Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

1975, július 4., péntek ÉSZAK-MAGYAR0R5ZÁG 3 A megrendelő üzem há­rom vezetője — az igazgató, a főmérnök és a főtechnoló­gus — kedden reggél 8 óra­kor ért a Csavaripari Vál­lalat 2. számú gyárának me­legüzemébe. Hosszas vitára számítottak, amikor közöl­ték, hogy módosításra van szükség a rendelt gépkocsi- alkatrész gyártásánál. Ért­hetően meglepődtek, amikor vita nélkül, fél kilenc órakor a gyárban már a kért módo­sítás szerint kezdték meg az önindító kapcsoló tengelyek gyártását. Az üzemben — az ilyen módosítással számolva — esztergagépet helyeztek el. így a szerszámokhoz szüksé­ges forgácsolást a hosszú út, s más üzemek kikapcsolásá­val gyorsan elvégzik. A gyorsaságnak van más oka is. — Az időnyerés — ma­gyarázza Kosiczki Barnabás, az új üzem vezetője — egy­aránt fontos a megrendelő­nek és a mi számunkra is. , A gyors, rugalmas intézke­dés azért is érdekes, mert az esemény színhelye nem nagy múltú, hanem olyan üzem, ahol az épület falain kívül minden új, minden átalakuló. A munka itt két éve még igen riasztó volt. Komor falak, napfénytelen csarnok, rozoga gépek, nyo­mott levegő. A gyár keleti részén ú;j csarnokot építettek, a csa­var II. odaköltözött; A kol­lektíva most napfényes csarnokban dolgozik korsze­rű, termelékeny gépekkel. Bár vannak még gondok; a szellőztető berendezés zajo­sabb, mint a termelés, vala­mi ok miatt ma sem tudták üzembe helyezni a Demag- d aruk at. Az eredmény kitű­nő. Ez évben a kollektíva eddig kilencmillió forint ér­tékkel termelt többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. S még nagyobb lett volna az eredmény, ha fo­lyamatosan kapnak anyagot. A régi csavar II-ben jön létre a melegüzem. Soroza­tosan telepítik a melegítő- kemencéket és a fikciós sajtókat. S ahogy telepítik az új berendezéseket, azon nyomban meg is kezdik a próbaszerű termelést. Ennek az az eredménye, hogy ma már termelnek annyit, ami a gyárnak saját ellátására elegendő. Hl. a csarnok déli részén van a gyár egyik büszkesé­ge. a meleganyag sajtoló automata. Üzembe helyezésé­nek érdekes története van. A három csehszlovák és a belga szerelőt megragadta az a lelkesedés, ami az üzem dolgozóiban van, amelyet a jubileumi versenyek lobban- toltak lel. Elhatározták, hogy segítenek, s vállalásukhoz híven egy hónappal előbb, június elsejére össze is sze­relték az új csavargyártó „kombáj nt". A gép ebben a pillanatban áll. Egyik, új kezelője a meó-tól jött át. Munkatár­sai segítségével aprólékosan, minden szerkezetet külön- külön megtekintve ismerke­dik a géppel. Szakmáját te­kintve lakatos és gépész- technikus. Egyébként min­den műszakban egy-egv szak­mával rendelkező elektrikus és mechanikus dolgozik majd a géppel. Az új gép nem­csak nagy teljesítményű, ha­nem roppant mennyiségű hűtővizet is kíván. Ennek megoldása végett'most épí­tik a hűtőrendszert. Újak a gépek és új ombe­tek az üzem dolgozói és ve­zetői is. Érdekes, szokatlan légkört alakítottak ki, s az érkező új emberek ebben a légkörben válnak majdan törzstagokká. Nagy figyelmet fordítanak a gépek jó, ész­szerű telepítésére, arra, hogy az emberek minél kevesebb munkát végezzenek. — Eddig nagyon meg va­gyok elégedve a telepítéssel és a dolgozókkal — mondja Kosiczki Barnabás. — A DH-rendszer szerint dolgo­zunk. Ennek egyik pontja, hogy a tűrt selejlet a felére szorítjuk. Az év első felében ez jól sikerült és így 200 ezer forint megtakarítást ér­tünk el. A termelés növeke­désével párhuzamosan évi egymillió forint ilyen meg­takarítással számolunk. Rendkívül érdekes, hogy majdnem minden második mondatában arról szól; itt így takarítjuk meg a mun­kát, ott úgy rövidítjük le az anyag útját. Az épület előtt most készítik elő az új rak­tár építését. — Itt a közelben van a vasúti vágány. Ha beérkezik az anyag, alig 50 méternyi­ről kell ide, a raktárba hoz­ni. A raktárt úgy alakítjuk ki. hogy mind a csavargyár- tó automatához, mind a saj­tóiéhoz minél rövidebb úton menjen az anyag és 50 mé­ter út után már csomagol­hatjuk is. Az ongai rekonstrukció a korszerű munka- és üzem- szervezés kitűnő példája. En­nek egyik része a kezdet, a melegüzem. Ennek létreho­zása nemcsak üzemi, válla­lati, hanem nagy népgazda­sági érdek is. Az anyag útja — még részben jelenleg is — a kö­vetkező: Ózdon sok száz ton­na acélt vagonba raknak. Szállítás a fővárosba. A CS1V pesti üzemében sajtol­ják az anyagot. Ismét szál­lítás. Egy másik üzemben hőkezelés. Újból vagonba ra­kás és az anyagot vissza Borsodba, az ongai üzembe szállítják forgácsolás, menet­vágás végett. A CSIV ongai rekonstruk­ciója megszünteti a felesle­ges szállítást. Bár még mesz- sze vannak e csarnokban is a munka befejezésétől, de az eredmény már jelentkezik. Ebben az évben 2400 tonna anyagot dolgoznak fel. Ez azt is jelenti, hogy két teljes vasúti szerelvénynek nem kell felvinnie és visszahoznia az anyagot a fővárosból. Lukács László, a CSIV ongai egységének igazgatója elmondja, hogy e csarnokba még két melegítőkemencét, s sajtót építenek be. E mun­kát a következő ötéves terv­időszakban tovább folytatják az épület ikercsarnokában. A rekonstrukció teljes befeje­zése után a melegüzemben évente várhatóan 13 ezer tonna anyagot dolgoznak fel. Elgondolkoztató adat. Ti­zenháromezer tonna acél. E roppant tehernek nem kell a bonsodi kohászati üzemekből a fővárosba, s vissza utaznia, a pesti melegüzem más ter­mékei. készíthet. A felesleges utaztatás elmaradása 20—22 vasúti szerelvény, közel kél- . millió forint szállítási költ­ség megtakarítását jelenti, j Sokat hpz ez á gyárkapun belül is. A melegüzem dol­gozói erkölcsileg és anyagi­lag is érdekeltek, hogy ja­vuljon a minőség. A rekon­strukció, a technológiai mó­dosítás nyomán több munka­folyamat — fáncolás, forgá­csolás — elmarad. Ez 15—20 ' százalékkal javítja a fajlagos anyagkihozatalt. A forgáeso- j last, végző emberek pedig még hasznosabb munkával segíthetik a gyár termelését, fejlődését. A kezdet biztató, sok ered­ményt; hozó. Az eredmény valójában a rekonstrukció teljes befejezésekor mutat­kozik majd meg. ami egy­aránt dicséri a vállalat ve­zetőinek, s az ongai kollek­tíva bátor vállalkozását. (Csorba) Az elmúlt 15 esztendőben nagymértékű volt a mező­gazdaság és az élelmiszer- ipar műszaki-technikai fej­lődése. megnőnek az ága­zatban dolgozó vezetőktől el­várt szakmai követelmények. Így azután ellentmondás ala­kult ki a mezőgazdasági ve­zetőktől. szakemberektől el­várt „mércét” rögzítő, még 3 960-ban alkotott jogszabály követelményei és a tényle­ges helyzet, között. Bebizo­nyosodott, hogy nagy szük­ség . van a rendszeres szak­mai továbbképzésre, hiszen a szakmai ismeretek a nép­gazdaságnak ebben az ága­zatában nagyon gyorsan „cserélődnek”, a követelmé­nyek rohamosan nőnek. Ezért most örömmel kell fogadni a MÉM új rendele­tét, amely a vezetők és fel­sőfokú végzettségű szakem­berek továbbképzéséről szól, s ezzel a< fejlődést, a gyor­sabb előrelépést segíti elő. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban 140—150 ezer műszaki és adminiszt­rál ív dolgozó van vezető be­osztásban, illetve rendelkezik felsőfokú végzettséggel. ' A MÉM tervei szerint éven­ként 25 ezer szakember to­vábbképzéséről kell gondos­kodni, s így hozzávetőleg 5 év alatt csaknem mindenki­re sor kerül. Ezzel meg­előzhető a szakmai ismere­tek elévülése. A rendelet meghatározza a továbbképzés elveit. Eszerint a vezetőket három-, illetve ötévenként kell továbbké­pezni. A gyorsabban fejlő­dő ágazatokban, például a növényvédelemben van szük­ség a háromévenkénti kép­zési időre. A vezetőképzést komplex rendszerbe helyez­ték. amennyiben a tovább­képzés során politikai, szak­mai és vezetői ismeretekkel bővítik a résztvevők tudá­sát. Megyénkben is sok ezer szakembert érint ez a köte­lező továbbképzési lehető­ség. A mezőgazdasági üze­meknek éves továbbképzési tervet kell készíteniük, ugyanakkor öt évre szóló továbbképzési tervet is ösz- sze kell állitaniok. A MÉM ezek alapján szervezi meg a különböző tanfolyamokat. Az oktatásba egyébként nemcsak az oktatási intéz­ményeket vonják be. hanem a nagyobb vállalatokat is. A vállalatoknál például a ter­melési rendszerek szakem­bereit képezik tovább. A továbbképzés egész rendsze­rét a MÉM Mérnök- és Ve­zető-továbbképző Intézménye koordinálja. Nagyon fontos, hogy me­gyénk mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeiben komolyan vegyék a vezetők és felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzésé­ről szóló rendeletet, mert. az előbbrelépésnek, a műszaki- technikai fejlődésnek már napjainkban is sok helyen fékező.ie a szellemi tőke hiá­nyossága. Kísérőnk Mráz Tibor: A következő munkahelyünk már Púi nők lesz Fotó Kozák Péter Királd, a hegyek közé éke­lődött, 1600 lélekszámú, egyetlen hosszú házsorból álló község. Csaknem szó szerint a szénre épült. A feljegyzések arról tanúskod­nak, hogy az elmúlt évszá­zad végén láttak hozzá a föld fekete kincsének kitermelé­séhez. Bányászairól köztu­dott szorgalmuk, helytállá­suk, s — ami ugyancsak em­lítésre méltó — az ország­ban először itt alakítottak 1958-ban szocialista brigá­dot. A függőleges aknát nem messzire a falutól, a hegy­oldalba telepítették. A kör­nyezet ideális — az aknaud­var végében kezdődnek az erdők. Mráz Tibor főaknászt az irodájában találjuk. Ép­pen öltözködik, készül a bá­nyába. Készséggel beleegye­zik, hogy vele tartsunk. Közel 130 métert süllye­dünk a kassal, aztán kisvo- nattal utazunk, majd a még hátralevő távolságot gyalog tesszük meg. Közben az ak­na dolgozóinak ez évi ered­ményeiről, feladatairól be­szélgetünk. — Az eddigi teljesítmény­nyel — legalábbis a körül­ményekhez képest — elége­dettek lehetünk — mondja a főaknász. Májusban a 110- es fronton víz, vető telepel- vékonyodás és nagy főlenyo­más hátráltatta a munkán­kat. Az említett gondokat üzemzavarok is súlyosbítot­ták ... Egyetlen percre sem ad­ták fel azonban a reményt a királdi bányászok. Megbir­kóznak a feladattal: az idén 235 ezer tonna szenet kell kibányászniuk, és megköze­lítően négy kilométer vága­tot kell kihajtaniuk. Bokáig érő sárban, vízzel telt gödrökkel tarkított vá­gatban haladunk. Ugyancsak meg kell hajolni, nehogy be­levetjük fejünket a biztosító ívekbe. Százméterenként Bibó szivattyú szürcsöli a vizet a mélyedésekből. Fenntartókkal taiálkozunk. Az egyik csoport a régi vá­gat megerősítésén fáradozik, a másik egy lefejtett részből szedi ki a TH-gyürűket. A 110-es szinti fronton mozgalmas, szép látvány fo­gad. A 100 méter széles, acél- tárnokkal és acél süvegekkel biztosított fejtési homlokon, a 2,8 méter magas, feketén csillogó szénfal előtt megál­lás nélkül lapátolnak, csáká­nyoznak a bányászok. Kriston Bodnár Béla ak­nász mondja el: — Tavaly januárban indí­tottuk ezt a tömegtermelő munkahelyet. Az akna ter­melésének 90 százalékát, na­ponta 800 tonna szenet kell adnia. Ide tartozik még egy 80 méteres, fabiztositású fej­tés is. Szakonként 45 a tele­pítési létszám. A jövesztés hagyományosan, robbantás­sal történik. A szocialista brigádot Pál- fi Ferenc irányítja, a két szakvezető Szimaii János és Boros József. Tavalyi ered­ményeiket kitüntetéssel „ho­norálták”. Az idén megpá­lyázzák az ezüstérmet. A csapatból többen az 1972-ben bezárt somsályi bá­nyából • kerültek Kúráidra. Nemsokára azonban ismét, költözhetnek. Az elképzelé­sek szerint: ugyanis legké­sőbb öt év múlva befejezi termelését ez a bánya is. — örülnek neki, vagy bánkódnak miatta? Valamennyiük nevében az 51 éves, zömök termetű csaknem teljesen ősz hajú szakvezető, Szí man János válaszol: — Igaz, hogy én már in­nen megyek nyugdíjba, de azt mondom: nincs mit saj­nálni ezen a bányán. A rossz geológiai viszonyok miatt kézi erővel kell dolgozni. Nem szükséges magyarázni, mennyire nehéz így a mun­ka. Jelenleg visszafejtenek az aknában. Fokozatosai! lemű­velik a szónlábakat, a pillé­reket. A következő munkahe­lyünk Putnok lesz. Már mé­lyítik az új. napi 2000 tonna szenet is adó aknát. A sajó- mercsei medencében pedig annyi a szén. hogy még a fiainknak is elegendő lesz. Mráz Tibor szavaira társai egyetértőén bólogatnak. Kolaj László Tegnap az SZMT-székház- ban a szakszervezeti munka- védelmi felügyelet 25 éves jubileuma alkalmából me­gyei munkavédelmi vetélke­dőre került sor. Ezen a ver­senyen 11 iparágból 17 vál­lalat — köztük az LKM, a BSZV. a Borsodi Hőerőmű Vállalat, a Volán 3-as számú Vállalata — képviseletében négyfős csapatok vettek részt. A verseny megkíván­ta a munkavédelem elvi és jogi kérdéseinek, valamint az általános baleset-elhárító és egészségvédelmi óvó rend­szabály előírásainak isme­retét is. De akadt jócskán az anyagmozgatás és anyag­tárolás, valamint az elektro­mossá®. bintonságtechniiká- jával és a SZOT szabályza­tokkal foglalkozó kérdés is. A benevezett csapatokból hat jutalomban részesült. A vetélkedő csapatok közül a Borsod megyei Tejipari yál­talat érte el az első helye­zést; és jutott tovább az or­szágos döntőbe. •k Minden érték forrása az emberi munka. De csak ak­kor tudunk kielégítő színvo­nalú munkát végezni, ha munkaerőnknek birtokában vagyunik. A termelés során különféle veszélyforrásokkal kell számolnunk. Ha ezeket nem küszöböljük ki, munka­erőnket veszélyeztetjük, ami nemcsak az anyagi javak termelésében okozhat zavart, hanem ellenkezik a szocia­lista társadalom embercent- rikusságával is. Ezért tehát a dolgozók védelme a társa­dalom fontos feladata. A megoldási mód pedig az, hogy a dolgozók munkaere­jére veszélytelen, sőt kedve­ző munkakörülményeket biz­tosítunk. Elősegíthető ez a célkitű­zés a technikai színvonal ja­vítása útján is. Ez kiküszö­böli a veszélyes és megeről­tető munkafolyamatokat, de egyúttal lehetőséget biztosít további fejlett módszerek al­kalmazására is. A techniká­ban rejlő lehetőségek kihasz­nálásával a munkavédelem magas színvonala érhető el és mindemellett: biztosítható véig az életkörülmények ja­vítása. a társadalom fokozó­dó jóléte. Az életkörülmé­nyekbe beletartozik a mun­kahely. a környezet, egyszó­val a munkakörülmények is, ahol a dolgozók életüknek mintegy harmadát töltik el. A baleset-elhárítás és a munkaegészségügy két fő te­rülete a munkavédelemnek. A baleset-elhárítás a testi károsodások, sérülések meg­előzését célozza. A munka- egészségügy, amely a köz­egészségügy részét is képe­zi, foglalkozási ártalmak ki­váltotta betegségek elkerü­lésére szolgál. Ezek megva­lósítása a szocialista munka- védelem gyakorlata több el­ven nyugszik. A balesetek és a foglalkozási ártalmak jó­részt megelőzhetők, mert az ember a maga alkotta be­rendezéseket biztonságossá képes tenni. Ezért fontos, hogy a tervezés, a termelés és a munkavédelem egy egy­séget kepezzen. hiszen köl­csönösen hatnak egymásra. A munkabiztonság megvaló­sításának útja a veszélyte­len technika alkalmazása. Ilyen feladat lehet az auto­matizálás elterjesztése. a technológiai folyamatok zárt­ságának biztosítása és ezek1- hez hasonló, a technikai színvonalat, valamint az ember biztonságát fokozó in­tézkedések. A legfontosabb szempont természetesen az. hogy a munkavédelem az egész társadalom ügye, mert csak akkor lehet kellő szín­vonalú, ha a maga munkahe­lyén mindenki tudatában van az ilyen irányú kötelezettjé­géinek és ezért meg is te&z minden tőle telhetőt. Buciiért Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents