vonatkozik.

A flakonokba való palackozás mindenképpen előnyös. Amellett, hogy maximálisan higiénikus a töltés, egyúttal raktározási kapacitást szabadít fel, ugyanakkor a fogyasztókat is mentesíti az üveg visszaváltásával , járó fáradalmaktól, néha bosszantó bonyodalmaktól. Mindemellett munkaerő-megtakarítással is jár az új eljárás, hiszen az üvegbe való palackozással ellentétben sokféle művelet kihagyható.

Az új eljárás alkalmazásához mindert előkészületet megtettek. Az induláshoz 10

ezer műanyag palackot vásárolnak külföldről, Szentendrén pedig — a BVK közreműködésével — egy palackfúvó üzemet létesítenek. Az alapanyagot a gyár adja, de vásárol egy palack- fúvó berendezést is az új üzem számára.

Számítások szerint évente mintegy 3—4 ezer tonna pvc-re lesz szükség, hogy a várható igényeket kielégítsék. S ha ez az új, eljárás beválik, akkor nemcsak a Pest megyei, hanem az ország többi borgazdaságában is bevezetik.

Újdonság a BVK gyártmányai között a falburkoló is, amit az őszi vásáron láthatott a közönség. A gyár dolgozói a helyszínen mutatták be e tetszetős, tartós anyag 'gyártását, amely — mint szakemberek mondják — 15—20 évig „bírja a

strapát” és házilag könnyűszerrel felszerelhető. Mindemellett az ára is kedvező. A legolcsóbb csempéből egy négyzetméter 170 forint. Ebből 107. Már kapható. Sajnos, még csak a fővárosi TÜZÉP-tel epeken. Ha Borsodban és másutt igényt jelentenek be rá a TÜZÉP- ek, a gyár késedelem nélkül a rendelkezésükre áll. Annál is inkább, mert a gyártáshoz megvannak , a feltételek s a fogyasztók körében is fokozódik ’az érdeklő*és.

Egy biztos: a BVK-ban polgárjogot nyer mindaz, ami korszerű még akkor is, ha időnként akadályokat kell legyűrni a megvalósítás út- jából.

T. F.

l