Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
1975. július 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A kerékgyártó Az öregember, miután letette a kocsikerekeket, kalapot emelve köszönti Tóth Jánost. A vetemedett, kitört küllői ű kerék a sarokba kerül a többi mellé. János bácsi mustrálhatja, aztán búcsúzóul még kiszól a műhely ajtaján: — Gyere érte holnap ... * Azt tartja a mondás, legalábbis Mezőcsáton, hogy aki Tóth János kerékgyártó- mesternél tanulta az ipart, az minden fai páni szakmában megállja a helyét. Kivéve a kerékgyártó szakmát, merthogy — erre már nincs igény. — Hát megcsappant a kuncsaftkor. Ezelőtt tíz-ti- zenöt évvel még gyártottam a kocsikat és kerekeket, szinte szakmánybán. Ma már nem... A legutolsó két kocsit — kerékkel, rúddal, oldallal — 1957-ben készítettem. Két hétig tartott a munka; szépen, ügyesen készítettem el, ahogy az már illik. Az akkori árszabás szerint háromezer forintba került. * A műhelyben hűvös van. A vetemedett, . ütött-kopott kocsikerék a sarokból fölkerül a kerélcszékre. Kiszolgálta már ez is a magáét. Harminc éve öleli a kerekeket, amelyek egynapi munka után szinte újonnan kerülnek ki belőle. — Ma már gumikerékből van több. amihez, ugye, nem értek. Pedig az ilyen régi parasztszekerek még a falra is felmentek, ha a gazda odacsapott a lovaknak — mondja János bácsi, miközben kezelésbe veszi a kereket. — Ez itt, — mutat a küllőnek való fára — akác .. . Az agy szintén ebből készül, vagy tölgyből. A talp meg kőrisből. Egy nap alatt készül el egy új kerék ... Jobb azt csinálni, mint a régit javítgatni. Fent, a műhely ablaka fölött újonnan készült kerék árválkodik. — Ez ma már kell... Mérnökök, orvosok csináltatják — csillárnak. Most is jöttek Miskolcról, hogy jó lenne, ha elvállalnám, örültem is, hiszen nem sokszor van alkalmam egy teljesen új kereket készíteni. Csak a javítás, meg más munkák maradtak ebből a szép szakmáiból. * , Kint a délelőtti tűző napon egykedvűen kapargáló csirkék járják körül a nemrég elkészült udvari WC-t. Arráb építési fa vár fűrészelésre. A kapu mellett átereszek famintái állnak egy halomban. Amikor Tóth János tizennégy éves korában kosztos- nak szegődött az öreg Pápai Sándorhoz, még nem gondolta, hogy harminc év múlva úgyszólván kihal ez a szakma. Nem gondolta, hogy az akkor Mezőcsáton ügyködő csaknem húsz kerékgyártóból, csak ő marad. Azt mondja, hogy nemigen gondolt akkoriban senki sem erre. — örülhettünk, hogy tanulhatunk. A hároméves ta- noncidő után szépen ment minden a maga során. A felszabadulás után váltottam ki az ipart, aminek akkoriban igen nagy keletje volt. Helyreállítások, javítások, kocsigyártások. Aztán felépült az ország, és „helyrerázódtam” én is. Amikor megnősültem, a műhelyem még leint az udvaron, az öreg eperfa alatt volt. Az asszonnyal naponta 14—IC órát dolgoztunk, hogy legyen valamink; legyen házunk, fedett műhelyünk, és ne egy kölcsönkért gyalupa- don kelljen dolgoznom. * Az öreg eperfát már kivágták. A kölcsön gyalupa- dot is visszaadták. A mező- J csati kerékgyártók közül ma már csak Tóth János műhelye üzemel. Ha valaki a ■ járásban kerékjavítást, csil- lárkereket, nagykaput vagy’ garázsajtót akar csináltatni, az öreget keresi fel. Régebben, ahogy mondta, naponta 14—16 órát dolgozott. Leginkább kézi erővel, hiszen csak pár éve van meg a fűrész, s az eszterga. Ám ahogy ez már, lenni szokott, ma sem tétlenkedik. Kuncsaft mindég akad. Hiába épült föl a műhely, a tágas családi ház. nem bír már elszakadni a megszokott munkatempótól. A gyerekek is felnőtték; a három fiú közül pedig csak egy dolgozik a „szakmában”. — Volt miért dolgozni — mondja, miközben a gyerekek fényképét mutatja. — Nem volt éppen könnyű, de megérte. Egy fáj csak, mégpedig az, hogy kihalt a szakma. Kár érte ... Igaz, aki nem csinálta, az sosem tudja ezt megérteni. Én meg már csak-csak belenyugszom. Hogy mi lesz ezután ? ... Semmi. Néha megjavítok egy megöregedett kereket, csinálok egy-egy újat, csillárnak. Ennyi maradt a szakmámból; az igazi kerékgyártó szakmából. És ez így van rendjén ... Pusztafalvi Tivadar X XXV. vasutasnap eseményei Július 13-án, vasárnap tartják meg országszerte a XXV. vasutasnapot. A MÁV Miskolci Igazgatósághoz tagozó különféle főnökségeken szerény keretek között ünnepük ezt meg. A központi eseményre július 12-étn, szombat délelőtt 10 óra- * kor kerül sor. itt mintegy 200 ' vasutas vesz részt, akik közül sokan kapnak erkölcsi, anyagi elismerést., többek között „Érdemes Vasutas” kitüntetést. A 35 éves szolgálati idővel rendelkezők emlékplakettet és tisztes pénzjutalmat kapnak. Szombaton délelőtt ll órakor a MÁV Miskolci Igazgatóság gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetői fogadást tartanak. Ezen a nagy szállíttató felek, többek között az TjKM, a drótmű, a HCM vezetői és képviselői vesznek részt. Szombaton délután a Vörösmarty Művelődési Klubban két kiállítás nyílik. Az egyiken a vasutas képzőművészek alkotásait mutatják be, a másikon a vasutas dolgozók, vezetők újításait reprezentálják. Július 13-án, vasárnap a miskolci Tiszai pályaudvar, a fű- tőház, valamint a MÄV Miskolci Igazgatóság kollektívái az Avason rendeznek egész napos közös kirándulást. A XXV. vasutasnap alkalmából két új létesítmény átadására kerül sor. Július ll-én, pénteken adják át Hidasnémetiben az integra-Dominó rendszerű vasútbiztosító berendezést. Eredetileg az év végén került volna erre sor. Csehszlovákiában jelentős vasútépítésre kerül sor, s a magyar vasutasok, szomszéd barátaik kérésére gyorsították meg az új berendezés szerelését, és vállalják a két ország közötti nagyobb forgalom lebonyolítását. ' A másik eseményre július 14-én, hétfőn kerül sor. UrbáJi Lajos, MAV-vezérigazgató e napon adja át rendeltetésének Füzesabony és Eger közötti villamosított vasútvonalat. Ebben jelentős részük van a MÁV Miskolci igazgatóság különféle szervezeteinek, hiszen e terület Is az igazgatósághoz tartozik. Kutya-macska háborúk „Délután 15 és 15.15 óra között a villanyrendőrnél levő nagy csemegebolt előtt vérfagyasztó látvány fogadott. Egy hatalmas termetű boxer kutya egy másik kutyát gyilkolt... A bóxert egy-egy ember jól megrúgta, vagy táskával megütötte, hátha otthagyja a másik kutyát.” — írta nemrégiben egyik olvasónk levelében. — Tényleg megdöbbentő eset volt — mondja erről egy szemtanú, T. József nyugdíjas. — És ami a legszomorúbb az egészben, a gazdája ügyet sem vetett a vérengző kedvében levő állatra. Valamit tenni kellene miár az ilyen „kutyások” ellen. — Tévedés ne essék, kapcsolódik a beszélgetésbe F. Györgyné. — Nem vagyunk mi kutyaellenesek, de azért a főutcán, a legforgalmasabb időszakban ilyet látni borzalmas. * A „kutyaháború” tehát folytatódik Miskolcon. Tulajdonképpen nem is volna itt semmi különösebb baj, ha a „tulajok” az előírásoknak és szabályozásoknak megfelelően tartanának kutyát. De! Nézzük csak, mit irt egv másik olvasónk, Magyar Ferenc: „Nagyban hozzájárulnak a város beszeme- teléséhez azok a kutyatartó gazdák, akik a bérházakból kiviszik a kutyáikat — sokan szabadon engedik a parkokba, játszóterekre és a kutyák maguk után hagyják az ürüléket. (Nem beszélve arról, hogy ez egészségügyi szempontból is kifogásolható!)” — Nemcsak a piszok ott- hag.yása itt a probléma — mondja egy fiatalasszony, kinek két kisgyermek szorongatja kezét a városközpont játszóterén. — Az a baj, hogy sokan a kutyát dédelgetik — a gyermek helyett. — Lehozzák ide a játszótérre, szabadon engedik. Hadd rohangáljon az elkényeztetett, egész nap négy fal közé zárt jószág egy kicsit a szép gyepen. Ä mi gyermekeink pedig nap, mint nap riadódnak tőlük! * Nézzünk egy másik levelet. Tóthmihály Istvánné írta a Szeles utcából: „Üjab- ban nagyon sokan tartanak a bérházakban macskát. Az állat engem nem zavar, ki sem jön a lakásból, de a bűz az igen. Az egész lépcsőház bűzlik”, — Ez a jószág elég rosszul nevelt lehet, — mondják a szomszédok a Szeles utca 76-ban. — Olyan bűz árad ki néha a lépcsőházba, hogy alig lehet elviselni. Mert a tulajdonos ide szellőztet, nem a szabadba. * Tehát már a cicuskák is. Kutyák-macskák. A nekik való élettérből szigorúan négy fal közé tuszkolt, erőszakosan mozgásképtelenné tett állatok. Kínlódás az életük. De ettől eltekintve: ha valaki betartja a kutya- macskatartás elemi szabályait, a játszóterek, parkok, bél-házak rendjét, nincs ok a háborúskodásra. Így viszont olyan embereket is kutya- vagy macskaellenessé tesznek, akiknek régebben sommi bajuk nem volt ezekkel az állatokkal. Vásárhelyi István Az igazgatói szobában a tárgyalóasztalon táblázatok, beosztások, naptárak, névsorok. Az asztal mellett ketten ülnek: Koppány Ottó, a Kazincbarcikai Kézműipari Vállalat igazgatója és a városi törzsparancenok. Éppen megbeszélést tartanak, terveket egyeztetnek. — Munkánkhoz nagy segítséget kapunk ettől a vállalattól — mondja a városi törzsparancsnok. — Ennek nagyon jó alapjai vannak, hiszen az igazgató nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik a polgári védelem területén, ö az egyik legjobb megyei parancsnokunk. — Most a parancsnoki állomány és az alegységek tagjainak , vizsgáztatására készülünk — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgató, aki. a vállalat pv-egységének parancsnoka. A napokban tartunk alapszintű, verseny- szerű gyakorlatot egyik egészségügyi alegységünk számára. Ennék lebonyolításához kértük a városi szervezet segítségét. — Előtte azonban még végre kell hajtani, a vállalat egészségügyi alegységének zárógyakorlatát is — folytatja a városi törzsparancsnok. — Mi minden segítséget megadunk, hogy a gyakorlat sikeres legyen. — Reméljük, hogy az lesz, hiszen az előzetes felkészítő foglalkozásokon valamennyi egységünk állománya megfelelő felkészültségről tett tanúbizonyságot A vállalat minden segítséget megadott ahhoz, hogy az előírásoknak megfelelő lehetőségek a rendelkezésre álljanak. — De ezzel még nincs vége a kiképzési évnek. Augusztusban az önvédelmi szervezet zárógyakorlatára .is sort kell keríteni! Reméljük itt is, — mint az előző években — kiemelkedő eredmények születnek majd! A beszélgetés, a dátumok, események egyeztetése folyik tovább az irodában. A Kézműipari Vállalat pv- egységeinek állománya végzi mindennapi termelő munkáját. S szabad idejükben képzik magukat, gyakorlatokat hajtanak végre, hogy ha szükség lenne rá, tudásuk legjavát adva segíthessenek a bajbajutottakon. * A tegnapi önvédelmi gyakorlat szépen bizonyította, hogy nem volt hiábavaló fáradságuk. A Kézműipari Vállalat önvédelmi szervezete megfelelően felkészülve végrehajtotta a gyakorlatot. A gyakorlaton megjelent: Zsebesi László alezredes megyei törzsparancsnok, aki elismerően nyilatkozott a gyakorlaton végrehajtott feladatokról, és köszönetét fejezte ki a Kézműipari Vállalat vezetőinek és egész polgári védelmi állományának. <T. I.) Sorozalgvárlás küszöbe«... pr \) | termék a ssolc betongyárban Teherautók sorakoznak a Beton- és Vasbetonipari Művek Alsózsolcai Gyárának udvarán. Megszokott, mindennapos látnivaló a szállító járművek sokasága. Hordják a különféle betonelemeket; födémpaneleket, gerendát, lOB-szerkezeteket. Felsorolni is sok lenne hány és mennyiféle épület; iskola, óvoda, üzletház, családi lakás készül az itt gyártott termékek felhasználásával. Beszédes adat. hogy csupán egyetlen termékből, az úgynevezett E-jelű födémgerendából csaknem 2 millió folyómétert állítanak elő évente. A többi, több tucatnyi termékről nem is szólva ... Nemrégiben egy új gyártmány, a nagykonzolos mestergerenda prototípusa készült el, az első példányt bárki megnézheti a gyár bejáratánál létrehozott bemutatón. Jellemzésére csupán annyit, hogy' alkalmazásával a tervezők az eddiginél több változatban alakíthatják ki az épületeit homlokzatát, ugyanakkor tetemes mennyiségű helyszíni, szerelési — hegesztési’— munkát takaríthatnak meg a kivitelezők. A sorozatgyártásra most készül a gyár. Csillére rakják a családi lakóházak nélkülözhetetlen „alkatrészét”, az E-gerendát. A nagy tömegű gyártás ellenére alig győzik az igények kielégítését. Könnyen hajlik a merev betonacél az ügyes női kezekben. Asszonyok állítják össze a sablonba kerülő gerenda-vasvázat. Félautomata hegesztő- és vágógépek könnyítik meg az asz- szonyok munkáját, a készülő betonelein vasszerkezetének az összeállítását. Készül az IOI5. az iskola, óvoda, bölcsődeprogram megvalósításához szükséges panel. Az első művelet itt is a termek „lelke”, a vasváz kialakítása. Póló: Laczó József
