Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

1975. okt. 29., szerda ES2AK-MAGYAKÜR5ZAG 3 Ózd üzenete a jövőnek „i Rutin99 alapján nem lehet dönteni AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK Új rúd-dróthenger- in övének világszínvonalon álló, korszerű technológiai berendezéseit, a különféle gépeket és a hozzájuk tarto­zó csőrendszereket tulajdon­képpen két nagy speciális vállalat szereli számos alvál­lalkozó segítségével. Dolgo­zóik ott vannak a már meg­kezdett melegüzemi próbák­nál, szinte rajta tartják ke­züket az egész, most moz­duló technológiai monstrum pulzusán és az ilyenkor elő­forduló hibákat gyorsan ki­javítják, a zavarokat elhá­rítják; általában a tökéletes­ségre törekedve finomítják a gépek, berendezések beállí­tásai ,A Kohászati Gyárépí­tő Vállalat itt 120 millió fo­rint értékű munkára, fel­adatra szerződött. A munkák dandárjában csúcslétszámuk 360 fő volt, ami természe­tesen a befejezéshez köze­ledve, egyre csökken. Egyik legnagyobb feladatuk az OFAG licenc alapján az RDH „lelkének”, a tolóke­mencének az elkészítése és üzembe ■'állítása. Itt találkoztunk az alig húszéves Szabó Sándor vas- fémszerkezet lakatossal. A fiatal szakmunkásnak ez az első munkahelye. — Ez az első nagy meló, amiben részt veszek — mon­dotta. — Kicsit büszke is vagyok rá, mert ózdi vagyok, mert vasas vágyóit, mint az apám, és ez a korszerű gyár Özdon épül. Én nemrégen végeztem el az iparitanuló- iskolát. Azt hiszem, nem az volt a vizsga, amikor a bi­zonyítványért izgultam, ha­nem ez az igazi vizsga, ez az igazi mestermunka, ami­vel bizonyítani kell és lehet. Most érzem először igazán, hogy milyen nagy felelős­séggel jár a mi szakmánk. Részt vettem a tolókemen­ce építésében. És amire kü­lön büszke vagyok, az a megtiszteltetés ért, hogy a kemence 1-es számú szekto­rát egy meghosszabbított he­gesztőpisztollyal én gyújthat­tam be. Jelenleg itt most én vagyok a Kohászati Gyár­építő Vállalat részéről az ügyeletes. Három műszakban járunk és szinte egyetlen perc megállásunk nincs, lö­szén a melegüzemi próbák sok problémát vetnek fel, sok zavart kell gyorsan, azonnal elhárítani. Számunk­ra addig szabad szombat, vasárnap, ünnepnap nincs, amíg ez a verkli igazán és jól nem működik. Igaz, jól megbecsülnek minket anya­gilag is. Nem sok olyan húszéves szaktársat ismerek, aki mint én is, a múlt hó­napban megkerestem a több mint négyezer forintot. Per­sze, ebben elég sok a túlóra: Mindeneseire jó itt dolgozni, szeretek itt dolgozni. Ez a mi nemzedékünk, sőt a jövő nemzedékének a gyára. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a technológiai be­rendezések szerelésének má­sik gazdája Borsod megyében már több ipari objektum épí­tésében, korszerűsítésében, legutóbb például a Lenin Kohászati Művek durvahen­gerművének létrehozásában — Valóban, a munkálatok finisénél tartunk — mondot­ta a harmincéves géplakatos —, de ez egyáltalán nem jelent kapkodást. Jól meg­szervezett, minden időt, min­den percet kihasználó mun­káról van szó. Itt nemhogy nincs holtidő, hanem azt mondhatom, hogy minden szabvány szerint egy órára eső munkát fél óra alatt tel­jesítünk. Lassan tíz éve dol­gozom ennél a vállalatnál. Munkánk sajátosságánál fog- 'va vándoréletet élünk, olt dolgozunk szerte az ország­ban, ahová munkánk szólít. Ez a feladat, amellyel most birkózunk itt az RDH-nál, ..—■----— ■■■ , — ...... A két Kiss József minit amilyen itt lesz — mondotta a létesítményfele­lős. — Ezért hallatlanul fon­tos a gépek beszerelésénél, beállításánál az a speciális tudás, rutin, tapasztalat, amellyel dolgozóink nagy ré­sze rendelkezik. Ennél a munkánál elengedhetetlen a szerelési pontosság, a preci­zitás, a kiváló minőség. Er­re törekszünk és reméljük, ezt a célt el is érjük. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat egyik kiváló szocia­lista brigádját, annak veze­tőjét, Kiss József géplaka­tost csak sok száz lépés és mintegy félórás bolyongás után sikerült megtalálni a nem mindennapi méretekkel rendelkező nagycsarnokban, pedig még „idegenvezetőnk” is volt. A munkaruhás, vé­dőruhás, védősisakos, védő­kesztyűs emberek az először idelátogatónak szinte egyfor­mának tűnnek. A melegüze­mi próbáktól, a gépek, be­rendezések zajától, a még mindig tartó szerelési mun­káktól visszhangzik a hatal­mas épület. Itt minden gép, minden ' ember mozgásban van és ez az állandó és mindenre kiterjedő nyüzsgés a laikus szemlélőben a kap­kodás érzetét kelti. Ezt tet­tem szóvá Kiss József bri­gádvezetőnek is, amikor vég­re találkoztunk. különösen nehéz. Nagy szak­mai tudást, munkaszereletet, erőfeszítést és bizony áldo­zatot kíván tőlünk is. Elvi­leg hétfőn és pénteken hét órát, a közbeeső napokon tíz órá(j dolgozunk. De csak el­vileg. Mert a gyakorlatban ennél sokkal többet. És bi­zony, nemegyszer előfordul, hogy szabad szombaton, va­sárnap sem utazhatunk haza a családunkhoz. Mondom, ez a munka nehéz. De ugyan­akkor szép is, hiszen soha nem látott, korszerű beren­dezéseket kell szerelnünk, ki­próbálnunk, a próbaüzeme­lés közben a szerelési mun­kánkat finomítanunk, a za­varokat elhárítanunk. EZ A FELADAT sok szem­pontból újdonság éppen a korszerű berendezések miatt, ami még a mi szakmánkban is ritkaságszámba megy. Ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy feladatunk ellátása nehézségeivel és ál-, dozalvállalással együtt min­denféleképpen kifizetődő szá­munkra, mivel anyagilag is és szakmai tudásunk gyara­pítása szempontjából is jól járunk. (Folytatjuk) Szöveg: Oravcc János Kcp: Laczó József Munkaakció a PVC III-ért működött közre. Kiss József, a vállalat létesítményfelelő­se elmondotta, hogy mintegy 300 dolgozójukkal az RDH- nál összesen 2500 tonna tech­nológiai berendezést, gépet és a hozzájuk tartozó technológiai kiszolgáláshoz szükséges csőrendszert épí­tettek be, szereltek fel al­vállalkozóikkal egyetemben. — Tudomásunk szerint Európában kevés olyan nagy hengerlési sebességgel ren­delkező berendezés létezik, A közelmúltban értékelte az építkezésben részt vevő, több mint 30 vállalat kép­viselőiből alakult munkabi­zottság a BVK, PVC—III. nagyberuházásának eddigi építési eredményeit. A gaz­dasági-műszaki konferencián megállapították, hogy a le­hetőségekhez képest a kivi­telező vállalatok mintegy 2000 építőmunkása megtesz}, ami csak tőle telik, de gyak­ran előfordul, hogy — meg­felelő felkészültség és szer­vezettség hiányában — egyes munkaterületeken elmarad­nak a tervezett határidőktől. A konferenciát követő bri­gádvezetői tanácskozáson ezért a szocialista címért küzdő kollektívák képviselői meghirdették a „Négy órát a PVC—111-crt” munkaak­ciót. A kezdeményezéstől azt remélik, hogy ennek során jobb szervezéssel, időbeosz­tással jelentősen meggyorsít­hatják a nagyberuházás munkálatait. A korszerű ügyvitelszervezés és ügyviteígépesítés a tsz-ekben KÖZISMERT TÉNY, hogy a fejlődés mai szakaszában a korszerűen gazdálkodó és a fejlődéssel lépést tartó me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben az ügyviteli mun­kával szembeni követelmé­nyek, igények jelentősen megnövekedtek. Sajnos, megyénkben ed­dig még csak igen kevés tsz-ben „telték helyére” ezt a kérdést. Sok szó esik ar­ról, hogy „végre igazán ko­molyan kell venni a szám­vitelt”. Számos tsz-vezető teszi szóvá: „Ne csak az utó­lagos adatrögzítést szolgálja a könyvelés, hanem legyen előremutató, nyújtson gyors, pontos információkat a gaz­dasági döntésekhez”. Ugyan­akkor még nagyon kevés in­tézkedés, még kevesebb be­ruházás szolgálja mezőgaz­dasági üzemeinkben azt, hogy a számvitel lépést tart­hasson a vezetés szemléleté­nek, a gazdasági döntések módszerének fejlődésével. A közelmúltban nagyon érdekes és hasznos felmé­rést végzett az ügyvitelszer­vezés és ügyvitelgépesítés helyzetéről a Hernád menti TESZÖV. Az encsi t járás tsz- eiben végzett alapos vizsgá­lódás tapasztalatai bizonyá­ra sok mezőgazdasági üzemet^ segítenek hozzá ahhoz, hogy a könyvelés, a számvitel valóban a vezetés kisegítő alaopillére lehessen. Altalanos tapasztalat volt a járásban, hogy a tsz- vezetők egy része már felis­merte, de sokakkal még meg kell értetni, el kell fogadtat­ni, hogy a számvitel elsősor­ban az üzemek vezetésének szolgálatában áll, annak az eszköze. Jó néhány helyen csak a növénytermesztési és állattenyésztési ismereteknek van becsülete, a közgazdasági ismereteknek nem tulajdoní­tanak érdemleges jelentősé­get, s ebből következően gazdasági döntéseiket a ru­tin, a megérzés alapján hoz­zák. Ez is bizonyítja, hogy a tsz-ekben a megfelelő gaz­dasági információs rendszer kiépítése, a számvitel helyes megszervezése, az ahhoz kapcsolódó korszerű ügyvitel- szervezés a mezőgazdaság további fejlesztésének és gaz­dasági hatékonysága növelé­sének fontos, még csak kis mértékben kihasznált tarta­léka. A lsz-ek vezetőinek gaz­dasági döntéseihez csak a rendszeresen gyűjtött, feldol­gozott és elemzett adatok nyújtanak megbízható ala­pot. Hiszen ezek a döntések — különösen most, az ötö­dik ötéves terv küszöbén — feltétlenül nagy hatással vannak a termelés fejlődésé­re, a gazdasági hatékonyság és a jövedelem alakulására, s nem utolsósorban a tagság személyi jövedelmére. Márpedig amennyiben a vezetők c gazdasági dönté­sekét a „rutin”, a „megér­zés” alapján hozzák, egyál­talán neijn biztos, hogy az adott lehetőségek közül a legésszerűbb, a legnagyobb eredményt hozó megoldást választják. Sőt, bizonyosra vehető, hogy a „rutin” a leg­több esetben melléfogásokat eredményez. A tsz-^kben a jó ügyviteli munkának találkoznia kell az' igénnyel, mert egyetlen főkönyvelő, könyvelési dol­gozó számára sem serkentő, ha egész éven át az „íróasz­talnak” dolgozik, s csak az év végén, zárszámadáskor kérik adataikat. Persze, az is gyakran elő­fordul, hogy a vezetés igény­li, kéri a számvitel elemzé­seit, előrevetített eredmé­nyeit, információit, de csak késve, vagy hiányosán kapja meg azokat. (De sok helyen nem tudnak választ adni ar­ra, mennyi náluk egy mázsa búza, vagy egy liter lej szű­kített önköltsége, és sorol­hatnánk még a hasonló pél­dákat!) Az encsi járásban végzett felmérés — szinte válaszul az ügyviteli munka zökke­nőinek okára — rámutat, hogy a termelési folyamatok technikai színvonalától tnesz- sze elmaradt az ügyvitelgé­pesítés. A járás 29 tsz-e kö­zül még csak hatban van egy-egy kis könyvelőgép. Pe­dig a számviteli munka ha­tékonyságát, gyorsaságát, pontosságát nagymértékben elősegíti a gépi könyvelés. AZ ENCSI ZÖJA TSZ és más gazdaságok kedvező ta­pasztalatai is igazolják, hogy nagyon nagy szükség van korszerű könyvelőgépekre, mert ezek nélkül nem lehet lépést tartani az egyre nö­vekvő információs igények­kel. Országos tapasztalatcserén is jártak a közelmúltban a járás tsz-főkönyvelői, tsz- vezetői. Az országos legfej­lettebb módszerek, legjob­ban bevált ügyvitelgépesité- sek megismerése bizonyára e téren is segít előbbre lép­ni a járás gazdaságaiban. (p. s.) Négysávos út Miskolcon át Napról napra mind több autóbusz, személy- és teher­gépkocsi fut az országuta­kon. Borsod-Abaúj-Zemplén valamennyi megyét megelőz ebben, hiszen az ország össz­forgalmának mintegy 9 szá­zaléka a mi útjainkon, s annak is egyes szakaszaira koncentrálódva zajlik. Különösen érezhető a köz­lekedésben a feszültség Mis­kolc belvárosában és a város forgalmi kapuiban. Igaz, az új ötéves terv elfogadásáig még sok töprengés, tárgya­lás, mérlegelés, döntés van hátra, de Varga József, a KPM Miskolci Közúti Igaz­gatóságának vezetője, már sokak vágya szerint tud nyi­latkozni. — Az V. ötéves terv elő­készítésekor a város vezetői, s a közúti igazgatóság terv­be vettük a 3-as szánni fő­út Miskolc átkelési szaka­szának négy nyomsávúra való kiszélesítését. E prog­rammal elvileg a KPM ille­tékes főosztálya is egyet ért. Kocsink a harsányi elága­zástól indulva, .végig fut a leendő négysávos úton. f' Hejőcsaba főutcája látha­tóan szűk, keskeny új fel­adatához. A bal oldali ház­sort szanálják. Egy gond van még hátra: a műemlék gyógyszertári épület sorsa. Gondoltak az épület arrébb- tolására, de hát a lehetősé­gekhez mérten túl nagy sú­lyú építményről van szó. Ha a döntés szerint az épület­nek meg kell maradnia, ak­kor annak árkádjában lesz — ha szűkén is —, az új gyalogjáró. — Az az elképzelés, hogy a Kun Béla út és a Csabai kapui csomópontnál —, ami­be p.z Avasi lakóházi, vala­mint a tapolcai út is betor­kollik — jobb vonalvezeté­sű csomópontot alakítunk ki. Ennek érdekében az új csomópont, és innen a Kun Béla út egy részén tovább­haladó kétszer két sáv ér­dekében az ott levő bozótos terület egy részét is igénybe veszik. Az elképzelések szerint a négysávos út a Kun Béla utcából a széles és dús lom­bú fákkal övezett Szilágyi Dezső úton, valamint a Nép­kerten át a sportpálya előtt vezet az Ady-hídig. Az Ady Endre út ugyan­csak szűk új feladatához. Ezért az plképzelés szerint a jobb oldalon levő épületsort egészen a Fórum presszóig, a magasházig elbontják. A négysávos útvonal az építendő Gömöri-felüljárón át ér el a már négysávos József Attila utcába. E prog­ramnak szerves része a Gö- möri-felüljáró építése és ve­le egyidőben vették tervbe a Búza téri gyalogos aluljáró építését is. Az információ szerint a Gömöri-felüljáró építését — az élőmunkák befejezése után — a jövő év tavaszán kezdik. E jelentős, sokéves prog­ram megvalósítása nagy köz­úti fellélegzést jelent. Köz­ismert, hogy — már kicsit ködös időben is — Nyéklád- házától Miskolcig hosszú ka­ravánt alkotnak a Miskolc fe­lé haladó, s a városból kime­nő járművek. Ugyancsak torlódnak az Ózd felől jövő ■gépkocsik a Búza térnél, itt 10—15 percet is kell vára­kozniuk. Elsősorban a teherforga­lom legfőbb akadálya a Gö­möri sorompó. A vasutasok­nak gyakran le kell zárniuk, s előfordul, hogy több tucat jármű várakozik olykor 15 —20 percig is. a várakozás hátrányát az egyik házgyári tréler vezetője úgy jellemez­te: ez idő alatt a gépkocsi­ról a toronydaru egy szobá­nak való négy elemet tud a helyére emelni. A várako­zás elkerülése végett igen sok személy- és teherkocsi­val a Bajcsy-Zsilinszky és a Baross Gábor utat veszik igénybe. A 3-as számú főközlekedési út Miskolc átkelési szaka­szának korszerűsítése igen sok közlekedési erőt szabadít fel, meggyorsítja a városon belüli, a városon át, sőt az országok közötti forgalmat is. Ezzel lehetővé válik, hogy Miskolc jelenleg egyetlen fő­útvonalán kizárólag olyan járművek közlekednek — villamos, autóbusz, személy- kocsi —, amelyeknek való­jában hivatásszerűen kell ott haladniuk. Csorba Barnabás \

Next

/
Thumbnails
Contents