Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 / 1975. júííus 6., yosőrnap „Araszoló” mozdulatokkal Egy fél esztendő tévéműsoraira visszapillantva fogalmazódott meg egy kérdés Veszprémben, az V. tévétalálkozón. Mivel ez a téma már korábban \ is foglalkoztatott, április végén lapunk- ban hosszasabban írtunk is róla, a. találkozó sajtókonferenciáján is szóvá tettem. A kérdés lényege az volt, hogy míg a Televízió töob- féle műsora a mai hazai valóságot tárja elénk a legkülönbözőbb megközelítésben, az irodalmi és drámai fö- föszerkesztöség munkái közül szinte teljesen hiányoztak a mai magyar tévéjátékok, tévéfilmek. S mert egy évvel korábban éppen a veszprémi tévétalálkozón esett szó az élő irodalom és a televízió kapcsolatáról, az eredmény számonkérése nem indokolatlan még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy-egy új tévéjáték átfutási ideje bizony hovsszadalmas. Már közhelynek hat azt magyarázni, milyen fontos a televíziójátékok, drámák valóságtük- röző szerepe, hogy az egyszerre több millió nézőhöz szóló játék milyen módon tud informálni, tudatot alakítani, mai életünk egy-egy vetületének feltárásával indulatokat kelteni, elgondolkoztatni, általában már közhely arról beszélni, miként válhat a dráma televíziós formában tömegekre haló művészi erővé. 1975 első felének tévédrámái programjában találtunk múltbeli magyar írótól származó, s múltban játszódó — mai magyar írótól származó, s múltban játszódó —, mai magyar írónak a felszabadulás időszakát feldolgozó művét, nem is heveset. Találtunk külföldi Alkotásokat, ■ de napjaink igen kis mértékben tükröződtek e fél esztendő programjában. Az ilyen művek száma elenyésző, említésük szükségtelen. Hiányolható az írók bevonása, aktivizálása, a drámai főszer- kesztősóg műhelymunkája. © A kérdésre Szűcs Andor, a Magyar Televízió irodalmi és drámai föszerkesztőségé- nek vezetője válaszolt. A kérdés jogosságát nem vitatta sem ő, sem a jelenvolt más,-művészeti vezetők. A válasz szerint mintegy tizenhat új tévéjáték áll bemutatásra készen, s ezek között több olyan akad, amely a mai magyar témák arányát jelentősen megjavítja. (Mint korábban beszámoltunk róla, az üzemi ősbemutatók során három új, mai témájú magyar tévétil- met láthattunk, sőt a nemzetközi telemeeting programjában is láttunk egy új magyar tévéjátékot, mai témával.) Segít a ma drámai ábrázolásában a Nyitott könyv című, ' elsősoroan könyvpropaganda célokat szolgáló sorozat, amelyben viszonylag gyakran találkozhatunk mai témájú magyar művek részleteinek drama- tizálásával. Ez az adás mintegy évtizede jelentkezik, s nem tatozik a kifáradó sorozatok közé. Természetesen nem ezt kértük, elsősorban számon. Viszont azt tudomásul kell venpünk — s edd’g is tudtuk —, hogy a mai témájú tévédráma, tévéjáték a lapja, a mai témájú forgató- könyv. A Televízió igyekszik mind több fiatal írót bevonni munkájába, magához kapcsolni. Van, aki már szinte haZiszerzönek számít, fiatal is, s — történelmi drámákat ír. Űjabb fiatalok-- tói a drámai főszerkesztőséggel együtt több mai látást és iáltatást várhatunk. Az írók tartózkodása a mai élettől, a mai tévédrámák írásától alighanem a Televízió kereteit és lehetőségeit meghaladó, átfogóbb művészetpolitikai elemzést is kívánó feladat. Igaza volt Szűcs Andornak, amikor arról beszélt, hogy olyan írók kellenek a Televízióhoz, a képernyőre, akik nemcsak átengedik mis elgondolással írt műveiket, hanem közvetlen kapcsolatot tartanak a Televízióval, benne élnek annak életében, munkájának folyamaidban ás kifejezetten a képernyő számára írnak. Ezért volt nagyon jó, nagyon sikeres például a most fődíjjal jutalmazott írott mulaszt, mert a tavaly elhunyt Urban Ernő így tartozott a Televízióhoz. Ha a szó fizikai valóságában nem is volt a képernyőn jelen, mint riporl- és. dokumentumfilmjeiben, mindvégig őt láttuk a jó színészi alakítás mögött, mert benne élt a televízióban és a művében egyaránt. Nem kis gond a magyar televíziózásban, annak művészeti ágazataiban az a tömegigény, amit éppen a képernyő keltett fel a különböző import-sorozatokkal. Amennyire hasznos, hogy a Forsyte Saga százezrek, vagy milliók ismerőse, vagy éppen szellemi kincse lett, annyira hátrányos a vele felkeltett igény és kialakított ízlésnorma. Ez a folytatásos film ugyanis olyan „öngól’’ volt, amely sorozat-igényeket szült a Magyar Televízióval szemben. A közönség köréből mind nagyobb tömegek követelték és még ma is kívánják a hasonló jellegű hazai tévéműveket, de eddig még csak elvetélt forgatókönyv-hegyek születtek. Ugyanakkor igen sok energiát, figyelmet, írói és dramaturgiai erőt elvon az ezzel foglalkozás a mai magyar témák körüli bábáskodástól, istápolástól. Szó esett még a Nyitott könyvön kívül a színházakban játszott mai magyar drámák közvetítéséről, mint a mai élet tükröztetésének egyik megnyilvánulásáról, közművelődési jellegű sorozatok terveiről, s arról, hogy a mai hazai élet drámai ábrázolásában — mint Szűcs Andor megfogalmazta — „araszoló” ' mozdulatokkal mennek előbbre. Az araszolás nem tartozik a gyorsabb mozgásfajták közé, a hátat görbítve, majd kiegyenesítve haladás nagyon fárasztó is lehet, az ősbemutatók veszprémi sora mégis reménykedni engedett, hogy van, s még inkább lesz előrelépés a mai magyar témákban, s nem válik állandó gyakorlattá, hogy — ismét korábbi magamat idézve — mai életünk drámai mozzanatai a Jogi esetek, a Kék fény, a Nyitott boríték adásaiban jelentkezzenek meghökkentő riportokként, hanem a drámai műveken belül változik meg mindennapjaink jelentkezési aránya. ® Az V. veszprémi tévétalálkozó sajtókonferenciája — bár nem teljesen kielégítő, de — őszinte tájékoztató válasza a magyar témák helyzetéről erre enged következtetni. Benedek Miklós 1 SALL,AJ FERENC i , Nehezülök, ahogy Kristályosodsz bennem i a kicsapódó jéggel a felleg, mint egy ősi, méiyrölszakadt i neked könnyű dallam, t nekem egyr'e nehezebb lesz. negyvenhat kilóddal ■ hordalak magamban Lenkcy Zoltán rézkarca FECSKE CSABA szarvasoknak tiszta forrást ordasoknak véres romlást tiszta szívhez gyöngyös szókat szerelmet a szomjazóknak madaraknak hajtás gallyat begyükbe laktalós magvat rosszainknak riadalmat kínnak hátrakötött sarkal gyermekünknek hites jövőt keresgélő kézbe gyöngyöt ■magunknak megmosdqlt vágyai lüzö nyárba enylies árnyat földet omló csontjainknak erős sarjai magvainknak Á júliusi Napjaink Borsod irodalmi és kulturális lapjának legújabb számát olvasva mindenekelőtt Zalán Vince írása keltette fel figyelmünket, melyben a szerző a XV. miskolci film- fesztivál tanulságait vonja meg, tárgyilagosan és őszintén, a jó ügy mellett elkötelezett keménységgel. Már a cikk címe „‘Részvétel a kultúrateremtésben, vagy: filmek gombnyomásra?” is sejteti, hogy a szerző alaposan bonckés alá vette a filmfesztivált. „ ... a tisztes középszer jellemezte” — írja már a cikk elején, hogy aztán a különböző műfajokban bemutatott alkotások elemzése után levonja a végkövetkeztetést: „A magyar rövidfilmnek át kell értékelnie szerepét a magyar filmművészetben és a magyar kultúrán belül: többet kell kísérleteznie, kockáztatnia, új társadalmi feladatot vállalnia, ha teljesíteni akarja megbízatását. Ellenkező esetben még a tisztes középszer is veszélybe kerül.” Elfelejtett fiatalok? címmel közli a lap Békés Gábor irodalmi riportját a Heine- Medin járvány áldozatainak sorsáról, életük alakulásáról. Megdöbbentő erővel, belső elkötelezettséggel ír a fiatalokról, akik ugyan itt élnek közöttünk, s akiket a törvény biztosít a társadalom segítségéről, de akikről hajlamosak vagyunk olykor, mint emberekről, érző, gondolkodó lényekről elfeledkezni. A lap egyéb írásai közül megemlítenénk még az ötven éves Nagy Lászlót köszöntő összeállítást és Serfőző Simon Rémhírvivőkjéről írt kritikát. A színmű ismertetése is e lapszámban ért véget. A nagymamák is dolgoznak A nyár és a gyerekek Most már néhány nap óla minden reggel találkozom ve. lük. Hol még csak üldögélnek az iskola előtti park padjain, hol meg már a névsor- olvasásnál tartanak. — Csa- nyiki gyerekek — mondta egyszer egy ismerős asszony. Szegények, még a nyarat is „kordában” töltik el... S hosszasan fejtegette, hogy a gyereknek szüksége van a pihenésre, nem lehet folyton fegyelmezetten élni, kell a hancúrozás is ... Ebben egyébként teljes egészében egyetértettünk, sőt megtoldottuk azzal is a gondolatsort, hogy a pihenésre nemcsak szüksége, joga is van a gyereknek. Csakhogy ez korántsem egyszerű dolog, különösen a nagyvárosban, ahol ugyan a legnagyobb igény lenne rá, de ahol mégsem ajánlatos dolog egész napra ’ egyedül hagyni a tíz éven aluli gyerekeket. A lakásba be nem zárhatják őket — a technika veszélyei, állandóan leselkednek rájuk —, s az utcára ki — mégúgysem. Ismertem szülőt, aki néhány napig, átmeneti megoldásként ugyan ezt csinálta, de legalább fél óránként telefonált haza, s az ebédmelegítés idején valósággal rosszul lett. Folyton attól rettegett, hogy a kisfia nem zárja el jól a gázcsapot ... Munkájának nem sok látszata volt azokban a napokban. Amikor azután végre megkezdődött a nyári napközi, megszűntek a gondjai. No, nem azért, mint ahogy sokan és sokszor elmondják vádlóan, hogy a szülők a felelősség terhét a pedagógusokra hárítják át az első adandó alkalommal... Egyszerűen a szükségszerűség hozta magával. A nagyszülők ugyanis — mint általában — dolgoztak, s ugyan szívesen látták az unokát nyári vakációban, de csak a szabadságuk idején. S a szülők is kötött idővel bírnak, különösen a fiatalabbak. Szó, ami szó: a nyári napközikre szükség van. Az persze igaz, hogy ilyenkor másfajta fegyelmet kell megkövetelni a gyerekektől. Mert a nyári napközi ugye mégsem iskola. S szerencsére ezt nem. csak a szülők, a pedagógusok is jól tudják. Túrák, játékok, strandolás szerepel a programokban, de lehet televíziót nézni, társasjátékokkal játszani, énekelni. S az is varázst adhat az együtt töltött napoknak, hogy erdö-közel- ben szerveződik az oltani élet. A perecesi tábor, amely ugyan lassú léptekkel, de mégiscsak folyamatosan épül, gazdagodik, kellemes időtöltést kínál. Más kérdés, hogy nem egész nyáron. Mert igaz ugyan, hogy a tábor egész nyáron működik, de csak nyűggé válhat a gyerek számára, ha a vakáció minden napját ott kell töltenie. Ilyen gyerek viszont azért kevés akad, a többségnek jut más program is ... A nyári gyermekfoglalkoz- tatások is népszerűek — igaz, kevés az ilyen lehetőség. Az Ady Művelődési Ház bükki táborán, meg a megyei művelődési központ foglalkozásain kívül legfeljebb a megyei könyvtárban. Ez bizony kevés. Az elmúlt nyarakhoz képest azonban mégis van fejlődés: művelődési házaink, ban ugyanis örvendetesen egyre többel próbálnak tenni a gyerekekért. Talán elég csak az Ady Művelődési Ház lakótelepi bábelőadásait említeni, vagy a Molnár Béla Ifjúsági és Ü ttörőházét, ahol ugyancsak területre viszik ki a különböző műsorokat, programokat. S akkor még nem is említettünk olyan lehetőségeket, mint a mese-mozi, a gyermekíilmelőadások, amelyek ugyancsak fellelhetők. Ha a szülők az adott lehetőségekkel élni tudnak, s a szabadságot is együtt töltik el a gyerekekkel — szerencsére nemcsak a gyermek- üdültetésben, a láborozásban van egyre nagyobb lehetőség —, akkor valóban jól, hasznosan, aktívan pihenve tölthetik el a jól megérdemelt vakáció napjait. Ez persze még nem jelenti azt, hogy többet nem tehetnénk értük. Ehhez azonban az anyagi lehetőségek gyarapítására is szükség lenne. S.az is igaz, hogy azt az egyszer működött tapolcai nyári tábort, mely ugyan most objektív okok miatt nem valósulhatott meg újból — sokan látnák szívesen állandó megoldásként. Cs. A. Tanulás munka mellett Napirenden: A tankötelezettségi törvény végrehajtása A tankötelezettségi törvény végrehajtásának helyzetéről, tapasztalatairól tárgyalt tegnap, július 4-én délelőtt a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett működő koordinációs bizottság. A társadalmi szervezet, mely Varga Gábornó, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével az elmúlt esztendőben elsősorban egészségügyi témákkal foglalkozott, idén oktatásügyi kérdésekre figyel. A tankötelezettségi törvény végrehajtásának helyzete, mely témakörben az elmúlt hetekben a megyében és országosan is széles körű vizsgálódás folyt, nem véletlenül került a koordinációs bizottság elé, hiszen elsősorban a cigánygyermekek közül kerülnek ki azok, akik 16 éves korukig nem fejezik be az általános iskolát. Annak ellenére, hogy az elmúlt években értünk el eredményeket a cigánytanulók iskolába járásának, tanulmányi eredményeinek segítésében — százalékosan is kimutatható, hogy növekszik a cigánygyermekek aránya az óvodákban, az iskola- előkészítő tanfolyamokon, a napközikben — Borsodban 16 éves korig csak a tankötelezettek 72 százaléka fejezi be az általános iskolát. A kimaradó, lemorzsolódó tanulók döntő többsége cigány, a tankötelezettek 22 százaléka. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az 1971-es eredményekhez képest van javulás. Amíg ugyanis 1971- ben az első osztályba beiratkozott cigánytanulóknak csak 2,9 százaléka végezte el az általános iskolát, addig 1975- ben már 5,5 százalékuk. Mindezek az adatok, s azok amelyekről beszámolt Bujdos János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, jól mutatják, hogy Borsodban a tankötelezettségi törvény végrehajtásában csak igen lassan, és nagy erőfeszítések árán tudunk előbbre lépni. A cigánylakosság aránya ugyanis különösképpen növekvő tendenciát mutat az iskoláskorú gyermekek körében. De éppen ezért társadalmi kérdés is, hogy közös összefogással próbáljunk előbbre lépni. A jelen, s a jövő számára söm mindegy ugyanis, hogy a munkavállaló korba érő fiatalok milyen felkészültséggel vesznek majd részt a társadalomépítő munkában. Éppen ezért a koordinációs bizottság úgy döntött,, hogy javasolni fogja egy olyan nagyobb szabású értekezlet összehívását még az idén, melyben a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról, illetve a felnőtt cigánylakosság tanulásának segítéséről lesz majd szó. A miskolci járásban is befejeződtek az elmúlt hetekben a felnőttoktatás különböző tanfolyamai. A szeptemberben beiratkozott 1216 dolgozó közül 1106-an sikeresen levizsgáztak. Az alap- ismereti tanfolyam követelményeinek 123-an tettek eleget, az 5—6. osztály anyagából 208-an, a hetedikéből 323-an vizsgáztak. Az általános iskolát 452-en sikeresen befejezték. A járásban szép eredményként értékelik art, hogy az elmúlt tanévben 282 cigány dolgozó — köztük 90 nő — tett vizsgát valamelyik osztály anyagából. Harminchét cigány felnőtt tanuló elvégezte a nyolcadik osztályt. A járásban egyébként már megkezdődött a szervező munka a szeptemberben induló újabb tanfolyamokra. A dolgozók tanulásához különösen sok segítséget nyújtottak az Észak-magyarországi Vegyiművekben, az al- sózsolcai házgyárban, a felsö- zsolcai Mezőgép Vállalatnál.
