Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-27 / 252. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. okt. 26., vasárnap A Budavári Palota A Magyar Nemzeti Galéria új otthonában Sárospatak és Tokaj • szövetsége Tizennyolc esztendős lett a Magyar Nemzeti Galéria, mire elfoglalhatta méltó és végleges otthonát, illetve megkezdhette az átköltözést a Kossuth Lajos téri épület­ből a főváros fölé magasodó Budavári Palota központi épületébe. Éppen két hete nyílt meg ünnepélyesen a hazai képzőművészet leg­rangosabb, legkiemelkedőbb értékű gyűjteménye, hogy az egykori királyi vár restau­rált épületeit azoknak adja, akiket elsősorban illet: a dolgos magyar embereknek, állampolgároknak, új társa­dalmunk munkáiéinak, és helyet biztosítson a magyar képzőművészetet legértéke­sebben reprezentáló alkotá­soknak, itt tegye hozzáfér-- hetővé azokat mindenki — köztük a jó szándékkal hoz­zánk látogató külföldiek — számára. A Budapesti Történeti Mú­zeum, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum után nyílt meg az újabban res­taurált és területileg legna­gyobb épületrészekben a Magyar Nemzeti Galéria, két hete látható itt — részben még megosztva a régi, Kos­suth Lajos téri épülettel — a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény nagy része. A Budavári Palota kupo­lája jelenti a Galéria építé­szeti gerincét, központját. Az ebből kiágazó oldalfolyosók, hatalmas termek, az egész épületkomplexumot körbe­járó folyosó és teremrend­szerek adnak otthont a kö­zönség elé tárt anyagnak. Talán érdemes külön ügyei­met szentelni magának, a palotának is. Nemcsak a pesti oldalról élvezhető lát­vány megkapó, hanem a monumentalitás közelről is megragad. Az újjászületett épület belső architektúrája, lépcsőházainak kiképzése, a kupola belső rendszere, a termek megvilágítása is le­nyűgöző élmény. S ha még az ablakokon is kitekintünk, akár a Duna és Pest látóha­táron túl érő képe, akár Bu­da dombvonulatai felé, s a csodás panorámát befogad­ja szemünk, érezhetjük, en­nél méltóbb helyre nem jut­hatott volna a Magyar Nem­zeti Galéria. De most már fordítsuk fi­gyelmünket a belső tarta­lomra, a Galéria kincseire. Jelenleg hat kiállítás látható a Palota termeiben. A régi művészeti osztály a középkori és a barokk anya­gából rendezett időszaki ki­állítást. A XIV. század köze­pétől az 1540-es évekig táb-- laképekből és faszoorokból láthatunk válogatást, köztük ■néhány teljes szárnyasoltárt. 'Itt van többek között a XV. századból származó jánosré- ti oltár, a csilcmenasági fő­oltár 1543-ból, a toporci Ma­donna, a keszthelyi Pieta, M. S. Mester táblaképe a Mária és Erzsébet találkozá­sa. A barokk anyagból Bog- dány Jakab, Mányoki Ádám, Maulbertsch, Kracker mun­káit említjük. A barokk anyagból egyelőre csak a XVIII. század kapott nelyet az új tárlaton. Gazdag, színes, változatos a kisplasztikái kiállítás. A XIX. és a XX. század anya­gából nyújt válogatást a tárlat. Izsó Miklós, Vedres Márk, Fémes Beck Vilmos, Mészáros László, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Mikus Sán­dor munkái láthatók többek között e korszak kisplaszti­kái művészetének tematikai és stílusváltozatait igen jól érzékeltető válogatásban. Szorosan csatlakozik ehhez az anyaghoz a harmadik tár­lat, a Galéria éremkiállitása, az anyag is vegyesen, egy­más mellett és között iátha- tó. A Kisplasztikái anyaghoz hasonlóan e tárlat is a XIX. és XX. század magyar érem- anyagából kínál válogatást, a múlt század elején honos, osztrák hatást tükröző em­lékérmektől napjaink érem- művészetéig. A negyedik ki­állítás a Galéria mintegy harmincezer grafikai lapjá­ból mutat be kétszázat. E tárlatot háromhavonként új­rarendezik. Az első kiállítás százötven évet ölel fel a gra­fika legkülönbözőbb ágaiban, a későbbiekben lehetőség nyílik művészek és kor­szakok, esetleg témák, stí­lustörekvések szerinti válo­gatások bemutatására is. Az új Galéria első na­gyobb időszaki kiállítása a Szolnoki művészet, amely a százhuszonöt éves múltra visszatekintői szolnoki kép­zőművészeti életet mutatja be 1850-től 1910-ig, Petten- kofentől Fényes Adottig. Ez egyébként a Galéria első osztrák—magyar közös kiál­lítása a XIX. .század festé­szetének anyagából. A kiállí­tás öt — három osztrák és két magyar — múzeum anyagából jött össze, a jézol- noki múzeum, illetve igaz­gatója kezdeményezésere. Pettenkofen osztrák festő fedezte fel a festészet szá­mára a szolnoki tájat a sza­badságharc idején, s 1851-től harminc éven át itt dolgo­zott nyaranta. Az ő példáját követték előbb osztrák, majd magyar festők. E nagy múl­tú táj festészetét reprezen­tálja most a Szolnoki mű­vészet című, magával a Ga­lériával együtt ünnepélyesen megnyitott kiállítás. Végül, de nem utolsósor­ban meg kell említenünk az élő magyar művészetet rep­rezentáló, Képek és szobrok három évtized magyar kép­zőművészetéből című. nagy­méretű kiállítást. A látogató a földszinti kőtár mellett ez­zel találkozik először. Mint D. Fehér Zsuzsa írja ismer­tetőjében, ez a kiállítás nem ad keresztmetszetet, nem ad áttekintést életművekről, nem remekművek seregszemléje, hanem —a kiállítás méretei, valamint a Galéria anyagá­nak mint válogatási forrás­nak keretei között — a kor­társ művészet fö vonásait igyekszik felvillantani. Nagy értékű múltunk mellett ér­demes időt, figyelmet szán­nunk velünk élő művészeink alkotásaira, a kortárs ma­gyar művészet kiállításának meditativ megtekintésére. • Megközelítőleg sem lehet egyetlen újságcikkben a Magyar Nemzeti Galéria gazdagságát érzékeltetni, anyagának bármily kis ré­szét is bemutatni. Célunk pusztán a figyelem lehívása volt: érdemes fővárosi uta­zásaink programjába iktat­ni a Galéria többszöri fel­keresését (hiszen egy alka­lommal csak átfutni lehet), érdemes oda rendszeres ven­dégként, elmélyült, töpreng­ve szemlélődő látogatóként „feliratkoznunk”, s érdemes — mint már százak és ez­rek teszik — szombati és vasárnapi sétára a minden szépre fogékony gyermekein­ket is elvinni. Hogy felnőtt korukban már természetes legyen nekik a rendszeres lá­togatás a Magyar Nemzeti Galériában és a Budavári Palota más épületeiben. Tekintetében volt valami szégyenkezésféle, míg zavar tan igazgatta a kardigánja ujját. — Ne tessék már írni ró­lam .., A szomszédok sem tudják, hogy iskolába járok. Lehet, hogy kinevetnének ér­te, mit akarok én felnőtt fej­jel, amikor megnőttek már a gyerekek is ... Két fiam van, rendes fiúk, az egyiknek szakma van a kezében, s az lesz a másiknak is. öle tud­ják, hogy járok, néha vicce­lődnek velem, hogy nehogy nekik panaszkodjon rám a „tanítónéni”. Tudom, nem akarnak bántani vele, és mégis úgy összeszorul néha a szívem. Tudja miért? — mert eszembe jut, hogy ami­kor kicsik voltak, és jöttek hozzám, „anyú, nézd meg a füzetem”, elhessegettem őket. Megkavartam a levest, kivit­tem a szemetet a járdához... csakhogy ne kelljen monda­nom nekik semmit. Később persze rájöttek, nem tudok írni. Csak a nevemet, de olyan görcsösen markoltam a ceruzacsonkot, hogy átsza­kadt a papírlap: Ferike sírt, hogy elrontottam a füzetét. A KÉT NAGY Ä1ULTÜ zeinplulii lüi*-.puiCö, baiOöpa- lak iiS lo-ivaj loruíneáiiieucn sok. a laJaiKuzábi pom. a na- gyumunyu:» tói teneum Kap- LooiaioK a Kei muiu-ieiepuics ma iotveiu KUiiuraiiü ic.iui.e- leKcn unyuuja. íruluK e* iu- kaj egy aram sokkui loouei vatiUi a Kuzinuveioues szoi- gaiaiuDol, mini amennyire iv.u<bifc,a/.guiahi nagyougi cüujUK köteieznetné ónéi. S süveies- re ösztönző peluat muiatnan a kuion-nuióii esetleg szűkre szaoott lehetőségeik megsok­szorozására is: a szellemi erők, a társadalmi önkéntes buzgalom összeadásával, cél­szerű együttműködés kiala­kításával. Meggyőzően tanú­sította a kulturális szövetség­kötés közösségi hasznát a to­kaji művészetbarát kor őszi rendezvénysorozatának, a Pa- taici napok-nak a sikere. A képzőművészeti kiállítások, a hozzájuk kapcsolt zenei es­tek, valamint a különféle té­májú előadások „ablakot nyi­tottak” Sárospatak mai mű­vészeti értékeire, megismer­tették az ott élő alkotókat, ízelítőt adtak a Bodrog-parti város kulturális életéből a tokajiaknak —, s Tokaj köz­vetítésével az idelátogató ha­zai vendégek tízezreinek, s a külföldiek ezreinek is. Viszonzásul már a Tokaj­ban rehdezett Pataki napok időszakában Sárospatak a maga képtárában bemutatta Tokaj, s a Hegyalja leghű­ségesebb festő-krónikása,_ s az itteni pezsgő művészeti közélet első számú „ügyvivő­je”, Tenlcács Tibor képeit, áttekinthető jellegű tárlat ke­retében. A Tisza partján rendezett Pataki napok megnyitóját kö­vetően már érdemben mél­tattuk lapunkban az első ki­Ritka családi, társadalmi ünnepség zajlott le szomba­ton a csepregi művelődési qtthonban. Itt tartották a 11 hónapos négyes ikrek név­adóját. Adrien, Ildikó, Kata­lin és Zsuzsanna a Miskolc­ról kapott négyes babakocsi­ban érkezett a kedves ese­ményre, amelyen megjelent dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke is. A helyi tanács vezetői, kisdobosok és úttörők kö­szöntötték elsőként a szülő­ket, a kicsiket és a névadó­szülőket. A meghitt névadási felpofoztam ... Az asszony szinte egy pil­lanatra sem emelte fel te­kintetét, csak felállt, arrébb tette a vödröt meg a lapá­tot és mintha újra átélte volna a hét-nyolc évvel ez­előtt történteket, a szivacsért nyúlt, hogy letörölje a csem­pét. — Azt hiszem, akkor még igazán nem gondoltam rá, hogy tanulni kellene. Az uramnak sem volt meg az iskolája, három műszakra járt a gyárba, én meg nap­palra mentem takarítani. A gyerekek, a mosás, a főzés, hogy legyen meleg étel, ha hazajönnek, meg a házépítés, mert akartunk egy rendes házat. Időm sem volt... Persze inkább szégyellem volna. És közben azt is el­felejtettem már, amit tud­tam, mert három osztályt kijártam én. De már a nagy­betűket is elfelejtettem. Csak a nevemet... Megáll egy pillanatra, né­zi a fényesre törölt csem­pét. — Három éve egyszer ha­zajött az uram. Azt mondta, hogy ő beiratkozna, mert állítást. Most a többi rendez­vényről kívánunk összefogla­lót adni. A IV i£ t*M.Ü V ÉS ZLT modern lehetőségeit villantotta meg tokaji kiállításán a bodrog­közi pásztormuveszetet egyé­ni tehetséggel újrateremtő Mezey Tamás, aki kétszer is elnyerte a Népművészet ifjú mestere kitüntető címet, s túljutván az ifjúsági korha­táron, méltán _ kiérdemelte a népi iparművész minősítést is. Korábbi kiállításain meg­ismert eredményeihez újakat tudott sorakoztatni: erről győznek meg legutóbbi fara­gásai. Szuverén alkotóként bánik az anyagaival —, s annyira biztos az aráuyórzé- ke, hogy a legmerészebb mű­faji újításokat is el tudja fo­gadtatni. A hagyományos népművészetben az önálló alakos ábrázolások nem gya­koriak, ezért a mai „folyta­tók" akkor vágnak a legkoc­kázatosabb vállalkozásba, ha erre az alig járt útra térnek. Mezey Tamás itt sem téved útvesztőbe. Tokajban kiállí­tott faragott Kos figurája a bizonyság rá: lehet különféle anyagokat', technikákat szer­ves egységbe foglalni a nép­művészetben is —, ha az al­kotó fantáziát és kezet biz­tos mesterségbeli készség és tudatosan fejlesztett művészi arányérzék Irányítja. Ez a kis figura fát és tülökdarabot egyesít —, s ráadásul a leg­nehezebb faragótechnikával, ónozással — fémberakással — díszítette a remekbe készült szobrot a mestere. A kis szo­bor —, s egy népi emlékmű terv egyelőre kis méretű bál­ványfigurája — új alkotói szakasz kezdetét jelzi Mezey Tamás művészi pályáién. Debreczeni Zoltán festő- és grafikusművész, a sárospataki tanítóképző intézet tanára szertartás és a műsor után a kisiskolások kék kisdobos­nyakkendőt kötöttek az ikrek nyakába. Virágokkal, aján­dékokkal halmozták el őket a megjelentek. A tanácstól névadói emléklapot kaptak a szülők és a névadószülők. A Kovács családot segítő vállalatok, intézmények ne­vében az ikrek édesanyjá­nak és édesapjának munka­helye — a Soproni Ruhagyár csepregi gyáregysége és a helyi Győzelem Tsz — kép­viselője köszöntötte az ün­neplést nehezen- tűrő eleven akkor szakmát is szerezhet­ne, talán több lenne a pénz is. Tavaly befejezte a nyol­cadikat. Tisztességesen. Az órabérét is megemelték öt­ven fillérrel, mert gép mel­lé került. A szomszédok megtudták, ugratták érte, de én láttam, . hogy mennyit kínlódott. Néha, ha nagyon fáradt volt, azt mondta, ab­bahagyja. De a nagyobb fi­am bíztatta. Ha elvégzi, ki­járja, hogy oda kerüljön hozzájuk. Mert István' ren­des fiú. Meg én is azt mond­tam neki, ha én tanulnék, én nem hagynám abba, ami­be belefogtam. Ö meg sza­vamon fogott. Mert, amikor hazahozta a bizonyítványt megmondta: „na, jövőre te is elmégy, ha annyira be­széltél ...” Tiltakoztam, de örültem is. Pedig most már a gyerekeknek nem is kell megmondaniuk az iskolában, hogy milyen iskolája van az anyjuknak. A fiúk pedig nyáron előszedtek. Még egy kis lámpát is vettek nekem, hogy este a konyhaasztalnál gyakorolhassam a betűket. Két füzetet teleírtam. De most már elolvastam a Gő­gös Gúnárt is. Tudja, amit . rendszeres szereplője a mis­kolci grafikai biennáléknak is. Mostani tokaji tárlata ret­rospektív — visszatekintő — jellegű. Eddigi eredményeiről ad összefoglalót a tokaji hely­történeti múzeum galériájá­nak feszes keretében, a leg­jellemzőbb művei kiállításá­val. Toilrajzai, fametszetei és nagyméretű műanyag met­szetei mesterségbeli beérett- ségét dokumentálják. Jellem­zően kontraszos a grafikák , egymás mellé helyezése: a falusi és kisvárosi, lírai han­gulatú tájrészletek, s mellet­tük a vasbetoncsamok, a ra­kodódaru, s a kohóbelső ké­pei arról vallanak, hogy Deb­reczeni Zoltánt a modern vi­lág látványelemei ugyanúgy izgatják, mint a hagyomá­nyos festői témák. Tanulsá­gos ezen a kiállításon nyo­mon követni alkotómódsze­rét is: miként lesznek a toll- rajzal készült helyszíni jegy­zetekből az absztraktig lé- nyegített képi átfogalmazá­sok, a belső látvány kivetü- lései. MEGOSZTOTTA Sárospa­tak a tokaji tárlatlátogatók- kal a pataki galéria új rész­legének — a világhírű színes Dómján fametszetek gyűjte­ményének — a látványclmé- nyét is. Stílusosan egészítet­ték ki a kiállításokat a kísé­rő előadások. Dr. Janó Ákos, a pataki Rákóczi Múzeum igazgatója a Dómján gyűjte­ményről tájékoztatta a toka­jiakat, dr. Petercsálc Tivadar, a szerencsi múzeum igazga­tója a Sárospatak környéki • népművészet sajátosságairól adott ismertetőt. A Bodrog- parti város igényes' zenei éle­tét érzékeltette a patalei ka­marakórus és kamarazenekar tokaji vendégszereplése. babákat, a szülőket és a névadószülőket. Felavatták Kovács Félixék kétszintes, négyszobás, két fürdőszobás, központi fűté- ses új családi házát is. A Rákóczi utcában levő tágas otthont szinte az ország épí­tette. Távoli és közeli üze­mekből érkezett az építő­anyag, a faáru és egyéb szükséges kellék, valamint a munkáskéz. Az elsőszülött Gabikával együtt ötgyerme­kes Kovács famíliát még a ház berendezésében sem hagyta magára társadalmunk. az iskolások is olvasnak. És számoltam, összeadtam, ki­vontam, szoroztam, meg osz­lottam. Néha úgy éreztem, nem bírom tovább, nem fogom tudni megcsinálni. De mon­dani nem mertem, mert az uram azt mondta volna, hogy „ugye, csak a szád járt...” És arra is gondol­tam, hogy a gyerekek egy­szer asszonyt hoznak majd a házhoz, jönnek az unokák, felnőnek, iskolások lesznek. Talán megmutatják a füze­tet nekem. És őket már nem akarom elküldeni... Ugye érti? Hát ezért akarom vé­gigcsinálni. De ebben nin­csen semmi érdekes, semmi kiírni való. Meg nem is sze­retném, ha megtudnák. Tud­ja, kinevetnének: Te Kata, csak nem akarsz irodára menni! Hirtelen rámnézett. — Az irodán is megígér­ték, hogy nem mondanak ki... De ha befejezem, ak­kor tudja, azért megmuta­tom nekik is a papírt. Biz­tos csodálkoznak majd... Kidolgozott keze megint a takarító eszközökért nyúlt. — Kata néni, azért sok ebben a megírni való. Tes­sék nekem elhinni... Csutorás Annamária Benedek Miklós Megismerni a betűt... Egész délutáh sírt. Én meg Bcrecz József A négyes ikrek névadója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents