Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-17 / 244. szám
ESZÄK-MAGYARORSZAG 4 1975. okt. 17., péntek Eredményhirdetés efőtt Találtatott-e riporter? Ma estig még feltartóztathatatlanul pörögnek a számlálók Budapesten, s jelzik, melyik riporterjelöltre adja legtöbb voksát a közönség, kinek a tisztelői közül szánják rá magukat legtöbben a telefonálásra és segítik ezzel egy egyiptomi utazást érő jutalomhoz. Ez azonban magát o verseny lényegét már nem érinti, és mint a keddi negyedik, és egyben utolsó döntő végén Vértessy Sándor játékvezető mondotta, ma este „mindenféle izgalom és feladat néllcül találkozunk”. Nem ünneprontás, de megjegyzendő. hogy már október 2-án, tehát a döntök kezdetén is mindenféle izgalom nélkül találkozhattunk, akkor is, ha a feladatok még sorjáztak. Ma este már csak ünnepélyes nyilatkozatok várhatók, így magára a versenyre már most visszatekinthetünk. t Cinege, cinege, kismadár... A korábbi fordulókat annak idején értékeltük, csak a döntőket nem méltattuk, mivel azokat különválasztani vem lehetett, de egyébként is afféle „lefutott meccs" volt ez már, hiszen valójában semmi tétje nem volt. Mert hogy az öt közül melyik kapja az arany mikrofont és melyik kap másfajta jutalmat, valójában közömbös, csak a primus inter pares elv érvényesülhetett már a döntök során, amikor eleve mind az öt részvevőt — a négy önerejéből bejutottatés a közönség álltai beszavazot- tat is — eleve egyformán győztesnek kellett elfogadnunk. Igaz, egy valami hiányzott eddig a közlésekből, ami nem mellékes. Nevezetesen, a játéknak a címe is: Riporter kerestetik, arról viszont eddig nem hallottunk, lesz-e ezekből a versenyzőkből és a már több mint két hete eleve győztesként induló öt versenyzőből valójában tévé- riporter, vagy valamelyik lapnál újságíró, mint ahogyan az a meghirdetett feltételek között szerepelt. Tagadhatatlan, hogy 840-ből az első öt közé kerüLni mindenképpen dicsőség. De itt a verseny a pálya elérése érdekében folyt, ezért nem másodrendű ez a kérdés. S ha már a pályáról esett szó, megemlítendő, hogy nem baj, ha különböző diplomákkal jelentkeznek ide az érdeklődők, hiszen az újságírói, tévériporteri és egyéb hasonló pályákra általában valamelyik más pálya, vagy képesítés elhagyásával jönnek az emberek, kivéve a közvetlenül érettségi után e pályára ke- rülteket. Minden bizonnyal a gyakorlati életben hasznosíthatják a korábbi diplomájukkal járó ismeretüket,'vagy éppen gyakorlatukat Már hangsúlyoztuk, hogy a döntők izgalma hiányzott éppen a .célbaérés előre ismertsége miatt. Nem volt viszont akkor sem jó, hogy a személyre .kiadott feladatok nemegyszer aránytalanok voltak, a zsűri „.kedveskedő, atyai” megnyilatkozásai is különbözők voltak az egyes versenyzőkkel szemben, s így úgy tűnt, volt aki látszólagos előnnyel, volt aki anélkül versenyzett. Egyes feladatok különbözősége különösen szembetűnő volt. Például a.: egyik versenyzőnek arra kellett választ adni, miért kap egy negyedik gyermekét váró család soron kívül lakást, ugyanakkor a másik versenyzőnek egy külpolitikai hírt háromféle lapstílusban kellett megfogalmazni. Vagy egyiknek a fiatalok lakáskedvezményeiről kellett beszélni, ,a másiknak pedig a tisztességtelen haszon fogalmát kellett definiálnia. (Ez utóbbi feladat kifogástalan megoldását jó lett volna esetleg a zsűritől megkapni. Az öt versenyző, túlzás nélkül mondható, belopta magát a rendszeres tévénézők szívébe, rokonszenvvel kísértük versenyzésüket, együtt bánkódtunk, ha valami nem sikerült, s együtt bosszankodtunk a sokszor tanítóbá- csis kioktatások, az ezüst sztaniolba csomagolt keserű zsüri-pasztillák miatt. A döntőben a zsűri mintha kevésbé állt volna helyt, mint a korábbi fordulókon. Te ob volt az oktalan magyarázat, szereplés, nem ritkán vitatható az értékelés, bár ez a tisztes testület szuverén joga. (De mindenképpen rossz volt Árkus József és Szepesi György vitája, mert Szepesi tévedett: az utolsóéves böl- csődések és az elsőéves óvodások között nincs négy év kor különbség.) Ami a feladatokat illeti, nemegyszer olyan riporteri tettekkel találkoztunk, amelyek több éves gyakorlattal rendelkező hivatásosoknak is dicséretére váltak volna. Például a Keleti pályaudvari élő adásnál úgy dobták be a mélyvízbe ezeket a versenyzőket, hogy valóban megmutatkozhatott, ki a talpraesett, a tájékozott, a helytálló és érdekes lett volna, bár ez ebben a versenyben lehetetlen, akár már gyakorlottabb riporterekkel is versenybe állítani. A negyedik döntő, amely a panaszláda és a fórum sajátos keverékét adta, végképp alkalmatlan volt az osztályozásra, mint ahogy azt a zsűri el is ismerte, ennek ellenére iskolás módon leosztályozta. örülnünk leéli szűkebb pátriánkban Puch Tamás abszolút győzelmének és örülünk is neki. De éppoly szeretettel köszöntjük Hortobágyi Évát, aki mindenképpen rátermettebbnek tűnt, mint pontjai mutatták, és örülünk a többiek eredményeinek is. Várjuk, mikor találkozunk velük a képernyőn. A Riporter kerestetik immár két és fél hónapos sorozata most eltűnik a képernyőről, de nem kevés tanulsággal szolgál, elsősorban a Televíziónak. Bizonyára lesz a jövőben is ilyen jellegű utánpótlás-kutatás, azonban eldöntendő pontosabban, mit lehet elkívánni egy'leendő riportertől; egyáltalán van-e határ a riporter, vagy a televíziós Mädchen für Alles között; valamint pályaalkalmassági vetélkedőt, vagy föműsqrban sugárzott szórakoztató műsort akar-e a Televízió produkálni? A zsűri, mint jeleztük, a döntők során kevésbé volt következetes, mint korábban, Vértessy Sándor mindvégig egyenletesen tartotta kézben a vetélkedés menetét, de végül is a címben jelzett kérdésre — találtatott-e riporter? — az utolsó döntőn sem kaptunk választ, legfeljebb azt tudtuk meg, hogy vannak erre alkalmas fiatalok. Talán ma este többet tudunk. Benedek Miklós — Gyerekek, ki tudja megmondani, hogy ez milyen állat? — _ kérdezte Gyöngyi néni és felmutatta a posztóból készült figurát. — Csiga-biga — harsogott harminc kisgyerek, s a csi- ga-biga felkerült a posztótáblára, a béka, a gólya és a napocska mellé. — Kik lesznek csiga-bi- gák? Három asztal mellől is nyújtózkodtak a kis kezek, míg végül az egyik csoport kézbe kapta a csiga-bigás könyvjelzőket. — Ismertek mondókát? Megint csak harsogott az „igen”, majd a „csiga-biga gyere ki. ..” hallatszott a máskor csendes könyvtár- épület talán legtávolabbi zugában is. Vagy hét állatfigura került fel a táblára, no és a kis könyvjelzőcskék segítségével az óvodások birtokába, s ugyanennyi mondókát is elfújtak a gyerekek. Többnyire már ismerték, de azért olyan is akadt, amelyikre Gyöngyi néni tanította meg őket. Gyöngyi néni — pontosabban Bárdos Józsefné, a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekrészlegének vezetője — egy délelőttre vállalta az óvó néni szerepét, s mindjárt meg is nyerte magának a Vörösmarty utcai óvoda nagycsoportosait. Habár a gyerekek első ízben látogattak el csoportosan a gyerekkönyvtárba, félszegségnek, bátortalanságnak, megilletődöttség- nek nyoma sem látszott rajtuk. Mindössze az egyik Péter névre hallgató kisfiú állt megilletődötten, amikor a mondóka szövegére utánozni kellett a „megénekelt” állatot, De amikor már a bábokat vehették kézbe, az ő íélszegsége is elmúlt. Már jó ideje játszottak a gyerekek, amikor Bárdos Gyöngyi nénire úgy figyeltek, mint az óvó nénire... Józsefné egy könyvet vett elő. — Gyerekek, amikor vártalak titeket, ebből a könyvből néztem ki a mondóká- kat. Az a könyv címe, hogy „Ginege, cinege, kismadár...” Sok szép kép, és sok szép mondóka van ebben a könyvecskében. Biztosan tanultok belőle az óvodában is .. Az egyik mokány kisfiú — csak úgy mellékesen — odasúgta a pajtásának. — Ez nekem is megvan otthon — és észrevehetően kiegyenesítette a derekát... — A szoba közepén, abban a ládában könyvecskéket találtok. Mindenki vegyen egyet, és keressen benne olyan állatot, amilyenről mondókát tanultunk ... Egy zsibvásár semmi ahhoz képest, amilyen hangzavar és mozgolódás támadt egy szempillantás alatt a szobában. S hallani kellett a diadalmas felkiáltásokat, amikor lapozgatás közben megtaláltak egy-egy keresett figurát. Alig egy-két gyerek akadt, aki ne élt volna az engedéllyel, s ne kutaszko- dott volna egy ici-picit a meséskönyvek között a polcokon. S látni kellett az örömöt, ahogy egy-egy, számukra is ismerős leporellót leemeltek a helyéről. Élvezték a könyvtári játékot. Mert, hogy ez nekik játék volt, felszabadult, érdekes, másfajta játék, az biztos. De az is biztos, hogy nemcsak a szó szoros értelmében nem mentek haza üres kézzel. (A kis könyvjelzőket magukkal vihették emlékbe!) Övó néni jó néhány olyan könyvet vitt magával, — kölcsönözhettek! — amelyeket a gyerekek választottak ki, mert megtetszett nekik, s az óvodában nincs belőle. De mindezen túl egy ici-picit belekóstoltak a könyvtárba is. S ha j legközelebb eljönnek — mert ebben a tanévben még vagy két foglalkozásra ellátogatnak majd ide —, tovább baj rátkozhatnak a könyvekkel a maguk szintjén. Csutorás Annamária Tóth B. László képei Bölcs, belülről fakadó derűje ragadja magával képeinek nézőit. Tóth B. László azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak a „festőmesterség” titkait birtokolják, de, akik képesek megosztani velük azokat az élményeket, szépségeket, amelyeket észrevesznek a minket körülvevő világból. A felfedezés, a rácsodálko- zás, a szemlélődés perceit, óráit osztja meg velünk festményein. A művész, aki jövőre ünnepli hetvenedik születésnapját, hittel vallja; az alkotásnak olyannak kell lennie, hogy ne csak az alkotó, /íianem a szemlélődő, a befo- ! gadó is megtalálja benne örömét. Pontosabban: a festménnyel ugyanazokat az érzelmeket ébressze fel, mint amelyek őt is eltöltölték. Csók István egykori tanítványa mesterétől megtanulta . a festőtudást, de művészete más irányban teljesedett ki. Így tudja — elsősorban varázslatos színei révén — megteremteni a kontaktust a művészet és a közönség között. A miskolci Szőnyi István Teremben megrendezett tárlata — tegnap, október 16-án délután nyitották meg a kiállítást — jó bi- rzonysúg erre a kapcsolatteremtésre. A miskolci kiállítást október 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (cs. a.) Őszi művészeti hetek Sátoraljaújhelyen A „zempléni végek” székhelye, Sátoraljaújhely az idén is megrendezi a hagyományos őszi művészeti heteket. Megrendezi apnak ellenére, hogy a városban évek óta példásan folytatott művészetnépszerűsítő, ízlésnevelő tevékenységet most objektív akadályok hátráltatják. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a Kossuth Lajos nevét viselő — s a Kiváló Művelődési Ház címmel kitüntetett — művelődési központnak használhatatlanná vált, elavult a színházterme. A művelődési központ egyetlen nagyobb helyiségét, az előadótermét tudja csak népesebb rendezvények céljára hasznosítani. Itt azonban csak függöny nélküli, nyitott emelvényen szerepelhetnek az előadóművészek. Ezért kizárólag olyan színpadi műveket lehet bemutatni, amelyek beilleszthetők az ideiglenes körülmények közé. A művészeti hetek keretében a Miskolci Nemzeti Színház Serf ózó Simon stúdiószínpadra rendezett tragikomédiáját, a Rémhírvi- vők-et mutatja be itt az újhelyi közönségnek. A szükségből erényt formálva, megtetézi a Kossuth Jajos Művelődési Központ a színházi élményadást egy igényes amatőr színpadi bemutatóval: készséggel jön el vendégszereplésre i Sátoraljaújhelybe a szomszédos Szabolcs - megye,, székhelyéről a nyíregyházttlBessenyei György Tanárkénző Főiskola országos j hírű diákszííjpada. A főiskolás amatőr színjátszók Szophoklész; Antigoné-ját mutatják be, modern feldolgozásban. Az objektív okok miatt meggyérült színházi előadásokért a művelődési központ az idén a zenei rendezvények gazdagításával igyekszik kárpótolni a város közönségét. Már a művészeti hetek megnyitója is emlékezetes hangversenyélménnyel szolgált: a Miskolci Szimfonikus Zenekar Beethoven-, Kodály- és Rossi ni-művekkel vendégszerepeit Sátoraljaújhelyen, Mura Péter vezényletével. Szép sikert aratott e hét elején a Bakfark Consort hangversenye, a régi népi és udvari tánc-zene bemutatásával. Méltó zenei rendezvénnyel emlékezik meg Sátoraljaújhely a művészeti hetek időszakában Bartók Béláról, halála 30. évfordulója alkalmából. S az ének ünnepe lesz a művelődési központ kamarakórusának évzáró hangversenye. A szó legteljesebb értelmében közművelődési célt szolgál a művelődési központ kiváló együttesének, a Hegyalja Népi Együttesnek ' az üzemi szocialista brigádok novemberben esedékes találkozóját köszöntő műsora. A képzőművészetet is rangos rendezvények népszerűsítik ezekben a hetekben Sátoraljaújhelyen. Már megtekinthetlek az érdeklődők Szőnyi István grafikáinak tárlatát. Elhozta bemutatni az újhelyi közönségnek a „szomszédvár” Sárospatak a maga nevezetes galériájának a legszebb festményeit, grafikáit, szobrait. Nagy érdeklődéssel várják a zempléni művészetkedvelők a nemzetközi hírű naív festő, Balázs János kiállításának a megnyitóját is. Az irodalmi rendezvények között szerepel Ladányi Mihály költő szerzői estje, amelyen Vitai Ildikó és Somhegyi György előadóművészek működnek közre. Az év utolsó hónapjában pedig, József Attila születésének 70. évfordulóján tisztelgő műsorra idézi Sátoraljaújhely a forradalmár-proletár költő emlékét. B. J. Dolgozókat alkalmaznak A Kavicsbánya Vállalat Alsó- zsolcai Üzeme felvesz gyakorlat- tal rendelkező, középiskolai végzettségű, adminisztratív dolgozókat, villanyszerelőket, lakatosokat, térmestereket, SZ—100-as tölógépkezelőket és betanított segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üzemben. A VASVILL Kereskedelmi Vállalat azonnali belépéssel felvesz gyors- és gépírót. Jelentkezés: VASVILL. Kér. Vállalat központja, Miskolc, ni., Sétány u. 1., munkaügyi osztály. A Miskolci Mélyépítő Vállalat azonnali belépéssel felvesz: nehézgépkezelőket TATRA autódarura, valamint, E—302, E—1514, és forgógépekre, valamint ácsokat, kubikosokat és segédmunkásokat. Bérezés megegyezés szerint, minden szombat szabad, napi egyszeri étkezést, korszerű munkásszállást, különélés! pótlékot, valamint útiköllség-hozzá- ** járulást biztosítunk. Jelentkezés a munkaerő-gazdálkodáson, Miskolc I., Partizán u. 2. sz. A 101. HZ. Ipari Szakmunkás- ^képző Intézet fűtőt felvesz azonnali belépéssel (lehet nyugdíjas is). Jelentkezés az intézet személyzeti előadójánál, Miskolc, Szabó L. u. 9. A Ilcjő menti Mg. Termelőszövetkezet, Ilejökeresztúr felvételre keres autószerelőket, gépszerelőket, lakatosokat, autó-vili. szerelőt és műhely-segédmunkásokat. Jelentkezés naponta: 8 órától 1K óráig a tsz gépműhely- vezetőjénél. Hegesztőket, géplakatosokat* építőipari gépszerelőket félvén: a Közlekedési Építő Vállalat. Miskolc, József Attila u. 45. sz* alatt. Az AFIT XVL sz. Autójavító Vállalat üzemfenntartási osztálj'^ azonnali belépéssel felvesz kőműves, hegesztő, lakatos szak- és betanított, valamint segédmunkásokat. Az anyag- és áruforgalmi osztály személy- és tehergépkocsi-vezetőket. jelentkezés: AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat, Miskolc, Zsojcai kapu 9—lt. sz. alatt személyesen, valamint a 37-741 teiefonszámon. Dömpervezetőt és gépkocsivezetőt felvesz a Közlekedési Építő Vállalat. Miskolc, József Attila u. 45. sz. alatt. Csomagoló! munkakörbe fiatal férfiakat állandó és raktári munkára női munkavállalókat meghatározott időre azonnali belépéssel felveszünk. 44 órás munkahéttel dolgozunk. Minden héten szabad szombat. Jelentkezés: EM RÖVIKÖT Nagykcr. Vállalat, Miskolc, Szcntpétcri kapu 80. Felvételre keresünk ,.Barkas** mikrobuszra gépkocsivezetőt. ÉG- SZI, Miskolc, Fazekas u. 2. Pf. 142. Tel.: 14-485. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat gázszerelő részlege felvételre keres gázszerelő-segítőket, miskolci munkahelyre. Kéthetenkénti szabad szombat biztosítva van. Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. 51. sz. alatt, a gázszerelő üzemnél. REVIZORT FELVESZ AZ ORSZÁGOS SZOLGÁLTATÓIÉ ARI VÁLLALAT miskolci székhellyel. Okleveles könyvvizsgálói, vagy mérlegképes képesítés, és megfelelő szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezés: részletes önéletrajzzal az ellenőrzési osztály címén: 1908 Budapest, postaitok 602.
