Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
1975. július 26., szombat 6SZAK-MAGYARORSZAG 5 Anna-bál rában zenélt, s még előbb kijárt ide, mint ahogy megépült az Anna, emlékezik. Az Anna ugyanis 1925-bdn épült, s azóta van itt Annából is. Így tehát éppen 50 éve kezdődött — nyugtázom. Amolyan jubileumi Anna-bál ez, csak senki sem tudja. Azért a hangulat jó, már pezsgősüveg is pukkan itt- ott. Sajnos, azon kívül, -hogy évente megrendezik, más hagyományt nem ápol az Anna-bál, pedig azelőtt volt „fürdő-szépe” választás is. Fél 11 tájban kezdetét veszi a műsor, fővárosi művészek közreműködésével. At- sereglenek, akik a presszóban ültek eddig, néha mintha mind a hétszáz vendég itt állna, főleg Hacsek és Sajó alatt. Jópofa a Kibédi— Hlatki-páros, csak a jelenetek szakállasak. Persze akad "más látnivaló is: egy hölgy fekete pamut-jersey köpenyben, mely végig nyitott, elöl csak ezüst strassz fogja ösz- sze, így jól látszik, nogy alatta rövidnadrágos dresz- szecske lapul, ezüst flittered díszítve... '— Milyen az Anna-bál az Annában, Annácska, ha közben dolgozni kell? — kérdezem Hegyaljai Istvánnét, Kovács Annát, aki a pult mögött mixel. Elvégre illik legalább egy Annát felköszön teni. — Hőt jobb lénne — nevet —, ha vendég volnék, de majd vasárnap ... Éjfélkor még csak félidő van az Anna-bálon, hiszen hajnalig tart, jó érzékkel szállók fel az autóbuszra. Amikorra a tapolcai elágazáshoz érünk, megered az eső. Az Erzsébet Kórháznál már trópusi zivatar tombol. Persze, akik az Anna teraszán kaptak helyet, nyugodtan hálózhattak hajnalig a hatalmas sátorponyvák alatt, s amikor e sorokat írom, sokan még a tánc és alkohol fáradalmait pihenik. Persze, az igazsághoz tartozik. hogy éjfélig egyetlen részeget sem láttam, s nekem az is tetszett, hogy sznobos felhajtás nélkül, kellemesen szórakozhatott mindenki az Anna-bálon, Nyitray Péter főbb mint e utazlak külföldre Gyorsmérleg az idegenforgalomról Az év első felében kétmillió (173 ezer külföldi járt hazánkban, hél százalékkal több. mint egy évvel korábban — ez tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatal most összesített idegen- f org al mi gyorsmérlegéből. Növekedett a kiutazók száma is. 1975. január 1-től június végéig 1 190 000 magyar állampolgár járt. külföldön, öt százalékkal több, mint 1974 első fél évében. A hazánkba látogató külföldiek közül 2 258 000-etn a szocialista országokból érkeztek — ez hétszázalékos növekedés —. a nem szocialista országokból 415 000-en lépték át Magyarország határát, néhány ezerrel kevesebben. mint a múlt év első felében. Legtöbben Csehszlovákiából utaztak hazánkba, több mint egy- millióan. A kiutazók legnagyobb számban ugyancsak Csehszlovákiát választották úticélul: mintegy 490 ezren, azaz 40 százalékkal többen, mint 1974. első felében. Ugrásszerűen megnőtt- a Lengyelországba utazók száma is. 280 000 magyar turista töltött ott hosz- szabb-rövidebb időt, 62 százalékkal több. mint az elmúlt év azonos időszakában. A lökésországok közül Ausztriába utaztak legtöbben, mintegy 32 000-en. A hazánkba látogató külföldiek közül továbbra is legtöbben a főváros és a Balaton iránt érdeklődnek, ezután sorrendben a Dunakanyar, a Mátra. és a Mecsek kirándulóhelyei következnek. hqy hasznos megyei kiadvány Ezekben a napokban zöldkötésű, vaskos könyvet kaptak kézhez megyénk állattenyésztő szakemberei, a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó nagyüzemi gazdaságok vezetői, mindenki akinek köze van, akinek része lehet e legfontosabb állattenyésztési ágazatunk felvirágoztatásában. „A nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének lehetőségei Bonsod-Abaúj- Zemplén megyében” című kiadvány a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának írásos segítsége a szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséhez. A nagyon gondos, sokoldalú. az ágazat fejlesztésének minden problémájára választ, a tennivalókhoz részletes szaktanácsot adó kiadvány dr. Fürjész István munkája, szerkesztője pedig Faropó Károly. Megyénkben nem ez az első, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányprogram megvalósulását segítő írásos anyag. Két esztendeje már eljutott termelőszövetkezeteinkbe, a szakemberekhez, szakvezetőkhöz egy szerényebb terjedelmű, az üzemi fejlesztési tervek elkészítését előbbre vivő, hasonló „segédanyag”. Azóta újabb határozatokat hozott a Minisztertanács, nőttek a feladatok s gyarapodtak az ismeretek is. A nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztést tekintve a végcél világos: gyorsabb ütemben kell a létszámot növelni, s ezzel párhuzamosan a termelés színvonalát emelni, a népgazdasági igényeknek megfelelően. Végre kell hajtani a szakosítást, ki kell alakítani a nagy tej- és húshozamú állományokat, jelentősen előbbre kell lénnj a munkatermelékenység növekedésében. Ehhez a munkához nyújt rendkívül nagy segítséget megyénk illetékes üzemi vezetőinek, szakembereinek a most megjelent kiadvány. A különböző adottságok között gazdálkodó üzemek találnak választ kérdéseikre, problémáikra a nagyon hasznos kiadványban. Hazaviszik a virágokat Este 8 óráig csak két nagyestélyit láttam beúszni az Anna teraszára, ahol jó fél lírája lesem: milyen is az Anna-báli divat Miskolc- Tapolcán. Utólag belegondolva, lehet, hogy nem nagyestélyik voltak, csak hosszú ruhák. Még fél ház sincs, de egyre érkeznek a vendégek. Az idő kellemes, s a hangulat is „báliasodik”, hiszen a zene szól. Egyébként minél szebb a ruha, annál később érdemes érkezni — többen csodálhatják... Szemközti asztalnál külföldi család, a mama tengerészkék ruhában, sárga kardigánnal a vállán, a kislány kék farmerben és korallszín „parasztingben”. Egy teljesen kopasz úr van velük, kinn- hordós zöld-barna kocaás ingben. Jersey, selyem és lurex is van, sőt unisex is (természetesen farmeröltöny). Mindenesetre számban a kékfestő ruhák vezetnek. Hosszas keresgélés után megtalálom azt a ruhát, amelyik a legjobban tetszett. Hosszú és muszlin. Már táncolnak is. Kellemes számokat játszik a külföldről hazatért Hammand- együttes, melyet Sajó József vezet. 9 óra tájt már egy gombostűt sem lehetne leejteni a ringatózó tömegbe, s néhány pár az asztalok közé szorul. — Több mint kilencvenen gondoskodunk arról, hogy mindenki jól érezze magát — mondja Simon István, az Anna étterem vezetője. Megy is minden gyorsan. Udvariasan, késedelem nélkül történik a felszolgálás. Kíváncsiságból végigböngészem az itallapot, a Courvoasié a legdrágább, fél deci száz forinton felül. Szóval, aki akarja, szórhatja a pénzt a bálon. — Nem tudnak ma mór mulatni — kesereg Csanya Jenő bácsi, az egyik rendező. — , Azelőtt nem hajnalig tartott az Anna-bál, hanem néha még másnap délig is elmulattak. Nagy esemény volt az kérem, megmozdult a megye ... Senki sem tudta, mióta van Anna-bál Tapolcán. Az öreg Jenő bácsi, aki ifjú koA festetten porcelánhuszárok percről percre fogynak az asztal egyik leiéről, és fényes gomboktól díszes mentében gyülekeznek a munkaasztal másik oldalán. A még ridegen fehér barokk vázák, kávés- és étkészletek, ugyancsak a festőműhelyben kapják meg végleges színűket. A porcelán sima-fehér testére lendületes vonalakat simogat az ecset, pontosan Ugyanúgy századszor is, ezredszer is. A vázák, törékeny figurák nem időznek sokáig a festő kezében. — Nem féltik töréstől, koccanástól ezeket a szép porcelánokat munka közben? — A mozdulatok pontossága hosszú évek alatt szinte hibátlanul rögződik, Nagyon ritkán fordul első törés festés közben, és ha mégis, az nem számit, nagy hibának, ha egy vázából cserép lesz. Az inkább. ha ötnek, tíznek a fes- tése csak egy kicsit is hibás — mondja Szajkó Mihályné brigádvezető és hozzáteszi: — A hibás festés persze még a porcelántörésnél is ritkábban fordul elő. A Hollóházi Porcelángyár Előre festöbrigádja nemrégiben kapta meg a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést az építésügyi és városfejlesztési minisztertől. Tizenkét asz- szony. lány, akik egyenként is többnyire azonos körűimé-' nyék között érték el a ritka megtiszteltetést, hogy a szakmában a legjobbak között emlegethetik őket. Legtöbbjük a háztartási vagy a mezei munkát cserélte fel a porcelángyári műszakokra. Megismerkedtek a különböző munkafolyamatokkal, később inatricázá.ssal folytatták, mígnem önállóan is festhettek. A vizsgamunkájukat mint egy bizonyítványt — otthon őrzik. Jóllehet azóta lágyab. ban kezelik az ecsetet, mégis az maradt a legbecsesebb, az első. — Aki virágokát, lombot, leveleket fest egv teljes műszak alatt, az otthon sem tud szabadulni ebből a világból. Nézzen szét a mi otthonainkban és megtalálhatja térítőkön, kézimunkákon ezeket a motívumokat. A teljes azonosságot azonban kár keresni, mert ki-ki a saját ötletei alapján tovább formálja, gazdagítja a bent festett motívumvilágot. Ez talán egy kicsit szabadulás, kilépés is a kötöttségből. Bánfalvi Sarolta fényképeket rak elém vidáman kari- kázó, táncoló úttörőkről. — A mellényeket nézze, ugye szépek? Mi'varrtuk, hímeztük mind a tizennégyet. — A hollóházi óvoda nemrégen egv szép subaszőnyeget kapott a brigádtól — mondja Szajkóné — Sarolta készítette a kicsiknek. — Mi a magyarázata annak, hogy vállalásaik többsé ge a gyerekekhez kapcsolódik? — A brigádban dolgozók családjaiban összesen tizennyolc gyerek van. Este elmondják otthon, hogyan telt a nap az óvodában, az iskolában és természetesen szóba kerülnek kisebb-nagvobb gondok is. Ilyenkor mi ösz- szedugjuk a fejünket és úgy segítünk, ahogy tudunk. Hosszú évek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy nem marad el a segítség akkor sem, ha a gyerekek kinőnek az iskolapadból, ha éppen a porcelánfestést választják szakmájuknak. A kiváló brigád minden tagja örömmel osztja meg ismereteit a fiatalabbakkal. — Melyik munkát kedveli a sok közül? — kérdeztem alapító tagoktól, fiataloktól a brigádban. A válaszok közül Odrobina Tiborné és Kabalik Tiborné szavai maradtak meg a legjobban. — A legnehezebbet, a legmunkásabb darabokat szerelem. Valahogy kell az embernek időnként a bizonyítás érzése, hogy még mindig képes újra, meg újra a legtöbbre is. — A rutinmunkánál is drukkol a festő, hiszen festékkel, ecsettel teremteni kel' valamit, amihez nélkülözhe letten a fittyeim a enndos ság, a teremtő szándék. Nagy József készül a „boci-csemege ’ Sajólád és Bocs között, Gyömrőpusztán működik a megye legrégebbi lucernalisztüzeme. 1962-ben. amikor üzemelni kezdett, csodájára jártak a mezőgazdasági szakemberek. Azóta már sok követője akadt a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak, az értékes takarmányt, a lucernát már jó néhány hasonló, még korszerűbb üzemben dolgozzák fel rendkívül értékes lucernalisztté. A gyömrőpusztai üzem idei terve már több, mint 200 vagon lucernaliszt, vagy ahogyan sokan nevezik: „boci-csemege”. A sok eső, a betakarító gépsorok súlyos alkatrészhiánya ellenére már a 130 vagonos termelésnél tartanak. A lucernás területek bőven ontják a „nyersanyagot”. Az első két kaszálás során hektáronként 54 mázsa — az előző évinél sokkal több —'volt a hektáronkénti átlagtermés. A gazdaság saját szükséglete mintegy évi 50 vagon a „bocicsemegéből”, a többit részben belföldön, nagyobbrészt exportra értékesítik. Naponta 120—150 mázsa lucernaliszt kerül zsákokba az üzemben, ahol zömmel nőket foglalkoztatnak. Veres Antal ellenőrzi a hatalmas szárítódobnál az égőfej működését. _______ I ndul a szállítmány, a lucernánál sokszorta ..... földön is keresett lucernaliszt. ” (Szabados György felvételei)
