Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

ESZÄK-MAGYARORSZAG 4 1975. okt. 17., péntek Eredményhirdetés efőtt Találtatott-e riporter? Ma estig még feltartóztat­hatatlanul pörögnek a szám­lálók Budapesten, s jelzik, melyik riporterjelöltre adja legtöbb voksát a közönség, kinek a tisztelői közül szán­ják rá magukat legtöbben a telefonálásra és segítik ezzel egy egyiptomi utazást érő jutalomhoz. Ez azonban ma­gát o verseny lényegét már nem érinti, és mint a keddi negyedik, és egyben utolsó döntő végén Vértessy Sándor játékvezető mondotta, ma este „mindenféle izgalom és feladat néllcül találkozunk”. Nem ünneprontás, de meg­jegyzendő. hogy már októ­ber 2-án, tehát a döntök kez­detén is mindenféle izgalom nélkül találkozhattunk, akkor is, ha a feladatok még sor­jáztak. Ma este már csak ünnepélyes nyilatkozatok várhatók, így magára a ver­senyre már most visszate­kinthetünk. t Cinege, cinege, kismadár... A korábbi fordulókat an­nak idején értékeltük, csak a döntőket nem méltattuk, mi­vel azokat különválasztani vem lehetett, de egyébként is afféle „lefutott meccs" volt ez már, hiszen valójában semmi tétje nem volt. Mert hogy az öt közül melyik kap­ja az arany mikrofont és melyik kap másfajta jutal­mat, valójában közömbös, csak a primus inter pares elv érvényesülhetett már a döntök során, amikor eleve mind az öt részvevőt — a négy önerejéből bejutottatés a közönség álltai beszavazot- tat is — eleve egyformán győztesnek kellett elfogad­nunk. Igaz, egy valami hiányzott eddig a közlésekből, ami nem mellékes. Nevezetesen, a já­téknak a címe is: Riporter kerestetik, arról viszont ed­dig nem hallottunk, lesz-e ezekből a versenyzőkből és a már több mint két hete eleve győztesként induló öt versenyzőből valójában tévé- riporter, vagy valamelyik lapnál újságíró, mint aho­gyan az a meghirdetett fel­tételek között szerepelt. Ta­gadhatatlan, hogy 840-ből az első öt közé kerüLni minden­képpen dicsőség. De itt a verseny a pálya elérése érde­kében folyt, ezért nem má­sodrendű ez a kérdés. S ha már a pályáról esett szó, megemlítendő, hogy nem baj, ha különböző diplomákkal je­lentkeznek ide az érdeklődők, hiszen az újságírói, tévéri­porteri és egyéb hasonló pá­lyákra általában valamelyik más pálya, vagy képesítés el­hagyásával jönnek az embe­rek, kivéve a közvetlenül érettségi után e pályára ke- rülteket. Minden bizonnyal a gyakorlati életben hasznosít­hatják a korábbi diplomá­jukkal járó ismeretüket,'vagy éppen gyakorlatukat Már hangsúlyoztuk, hogy a döntők izgalma hiányzott éppen a .célbaérés előre is­mertsége miatt. Nem volt viszont akkor sem jó, hogy a személyre .kiadott felada­tok nemegyszer aránytala­nok voltak, a zsűri „.kedves­kedő, atyai” megnyilatkozásai is különbözők voltak az egyes versenyzőkkel szemben, s így úgy tűnt, volt aki lát­szólagos előnnyel, volt aki anélkül versenyzett. Egyes feladatok különbözősége különösen szembetűnő volt. Például a.: egyik versenyző­nek arra kellett választ ad­ni, miért kap egy negyedik gyermekét váró család soron kívül lakást, ugyanakkor a másik versenyzőnek egy külpolitikai hírt háromféle lapstílusban kellett megfogal­mazni. Vagy egyiknek a fiatalok lakáskedvezményei­ről kellett beszélni, ,a másik­nak pedig a tisztességtelen haszon fogalmát kellett defi­niálnia. (Ez utóbbi feladat kifogástalan megoldását jó lett volna esetleg a zsűritől megkapni. Az öt versenyző, túlzás nélkül mondható, belopta ma­gát a rendszeres tévénézők szívébe, rokonszenvvel kísér­tük versenyzésüket, együtt bánkódtunk, ha valami nem sikerült, s együtt bosszan­kodtunk a sokszor tanítóbá- csis kioktatások, az ezüst sztaniolba csomagolt keserű zsüri-pasztillák miatt. A dön­tőben a zsűri mintha kevés­bé állt volna helyt, mint a korábbi fordulókon. Te ob volt az oktalan magyarázat, szereplés, nem ritkán vitat­ható az értékelés, bár ez a tisztes testület szuverén joga. (De mindenképpen rossz volt Árkus József és Szepesi György vitája, mert Szepesi tévedett: az utolsóéves böl- csődések és az elsőéves óvo­dások között nincs négy év kor különbség.) Ami a feladatokat illeti, nemegyszer olyan riporteri tettekkel találkoztunk, ame­lyek több éves gyakorlattal rendelkező hivatásosoknak is dicséretére váltak volna. Például a Keleti pályaudvari élő adásnál úgy dobták be a mélyvízbe ezeket a ver­senyzőket, hogy valóban meg­mutatkozhatott, ki a talpra­esett, a tájékozott, a helyt­álló és érdekes lett volna, bár ez ebben a versenyben lehetetlen, akár már gyakor­lottabb riporterekkel is ver­senybe állítani. A negyedik döntő, amely a panaszláda és a fórum sajátos keverékét adta, végképp alkalmatlan volt az osztályozásra, mint ahogy azt a zsűri el is is­merte, ennek ellenére iskolás módon leosztályozta. örülnünk leéli szűkebb pát­riánkban Puch Tamás ab­szolút győzelmének és örü­lünk is neki. De éppoly sze­retettel köszöntjük Hortobá­gyi Évát, aki mindenképpen rátermettebbnek tűnt, mint pontjai mutatták, és örülünk a többiek eredményeinek is. Várjuk, mikor találkozunk velük a képernyőn. A Riporter kerestetik im­már két és fél hónapos so­rozata most eltűnik a kép­ernyőről, de nem kevés ta­nulsággal szolgál, elsősorban a Televíziónak. Bizonyára lesz a jövőben is ilyen jel­legű utánpótlás-kutatás, azon­ban eldöntendő pontosabban, mit lehet elkívánni egy'leen­dő riportertől; egyáltalán van-e határ a riporter, vagy a televíziós Mädchen für Alles között; valamint pá­lyaalkalmassági vetélkedőt, vagy föműsqrban sugárzott szórakoztató műsort akar-e a Televízió produkálni? A zsűri, mint jeleztük, a döntők során kevésbé volt következetes, mint korábban, Vértessy Sándor mindvégig egyenletesen tartotta kézben a vetélkedés menetét, de vé­gül is a címben jelzett kér­désre — találtatott-e ripor­ter? — az utolsó döntőn sem kaptunk választ, legfeljebb azt tudtuk meg, hogy van­nak erre alkalmas fiatalok. Talán ma este többet tudunk. Benedek Miklós — Gyerekek, ki tudja megmondani, hogy ez mi­lyen állat? — _ kérdezte Gyöngyi néni és felmutatta a posztóból készült figurát. — Csiga-biga — harsogott harminc kisgyerek, s a csi- ga-biga felkerült a posztó­táblára, a béka, a gólya és a napocska mellé. — Kik lesznek csiga-bi- gák? Három asztal mellől is nyújtózkodtak a kis kezek, míg végül az egyik csoport kézbe kapta a csiga-bigás könyvjelzőket. — Ismertek mondókát? Megint csak harsogott az „igen”, majd a „csiga-biga gyere ki. ..” hallatszott a máskor csendes könyvtár- épület talán legtávolabbi zu­gában is. Vagy hét állatfi­gura került fel a táblára, no és a kis könyvjelzőcskék segítségével az óvodások bir­tokába, s ugyanennyi mon­dókát is elfújtak a gyere­kek. Többnyire már ismer­ték, de azért olyan is akadt, amelyikre Gyöngyi néni ta­nította meg őket. Gyöngyi néni — pontosab­ban Bárdos Józsefné, a me­gyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekrészlegé­nek vezetője — egy délelőtt­re vállalta az óvó néni sze­repét, s mindjárt meg is nyerte magának a Vörösmar­ty utcai óvoda nagycsopor­tosait. Habár a gyerekek el­ső ízben látogattak el cso­portosan a gyerekkönyvtár­ba, félszegségnek, bátorta­lanságnak, megilletődöttség- nek nyoma sem látszott raj­tuk. Mindössze az egyik Pé­ter névre hallgató kisfiú állt megilletődötten, amikor a mondóka szövegére utá­nozni kellett a „megénekelt” állatot, De amikor már a bábokat vehették kézbe, az ő íélszegsége is elmúlt. Már jó ideje játszottak a gyerekek, amikor Bárdos Gyöngyi nénire úgy figyeltek, mint az óvó nénire... Józsefné egy könyvet vett elő. — Gyerekek, amikor vár­talak titeket, ebből a könyv­ből néztem ki a mondóká- kat. Az a könyv címe, hogy „Ginege, cinege, kismadár...” Sok szép kép, és sok szép mondóka van ebben a köny­vecskében. Biztosan tanul­tok belőle az óvodában is .. Az egyik mokány kisfiú — csak úgy mellékesen — odasúgta a pajtásának. — Ez nekem is megvan otthon — és észrevehetően kiegyenesítette a derekát... — A szoba közepén, ab­ban a ládában könyvecské­ket találtok. Mindenki ve­gyen egyet, és keressen ben­ne olyan állatot, amilyenről mondókát tanultunk ... Egy zsibvásár semmi ah­hoz képest, amilyen hangza­var és mozgolódás támadt egy szempillantás alatt a szobában. S hallani kellett a diadalmas felkiáltásokat, amikor lapozgatás közben megtaláltak egy-egy keresett figurát. Alig egy-két gyerek akadt, aki ne élt volna az engedéllyel, s ne kutaszko- dott volna egy ici-picit a meséskönyvek között a pol­cokon. S látni kellett az örömöt, ahogy egy-egy, szá­mukra is ismerős leporellót leemeltek a helyéről. Élvezték a könyvtári já­tékot. Mert, hogy ez nekik játék volt, felszabadult, ér­dekes, másfajta játék, az biztos. De az is biztos, hogy nemcsak a szó szoros értel­mében nem mentek haza üres kézzel. (A kis könyvjel­zőket magukkal vihették emlékbe!) Övó néni jó né­hány olyan könyvet vitt ma­gával, — kölcsönözhettek! — amelyeket a gyerekek vá­lasztottak ki, mert megtet­szett nekik, s az óvodában nincs belőle. De mindezen túl egy ici-picit belekóstol­tak a könyvtárba is. S ha j legközelebb eljönnek — mert ebben a tanévben még vagy két foglalkozásra ellátogat­nak majd ide —, tovább baj rátkozhatnak a könyvekkel a maguk szintjén. Csutorás Annamária Tóth B. László képei Bölcs, belülről fakadó de­rűje ragadja magával ké­peinek nézőit. Tóth B. László azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak a „festőmesterség” titkait bir­tokolják, de, akik képesek megosztani velük azokat az élményeket, szépségeket, amelyeket észrevesznek a minket körülvevő világból. A felfedezés, a rácsodálko- zás, a szemlélődés perceit, óráit osztja meg velünk fest­ményein. A művész, aki jövőre ün­nepli hetvenedik születés­napját, hittel vallja; az al­kotásnak olyannak kell len­nie, hogy ne csak az alkotó, /íianem a szemlélődő, a befo- ! gadó is megtalálja benne örömét. Pontosabban: a fest­ménnyel ugyanazokat az ér­zelmeket ébressze fel, mint amelyek őt is eltöltölték. Csók István egykori tanítványa mesterétől megtanulta . a festőtudást, de művészete más irányban teljesedett ki. Így tudja — elsősorban va­rázslatos színei révén — megteremteni a kontaktust a művészet és a közönség között. A miskolci Szőnyi István Teremben megrende­zett tárlata — tegnap, októ­ber 16-án délután nyitották meg a kiállítást — jó bi- rzonysúg erre a kapcsolatte­remtésre. A miskolci kiállítást októ­ber 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (cs. a.) Őszi művészeti hetek Sátoraljaújhelyen A „zempléni végek” szék­helye, Sátoraljaújhely az idén is megrendezi a hagyomá­nyos őszi művészeti heteket. Megrendezi apnak ellenére, hogy a városban évek óta példásan folytatott művé­szetnépszerűsítő, ízlésnevelő tevékenységet most objektív akadályok hátráltatják. A legnagyobb gondot az okoz­za, hogy a Kossuth Lajos nevét viselő — s a Kiváló Művelődési Ház címmel ki­tüntetett — művelődési köz­pontnak használhatatlanná vált, elavult a színházterme. A művelődési központ egyetlen nagyobb helyiségét, az előadótermét tudja csak népesebb rendezvények cél­jára hasznosítani. Itt azon­ban csak függöny nélküli, nyitott emelvényen szerepel­hetnek az előadóművészek. Ezért kizárólag olyan szín­padi műveket lehet bemutat­ni, amelyek beilleszthetők az ideiglenes körülmények közé. A művészeti hetek kereté­ben a Miskolci Nemzeti Színház Serf ózó Simon stú­diószínpadra rendezett tra­gikomédiáját, a Rémhírvi- vők-et mutatja be itt az új­helyi közönségnek. A szük­ségből erényt formálva, megtetézi a Kossuth Jajos Művelődési Központ a színhá­zi élményadást egy igényes amatőr színpadi bemutató­val: készséggel jön el ven­dégszereplésre i Sátoraljaúj­helybe a szomszédos Sza­bolcs - megye,, székhelyéről a nyíregyházttlBessenyei György Tanárkénző Főiskola orszá­gos j hírű diákszííjpada. A főiskolás amatőr színjátszók Szophoklész; Antigoné-ját mutatják be, modern feldol­gozásban. Az objektív okok miatt meggyérült színházi előadá­sokért a művelődési központ az idén a zenei rendezvé­nyek gazdagításával igyek­szik kárpótolni a város kö­zönségét. Már a művészeti hetek megnyitója is emléke­zetes hangversenyélménnyel szolgált: a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar Beethoven-, Kodály- és Rossi ni-művek­kel vendégszerepeit Sátoral­jaújhelyen, Mura Péter ve­zényletével. Szép sikert ara­tott e hét elején a Bakfark Consort hangversenye, a ré­gi népi és udvari tánc-zene bemutatásával. Méltó zenei rendezvénnyel emlékezik meg Sátoraljaújhely a mű­vészeti hetek időszakában Bartók Béláról, halála 30. évfordulója alkalmából. S az ének ünnepe lesz a művelő­dési központ kamarakórusá­nak évzáró hangversenye. A szó legteljesebb értel­mében közművelődési célt szolgál a művelődési köz­pont kiváló együttesének, a Hegyalja Népi Együttesnek ' az üzemi szocialista brigá­dok novemberben esedékes találkozóját köszöntő mű­sora. A képzőművészetet is ran­gos rendezvények népszerű­sítik ezekben a hetekben Sátoraljaújhelyen. Már meg­tekinthetlek az érdeklődők Szőnyi István grafikáinak tárlatát. Elhozta bemutatni az újhelyi közönségnek a „szomszédvár” Sárospatak a maga nevezetes galériájának a legszebb festményeit, gra­fikáit, szobrait. Nagy érdek­lődéssel várják a zempléni művészetkedvelők a nemzet­közi hírű naív festő, Balázs János kiállításának a meg­nyitóját is. Az irodalmi rendezvények között szerepel Ladányi Mi­hály költő szerzői estje, amelyen Vitai Ildikó és Somhegyi György előadómű­vészek működnek közre. Az év utolsó hónapjában pedig, József Attila születésének 70. évfordulóján tisztelgő műsorra idézi Sátoraljaúj­hely a forradalmár-proletár költő emlékét. B. J. Dolgozókat alkalmaznak A Kavicsbánya Vállalat Alsó- zsolcai Üzeme felvesz gyakorlat- tal rendelkező, középiskolai vég­zettségű, adminisztratív dolgozó­kat, villanyszerelőket, lakatoso­kat, térmestereket, SZ—100-as tölógépkezelőket és betanított segédmunkásokat. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentkezni le­het az üzemben. A VASVILL Kereskedelmi Vál­lalat azonnali belépéssel felvesz gyors- és gépírót. Jelentkezés: VASVILL. Kér. Vállalat központ­ja, Miskolc, ni., Sétány u. 1., munkaügyi osztály. A Miskolci Mélyépítő Vállalat azonnali belépéssel felvesz: ne­hézgépkezelőket TATRA autóda­rura, valamint, E—302, E—1514, és forgógépekre, valamint ácso­kat, kubikosokat és segédmun­kásokat. Bérezés megegyezés szerint, minden szombat szabad, napi egyszeri étkezést, korszerű munkásszállást, különélés! pót­lékot, valamint útiköllség-hozzá- ** járulást biztosítunk. Jelentkezés a munkaerő-gazdálkodáson, Mis­kolc I., Partizán u. 2. sz. A 101. HZ. Ipari Szakmunkás- ^képző Intézet fűtőt felvesz azon­nali belépéssel (lehet nyugdíjas is). Jelentkezés az intézet sze­mélyzeti előadójánál, Miskolc, Szabó L. u. 9. A Ilcjő menti Mg. Termelőszö­vetkezet, Ilejökeresztúr felvétel­re keres autószerelőket, gépsze­relőket, lakatosokat, autó-vili. szerelőt és műhely-segédmunká­sokat. Jelentkezés naponta: 8 órától 1K óráig a tsz gépműhely- vezetőjénél. Hegesztőket, géplakatosokat* építőipari gépszerelőket félvén: a Közlekedési Építő Vállalat. Miskolc, József Attila u. 45. sz* alatt. Az AFIT XVL sz. Autójavító Vállalat üzemfenntartási osztálj'^ azonnali belépéssel felvesz kő­műves, hegesztő, lakatos szak- és betanított, valamint segédmun­kásokat. Az anyag- és árufor­galmi osztály személy- és teher­gépkocsi-vezetőket. jelentkezés: AFIT XVI. sz. Autójavító Válla­lat, Miskolc, Zsojcai kapu 9—lt. sz. alatt személyesen, valamint a 37-741 teiefonszámon. Dömpervezetőt és gépkocsive­zetőt felvesz a Közlekedési Épí­tő Vállalat. Miskolc, József Atti­la u. 45. sz. alatt. Csomagoló! munkakörbe fiatal férfiakat állandó és raktári mun­kára női munkavállalókat meg­határozott időre azonnali belé­péssel felveszünk. 44 órás mun­kahéttel dolgozunk. Minden hé­ten szabad szombat. Jelentkezés: EM RÖVIKÖT Nagykcr. Válla­lat, Miskolc, Szcntpétcri kapu 80. Felvételre keresünk ,.Barkas** mikrobuszra gépkocsivezetőt. ÉG- SZI, Miskolc, Fazekas u. 2. Pf. 142. Tel.: 14-485. A Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat gázszerelő részlege felvé­telre keres gázszerelő-segítőket, miskolci munkahelyre. Kéthe­tenkénti szabad szombat bizto­sítva van. Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. 51. sz. alatt, a gázszerelő üzemnél. REVIZORT FELVESZ AZ ORSZÁGOS SZOLGÁLTATÓIÉ ARI VÁLLALAT miskolci székhellyel. Okleveles könyvvizsgálói, vagy mérlegképes képesítés, és megfelelő szakmai gyakorlat szükséges. Jelentkezés: részletes önéletrajzzal az ellenőrzési osztály címén: 1908 Budapest, postaitok 602.

Next

/
Thumbnails
Contents