Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 245. szám

1975. okt. 18., szombat ML É5ZAK-MAGYARORSZAG 5 Á Bodrogköz nevében A képviselő eddig min­dig „lejött” n Bodrog­közbe. Először történt, hogy idevaló embert válasz­tott a Bodrogköz népe or­szággyűlési képviselőnek. Dr. Németh Pál itt született, itt él, s itt dolgozik a mai na- ,pig. Nála jobban aligha is­meri valaki mi itt a gond, mi az, amin leghamarabb kell segíteni. Képviselőválasztás óba a napokban először jött Kiesé­re úgy, mint képviselő. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert dr. Németh Pál, a Sátoralja­újhelyi járási Pártbizottság első titkára, s valójában nem megy szenzációszámba, ha a járás valamelyik községében megjelenik. Látogatásai min­dennaposak. Ez így van jól, igy kívánja meg a párt- munka. Az újabb megbíza­tás azonban több és masjel- legű feladatokat is jelent Eddig leginkább csak párt­munkásokká], párttagokkal találkozott az összejövetele­iken. Most még szorosabb és elevenebb kapcsolatokat kell kiépítenie minden választó­polgárával. Rácsén, az újonnan épült, s rövidesen felavatásra ke­rülő pártházban rendezték meg azt a találkozót, ahol a képviselő beszámolt a leg­utolsó országgyűlési munká­ról, s ahol válaszolt a kér­déseikre. Az első pillanatban kicsit feszélyező volt az a merev rend, ahogyan fiz emberek sorba ültek az előadóterem­ben. Ennek kellemes ellen­téte volt néhány perccel ké­sőbb az őszinte emberi, ba­ráti hang, a jó légkör, amely a villa során kialakult. Csu­pa olyan ember ült a terem­ben. aki maga is felelős be­osztásban van, s akikről ki­tűnt: nem hívei a szóvirá­goknak, szeretik a nyílt, egyenes beszédet. Riese, Bernjén, Nagyroz- vágy, Dámóe, Lácacséke, Zemplénagárd, Tiszacser- mely, Cigánd és Révleány-' szenVzcti, gazdasági vezetői gyűltek egybe az új párt- házba, s több oldalnyi jegy­zet készült arról, amit a kép­viselő mondott. Messze esik ez a vidék a megye székhelyétől, „kiszo­rult” az ország szélére. Azt mondják ez az oka annak, hogy itt nagyobb az össze­tartozás érzése, hogy itt közvetlenebbek az embe­rek. Ez a közvetlen termé­szetesség áradt Németh Pál szavaiból is, aki így kezdte a beszámolót: — Én még nem vagyok gyakorlott képviselő, eddig általában mint pártmunkás szóltam a kommunistákhoz. De ezt a másfajta munkát is meg lehet tanulni, s ón meg fogom tanulni. Eddig két országgyűlésen vettem részt... Még el fogódottság- gal küszködtem, de majd megbátorodom, s szót fogok ón is kérni a parlamentben, de az nem olyan egyszerű, ismerkedni kell... Csak olyan ember beszél ilyen őszintén, aki valóban érzi, hogy otthon van, s az övéihez szól. A parlament munkájáról szóló beszámoló után szinte észrevétlenül tért át a képviselő a helyi gon­dokra, problémákra. Ehhez aztán csatlakoztak a jelen­levők is. Egymás után kér­tek szót, s a beszámoló gyű­lés lassan, mintegy munka­értekezletté alakult át. A képviselő-beszámolók szokásos, kialakult rendje, képe, hogy a választópolgá­rok elmondják kéréseiket, a képviselő feljegyzi azokat, s egy későbbi időpontban — miután alaposabban utána­nézett a dolgoknak — vála­szol. Itt; ez egészen másként zajlott, le. Hiszen nem lehet, hogy ugyanaz az ember ki­lépjen a bőréből, s amit tud mint pártvezető, azt elhall­gassa, mint képviselő. Mi ebben az érdekes do­log? A képviselő — legalább is a közhiedelem szerint — igyekszik népszerű lenni. Esetenként azonban a tárgyi igazság olyan választ kíván, ami abban a pillanatban nem mindenkinek tetszik. Itt, Ricáén nem is egy ilyen kérdést tettek a képviselő asztailára. Például: — mi­korra várható a Bodrogköz iparosítása ? — Nem szerepel a tervek­ben, hogy szétszórt ipari te­lepeket létesítsünk erre fe­lé. Sárospatak és Sátoralja­újhely ipari fejlesztése a cél. Ahová egy órai utazással el lehel, jutni, az megfelelő munkahelynek számít, igya gazdaságosabb. Másik kérdés: — mi lasz a ' zemplénagárd i kisvasút sorsa? Felelet: — 1970 vé­gen meg fog szűnni, autó­buszok bonyolítják le a sze­mélyforgalmat. Vagy: meg- epül-e végre a Tisza-híd Ci- gándon? — Az elkövetkező öt éves tervben nem, de el­fogadott tény most már, hogy erre majd sor kerül. Lényegretörő, érdemi ta­nácskozássá alakult a képvi­selői beszámoló. A szomszé­dos községekből összegyűlt emberek minden kérdésükre választ kaptak, s ez a vá­lasz nem hemzsegett az ígé­retektől. Ez a válasz néhány kérdésben tálán némi elé­gedetlenséget is váltott ki, de kétséget: nem hagyott. A képviselő feladatot, is kapott. Olyan felada­tot, amelynek megol­dását vállalta is a Bodrog­köz népének nevében: Tisz­ta, egészséges ivóvíz kell a környék lakosságának. Ki érti meg jobban ezt a régi nehéz gondot, mint. az aki maga is itt él. — Amit az új ötéves terv ideién vizműfejlesztésre kap a járás; abból a Riese kör­nyékieknek lesz jó ivóvíz — ígérte meg a képviselő. S n választók bízhatnak az ígé­ret gyakorlati megvalósulá­sában ... vár part-, tanácsi, tömeg­Adamovies Ilona A Mezőkövesd és Vidéke Afész számvetése Szoláltatás és színvonal \ A XI. pártkongresszus ha­tározatából adódó' főbb ten­nivalókról tárgyalt a Mező­kövesd és Vidéke Afész igaz­gatósága, amely a1 feladato­kat intézkedési tervben fog­lalta össze, Ez kimondja, hogy a hátralevő időben el­sősorban az 1975. évi terv- feladat minél sikeresebb vég­rehajtására kell a figyelmet fordítani. Ennek megfelelően a ’szö­vetkezet célul tiizle az alap­vető napi közszükségleti cik­kek választékának bővítését, illetve az áruellátás színvo­nalának szüntelen javítását. Ezt céltudatosabb szervező munkával igyekeznek elérni. Az intézkedési terv szerint .az áfész változatlanul nagy gondot fordít1 arra, hogy a la-' kosság burgonya-, zöldség­én gyümölcsellátása megfelel­jen a követelményeknek. Saját bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózatán keresztül az idén 162 vagon burgonyát, zöldséget és gyü­mölcsöt értékesít a szövetke­zet. Az áfész vezetősége tisz­tában van vele, hogy tőke­húsból és ti ú.skészílményék­ből ma még nem kielégítő az ellátás. A helyzeten úgy próbálna' változtatni, hogy növelik az áfész felújított húsfeldolgozó üzemének ter­melését. Ebben az évben — a tavalyi 6 ezer 658 darabbal szemben — 12 ezer sertést vágnak le és dolgoznak fel./ Felet tőkehúsként értékesí­tik, míg a másik feléből kü­lönböző húskészítményt állí­tanak elő. Az iparcikkosztálvhoz tar­tozó ruházati boltok az első fél évben, a tavalyihoz ké­pest 9,9 százalékkal növelték a forgalmat. Az iparcikk­üzletek ugyanebben az idő­szakban 102,2 százalékra tel­jesítették tervüket. Ahhoz, hogy az éves előirányzatot elérjék, az iparcikküzletek­nek 73 millió, míg a ruházati boltoknak 78 millió forint forgalmat kell lebonyolíta­niuk a második fél évben. Igen lényeges, hogy ezek a kereskedelmi egységek is bő­vítsék a választékot, legyen elegendő olcsó áru az üzle­tekben, s javuljon az ellátás a gyermekruházati cikkekből. A vendéglátóipar forgal­ma az év első hat hónapjá­ban 19,9 százalékkal haladta meg a múlt év azonos idő­szakában elért eredményt, örvendetes, hogy ha csak kis mértékben is, de növeke­dett az ételfogyasztás. Mező­kövesden is azt tartják, hogy elsősorban szín vonatemelke­désre van szükség a vendég­látóiparban. Nem mellékes az üzletek felszerelésének korszerűsítése sem. Az igaz­gatóság további intézkedése­ket helyezett kilátásba az ételforgalom növelésére. Me­zőkövesden rövidesen újabb dolgozók vehetik igénybe az elmúlt évben beindult mun­kásétkeztetést:: az eddiginél lényegesén több vállalat, in­tézmény számára teremtik meg a lehetőségeket. A helyi igények kielégíté­sén túl az áfész nagyobb részt vállal a belföldi és kül­földi turistaforgalommal kap­csolatos ellátási nroblémák megoldásából is. Mezőköves­den és a bogácsi fürdőn kí­vül a körzet más részein is jelentkeznek liven ieénvek. Például Cserépváralján, ahol 30—50 tagú turistacsoportok részére kérnek meleg ételt, üdítő italt és egyéb áruféle­séget. Az áfész tervbe vette a Mezőkövesdi Hőfürdőben és a bogácsi fürdő területén levő étterem kapacitásának növelését, illetve korszerűsí­tését. Így, a Mezőkövesdi Hőfürdő fejlesztésére elő­irányzott tízmillió forintból az idén hat és fél milliót használnak fel. A szövetkezet felvásárlási tevékenységének alapvető bá­zisát az áfész keretében mű­ködő szakcsoportok jelentik! Igen nagy részük van abban, hogy 1974-ben és az idén lé­nyegesen jobb volt az ellátás gyümölcsből és zöldségből, mint az előző években. Az áfész sokoldalú segítséget nyújt a szakcsoportok, a ház­táji és kisegítő gazdaságok termeléséhez. Egyrészt, jelen­tős anyagi támogatást bizto­sít részükre, másrészt szak­mai tanácsokkal segíti mun­kájukat. Ezek mind hozzájá­rultak a termelési kedv nö­vekedéséhez. Jelentős helyet foglal el az áfész gazdálkodósában az ipari árutermelés és szolgál­tatás. Bizonyíték erre az is, hogy a szövetkezet erre az évr(e 67 millió 800 ezer forint összegű ipari árutermelést, szolgáltatást és ezzel össze­függő értékesítési tervet irányzott elő. Ez 25 millió fo­rinttal haladja meg a múlt évi teljesítést, Az ipari áru­termelés fokozását főként a lakosság részéről jelentkező igények indokolták. Különö­sen nagv kereslet mutatkozik a betonüzem termékei iróni^ amelyeknek gyártását jobb munkaszervezéssel, s a ter- r eb'kenvség fokozásával nö­velik. Lovas Lajos Olvadástól hóhullásig Valahol már bizonyára ősz van, abból a rosszabbik fajtából, szürke éggel, sze- merkéléssél, ködökkel egy­hangúból, de itt, a Szín kör­nyéki hegyekben — beszél­getésünkkor — még a szeb­bik ősz járja. Felhők gomo­lyognak ugyan itt is, ala­csonyan szállók, nagy fel­hők, de még nem laposan elterülők, hanem felfelé vas­tagodók, tornyosulok, és utat engednek a napnak. Persze, az. a „rosszabbik” ősz is nagyon, de még meny­nyire nagyon kell, áztató esőjével, csendes öntözésé­vel, hogy jövőre újra ki- zsendüljön, növekedjen pél­dául annak a hegyoldalnak a füve is, amelyen éppen most ülünk a juhásszal, sőt mindenkori juhásszal, Bar- nóczki Tamás bácsival. A Jósvavölgye Tsz juhait legelteti, terelgeti, vigyázza. Vigyázza, gondozza is, mert megennének ezek olyasmit is, ami felfúvódást és egyéb bajt, kórságot hozna rájuk. Persze nem Tamás bácsinál, aki mint mondja, minden­kor juhász volt. Legföljebb még katona. Meg lehelett-c a juhokból élni ? Nyolc gyere, két nevelt fel, ezekből öt lányt, mindegyiket tisztes­séggel fel tudta nevelni, szó nem érhette a családot. Rangja volt a juhásznak mindig, mióta világ a világ. Még az uradalmak idején is így alakult a sorrend: ju­hász, kondás, majoros, ko­csis, béres, mármint ökörhaj­tó. Most? Most is megvan a rangja. Miért is ne lenne? Hiszen nemcsak sétálgatás- ból áll a dolga, hanem ott a számos tennivaló, például az éltetésnél, a nyírásnál, a fe- jésnél, ezeket ő — mármint Tamás bácsi — nem is bír­ja. Hiába, a hetvennyolc év mégiscsak sok. Váltó juhász­ként dolgozik, de itt vannak a fiatalabbak, akik bírják a sok munkát, tennivalót. Megéri, mindig is megérte a juhtartás a munkát. Vissza­fizette a gondozást, vissza­fizeti itt is, ezen a hegyes­dombos vidéken, itt talán még jobban, mint másutt. A napok meg csak telnek, múlnak csendesen. A juhok­kal, meg Bojtárral, a puli­val. mert anélkül nem ju­hász a juhász. Jó kutya Boj­tár, okos kutya, mindent tud, amit tudnia kell, pró­báljuk is fényképezőgép elé invitálni, de igen rátarti. Tüntetőleg arrébb vonul, le- hasal, a juhokat figyeli. Az újabb buzdításra a fogsorát mutatja,’ de nem mosolygás képpen. Ha nem, hát nem! Különben is, van itt még látnivaló, például a kampós bot, ami szintén elengedhe­tetlen kellék. Ezt itt Tamás bácsi készítette, somfából, egyik alkalmatos ágát kam­pónak formálva. Lehetne ugyan cifrított réz is. vagy fényes nikkel a kampó, de nem azon múlik, hanem sokkal inkább, hogy ki, miként tudja használni a birka elfogásánál. Aki érti, az tudja a somfát is hasz­nálni, aki meg nem, az a / legcifrább készítménnyel sem boldogul. Az időt dicsérjük, a szép, fényes őszt. Mert olyan tud tenni ilyentájt az idő, olyan tiszta, hogy még a levegő is fénylik. A völgyből, a moz­zanattan kukoricaszárak mel­lől ide látszanak, ide csil­lognak az érett, sárga tö­kök. A hegyoldal fáin piro­sodik, barnul a levél. Móló­ban az év, nnics már sok hátra. Hány nap tehet va­jon még a legeltetés befe­jezéséig? Mert olvadástól hóhullásig tart a legeltetés. Tavasz kezdetétől tél érkéz- téig. Nem sok lehet már hátra. Hűvösek a reggelek, a köd nehezen mozdul a völgyből, a nap is késve ér­kezik a hegy mögül és jó­val rövidebh utat jár már, de még ezt is rövid itgeti. Talán-talán már készülő­dik, már útra is kelt az a hosszú, lapos felhő is, mely csendes öntözésével azt a másik őszt hozza. Meg a te­tet. a puha fehérséget, mely alól már nem íényesedhet- nek érett, sárga tökök, nem látszódhatnak színes lombok. Priska Tibor Fotó: Laczó József Az út végén A nap vörös sikátorokat rajzol a faiu mögötti erdők­ben. Ilyenkor ősszel korán a hegyek mögé szorul a nehéz köd cs csak a kristálytiszta hajnalok, vagy a reggeli órák mulatják meg itjra az erdőkön ót vezető utakat. Bükkzsérc az út végen van, ahonnan csak csapások, erdei utak, ösvények vezet­nek felfelé. Ezeken a haj­dan úttalan utakon egyre több turista érkezik Felsö- tárkány, vagy Sikfőkút fe­löl. Szívesen időznek Bükk- zsérccn, a hegyoldalhoz épült faluban, ahol a mai napig sok-sok mondát, legendát hallani a bükki ormokról, rengetegekről. Napfényes időben jól lát­ható az a szikrázóan fclfe- hérlö kökoszorú, amit a helybeliek Szent László pat­kójának neveznek. Egy ősi monda szerint ugyanis a hegyoldalon keresztül haladó Szent László király lova itt vesztette cl a patkóját. — Az biztos — mondják a falu legöregebbjei —,hogy emberemlékezet óla nem nőtt a patkó alakú területen se fű, se fa. A különös formá­jú. terméketlen síkhoz ezért is tapadt hozzá hosszú időn át a monda. (dűlŐ rpülí Ügy tűnik, a mai bükk- zsércieknek már nem kell sokáig a Szent Lászlő-mon- dában vázolt nehéz utat vá­lasztaniuk, ha a hegyen át akarnak eljutni Egerbe, Párkányba, Síkfökútra. Az erdészet az elmúlt évek alatt sokat áldozott ilyen célok­ra, így a Völgyfőházig már elkészült a bitumenes út. A Völgy főháztól vezetnek a legszebb túrautak a regényes völgyekbe. A természet ked­velői elkísérhetik a köveken bukdácsoló Csortos és Cse­resnyés patakot. A Völgyfö- háztól a Bosszúvölgyig lehet jutni. Érthető, hogy kedvel kaptak itt az üdülőépítés­hez a Csongrád megyei Ga­bonáiéivá sárlő és Feldolgo­zó Vállalat ide látogató tu­ristái. A falutól alig egy kilomé­ternyire levő mákszemnyi erdészházban a közeli jövő­ben megszüntetik a szolgá­latot. Földes József iskolaigazga­tó, a Hazafias Népfront köz­ségi titkára kész tervvel várja a kis házikó kiüríté­sét. Bükki tájmúzeumot ren­deznek be. /Vem maradhat titok — Hosszú évek, mások szerint. egészen pontosan másfél évtized óta tudnak a bük.kzsérciek egy szép bar­langrendszerről, amely a kö­zeli hegyek gyomrában hú­zódik meg. Felfedezői, őrzői olyannyira tisztelik, hogy a füsttől, szennyeződéstől men­tes. helyenként hófehér bur- langba cipőjüket lehúzva lépnek be, nehogy a legke­vésbé is megsértsék, mind­azt, amit a termeszei ilyen csodásán tisztán alkotott meg. A régi bejárat mellett két újat is találtak. így még arra sincs szükség, hogy mesterséges kapukat, lejáró­kat vágjanak a barlanghoz. A cseppkövek méretei, a föld alatti üregek nagysága földtörténetileg is igen régi képződmények. A barlang léte nem maradhat titok, nem lehet kisajátítani egy szűk körű ama tör csoport tagjai számára. A természeti szépségekben gazdag kör­nyék egyik éke a megfelelő feltáró munka befejeztével mindenkié kell, hogy le­gyen. Bükkzsérc, a hegyek közé ékelődött település elzártsá­ga már a múlté. Az idegen- Nforgalmi főszezonban újabb és újabb igények születnek. Az olykor százával áthaladó kirándulók. a pár napra, cgy-két hétre pihenni érke­zők bőven találnak szebb­nél szebb túraulakat, forrá­sokat, patakokat, de várni, hívni kellene őket, mint ahogy azt a már ismert ide­genforgalmi helyek gazdái teszik, A növekvő idegen- forgalomra be kell rendez­kedni a biikkaljai faluban, hiszen ez a község jövőjét is alakíthatja, meghatároz­hatja. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents