Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 203. szám
1975. aug. 30., szombat É5ZAK-MAGYARQRSZÁG 5 a Reklamálom a reklámot Égy csúnya várost öltöztethet, — egy szép várost elcsúfíthat a rossz reklámozás, hirdetés, a rongyos plakátok. Mi a helyzet Miskolcon? Aki az Ady-hídtól felsétál a Tanácsház-térig összeolvashatja az összes helyi reklám- információt. Itt aztán házfalon, kapun, falhoz támasztott lécrámán mindenütt taiál valamit. Nem így, ha letérünk egyetlen főútvonalunkról. HIRDETÉS AZ UNALOMIG ' Most ne a szakember, hanem az informálódni kívánó városi lakó szemével nézzünk szét, hiszen ugye mi vagyunk többen — és értünk van a reklám. A diósgyőri városközpont lassan egy külön világ lesz. Sok olyan ember is él itt, akit nem szólít be naponta munkája a belvárosba. Itt él, itt szeretné megtudni, hogy mi meg}' a színházban, melyik moziba érdemes esetleg elmenni, s ezeket az embereket az is nagyon érdekelné, hol, milyen kiállítás van, mikor van hangverseny az avasi templomban. Ezzel szemben a villamos-végállomáson naponta elolvashatja, hogy a kertészkedőlc boltjában mi kapható és az onnan néhány száz méterre levő BIK szaküzletben. Korábban itt időszerű plakátok voltak. Erre azt mondják az illetékesek, hogy ott az üzletház- épités előtt égj' egész sor plakátragasztó hely van. Ez igaz, ámbár most a nyolc-tíz táblán csak néhány bányásznapi plakát szerénykedik. Ezt a részt különben is csak azok látják, akik á villamosablakon kinéznek, mert gyalogos forgalom itt alig van. Nem akarjuk azt mondani, hogy az ízléses, szép kivitelű állandó reklám nem kell. Legyen, ha formájával ízlésesen illeszkedik a környezetbe. Ez azonban nem merítheti ki a,reklámmal kapcsolatos igényünket. ELDUGOTT VITRINEK Ha már az állandó reklámnál tartunk, szólnunk kell a villanyrendőrnél levő óráról. Ezt az órát mindenki ismeri, hiszen a mi „óraszegény” városunkban örülünk, hogy ez is megmaradt. Csakhogy ez az óre egy szép üvegvitrines hirdetőoszlopon áll, amit viszont én is csak úgy tudtam meg, hogy bebújtam az újságárus bódé mögé, s kibújtam az oszlop másik oldala és a telefonfülke között. A Magyar Hirdetőben mondták, hogy nem értik miért nem veszik bérbe tőlük a vállalatok vagy a művelődési otthonok ezt a nagyszerű hirdetési lehetőséget. Én most már értem. Ha én vagyok a vállalat, nekem sem kellene még ingyen se, hiszen csupán annyi az igény a reklám elhelyezésénél, hogy az lát- szódjék. — Előbb voltunk ott mi az oszloppal — mondja Hatvani Jánosné, a Magyar Hirdető kirendeltségvezetöje. — Nagyon sajnálatos, hogy így körberakták, s a bódé elhelyezésénél nem volt figyelemmel ránk a tanács. Sok ilyen ízléses szép hirdetőhely kell oils a városba, s lehetőleg rálátással. Miskolc élete legnagyobb átalakulásán megy át. Most születik valójában újjá. Ezt a változó, szépülő arculatot őrzi, ápolgatja a tanács. Reklám vonatkozásában ez azt jelenti, hogy nem lehet az új lakótelepeken akárhová, akármit ragasztani. MIT KIVAN A VÁROSKÉP? De hová lehel? Egyelőre sehová. A hirdető elkészített eg1' tervet új táblák, favédő hengerek elhelyezésére, a tanács azonban ezt nem fogadta el. Modernet, újat kér a hirdetőtől, olyan hirdetési tervet, amelyik beleillik a városképbe. Teljesen jogos az igény. Azért is jogos, mert az egyik legnagyobb jövedelmű vállalattal szemben támasztják, amelyik megteheti, hogy lépést, tartson a korszerű és ízléses reklámozással. Nehéz azonban egyetérteni azzal, hogy jó éve húzódik az új lakótelepek ügye. mert most inkább semmit sem rak ki a vállalat. Azok, akik jelentős összegeket fizetnek a hirdetőnek, hogy bizonyos események plakátjait helyezzék el a városban, joggal bosszankodnak, ha csak a főutcán találkoznak plakátokkal, a sűrűn lakott lakótelepeken viszont alig, vagy egyáltalán nem. Egy várost felszerelni korszerű hirdetési objektumokkal anyagilag bizonyára nem egy kirendeltség feladata, hanem a vállalat központjáé. Miskolc — már csak az innen befolyt hirdetési összegekért is — megérdemelné, hogy a Magyar Hirdető nagyobb gondot fordítson rá, s tegye le végre a tanács asztalára a rég várt terveket, A PLAKÁTRAGASZTÓ ÖTLETE Valamikor nagyszerű humortéma volt, „a plakátragasztó ötlete”. Ma a plakát- ragasztónak nem nagyon van ideje rá, hogy ötleteken törje a fejét, jó ha bejárja területét, s nem hagyja meztelenül a kijelölt helyeket, táblákat. Vajon hány plakátragasztó dolgozik Miskolcon? Három. Ha ezt a számot ismerem, már nem „úgy” bosszankodom azon, hogy a rendelkezésre álló hirdetési felületet sem használják ki. Mégis bosszankodom azonban ha tudom, hogy ezek az emberek még mellékállást is vállalnak. Akkor itt valami még- sincs rendben! Ilyen hiánycikk lenne a plakátragasztó? A vállalat most újabb állást hirdet, tehát ha lesz jelentkező, négy plakátragasztó fog dolgozni Miskolcon, ellátva Tapolcát, Lillafüredet. Nem hiszem hogy így is'elég. A plakátragasztók nálunk valóban ötletszerűen helyeznek el itt-ott valamit. Nem így van ez például a fővárosban. ahol előre, az irodában megtervezik, hová milyen plakátot kell rakni. Ott ismerik a rendelkezésre álló területeket, s így ellenőrizni is tudják a hirdetményeket. Ismét1 csak arra kell visszatérnünk, hogy a vállalatközponttól nagyobb figyelmet, nagyobb rendszerességet várunk mi is Miskolcon, az ország második városában. Adamovics Ilona 4 tejüzemben ICO ezer íöüiiávfil több! A Borsodi Eicelökészítö Mű, a népgazdaságnak a kohászattal szemben támasztott nagyobb követelményeihez Igazodva fokozza az erőfeszítéseit. Igyekszik mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából az igényeknek megfelelni. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a mészkőter- mclésl kell növelni, hiszen abban mutatkozik hiány. A nagyobb mennyiségi igényt többlettermeléssel elégítik ki. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy mintegy 100 ezer tonnával több előkészített ércet kell termelniük. Egyen halai, a les;jobb falat!? Á választék nyomában A HALÁSZAT SZEREPE, a halhús népélelmezési jelentősége már a középkorban is kiemelkedő volt. Ma a halhústermelésben hazánk a 2li. helyen áll a világranglistán, fogyasztásunk pedig — szemben a Szovjetunió és Finnország évi 11 kilogrammos egy ' személyre eső fogyasztásával — mindössze 1,7 kilogramm. Az ízletes halételeket nálunk is sokan kedvelik, ugyanakkor sokan idegenkednek is a halak fogyasztásától, pedig a halhús táplálkozásbiológiai értéke igen nagy. Hogy miért van ez? Erre kerestük a választ, megyénkben, ahol néhány évvel ezelőtt, igen magas volt a halféleségeket vásárlók száma. — Nem veszek halat, mert nincs választék — mondja egy háziasszony a vasgyári piac csarnokában. — Pár éve még kosárból árulták a keszeget, kárászt, törpeharcsát, most viszont csak a büdös — iszap és kátrányízű — pontyot, esetleg amurt lehet kapni. Ez viszont igen sovány választék, nem beszélve arról, hogy halászlének egymagában nem is jó. Az úgy ízletes, ha minél vegye- sebb. — Az utóbbi időben valóban leállt a „piaci szemét- hal” értékesítése Miskolc piacain, de a megye többi részében is. — világosítanak fel a HALÉRT miskolci irodájában. — A következő hetekben megpróbáljuk ezt az árusítást újra elkezdeni. Kosarakból élő apróhalat adunk a közönségnek. Valószínűleg csak kárászt, amiből jut majd a halszaküzletbe és a Búza téri csarnokba is. Általában két: választékkal állunk a vásárlók rendelkezésére; ponttyal és növényevő halakkal. Ezenkívül importból tudunk adni hekket, — ami tengeri hal (teljesen szál- l.atnenles), valamint a népszerű tonhalat is. VÉGEREDMÉNYBEN tehát nem sok remény van arra, hogy változzon a helyzet. Marad a ponty és amur, meg a konzervek. amivel egyébként, tele van a halszaküziet kirakata. De nem mindenki akarja maga elkészíteni a megvásárolt halat. Sokan vannak, akik szívesen keresik te! egy- egy étkezésre a vendéglátóipari egységeket is. Azonbant ezek sem rendelkeznek a megfelelő választékkal. Megkerestünk néhány speciális, halételt is kínáló egységet. — Mi a Marx téri csarnokból vásároljuk a halát — mondták a Halásztanyán. Oda pedig a geleji termelőszövetkezet szállítja. Ha nehezen is. de legalább háromféle választékot tudunk adni. A Tiszavirág halászcsárda az azonos nevű htsz-től kapja a szükséges halmeny- nyiséget, Tokajból. A halászok a Bodrogban és a Tiszában fogják a halakat. Mégsem volt ottjártunkkor csak ponty (halászlé, rántott, rostonsült) és csuka (egészben megsütve). — Tokaj és Sárospatak környékéről szállítják nekünk a halászati szövetkezettől a halat. Mégis csak ennyiféle van. Meg esetleg néha süllő és harcsa ... A Miskolci Vendéglátó Vállalathoz tartozik az igen családias, Tiszavirág vendéglő. Íme néhány tétel az étlapjáról: tiszai vegyeshalászlé (négyféle halból!), harcsa filézve és rántva, süllő roston és rántva, ponty roston és rántva, ezenkívül kor- lielyhalászlé is, kis és nagy adagokban. De kínálnak rántott békacomboí is ... — Mi a vállalatunkon keresztül kapjuk az alapanyagot, — világosítanak fel —, de vb a szükséges, magunknak szei^zzük be. Íny tudjuk biztosítani, hogy vendégeink megmaradnak, s gusztusuknak megfelelően válogathatnak általában húszféle halételből. De nemcsak Miskolcon ilyen a helyzet. A hal hazájában, Tokajban a két csárdában sem bőségesebb a választék. A pontyból készült halászlé és a rántott szelet az egyetlen.’amely uralja az étlapot. Jártunk legalább harminc étteremben, kisvendéglőben megy őszért e. Semmi változatosság. Halászlé, rántott) hal, csupán ennyit kínálnak. Hámorban a Vadászkürt étteremben, amelyet speciálisan halas és vadas étteremnek reklámoznak, van pisztráng is. Igaz, borsos az ára. Valószínűleg azt kell megfizetni, h gy messziről. Szilvásváradról hozzák. De az étlap ezenkívül itt sem tarkább. A halértEkesítö vállalat évente nagy összegeket fordít arra, hogy meggyőzzön bennünket: a hal egészséges, jó táplálék. A reklám költségei évente emelkednek, a fogyasztás nhenv- nyisége viszont a legminimálisabb, vág}' egyáltalán nem! Ez, mint láthattuk, nagyrészt annak köszönhető, hogy a lakosság — vélt vagy valódi — iszapíze miatt idegenkedik a pontytól és a növényevő halaktól. A választékot — kitéve néhány éttermet — a boltokban és vásár- csarnokokban csak az import (fagyasztott) és konzerváru növelik. Éz pedig kevés. Főleg nagyon kevés abban a megyében, ahol bőven van halasvíz, s a lakosság hozzászokott a változatos, nagy lehetőségeket kínáló piacokhoz. (vásárhelyi) Miunkásőr-felesége az éleslövészeten Napfényes, augusztus végi reggelen indultak el éleslövészetre a miskolci munkás- őr zászlóalj egyik alegységének munkásőrei. Régen volt ilyen szép idő, arra pedig példa sem volt, hogy az asz- szonyok, a munkásőr-felesé- gek is ott legyenek férjeik mellett, kinn a lőtéren, az éleslövészeten. Lehetséges, hogy országos viszonylatban is új kezdeményezés a miskolci, a diósgyőri munkásöröké. Bonta Bajos, alegységpa- rancsnok" azt mondja, hogy egy már régebben felmerült javaslat került most megvalósításra. A munkásőrök többször hangoztatták, jó lenne, ha egyszer az asszonyok is látnák mit csinálunk, mennyit fáradozunk egy.-egy gyakorlaton vagy éleslövészeten, a feleségek pedig kijeién lelt ék: szeretnék ilyen körülmények közölt is látni a férjeiket. — Az éleslövészet harci feladat, de megteremtettük cs biztosítottuk a feltételeket, hogy az asszonyok is részt vehessenek rajta — mondja az alegységparancsnok. * A lőtérre érkezés után para n cs ki h i rdetés következett és a „vendég” munkásör-fe- loségek is megkapták az „eligazítást” a lőtéren való viselkedés és mozgás szabályairól. Ismertették előttük az alegység napi programját, feladatait, majd pedig az asszonyok programját is, mert a munkásőr-feleségek nemcsak tétlen szemlélői voltak a lebonyolított éleslüvé- szetnek. Az asszonyok „éles” légpuska lövészetben és gyakorló kézigránátdobásban mérték össze erejüket és hasonlították össze eredményeiket. És nem is akármilyen eredményeiket! Szabó Ferenc szakaszparancsnok felesége például kézigránát-dobásban, Bihalcsilc Gtisztámé a lcg- puskalövészelben kiváló eredményeket érlek el __ S chmidt. Bélánét, a résztvevők egyikét megkérdeztük: mi a véleménye a meghívásról, pontosabban arról, hogy részt vehetett a férje alegységének eleslövészetén ? — Nagyon örülök a meghívásnak. Hét éve munkásőr a férjem, nagyon sokszor volt távol az otthontól, sokszor jött haza fáradtan, sárosán. Tudom, hogy önként vállalt kötelességét teljesíti, de most már legalább én is saját szememmel láttam, hogy milyen fárasztó például egy ilyen lögynkorlat végrehajtása. De azért izgalmas és szép feladat is — egészíti ki a véleményét. Tóth Jenöné — egy másik részvevő — elmondta, hogy 1 öbb m un kásörrendez vényen volt már együtt a férjével, a férje elvtársaival, feleségeikkel és nagyon örül, hogy eljöhetett a mai éleslövészet- re is. — Még fiátal házasok voltunk. amikor u férjem az MHSZ-ben sportolt, akkoriban sokat jártam vele a versenyekre, így nagy élmény volt számomra a mai nap — mondja Tóthné. Mészáros Lászlóné ugyanúgy a Diósgyőri Gépgyárban dolgozik, mint a férje. Most együtt jöttek az éleslövészetre ’s és ezt mondja: — Sokszor volt távol a családtól, s ha eleinte „zsörtölődtem” is egy kicsit, később megértettem öt. Tudom, hogv amikor távol van önként vállalt kötelességét teljesíti. s ehhez a feleség megértésere is szükség van. A mat nap tapasztalatai és élményei is erről győzlek meg. * A munkásörök éleslövészete és a feleségek „külön gyakorlata” kiváló eredményekkel ért véget. A férjek és a feleségek kölcsönösen gratuláltak egymásnak. Az egyik munkásör-feleség így köszönt cl a alegység parancsnokától: — Köszönjük a meghívást, a viszontlátásra — legközelebb ... Petra József 33 X'os utazási kedwzmény 68. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI AGROMASEXPO 75 ÉS ÉLELMISZERIPARI NALU IAo tb VAophK muszerkiálltás es vásárral 1975.augusztus 29-töl szeptember 14-ig Budapesti Nemzetközi Vásárközpont X., Albertirsai út 10. nyitva:naponta 9-20órátg * pavilonok: 9-19óráig*istállók: 9-18óráig Rendezi: KN39CRD
