Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

• 1 ÉSZAK MAGYARORSZÁG 6 ÍWWTO 5052 1975. aug. 17., vasárnap Nincs már a térképen sem Elf fails íeptf váuderbotii Volt egyszer egy falu, odafent a hegyháton. Sze­gény emberek lakták, aki­ket egyszer házastúl, pere- puttyostúl szekérre raktak. Derenk — ez volt a neve — elindult, mert el kellett indulnia. Milyen is lehetett az egy­kori költözés? Bobáj István, a szöglige- i ti „mindentudó”: j — Azt igazán nem lehet í mondani, hogy nagyon hu- zakodtak a költözködéstől. Üj, gazdag, zsíros földeket ígértek nekik a hegyháti j sovány helyett, új házat, biz- j sabb megélhetést. Ríttak , azért az asszonyok, hogyne | ríttak volna, hiszen azért | nehéz volt elhagyni a meg- | szokottat. De mondom, az emberebbje bizakodott. Az ; a bizonyos Pitlik igazán | jó, pesti ügyvéd lehetett, | mert majd mindenkit si- ■ került „megszelídítenie”, í rábeszélni arra, hogy a | másik hely jobb lesz, lcöny- ! nyebben fognak élni. Már 1943-at írtak, s a második magyar hadsereg régen elvérzett a Donnál. ' , Horthyék azonban sokkal jobban féltették vadaskert­jüket, amelybe Derenk is beletartozott. A nagy va­dászatokat zavarta a falu jelenléte. Szekérre pakol­ták hát őket, s egy telepü­lés nevét kitörölték a tér­képről. * Az emlék még él, mint ahogy megvan még a le­bontott házak romjainak nyoma is odafönt a hegy hátán. Fűvel régen benőtt dombok sorjáznak egymás mögött, közöttük 2—3 mé­ternyi széles terület'— a volt kocsiút. A temetőben már nagyon nehéz felis­merni a sírokat, de egy vasból készült kereszt még áll. Megjártuk a környékbeli falvakat. Kerestük az erii- lékeket, a nyomokat azok­ból a régi, zaklatott idők­ből. Született derenkivel csak egyetlenegyei sike­rült találkoznunk. S azt a költözést az öregek itt; ezekben a községekben már úgy mesélik, mint va­lami legendát. Elvesznek, vagy éppen hozzátesznek valamit a történtekhez. Ho­mályosodnak a képek, szé­pülnek az emlékek. — Emlékszem — folytat­ja Bobáj Pista bácsi —, olyan 600 lelkes község volt ez a Derenk, még a negyvenes évek elején is. Szlávok, magyarok lakták keveredve. Erdők, vadme­zők között voltak a házaik, így hát a természet is ad­ta nekik a kenyeret. Szén- égetássel, fakitermeléssel, juhászattal foglalkoztak. Nyáron elmentek napszá­mosnak, vagy ha úgy sike­redett, sommásnak, ide va­lahová a környékre. Mu­száj volt, mert földjeik odafent egyre romlottak. Jó munkásnépek voltak, az biztos, szerették is őket. A nagy munkában reggelire mindig krumplisgaluskát ettek, azt mondták, ez tart­ja a gyomrot, kitart este­iig. No, persze meg kihasz­nálták a lehetőségeket. Ak­koriban még ez a vidék nagyon gazdag volt erdei vadakban. jMem is nézték embernek 'egymás közt az olyat, akinek nem volt pus­kája és nem értett a csap- daállításhoz. A koronaura­dalom vezetői meg szívhat­ták is a fogukat, mit tehet­tek volna ennyi vadorzó ellen. Ezért is költöztették innen el őket. — Hová, merre? Minden­felé itt a közeli falvakba. Nézzük csak ... Büdöskút- pusztán egy Szabados ne­vezetűre emlékszem, Lád- besenyőben Bubenkóra, Ernődön a Stefán családra, Jósvafőn Garam Lajosékra. Vannak még sokan belő­lük, de hát ki bírja ezt mind észben tartani? Ak­kor találkozók velük már csak, ha eljönnek ide a búcsúkra, meg a halottak napjára. Mert még mindig visszajárnak ... hiába jobb ott a megélhetés, a szülő­falu az szülőfalu. ~¥r A született derenki asz­szony fekete kendőben, fe­kete kötőben fogad unokák közt, a tisztaszobában. — Olyan 12 éves lehet­tem — mondja emlékeit —, amikor lejöttem ide, Szög­ligetre. Aztán itt is talál­tam rá a páromra. A szü­leim már nem élnek, lók tudnának csak mesélni ele^ get! Idegenben haltak meg, Vattán. Jó földeket kap­tak, hamar be is szoktak a vattai életbe. De azért csak vissza-visszajártak ide. És azt is tudom, hogy amikor elmentek, pern valami nagy örömmel tették. Olyan jó hely aztán a világon nin­csen. A jó források, a. szép hegyek. . . Azelőtt még én is sokszor kijártam, amíg elbírták ezek a vén lába­im. Csak hát van már an­nak két éve is, hogy utol­jára jártam fent. Küldöm a gyerekeket, az inasokat, hogy nézzenek széjjel és elmondják, mi van, mi ma­radt még meg? Hát bizony lassan már semmi. Elnyeli a volt házakat a föld, az erdő.-tf Színben, a tanácselnök szabadkozik./ Semmi hiva­talosat nem tud, csak az van meg, amit az emlékei őriznek. — Az biztos, hogy az elő­készítő munka már 38— 39-ben megindult. A koro­nauradalom' közepén fe­küdt, akadályozta a med­vekert tervezését és kiala­kítását. Mert az urak an­nak idején nagyon szeret­tek itt medvére vadászni. Ahogy emlékszem, irdatlan egy munka volt a költöz­ködés. Amit csak lehetett, elbontottak, széjjelszedtek, szekerekre rakták, s aztán indulás, neki a világnak, s ki-ki hol kötött ki, hová jelölték új hazáját... A költözködést végül is 4.3- ban, úgy május, június környékén sikerült végre­hajtaniuk. El is mentek azok a szegény emberek, de aztán, ahogy telt, múlt az idő, egyre többen visz- szajöttek, „beszökdöstek a régi házakba. Ekkor már nem volt bocsánat. Kivezé­nyeltek ide egy század ma­gyar munkaszolgálatost, el­helyezték őket a csűrben, istállóban, az ő feladatuk volt földig rombolni a há­zakat ... * Azt már senki sem tudja, | hogy volt-e végül is itt olyan igazi medvevadászat. Hozták-e a hatalmas med­veölő puskákat, s Hitlik, a csavaros nyelvű pesti ügy­véd evett-e valaha is a fi­nom medvetalpból? Ma már medve nincs az erdőkben. S a volt falu is lassan feledésbe merül. i Udvardy József Kunt Ernő rajza ALPOKBAN A FRANCIA Otthontól — Igazáig A müLíir először talál- 56! SIH 06 hoztam Major József kőműves-művezető­vel középmagas, napbarní­tott, zömök-erős emberrel fogtam kezet. Huncut sze­meinek fiatalossága és gyé­rülő haja összekeverték bennem a számokat; élet­korát eltalálni nemigen si­került. Azóta már tudom, hogy 47 éves. Immár 30 éve, hogy járja az orszá­got. Építi! 24 éve dolgozik az Észák-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalatnál. Jászladányban lakik. Egy hétből öt napot Miskolcon él, munkásszálláson. — Gondoltam már én is arra, hogy közelebb me­gyek a családhoz. A Szol­nok megyei építőknél len­ne is munka, csak 60 kilo­métert kellene naponta utazni, ’így minden este otthon lehetnék; no, de hát azok sem építenek mindig egy helyen, ott is elküld- hetnének olyan helyre, ahonnan nem tudnék ha­zamenni. Megszoktam én már itt. ' Magyarországon jelenleg 230 ezer1 fizikai munkás dolgozik az építőiparban. Többségük ingázik. Van, aki 100 kilométereket uta­zik otthona és munkahelye , között. A miskolci Tiszai pályaudvaron pénteken délután óriási a forgalom. Az építők is ekkor indul­nak hazafelé. Főleg a nyír­egyházi vonal „foglalt”. Mennek haza. Hétfőn pe­dig sűrű sorokban jönnek otthonról... — Hétfőn hajnali fél ket­tőkor csörög az óra, kimo­som a szememből az ál­mot, nem nagyon sikerül, elindulok a vonathoz. Együtt jövünk vissza az is­merősökkel, általában szun­dítunk ezen a vonaton, vagy — ha van világosság — olvasunk. Beérünk Vá- mosgyörkre, átszállónk a másik vonatra; ezen már általában kártyázunk, rit­kábban beszélgetünk. No, aztán megérkezünk Mis­kolcra, itt a sok ezer em­ber, elkezdünk tolakodni, felszállunk a buszra, indu­lunk a gyár felé. Sok Időnk aztán már nincs. Indulnak a gépek. Sok minden van. Végre jön az ebéd, ebéd után folytatjuk ott, ahol. délelőtt abbahagytuk. Este házamegyünk a szállóra, korán letesszük magunkat, így a hétfői nap eltelt... Egyszerűbb köv^* nek. Reggelenként már „csak” fél ötkor szólal meg az órát helyettesítő rádió a szobákban, öltözés, indulás, a nyári menetrend 11 órás napi műszakja következik. A családhiányú estéket mindenki igyekszik elvi­selhetővé tenni. Major Jó­zsef programja hasznosan sokszínű. Gyakran jár „be a városba”, akad olykor még munka is. A szerdai esték évek (évtizedek) óla foglaltak. A munkásszállá­son működő moziban ő ve­títi a filmeket. Tagja a kulturális bizottságnak, ez szintén gyakran hoz tenni­valót. Olvasásra, beszélge­tésre is kell az időből. így telnek a hétköznapok estéi. Merthogy a péntek már kicsit ünnepnapnak számít az építőknél... — A péntek ... Pénteken már az ébredés is köny- nyebb. összeszedjük a ha­zavaló holminkat, mert ide már nem jövünk munka után. Valahogy mintha a munka is könnyebben men­ne. Műszak végén aztán azt mondjuk egymásnak, hogy viszontlátásra, jó utat, elindul ki-ki a maga út­ján. Én is nekivágok a vá­rosnak. A vonathoz nem kell sietnem, személlyel já­rok, az később indul. Ha van egy kis zsebpénzem, még \xszek a gyerekeknek valami apróságot, játékot, cukrot, mert ha hazame­gyek az az első kérdés; mit hoztál, apu... Ha tud­tam vinni valamit oda­adom nekik, ha nem sike­rült, akkor azt mondom, most nem hoztam semmit, mert összevesztek a bolto­sok ... Késő éjszaka van már mire hazaérek, a gyerekek hamar el is alszanak, én még megvacsorázok, meg- mosakszok, s akkor már azt is mondhatnám, hogy lefeküdtem szombaton . 1. 8 ?rw n,u íintr szombati a/‘ lrdS napon szü­letett. .Az alföldi kőműves otthon ébredt. Több ideje jut a gyerekekkel beszél­getni, a családdal, az ott­honi tennivalókban, ese­ményekben, hangulatban megmártózni... T. Nagy József i i I i Vasárnap a Í?A| llnf Az éjszakás í H Kíiii. növér a vál­tás előtt még egyszer vé­gigjárja a kórtermeket. Nyugtalanok a betegek. Frontátvonulás — mondják divatos szóval. A társalgó­ba is benéz, itt1 összetolt székeken Dezső bácsi al­szik. Éjjel meghalt a szo­batársa, azért költözött ki. A nővér ‘megigazítja rajta a takarót, az öreg „szusszan egyet és békésen alszik to­vább — törzsvendég a kór­házban, semmi sem zavar­ja. Csak a haláltól fél... Mozdul a hosszú folyosó. Innen is, onnan is szállin­góznak a betegek: többnyi­re a mosdó felé igyekeznek, de van aki leül a benyíló­ban és rágyújt. Vasárnap reggel hat óra — végre megszólal a tás­karádió is és megjön a váltás. A nővér röviden el­mondja a fontosabb tenni­valókat, végül a halálese­tet. — A kisdokit nyolckor keltsétek, majd megcsinál­ja a jegyzőkönyvet — szól vissza az ajtóból, de már arra gondol: még 150 mé­ter az ágyam. Borotvakrém, 15 féle szappan, W. C.-szagtalanító vegyüléke nyomja el a sa­játos orvosságszagot. Min­denki felkel, aki csak tud. Vasárnap reggel. Ilyenkor nincs injekció, csak a sú­lyosaknak, ilyenkor jobb a reggeli, ha kisüt a nap, le­het nagyokat sétálni. Ilyen­kor nincs vizit — látogatás van. Horváth az éjjeliszekré­nyét takarítja gondosan, szomszédja már a zuha­nyozóból jön. — Siess, még van meleg víz, az aljából majd kido­bom én a maradék kaját — mondja. A társalgó "már reggeli­zővé alakul, hallatszik az edényzörgés és Dezső bácsi méltatlankodása, amiért ilyen korán zavarják. Egy nyugdíjas takarító­nő, aki csak vasárnapon­ként jár be, gyorsan végig- törli vizes ronggyal a fo­lyosót és már csörömpöl is végig a gyógyszeres kocsi. Tablettát, különböző színű kanalas orvosságot osztogat róla Joli néni, a veterán ápolónő. kórházban — Megvót a reggeli fél­deci — mondja egy jóké­pű cigánylegény és vigyo­rogva nyalja a kanalát. — Eredj már te — mor­dul rá kedvesen Joli néni — már várnak a lyánok a parkban. A hatalmas fák között rozoga, öreg padok. Vala­mennyi megtelt. A kavi­csos sétányon Dezső bácsi lépked energikusan, kopott köntösében. — Jöjjön Dezsőké, van még itt egy kis hely — szól rá egy éltesebb hölgy. — Köszönöm, de moz- gástherápián vagyok — és megy tovább, egyenesen a kisbüfébe, ahol minden reggel megeszik egy zacskó nápolyit, titokban, hogy ne kelljen senkit megkínálni. A rácsos vaskapu körül sokan ácsorognak — a . vi­dékieket délelőtt is been­gedik —, várják őket. is itt van. Jön az asz- szony, meg a menye — a fia katona. A kapu mellett az igazgatóság épületét ta­tarozzák. Horváth egy fel­fordított malterosládán ül, az éjjeliőr kutyájával ját­szik. — Hej, bátyám, ha én még egyszer oda feljutok — és fejével nehézkesen az állványok felé int. — Mért ne jutna fiam, majd meggyógyul. Én is ács vagyok. Még három éve is olyan tetőt csináltam otthon a faluban ... azóta is emlegetik. Horváth szomorúan le­gyint. — Hát mi a baj? — Nem mondják. Azt mondják, hogy 'a 30 év a szabad ég alatt... Résnyire nyílik a vaska­pu. A szigorú portás csak azokat engedi. be, akik iga­zolni tudják — messzi vi­dékről jöttek... A központi konyha előtt már sorakoznak a tolóko­csik, jókora alumíniumedé- nyekkel: kész az ebéd. Aztán több mint a felét visszaviszik. Rántott csir­két, sült húst, gyümölcsöt, süteményt hoz a látogató — a szatyor mélyén, el­dugva, egy kis hazai vinkó is akad. (Mindezek ugyan tilosak lennének. Dehát...) Kinek kell ilyenkor a kór­------------------------------n----------------— h ázi koszt?! Mégha vasár­napi is. A kisszekrények megtelnek. A két ablak közé a romlandó kérüi. Akikhez senki se’ jön — ilyenkor együtt tartanak. A folyosó benyílójában — a zsibongóban — szenvedé­lyes ulti parti, ötször an.y- nyi kibiccel. Sűrű cigaret-. t.afüst. Az ügyeletes orvos, a nővérek ilyenkor inkább elbújnak, nehogy azt higy- gyék a látogatók — aján­dékra várnak. — Köszönjük a látoga­tást, négy óra elmúlt, les­sék elhagyni á kórterme­ket. Joli néni a hatosba is be­nyit, aztán csendesen be­csukja az ajtót. Itt egy sú­lyos van. Négyen ülik kö­rül az ágyát, feketében. Lehet — utoljára látják. A rácsos vaskapu előtt az alkalmi virágá/us már összeszedte az üres vödrö­ket, a portásra bízza és el­indul vidáman a kocsma felé. Nagy tömeg — bú- csúzkodók. Dübörögnek a zsúfolt autóbuszok, még egy csók, egy könnycsepp — elcsendesedik minden .. . — Azt mondja az asz- szony, elverte a jég a sző­lőt... — Sohse sajnáld pajtás, úgyse’ nagyon szabad in­nod ... Horváth — Nem. De azért csak más, mint a bolti lőre, ha csak egy kicsit elnyalogat­ni is... — Nálynk meg az OTP- vel lesz baj, ha soká’ itt tartanak. Kevés lesz a táp­pénz ... Fáradtan heverésznek az ágyakon, beszélgetnek. Vár­ják az esti gyógyszert, az alvást, hogy hazaálmodják magukat. Mentőautó szirénája vij­jog — mindenki az abla­kokhoz igyekszik. Meg­könnyebbülnek — a szom­széd pavilon előtt áll meg. A felhősödő szürkület­ben fények gyúlnak — megelevenedik a szülészet. Az orvos felhörpinti a ma­radék korty kávét, az asz- szisztencia már mosakszik. Joli tüAsks az ablak- 181 nál áll. a szomszéd szülészetet nézi. Aztán mikor meglátja, hogy felvillan a legerősebb fény — a műtőé, tovább csö­römpöl gyógyszeres kocsi­jával. — Megint többen leszünk eggyel vagy kettővel ezen a világon — dörmögi elé­gedetten és eszébe jutnak az égetnivalóan rossz ikrek —■> az unokái ... j Móra Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents