Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
1975, aug. 31., vasárnap ÉSZAK-MAGYAF ORSZÁG 3 SZA LLtTÓM UN K A SOK - KAL. beszélgetek. Megkap 'magatartásuk. öntudatuk, szemléletük. Ha az alkalmat felhasználva gondjaikról szólnak: nehéz, a munka, kevés még a gép. itt-ott nagy a család, a kereset szigorú beosztásra szorít — ezt természetesnek tartom. A hely, ahová a csepegő eső elől behúzódtunk, mintha messzire kitágulna. A Bányász és a Toldi brigád tagjai majdnem dicsekedve mondták, hogy sok vállalattal jó a kapcsolatuk. Csak egy telefon, s éjjel. vagy akár szombaton is már indulhatnak is a vagonból kiszedett áruval. — Az a baj, sogv néhány vállalatnál tisztviselő módra törődnek a társadalom ügyeivel. Mire vonatkozik ez? Van, ahol délután három óra egy perckor, másutt néqv óra két perckor már csönpet sem fontos az igen várt alkatrész, a gén. az áru. az építőanyag, S az. érem másik oldalaként a szállítómunkások jó közgazdászok módiéra érvelnek; hol, melyik vállalatnál lehetne még jobb szervezéssel százezreket, milliókat megtakarítani, meegvorsítanii a pénz- és áruforgalmat. A kemencék fenve meg- megvillan az acélgyártó, s az olvasztár- arcán. Röpke néhány perc alatt a javaslatok egész tömege hangzik: hol. s hogyan lehet, lehetne még nagv értékeket megtakarítani. S alig pereg le pár hónap, a diósgyőri martinban csupán a fűtőanyag megtakarításának mennyisége ezer tonnákban fejezhető ki, s valójában jóval nagyobb érték a nyersanyagban szegény hazánkban. mint a pénzben kifejezett ára. Beszélgetek mozdonyvezetőkkel. A villamos és a Diesel-mozdony vezetői olyat tesznek, amire országosan felfigyelnek. Sok száz mérést végeznek; hogyan lehet a mozdonyt, s az energiát a leghasznosabban, a legtakarékosabban, s a leghatékonyabban kihasználni. Olyan vizsgálatokat végeztek el, s talán végeznek ma is, amire korábban csak különlegesen kiképzett szakemberek vállalkozhattak. Lassan ott tartanak, hogy a megtakarított energiával — beleértve az anyagot is — egy mozdony majdnem körül futná a földet. Pár napja végigültem az ipari szövetkezetek küldötteinek értekezletét. Az eredmény — a tervhez, a múlt évihez mérten — igen jó. Több szövetkezetben megelőzték az időt; befejezték eredeti ötéves tervüket. Ä szó, a figyelem mégsem erre, hanem a gondokon át a tennivalókra irányul. SZINTE KINYÍLIK a kis terem, a világ és az ország gondjai benyomakszanak a mozgalom tennivalóihoz. Mert hát tudomásul kell venni, hogy a második világháború óta a tőkés világot most rázza meg a legnagyobb válság és ez, -ha erősen mérsékelten is, de áttételesen kihat a szövetkezeti kollektívák életére. Belépnek az új közgazdasági szabályzók, ezek az erők jobb koncentrálásra, szervezettségre, hatékonyságra ösztönöznek. Az egyik közéleti ember súgva kérdezi meg: nem túl tömény-e a közgazdasági fogalmak, tennivalók sűrítése? Tagadhatatlan, mondjuk évtizede, talán joggal aggódhattunk volna: megbirkóznak-e a váratlan feladattal a szövetkezeti vezetők, kollektívák. Igaz, most is volt, aki iera- gadt a maga kicsi,, vagy csak látszólag a maga kicsi gondjainál. A szövetkezeti elnö-1 kök és nárll.ilkárok szavaiban azonban már érezhető volt a ITIé formálódó felismerés,! megértés. Szemléletüket, véleményüket így lehet summázni. — Vezetők, kommunista vezetők vagyunk. A napminden órájában meg kell tennünk és meg is tesszük, amit a mai helyzetben várnak tőlünk. Van erő, amire támaszkodhatunk: a szövetkezetek erősödésével együtt öntudatban, tudásban felnőtt tagság, s különösen a szocialista brigádok. Harminc év fejlődése, a politikai érettség, a szakmai hozzáértés szinte felmérhetetlen erőt rakni t össze az - ! emberekben. .Tóval több s nagyobb erő ez. mint bárki is nyilván tudná tartani, gyakran érezzük hatását tettekben, eredményekben, de minden arra mulat, hogy bőven van még a tarsolyban. A hivatás sok emberrel sodorja össze a krónikást. A lepergő évek, közös küzdelmek erősítik a kapcsolatokat, s ez sok esetben messze túlnyúlik az újságíró és interjúalany udvarias találkozásán. Sokszor, de sokszor előfordul, hogy munkások és vezetők, tanárok, orvosok, igazgatók ig.v nyílnak meg: — Régen is jól ismertük egymás!, s /amit elmondok, nem a nyilvánosságnak szól. És megnyílnak a zsilipek. Belső emberi gyötrődések, küzdelmek, kudarcok, elképzelések, tervek kerülnek szóba, amelyek többnyire most vannak ki forróban. S mindmind olyan, amely valójában mégis a nyilvánosságnak szól, hiszen a cél, a megoldás közös ügyet szolgál. Érdekesek ezek a beszélgetések. A kis vagy a nagy kollektíva vezetője olykor a gondoktól nagyon is áthatva beszél a közösség ügyeiről. Láthatóan e gondok megoldásán töprengve sok éjszakán át álmatlanul hánykolódik az ágyában. S mi- a meglepő? A termelési tanácskozáson, a műszaki konferencián mintha más ember állna ki a fórumra. Higgadt, magabiztos, szavai meggyőzőek, s nyoma sincs benne annak a belső gyötrődésnek, amely a döntést, a megoldásra való ösztönzést megelőzte. Szavaival, ötleteivel szinte magával ragadja az ott levőket, vagy legalábbis tovább erősíti az egészséges, a cselekvésre ösztönző szemléletet, gondolkodásmódot. SOKAT BESZÉLÜNK a belső tartalékokról. Ezt általában az élő- és a holtmunkára értik; anyagok, gépek, emberek munkájának jobb kihasználására. Szerintem a figyelmet egy kicsit még jobban az emberre, az emberekben levő szellemi, szakmai tudásra, politikai, emberi meggyőződésre kellene fordítani. A kongresz- szusi verseny cflső és második szakasza is azt mutatja, hogy roppant nagy érték van, roppant nagy a belső tartalék az alkotni vágyó emberben. Gépeknél, gépsoroknál olykor csak parancs, rendelkezés kell a nagyobb sebességre, az átkapcsolásra. A gondolkodó, érző embernél emberhez méltó szó, kérés, buzdítás és bizalom nyitja meg a belső tartalékok további tárházait. Biztosítsunk hát zöld utat az-emberi akarat, képzelőerő jobb kibontakozásának, a közös ügy érdekében. Csorba Barnabás Úzdrói Jel Megyénk kiemelt beruházásai közül egyik legjelentősebb az ózdi rúd- és ■dróthengermű. A munkaiatok megkezdése óta eltelt időszakban az építkezésen dolgozó vállalatok mindegyike tartotta az előírt határidőket. Jelenleg sem csökkent ez a lendület. A berendezések és az üzemeltetés megkezdéséhez szükséges gépek felszerelése az eddigiekhez hasonlóan, > folyamatosan jól halad. Az itt dolgozó kollektívák felajánlásai alapján pedig minden lehetőség adott, hogy a szeptemberre tervezett hidegüzemi próbák után november 7-én megtörténjék a hengersor ünnepélyes átadása. Alábbi képeinken az itt folyó munkával ismertetjük meg olvasóinkat Épül a bugaelőkészítő üzem. A clrőtkikcszitűbcn már csak a motorok bekötése van bátra. Fotó: Szabados György Pénteken fizetik a hűségjutalmat Az idén huszonö.tödsZör ünnepli az ország a bányász- társadalmat. Az ország egyik legnagyobb/szén termelő vállalata, a Borsodi Szénbányák 20 ezres kollektívája, az idén is jó munkaeredményekkel készül a jubileumi bányásznapra. A szénbányászat fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat értelmében a nehéz fizikai munkát végző föld alatti dolgozók az eddigieknél jobb erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek. Az új hűségjutalom- rendszer értelmében az idén összesen 121 millió forintot fizetnek ki a borsodi szénbányászoknak. Az aknáknál, üzemeknél és a vállalat központjában sorra kerülő ünnepségeken 32 miniszteri, kiváló bányász, a bányászat kiváló dolgozója kitüntetést, a bányászati szolgálati érdemérem. arany, ezüst és bronz fokozataiból 2166-ot és 253 vállalati kiváló dolgozó kitüntetést és jelvényt adnak át. A kitüntetésekhez négy és fél millió forint pénzjutalmat osztanak ki. Szeptember 4-én minden aknánál műszak váltáskor megemlékeznek a Horthy-fa- sizmus elleni harcban elesett hős bányász mártírokról. 5-én Miskolcon a vállalat székhazában kerül sor a központi . ünnepségre, amelyen részt' vesznek az üzemek gazdasági és társadalmi szervezeteinek vezetői, szoc i alista b rí gádvezetők, élenjáró bányászok, a meghívott vendégek, a testvérvállalatok képviselői. A központi ünnepség szónoka Monos János, a vállalat igazgatója, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának elnöke. Szeptember 6-án, szombaton a bányaüzemeknél, Lyukóban, Alberttelepen, Kurityánban, Herbolyán, Putnokon. Királdon, Farkaslyukon. Égercsehiben, r'r- mosbányán és a központi szénosztályozó kazincbarcika: irodaépületében kerül sor a bányásznapi ünnepségekre, ennek keretében a kitüntetések. a jutalmak átadására. A jubileumi bányásznapon gazdag kulturális és sport- program várja a bányászokat, hozzátartozóikat. Az Oi-szágos Érc- és Ásványbányák rudabányai telephelyén 6-án délelőtt a Békekertben kerül sor ü bányász- napi ünnepségre, melynek keretében 213 ércbányásznak adják át a bányászati .szolgálati érdemérem különböző fokozatait, ketten kapnak miniszteri kitüntetést és ösz- szesen 220 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki. A rudabányai ércbányászok áz idén összesen 6 millió forint hűségjutalmat kapnak. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzetében szeptember 4-én, Kazincbarcikán rendezik meg a bányásznapi ünnepséget. Négyen "kapnak bányászati szolgálati érdemérmet, kei. aknamélyítőt tüntetnek ki miniszteri kitüntetéssel, .hárman kapják meg a vállalati kiváló dolgozó jelvényt. Hűségjutalomként közel 3 millió 300 ezer forint jutalmat oszlanak ki az aknamélyi- fök között. Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Müvei szeptember 6-án, délelőtt. Mádon rendezik meg ünnepségüket. Ebből az alkalomból több mint 50 ásvanybá- nyász kapja meg a bányászati szolgálati érdemérem különböző fokozatait, egy bányászt tüntetnek ki miniszteri kitüntetéssel és nyolcán kapják meg a vállalali kiváló dolgozó jelvényt. Az ásvány- bányászok összesen közel hárommillió forint hűségjutalmat kapnak. Jobb munkakörülményeket teremtenek Amikor a hatvanas évek elején megalakult a városgazdálkodási vállalat Lenin- városban, mindössze ötven dolgozó látott munkához. Jellemző, hogy az állóeszközök értéke még a 200 ezer forintot sem érte el. A vállalat telephelyét régi felvonulási épületekben alakították ki, természetesen ideiglenes jelleggel. Az alapítás óta jelentősen bővült a vállalat profilja. Üjabban a városgazdálkodási vállalat végzi a lakások felújítási munkáit is. Az eltelt több mint tíz év alatt többszörösére növekedett a dolgozók száma. Szükségessé vált tehát, hogy a város különböző részén üzemelő egységek, mint például az építőipari üzem, a szállítási csoport, a gépkocsi karbantartó műhely, az anyaggazdálkodási osztály, a különféle raktárak egy helyen, az eddiginél lényegesen jobb körülmények között működjenek. Ezért elhatározták, hogy a városgazdálkodási vállalat részére új központi telephelyet létesítenek. A munkákat a jövő év' januárjában kezdik meg és 1979-ben fejezik be. A telephely beruházási költségelőirányzata 48 millió forint, amit a Leninvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban hagyott jóvá. & kemencéknél egyfsrmák a műszakok... Vörösen porzik az út lépteink alatt. A kemence egész hosszában alig látni embert. Kint. a kemencék előtt, ameddig a szem ellát, íiatos és tizes válaszfaltégla halmok emelkednek. Bardócz Géza műszaki vezető a termelésről, s a kemencéknél dolgozó emberekről beszél. Az egyik legnehezebb munka a kirakás. A kész* téglát nem könnyű pakolni. Amikor a befalazott kemenceajtót kibontják, szinte elviselhetetlen a hőség. Szappanos Sándor tizenkét éve dolgozik itt a Mólyi Téglagyárban. Targoncás. — Égj' műszakon általában két kamrát kell kiszállítani. Ez körülbelül száz forduló. A géppel a bejárat előtt áll meg. Itt még van egy kis légmozgás. Ilyenkor nyáron' még leginkább ezen az oldalon szeretnek dolgozni. Érthető, hiszen a szél Miskolc felől fúj mindig. A szél, amely nyáron hűsít, télen a havat hordja, ősszel az esőt zúdítja a kilépő nyakába. — így hárman, három éve dolgozunk itt. Megszoktuk már ezeket a körülményeket, A kemencénél nincs idő lazsálásra. Kell a pénz és ez elsősorban a teljesítménytől függ. * Ami igaz, az igaz: Itt, belül a félhomályos, éppen csak kihűlt kamrákban, a hatvanfokos melegben eléggé egyhangú minden műszak. Teljesítmény, norma, kereset. Telnek a napok, a hónapok; fogy az erő. Kovács Endre már 1960-tól dolgozik a gyárban azt mondja: — Aki kibírja az első évet — megszokja. A célfeladat havonta 600 ezer tégla kipakolása. Ezen felüli teljesítménynél az anyagi juttatás is „megugrik”. S ez az összeg nem kevés. Persze a kirakok munkáját senki nem irigyli. A csoport harmadik tagja, Tóth Sándor mondja ezt. O is több mint tíz évet dolgozott a gyárban, igaz, megszakítással. Négy éve, hogy visszajött. — Nekünk egy a feladatunk: a kiégett termékeket minél hamarább kirakni a kemencéből. Együtt dolgozunk, könnyebb a munka. Egymásra vagyunk utalva, hiszen ettől az együttes munkától függ a keresetünk. Tudjuk ezt valamennyien, hát így is dolgozunk ... Kifelé jövet Bardócz Géza a vállalati eredményeket összegzi. Az első fél évben a tervezett 40 millió 825 ezer forintos termelést a gyár 42 millió 175 ezer forintra teljesítette. Ezt annál is inkább érdemes megemlíteni, mivel óriási a fluktuáció. Az egyik „legkeményebb” munkahelyen, a kirakodóknál csak a régiekre számíthatnak. Ha itt valaki megbetegszik, vagy szabadságra megy — nincs utánpótlás. Hogy is mondta Szappanos*' Sándor? Csinálják. Napról napra, évről évre. Három műszakban, hőségben, fagybap... Pusztafalvi Tivadar
