Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

1975. július 27., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Telkibányai törekvések Aki már járt az egykor „aranygombos” jelzővel il­letett Telkibányán, vagy átutazóként csak egyetlen egyszer is megpihent — mondjuk — az Ezüstíenyő turistaház teraszán — az bizonyára újra és újra visszavágyik ide. Nemigen véletlen, hogy az Ezüstfe­nyő szobái — a turistahaz vezetőjének tájékoztatása szerint — szinte egész év­ben foglaltak. Telkibányát főként az al­földi, a debreceni, kecske­méti, szegedi és budapesti vendégek kedvelik, de mind gyakrabban keresik fel, vagy „ejtik útba” Miskolc és megyénk más városai­nak autós turistái, termé­szetrajongói, sőt külföldi vendégek is. A több mint 700 éves kis hegyi település ipartörté­neti emlékei, „vendégfoga­dói" és a környék kivéte­les természeti adottságai kitűnő lehetőségeket kínál­nak az érdeklődőknek. Kü­lönösen az aktív pihenésre vágyó embereknek. A kö­zeli Királykát, az ósva völ­gyi Hétforrás, az Amádé- várrom, a kolostorrom, a régi aranybánya környéke, vagy a 770 méter magas Pengőkő, a Miagastér, a Ferdinánd-al tárói vörösvíz forrása — megannyi kirán­dulási és túralehetőség. I A község vezetői ismerik adottságaikat, számolnak a növekvő érdeklődéssel, és minden lehetőséget megra­gadnak az idegenforgalom fejlesztésére. — Az erdészet és « ter­melőszövet kezet munkáján kívül az idegenforgalom fejlesztése adhatja vissza Telkibánya régi hírnevét — mondja Kovács Zoltán, a községi tanács elnöke. r Úttörőtábor A község legújabb „ide­genforgalmi” nevezetessé­ge az 1972 óta épülő — és lényegében már kész —já­rási úttörőtábor. Kényelmesen berendezett faházikóiban és sátraiban évente 1200—1300 úttörő táborozik itt 5, 6, 10 napos turnusokban, s helyet kap­tak benne a zempléni Kék­túra részvevői is, akik két­naponként váltják egymást. A községi tanács a régi tornatermet „szabadította fel” és alakíttatta át kony­hának, étkezdének, fürdő­nek, ezenkívül sportpályát, strandot bocsátott a tábor rendelkezésére, és magára vállalta a tábor üzemelte­tését is. Kivéve a táborélet programját, amelyről a já­rási úttörőelnökség által kijelölt táborparancsnokok gondoskodnak. A megyei tanács — a já­rási hivatal javaslata alap­ján — több mint 3 millió forinttal segítette a tábor megvalósítását, de — főleg társadalmi munkával — je­lentős segítséget nyújtottak megvalósításához a járás üzemei, termelőszövetkeze­tei és fiataljai is. — Tulajdonképpen o sürgető igények, a lehető­ségek és a közös törekvé­sek találkoztak — summáz­za a tábor megvalósításá­nak körülményeit Simahá­zi Sándor, a megyei tanács Encsi járási Hivatalának elnöke. S hozzáteszi: — A lényeg, hogy elkészült, s ezzel a járás ifjúságának régi kívánsága teljesült. Az új tábornak talán a telkibányaiak örülnek a legjobban, hisz ezzel nem kis mértékben bővültek „idegenforgalmi” lehetősé­geik. Víhendtclep Napirenden van Telki- bányán egy új víkendteiep létrehozása is a Bizsóka- dűlőben — mondja a köz­ségi tanács elnöke. Egyelő­re 60 hétvégi ház telkének kialakítását tervezők itt, de az érdeklődés ennél lénye­gesen nagyobb. A részletekről az elnök még nem sokat mond. A járási hivatal műszaki szak­emberei éppen az el núlt napokban tartottak hely­színi terepszemlét, de a ví- kendtelep létrehozásához egyet, s mást még tisztázni kell. Egyebek közt más fej­lesztési terveket is figye­lembe véve, valószínűleg el kell készíteni Telkibánva általános rendezési tervét, s csak ezután kerülhet majd sor a parcellázásoKra és az építkezésekre. Egyelőre tehát még csak a széles körű érdeklődés a biztos. Az, hogy az encsi járásban és a járás határa­in túl is sokan «annak, akik lartósabban szeretnék élvezni e lcies táj ózondús levegőjét és minden szép­ségét. „Záportározó“ Így nevezik a szakembe­rek annak az egymillió köbméteres mesterséges tó­nak a tervét, amely egyelő­re még csak terv. Főként a községi tanács elnökének „dédelgetett” terve, amely­ről azonban úgy beszél, mintha máris aranyhalak úszkálnának benne. Egy Ki­csit képletes értelmezésben is... Mert — amint sorolja — „ez lesz a járás első víz­tározója ... A helyi Béke Tsz 15 hektáros halasta­va... és — körülbelül 13 hektárnyi vízfelület mel­lett — Telkibánya újabb üdülőtelepe is .. Mindez pedig a község és az egész Hegyköz gönci bejáratánál. Lesz. — Így mondja az elnök. Habár most még csak terv, amelynek pénz­ügyi megalapozottságát nem is ismerem. De — amint az elnök mondja — 1977—78- ra szeretnék megvalósíta­ni ... — És amilyen meg­győzően és lelkesen érvel mellette — nem kételke­dem. Elvégre 4—5 évvel ez­előtt még az úttörőtábor is — csak terv volt... Cscpányi I-ajos Lcnkcy Zoltán munkája a A Központi Statisztikai Hivatal idegenforgalmi gyorsmérlege szerint ez év első felében 2 millió 673 ezer külföldi járt hazánk­ban, 7 százalékkal töbo, mint egy évvel korábban. A kiutazó magyar állam­polgárok száma pedig 1 millió 190 ezer volt, 5 szá­zalékkal több, mint az elő­ző év azonos időszakában. A hazánkba látogató kül­földiek közül 2 millió 258 ezren a szocialista orszá­gokból érkeztek, ami 7 szá­zalékos növekedést jelent, egyéb országokból 415 ez­ren, ami valamivel keve­sebb, mint a tavalyi azonos időszakban. A legtöbb ven­dégünk Csehszlovákiából, második helyen Jugoszlá­viából érkezett, a kiutazók 40 százaléka is Csehszlo­vákiába ment. A mikor 1943-ban az idős Csipkés Já­nos lezuhant a létráról és a bol­dogabb vadász­mezőkre kő! tö- zött, négy aprócska gyer­mek maradt apa nélkül. Halála bekövetkeztéig is nehezen ' éldegélt a család. Ma is örök titok, hogyan tudott a mama mindennap kenyeret, főtt ételt adni abból a kevéske pénzből, amit az erdészetnél dolgozó Csipkés János keresett. Márpedig a négy gyerek: János, László, Ferenc és Erzsiké már ugyancsak él­ték a kenyeret, s alaposan a tál fenekére néztek. Az erdő azonban besegí­tett a gyerekek eltartásá­ba. Nagy nyári esők után a párás fű. és avar,szagú levegő bőven növesztette a gombát, sötét kék-érettre festette a szedret, mosolygó pirosra a szamócát. De az apa elvesztése igen nagy tragédia volt Nagyon nehéz napok, oe- tek. hónapok, évek követ­keztek. A kicsiny ablakon kíváncsi-szelíden beleső fák ritkán láttak húst az özvegyi asztalon, s a ke­nyérből is vékonyka sze­leteket vágott a kés. pen az iskola felett gördül a zeniten, s az iskolaigaz­gató-tanácselnök, Lakatos János vendégeként a leg­idősebb testvérrel, Csipkés Jánossal beszélgetünk. Az övé a szó: — Amikor apánk meg­halt, igen nehéz lett a só­nak, az avarra avar rakó­dik. A községet átszelő pa­takocska begyes-vidoran szállítja a színes falevele­ket, s kedvét leli az asz- 6zonyok mosásában. A három Csipkés testvér meglett férfi. János és László együtt fejtik a mész­tudják... j Btikkszentlászló, 1975 Nyár. este, vidám-fehéren szikrázó öklömnyi csillagok. Itt, a tiszta friss levegő kö­zelebb hozza őket az em­berhez. A Kis Göncöl ép­runk. Hogy miből éltünk? Az erdőből. Mi fiúk, min­dennap begyalogoltunk Di­ósgyőrbe, a gyári lakóte­lepre, hátunkon egy-egy batyu fával és eladtuk. Ha nagyon éhesek voltunk, odaadtuk a száraz gallyat egy-egy tányér levesért, fő­zelékért. Szóval így éltünk De nem haltunk éhen, s a felszabadulás után fordult a mi életünk is. 1946-ban felvettek az LKM mészkő­bányájába, tizenhat éves tehettem. Nagyon boldtv voltam... Az évek sorjáznak. A bükki fák törzsei vastagod­követ, Ferenc szintén az LKM dolgozója, a fűlőház­ban, lakatos és villanyhe­gesztő. Közben elérkezik a csa­ládalapítás ideje is. Három új házacska alapjai rakód­nak, a testvérek segítik egymást, mint mindig. A húg is férjhez megy, a ma­ma a legidősebb testvérhez, Jánoshoz kerül,.. — Tudja, amikor az apánk meghalt, az erdészet néhány hónapra kegyelem­ből alkalmazott, vízhordó­nak. Persze, emellett még hordtam a háton fát és roppant dühös voltam, hogy csak tizenhárom-tizennégy éves vagyok és nem mehe­tek a bányába. Akkoriban nagy szó volt a mészkőbe jutni. Pedig nem volt busz­járat, se fúrógép, csak ba- romian nehéz munka. Én nem is tudom miért ajná- rozzák még egyesek a múl­tat. Egy alig ezer lelket szám­láló községben nincs titok. Nyitott könyv minden csa­lád élete, így a Csipkésé­ké is. Egy közeli szomszéd: — A Jánosnak érettségi­zett a lánya. Bent dolgo­zik az LKM-ben, a rovan- csolóknál. A huguk férje. Olcsvai Emil, a törőműben. Csak látná, hogy’ szereti János az unokáját. Roppant összetartó, egymást segítő, ahogy mondani szokás, köz tiszteletben álló a Csipkés család. És nagyon szeretik az édesanyjukat, aki már hetvenen felül van. Bi­zony, valamikor gyengén ment nekik. Nekem elhi­heti. Születésük óta Isme­rem őket. Isten őrizz be­szélni előttük a múltról A Göncöl mintha elgör­dült volna a bükkszent- lászlói .iskola felől. Az erdő fái már a közelgő hajnali szellővel vitáznak, a pair- kocska egyre frissebben csobog. Hamarosan felberregnek- az ébresztőórák. Holdi János Beszélgetés a klubvezetővel Megújul egy ifjúsági klub A kérdések már elhang­zottak, az új klubvezető, Milicz Lajos kicsit var a válaszokkal. A néhány pil­lanatnyi csendben is észre­vehető, hogy kissé kényel­metlenül érzi magát Alig két hónapja vállalta el ezt a megbízatást, s máris mindenki szinte csodákat vár tőle. — Természetesen nagy lelkesedéssel és „világmeg­váltó” tervekkel vettem át elődömtől a klubvezetői posztot. Aztán egyhamar rájöttem, hogy itt, nálunk, a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubjában nem le­het csodákat tenni. Folytat­ni kell — ha lehet, maga­sabb szinten — az edd'gi munkát Ez a klub eddig is sok szép eredményt tud­hat mágáénak: így példá­dul öt alkalommal elnyertük a kiváló cím minősítést, s a „Fiatalok Miskolcért, Miskolc a fiatalokért” szer­vező bizottsága emlékpla­kettel jutalmazta munkán­kat — Problémáink több for­rásból fakadnak. Az ifjúsá­gi klub épülete azelőtt a kohászat és a DIGÉP mű­szaki szakembereinek adott otthont — s így nagyon so­kan megszokták, hogy eobe az épületbe bármikor be­jöhetnek, szervezhetnek összejöveteleket, találkozó­kat. Tulajdonképpen ebből fiakad a sokat emlegetett „kocsmázá^” is. A gyár idősebb és középkorú dol­gozói közül sokan szinte törzsvendégek nálunk. A műszak befejeztével egye­nesen hozzánk, illetve bü­fénkbe vezet az út. s mi ennek nagyon örülnénk, ha nemcsak a sörösüvegeket, a féldecis poharakat keres­nék nálunk. * — Aztán a galerik ... Kö­zös rendezvényeinken, leg­többször az ötórai teán valahogy mindig megjele­nik a kulturáltan szórakoz­ni vágyók között néhám oda nem illő fiatal, aki k*- tekedéseivel, rendbontásai­val megzavarja estéinket. Sokan azt mondják: zár­juk be előttük az ajtót. Ta­lán ez valóban megoldás lenne, de elítélni, elvetni valakit, vagy' valakiket na­gyon könnyű dolog. Ám mi arra gondoltunk, hogy vállaljuk a nehezebbjét, próbálunk hatni rájuk, megnevelni őket. Csak azo­kat fogadjuk be közülük, akik igazolni tudják, hogy valamelyik üzemünkben dolgoznak. Ezért éppen ezekben a hónapokban fo­lyik az úgynevezett .tae- revizió” — minden klub­tag leadta régi igazolvá­nyát, s újat csak azoknak adunk, akik megfelelnek kívánalmainknak. A rend fenntartása érdekében se­gítséget kértünk és kap­tunk a munkásőröktől. Re­méljük. hogy nem fognak | előfordulni többé a tavaszi- i hoz hasonló botrányos je­lenetek. Terveink? Amit eddig elmondtam, az egy kicsit talán sötétnek tűnik. Az igazság azonban az, hogy sokan és szívesen járnak rendezvényeinkre. Éppen ezért, ha kívülről nem is tudjuk, de belülről szeret­nénk csinosabbá, vonzóboá tenni klubunkat. Most ép­pen „holtszezon” van. Ilyenkor készítjük tervein­ket őszre, télre. Már oró- bál az új klubzenekar. — Klubunk „részvényes” az épülő Vasas Ifiúsigi Parkban is. Az augusztus t9-i megnyitóra a Bánóit Béla Művelődési Központtal karöltve készülünk. Egész napos műsort szervezünk, délelőtt helyi tánccsooor- tokkal művészekkel, uaid délután vendégül láttuk Dinnvés Józsefet. Kn-őcs Katit s a Gemini együt­test- Folvtatiuk lé khC'-so- lataink ápolását a BM ha­tárőrség test vérki u b ie - -a!. augusztus végére egynapos közös autóbuszki rándulás t tervezünk. Közösen ünne­peljük meg a néphadsereg napját is. Megtartjuk rég; megszokott rendezvénvem- ket. az ötórai teát. isme­retterjesztő előadásokat, ki­állításokat. kirándulásokat C. J.

Next

/
Thumbnails
Contents