Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

1975. okt 15., szerda ÉSZAK-MAGYARQR5ZAG 3 ^apStoindssFt a hatékonyság Párthatározat a «paiSEÉs Éliás Immár több mint másfél esztendeje, hogy megjelent a Központi Bizottság 1974. de­cember 5-i határozata. Az­óta számos fórumon, politi­kai és gazdasági testület előtt szerepelt ez a téma, miközben kisebb és nagyobb üzemek, vállalatok sokat tesznek azért, hogy a doku­mentum szövege testet ölt­sön a mindennapi életben. Most, amikor az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága tételesen is meg­vizsgálta egyik nagy vállala­tunk, a Borsod megyei Álla­mi Építőipari Vállalat e té­ma kapcsán kifejtett tevé­kenységét, jó érzés volt hal­lani, mi mindent tettek az építők a hatékonyság növe­léséért, a munka- és üzem- szervezésben rejlő tartalékok feltárásáért, az ésszerűbb anyaggazdálkodásért, vagy a termelőberendezések jobb ki­használásáért, elsősorban a több műszakos munkarend bevezetésével. Mindez helyet kapott a BÁÉV párt-végrehajtóbi­zottságának programjában és megfelelő részletezéssel be­került a vállalati feladatok­ba, intézkedési tervekbe. De napirendre került, éppen a decemberi párthatározat as­pektusából, a leieméit beru­házások építési munkáinak meggyorsítása, a lakásprog­ram megvalósítása, —, mely a vállalat egyik legjelentő­sebb munkájának tekinthető —, a takarékos gazdálkodás és nem utolsósorban a mun­kafegyelem további szilárdí­tása; Mindenki megismerte így, első olvasásra sem kis feladat mindaz, aminek meg­oldására a BAÉV több mint ötezres kollektívája vállal­kozott. Az alapszervezetek, a vállalat kommunistái idő­ben megkapták a végrehajtó bizottság határozatát csak­úgy, mint a feladatterveket, s ezzel tulajdonképpen el is kezdődött az általánosságban ■megfogalmazott tennivaló konkrét megvalósulása. A dolgozókkal, a szocialis­ta brigádvezetőkön keresz­tül tudatosították az 1975-ös feladatokat. Így szinte min­denki megismerte tennivaló­it. Az alapszervezetek az év elejétől rendszeresen beszá­moltatták a társadalmi és gazdasági vezetőket a tervek időarányos megvalósításáról. A vállalat vezetői pedig a végrehajtó bizottságot tájé­koztatták az eredményekről és a gondokról. A beszámol­tatások alkalmával adott: tá­jékoztatók feltárták a válla­lat fontosabb termelési terü­letein tapasztalható gondo­kat. A BÁÉV vezetői és a tömegszervezetek közös erő­feszítéseinek . eredménye, hogy mostanság nem a pa- nelgyárlás gondjairól, ha­nem a tervezett lakás'szám legyártásának, összeszerelé­sének és átadásának ütemes­ségéről beszélnek.. Termékváltás, gondokkal Ä BÁÉV első három ne­gyedévi műszaki és gazdasá­gi tevékenységére az anyag- és szerkezeten,mási nehézsé­geken kívül kihatott a ház­gyárban végrehajtott termék- és technológiai korszerűsítés, az úgynevezett termékváltás. Legnagyobb gondot okozott, hogy az Építőgépgyártó Vál­lalat a termékváltáshoz szük­séges sablonokat és gyártó- berendezéseket csak több hó­napos késéssel szállította le. Ezért a tervezett múlt év augusztus 15-i üzembe he­lyezést nem lehetett megva­lósítani csak idén április vé­gén. Akadályozta a termék- váltást több import gép és alkatrész késői beérkezése is. Ennek ellenére, éppen a december 5-i határozat alap­ján megtett intézkedések eredményeképpen az ev első háromnegyedében másfél milliárd forint volt a válla­lat teljes termelési értéke, mely az évi tervnek több mint 78 százaléka. A kiemelt építési feladatokat is teljesí­tette a BÁÉV. Szeptember 30-ig 2360 lakást adtak át. Növekvő termelékenység A munkaerő racionális fel- használása érdekében tett munka- és üzemszervezési, valamint egyéb intézkedések eredményeként számottevően javult a munka termelé­kenysége. Az egy építőipari munkásra jutó építésszerelé­si termelés a bázistól 20,8 százalékkal volt magasabb. Az egy ipari munkásra jutó ipari termelés pedig 22,4 szá­zalékkal haladta meg a bá­zisidőszak szintjét. De lénye­gesen növekedett az egy mun. kásra jutó teljes termelés is. Mindennek következménye­képpen míg 1974-ben egyet­len házgyári lakás munka­óra-ráfordítása 557 óra volt, addig az idén augusztusban ez a szám 388 órára csök­kent A fajlagos munkaóra- ráforditási adatok egyértel­műen bizonyítják, hogy a termékkorszerűsítés és a ter­melési elgyorsulás, valamint az irányítás korszerűsítése meghozta az eredményt a hatékonyság fokozásában. A vállalat anyag- és ener­giatakarékossági intézkedési tervében fogiáit célkitűzések eredményeképpen 4,2 millió forint megtakarítást értek el a BÁÉV-nél. Az értékes hul­ladékok és a másodlagos anyagok hasznosítása révén csupán a fém-, a papír- és üveghulladék gyűjtéséből, valamint hasznosításából 512 ezer forint realizálódott az első fél évben. Takarékosság és jövedelem A jó munka eredménye az anyagi ösztönzésben is meg.- mu tatkozott. A BÁÉV-nél nagy gondot fordítottak rá, hogy az ösztönzési rendszer egybeessék a takarékos, jö­vedelmező gazdálkodással. A prémiumkitűzésekben rend­szeresen helyt kapott a jö­vedelmezőségi terv teljesíté­se. Az anyag- és energiata­karékosságban elért kiemel­kedő eredmények alapján periig külön jutalmakat fi­zetitek ki. Jelentős bérfej­lesztés is történt, éppen a nyújtott teljesítmények kap­csán. ★ A jelentés beterjesztőinek, Vincze Géza vezérigazgató­nak és Molnár Lajos pörlbi- zottságl titkárnak nem ke­vesebb, mint 25 kérdésre kellett válnszolniok a végre­hajtó bizottság ülésén. Ez és a téma kapcsán kibontakozó felelősségteljes vita, vala­mint. az elnöklő. Drótos íjászló városi első titkár ösz- szefoglalója is érzékeltette a napirendi pont fontosságát és a városi párt-végrehajtó- hizoftság érdeklődését, az építőipari vállalat örömei, gonrliai iránt. Olyan idő­pontban került a testület elé ez az anvag, amikor a szó igaz értelmében óriási erő­feszítéseket tesznek a válla­latnál azért, hogy felépüljön 3650 lakás az idén és elké­szüljön több fontos létesít­mény. Minden korábbitól na­gyobb feladatra gvürkőznek a borsodi építők. Teszik ezt az irántuk megnyilvánuló sokféle igények teljesítésé­ért. a több mint negyedszá­zados vállalat jó Hírének öregbítéséért — n decemberi párthatározat szellemébán, a város sepV.sénável. Paulovits Ágoston Ü.i kollégium cpiil Miskolcon, az 1. sz. Szakközépiskola szom­szédságában. lei! az osztályizoit levies! A Miskolci Kavicsbánya Vállalat eddig 83 ezer köb­méter osztályozott, 0—30 milliméter átmérőjű kavicsot adott ebben az évben az épí­tőiparnak, s az úgynevezett bányakavicsból pedig 130 000 köbmétert termettek ki a Csorba-lelepi tavakból- Az osztályozott kavics bá- nyászását mínusz 5 fokos hi­degben le kell állítani, mivel az úszókotrók berendezései befagynak. Az igények vi­szont jelentős mértékben megnövekedtek e tennék iránt. Ezért október 25-től szabad szombatokon és va­sárnap is dolgoznak a kot­rók, Hogy 20 ezer köbméte­res téli tartalékot depózza­nak. A vonóvedres kotrók­kal télen is dolgozhatnak. Sajnos a szállítóeszközök — elsősorban a gépkocsik — hiánya sok gondot okoz A napi 1000—1200 köbméter kavics helyett 800—1000 köb­métert tudnak kiszállítani a megrendelőknek. A beruházási munka tapasztalataiból I fiFO-nál már Iliire tifciire! A Tiszai Kőolajfinomító építése óta csak az idén sikerült elérni, hogy olyan együttműködési megállapo­dás jöjjön létre a beruházó és a generálkivitelezők kö­zött, amely mindenre kiter­jedő, műszakilag kellőképpen megalapozott terveket, elkép­zeléseket tartalmaz-. Ebben döntő érdeme volt az Épí­tésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumnak, amely in­tézkedett arról, hogy az irá­nyítása alá tartozó építőipari vállalatok igazgatói szinten egyeztessék a beruházóval — ez esetben a Tiszai Kőolaj­ipari Vállalattal az 1976. évi beruházási feladatokat. — A jövő évi beruházási program teljesítése szempont­jából döntőnek tartjuk azt is, hogy már szeptember vé­gére összeállíthattuk az 1976. x évi ütemtervet — mon­dotta Czagány István, a Ti­szai Kőolajipari Vállalat be­ruházási főosztályának veze­tője. — A kivitelezőkkel kö­tött együttműködési megálla­podás — a beruházó és az építők között meglevő vitás kérdésekkel együtt — az il­letékes tárcák vezetőinek asz­talán van. S ez jó dolog, hi­szen az év hátralevő részé­ben még sokat lehet tenni annak érdekében, hogy az ötödik ötéves terv első esz­tendejében jól felkészülten lássunk munkához. — Tartalmát tekintve is merőben más a mostani szer­ződés, mint évekkel ezelőtt volt — kaptuk a további vá­laszt- — Régebben ugyanis csak számok, adatok szere­peltek egy ilyen megállapo­dásban, most azonban magá­ban foglalja az egyes mun­kák határidejét, is, amely döntő fontosságú a beruházás teljes befejezését illetően. — A jövő évi beruházási előirányzat 1 milliárd 320 millió forint — mondta Cza­gány István. — Mi azt kér­tük az építőktől, hogy ebből lehetőleg 475 milliót vállal­janak magukra. Hosszas vi­ta után az ÉVM-hez tartozó vállalatok 445 millió forint értékű építési munka elvég­zésére tettek ígéretet, amely véleményünk szerint elegen­dő lesz a jövő évi beruházási program megvalósításához. — Hogyan alakult az ez évi teljesíted? — kérdeztük. — A pénzügyi felhasználás szeptember 30-ig bezárólag csaknem elérte a 780 millió forintot. Az éves tervhez ké­pest ez 81,1 százalékos telje­sítésnek felel meg. Az év vé­géig feltétlenül eleget teszünk a velünk szemben támasztott követelményeknek. — Milyen jelentősebb mun­káról lehet számot adni az utolsó negyedévben? — Október 1-én kezdődött meg a 60 ezer köbméteres kőolajtartályok szerelése. A különleges feladatot az jelen­ti ennél a munkánál, hogy eddig ilyen nagykapacitású tároló még nem épült ha­zánkban. A tartály átmérője 72 méter, elkészítéséhez 1800 tonna acéllemezre van szük­ség. L. I­Messziről Száz méterre a napfénytől, a föld alatt, csillefutásra szolgáló keskeny sínpár kö­zött, szűk íjiggőleges jára­tokban közelítheti meg a lá­togató a hírnevére alaposan rászolgált bányászkolleklivát, a rudabányai Zalka Máté szocialista brigádot. Rézércet termelnek, méghozzá a hazai ércbányászatban egyedülálló technológiával, frontfejtéssel. A termelés növelésének, a ■termelékenység fokozásának, a mellókközetaktől való szennyeződés csökkentésének, a gazdaságosság hatékonyab­bá tételének és egyben a bányászok jövedelme emel­kedésének itt már egy esz­tendeje ez az útja. Tavaly szeptemberben nem volt könnyű az áttérés a már ré­gen használt és bevált, meg­szokott kamrapi llérf e j lés ről az új bányaművelési módra. Az új technológia meghono­sításának a zalikasok voltak az élenjárói. — Ez a 16 tagi! brigád — mondotta Varga Károly, a föld alatti bányaüzem veze­tője — nem idegenkedett, nem félt az újtól. Az ormosi szénbányában ismerkedtek meg az acél biztosi tó szerke­zetekkel, itthon pedig már több mint egy éve jól alkal­mazzák ezeket. Az elmúlt esztendőben műszakonként közel 2 tonnával több és tisztább rézércet adtak, mint a kamrafejtéssel: összesen 16 ezer tonnát a tömzs felső szeletének leművelése során. S mindezt baleset, aeéltám-, süveg-veszteség nélkül. — Pedig kezdetben elég sok problémánk volt — szólt: közbe Varga András brigád- vezető, csapatvezető vájár. — Hiszen nálunk, ebben a rendkívül kemény ércben sokkál több robbanóanyagot, kell telepíteni egy-egy lyuk­ba, mint a szénbányászatban. A nagyobb erejű robbanás problémákat okozott az acél- biztosító szerkezeteknél. Azonban ezt a nehézséget is sikerült kivédeni. Szó szerint kivédeni, hiszen erős dróthá­lót alkalmazunk azóta is. Amellett, hogy a munkánk biztonságosabb, termeléke­nyebb, minőségileg jobb, az acéltámok alkalmazásával még nagymértékű bányafa- megtakarítás is elérhető. Ez az új bányaművelési mód nemcsak a vállalatnak, ha­nem nekünk is jövedelme­zőbb, hiszen több a kerese­tünk. Ezért nyugodt szívvel mondhatom, hogy mi, bá­nyászok is megkedveltük. — Az igaz, hogy mindany- nyiunknak jobb és haszno­sabb az acélbiztosító szerkeze­tek alkalmazása — vette át a szót a brigádvezetőtől Varga Jenő csillés. — De nem könnyebb, hiszen egy szünet és körülöttünk feldü- börgött a bánya. Teljes erő­vel dolgozott a jó levegőt biztosító ventillátor, fölöt­tünk a munkahelyen, mint valami géppuska, megszólal­tak az új fúrókalapácsok és a mellettünk elhaladó üres csillék is mintha zajrako­mányt szállítottak volna ma­gukban. Magas, erős, okos tekintetű fiatalemberrel lé­pegettünk egymás nyomába a karbidlámpák gyér vilá­gánál. Távolabb, egy nagy szerszámosládán ültünk le, ahol már kevésbé bántott bennünket a bánya zaja. Ar­ról faggattam Forgony László 29 éves vájárt, országgyűlési képviselőt, hogy mi a zalká- sok sikerének titka. Forgony László a légkalapáccsal, mellette munkatársai, Korcs József robbantómester és Csikó Gyula csillés. aeéltám közel mázsányi ás a süveg sem sokkal könnyebb. Ezért az átszerelésnél ugyan­csak megizzadunk. Szeren­csére nehéz fizikai munka ezen kívül szinte nem akad. Hiszen a fúrást géppel, a jóvesztési robbanóanyaggal, a rakodást scréperrel végez­zük. Eddig értünk a beszélge­tésben, mire leteli a reggeli — Nézze — mondotta a fiatal bányász. — Először is a bányában egy ember nem ember. Ebben az ősi szak­mában ősi követelmény és törvény az emberek egymás­ra utaltsága. A mi világunk­ban azonban ez nem kény­szerhelyzet szülte következ­mény, vagy ösztönös csopor­tosulás. hanem a kollektívá­ban rejlő erő felismerése és tudatos vállalása. A Kafka brigád 16 tágjából számosán, kommunisták, pártakti vak,. mindenki szervezett munkás; van közöttünk szakszervezeti tisztségviselő, nem egy mun­kásőr és a legutóbbi válasz­tás jóvoltából egy országgyű­lési képviselő is. Azt hiszem, bemutatkozásnak ez elég. Bi­zonyításnak pedig ott van a munkáink. Figyelte, az előbbi beszélgetésnél három Varga szólalt meg egymás után. De a vállalatnál több mint tíz Varga dolgozik, elsősorban rokonok, kis részben névro­konok, de mindenképpen osztályos társak, szaktársak, bányászok. Én ugyan Sza­bolcsból kerültem ide, de Buda bányán tanultam a szakmát, amikor még volt nálunk ipari tanulóképzés, itt lettem ember ás bányász. Én büszke vagyok arra. hogy ércbányász lettem, hogy a Vargák nagy családjához tartozom. Arról kérdezett, hogy mi a zalkások, a mi brigádunk sikerének a titka. Azt hiszem, az a leghelye­sebb, ha egyetlen szóval fe­lelek. Ez pedig nem más, mint a hűség. A hűség. A hűség a munkához, a bá- nvúsztestvérekhez, a bányá­hoz ... Mi valamennyien messziről indultunk el, de messzire is akarunk eljutni, A messzeségből pedig a messzeségbe vezető út ilyen hűségből van kikövezve, vagy ilyen hűségtől görön­gyös. Soha nem felejtjük, honnan jöttünk, most hol tar. tünk, és pontosan tudjuk, hová akarunk eljutni ... A bánva, a munka zaia hívja. Forgony László 29 éves vájárt, országgyűlési képviselőt várja a munkája, várják munkatársai. A két karbidlámpa közül az egyik Forgony László kezébe el­vándorol, a másik fölöttem pislákol, a bélésdeszkára akasztva. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents