Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
T97S. június 8,, vasárnap ESZAK-MAGYAROR5ZÁG 7 r\ r rész ■ ■ * Beszélgetés az anyagi ösztönzésről és az utánpótlásról Az átmenet a tavaszból a nyárba, vagyis a meleg beköszöntése, mindig a legnehezebb időszak az Ózdi Kohászati Üzemek finomhen- gerművében. A beteglétszám ugrásszerűen megnő ezekben a hónapokban, ami minden bizonnyal összefüggésben van azzal, nogy a kánikula első napjaiban sokszorta több folyadékot fogyasztanak a tűzi munkások. S, hogy éppen a finomhengerműnél jelentik a legtöbb beteget, az nem véletlen. A termelésnek ennél a gyárrészlegnél van a legtöbb közvetlen emberi tényezője. A hengermű még az évszázad elején épült, a technológia azóta alapvetően nem változott. „Fogóznak” most is minden tüzes ,,acélkígyót”, akárcsak ötven évvel ezelőtt. Az idén a szokásosnál is nehezebb a helyzet. Az új rúd-dróthengermű létszám- feltöltése megkezdődött, s jó néhány szakembert innen „szipkáztak” el, ami teljesen érthető, s indokolt. * Az abroncssori melegedőben, — ami a nyári hónapokban hűsülést biztosít, átizzadt zubbonyú, fénylő bőrű tűzi munkások ülik körül az asztalt. Alig öt perce váltották le őket a hengerek mellől félórás pihenőre; Első útjuk a huszonöt literes szódás ballonhoz vezetett, utána itt- ott előkerül a pótkalória, a szalonna is. Sípos Sándor hengerész brigádja jelenleg 38 tagú. Negyvenkettő lenne a létszám, de á nyugdíjasok és az új hengerműbe átirányítottak helyét még nem sikerült betölteni. Holnap pihenőnapos a brigád, de nyolcán bejönnek közülük egy másik brigádnak segíteni. Ott sem jobb a helyzet, vannak betegek, kevés az ember. Olyan témát vetek fel, ami gyorsan megoldja az emberek nyelvét. Ez pedig az anyagi ösztönzés. Másképpen fogalmazva: a többletmunkát honorálja-e a vállalat? — A fizetésnek sok ösz- szetevöje van — magyarázza a brigádvezető. — Alapvető természetesen a teljesítmény, de a célprémiumokból, a mozgóbérekből, a betegség miatt visszamaradt többletforintokból mód van a brigádon belül további differenciálásra. A célprémiumoknak mindig nagy ösztönzőereje van ... — Kik döntenek, hogy ki mennyit kapjon belőle? — A brigádvezető és a művezető — mondják egyszerre többen is. — Van-e vita utána? — De még mennyire! — mosolyognak az asztal körül ülő emberek. Sípos Sándor magyarázza: — Természetes, hogy mindenki szeretne többet kapni. Azok reklamálnak, akik kevesebbet kaplak, mint amennyit reméltek. Szigorú büntetésre még nem volt szükség, de volt már arra példa, hogy valaki kimaradt a jutalomból, a mozgóbérből. Ha kell vitatkozunk, s megmagyarázzuk, hogy miért. S az eredmény: a következő hónapban általában nem szolgálnak ró az előnytelen megkülönböztetésre ... A finomhengerműben néhány éve a rekordokat, az új termelési csúcsokat külön pénzjutalommal honorálják. Néhány nap alatt felveheti a brigád, tetszés szerint közösen használják fel az összeget, vagy differenciáltan elosztják maguk között. Az idei húsz hengersori rekordból egy a Sípos-brigád nevéhez fűződik. *. A tűzi munkások, s általában a fizikai dolgozók bére sokat javult a kohászatban az utóbbi években. S nem is olyan rossz már a hengerműi dolgozók fizetése. — De miért nincs még így sem elég hengerész- utánpótlás? — Egyik szülő sem neveli hengerésznek a gyermekét — mondja egyikük. Ő sem. Nem divatos szakma, s könnyebb munkával is megkereshetik ezt a pénzt, vagy majdnem ezt. — Hová tűnt a szakma régi rangja? — A rangja... — mosolyog a művezető. — Kétségtelenül érezhető a törekvés a fizikai munka elismerésére, anyagilag és erkölcsileg is, de ez lassú folyamat. Ha egy statisztikus jelentést kér, nekem kell felvinni hozzá, s letenni az asztalára. Soha nem a statisztikus jön le az üzembe... A brigádban van több fiatal is. Az egyik húsz év körüli, „modern” frizuráé fiatalembert kérdezem. — Lenézik-e a lányok a fizikai dolgozókat? — Ök nem... — tiltakozik gyorsan. — Nem a fiataloknál találkozunk ilyen szemlélettel, hanem úgy 30—40 évtől felfelé ... — Akor miért nem jönnek ide a fiatalok? A kérdés válasz nélkül marad. Válasz nélkül maradt több kérdés is, olyan, amin lehetne, s talán kellene is vitatkozni. A fél óra pihenőidő letelt, a brigád tagjai váltani indultak társaikat. Percnyi pontossággal, mert ha valaki itt késik, a társa izzad helyette... Tóth István DEMJEN ISTVÁN Helyén legyen Csillagvágta tástól poriik az ég: kopog a sötét hátán a fény, emel a domb, csobog feltartott karomon az idő, csak zuhanva nyomhatna agyon. Nem győzhet semmi, semmi az emberen! Dolgom már csak az: szívem s eszem helyén legyen. AKÁC ISTVÁN Szemem világa szemeden Tavasz a tavasszal beüzenget hozzám: fényéért a szemem vajon feláldoznám? Jaj, nem tudok szólni, reá válaszolni, áldjak-e vagy törjék. — Kérdezze meg tőled .,. SALLAI FERENC Őrizlek Őrizlek ahogy a rétek őrzik a szénaillatot sarjadó füvek ujjhegyén itt hagyott emlékeidet táncoltatom. ítazások — köz Miskolc, Tiszai pályaudvar ... A vonat indulásra kész, talán két percet ha kell még várnia. Az aluljáróból erősen ittas férfi támolyog fel a lépcsőkön. Többször elesik, többször felállítják. Végül egy idősebb férfi próbálja támogatni, megtudakolni. melyik vonattal akar utazni. Szótlan ösz- szecsuklás a válasz; Az idős férfi most segítséget kérne az arra haladóktól, de mindenki siet. A vonat ablakaiból sokan szemlélik az eseményeket, a mi ku- j púnkból is. Hirtelen meg- j szólal valaki az ablak mellől: — Nézd csak, Lajos, az meg a ti Pistátok olt a földön. — A szólított férfi kinéz az ablakon, aztán gyorsan átvágja magát a benn állók sűrű során. Mire leér á földön fekvőhöz, elindul a vonal. Fut az ablakhoz, hogy dobják le a •táskáját. Az ablaknál fiatal fiú áll. Készséggel továbbít. A csomagtartón sok táska egymás mellett. Egyet a fiú kezébe adnak. Ledobja. Még abban á pillanatban az ellenkező oldalon ablak mellett állók közül csattan egy hang: — Le ne dobja, az az én táskám!... — De akkor a táska már szabadon száll ki az ablakon. Tragikomikus csend. Aztán elkezdődik a ki-mit látott, ki-mit tett, ki-mit mondott zűrzavar. Akinek ledobták a táskáját, meghúzza a vészféket. Már jól elhagytuk az állomást. Gyorsan előkerül a kalauz. Büntetni’ akarja a férfit, aki a vészféket meghúzta. Ö a fiatal fiúra dühös, őt ajánlja a bírság kifizetésére. A kalauz elkéri a fiú Iratait, aki any- nyira meg van döbbenve, hogy szólni se tud. Átadja az igazolványát. A kupéban általános a vihar. Védik a fiút. A kalauz tehetetlenül áll, ismét a férfit próbálja jobb belátásra bírni: fizesse. 1 ö. Pillanatok alatt sértegető szócsata alakul ki. A férfinak is van igaza: a táskájában maradt minden irata, a pénze, neki elég büntetés lesz, amíg azokat visszakapja. A fiatal fiú jót akart: egy táskának le kellett „szállnia”. Akik odaadták neki, azoic is jót akartak: ugyanazt. Itt minden cselekvés a pillanat tört része alatt zajlott le. Csak a nyomait viseljük tovább. Aki leszállt, jova! később ér a családjához, s rámáradt egy idegen táska is. Aki táska nélkül maradt, még órákig — tán napokig — ideges lesz az ügytől. A kalauz a parázs szópárbajban kapott „sebekkel” kezdi meg tulajdonképpeni munkáját. S neki még a vészfékmeghú- zással is el kell számolni... Hogyan is kezdődött? Már indulni készültünk, mikor egy erősen ittas férfi támolygott fel az aluljáró lépcsőin ... * Miskolc, Búza tér, autóbusz-pályaudvar. A távolsági buszra sokan várunk. Aránylag békésen folyik a felszállás, jegyváltás, mígnem három fiatal fiú érkezik. Ök nem tartják méltónak magukhoz a sorbaállást, s ebből csaknem botrány lesz. Egy középkorú férfi ugyanis nemcsak tudja az íratlan szabályt, hanem be is tartja, közli hát a fiúkkal, hogy ezt ők sem tehetik másként. A válaszul kapott „ciki krapekot” és egyéb megszólítást, höbörgést nem is méltatja figyelemre. Annyit azért kikér magának. hogy ne tegezzék. A szóváltás erélyesebb hane- nembe vált, a fiúk megjegyzései között több a fenyegető. Benn a buszban várakozástól feszült a levegő. „Még összeverekednek” — mondják a hátsó ülés felé lopakodó pillantások. A férfi ugyanis ott ült le, s feléivé a három fiú azonnal körülvette. Feszült csend a buszban. Izzítják a levegőt a hátul folyó szóváltás kipattanó szikrái. Az autóbusz elindul. A férfi előresiet a vezetőhöz. a kocsi az első rendőrjárőr mellett megáll. — Nem fognak engem késsel fenyegetni — halljuk a férfi izgatott, de erélyes hangját. Mindnégyen leszállnalc. A benn ülők felszabadulása hangos vitában csap össze. Valaki úgy véli. most már nyugodtan mehetünk', tovább, odalent „majd elintézik egymás között a dolgukat”. Van, aki siet haza, „nem ér rá itt szórakozni”. Egy fiatalember ssAcrint: „szégyellhetnénk magunkat, mert szótlanul elnéztük, hogy három huligán terrorizálja az egész kocsit, s akkor még itt is hagynánk azt, aki egyedül volt bátor vissza- és rend- reutasftani az agresszív magatartást.” Végül elindulunk. A férfi velünk jön. a fiúk maradnak. 10 perc késésben vagyunk — a menetrendhez képest... T. Nagy József Kairótól a Fajum-oázis bejáratáig húzódó területen a sivatag és a termőföld határán emelkednek az óegyiptomi kultúra legjellemzőbb és csodált emlékei: a piramisok. .4 hatalmas kőtömbökből épített gúlák az Ö-Birodalom fáraóinak sírjai voltak, s e monumentális síremlékekhez halotti templomok és csarnokok pompás építészeti együttese tartozott. A legnagyobb piramis Gizahban található. Kheopss sírhelye. Ez a piramis eredetileg 146 méter 59 centiméter magas volt, építéséhez körülbelül 2 millió 590 ezer darab kőtömböt használtak fel, amit 54 ezer négyzetméter nagyságú területen emeltek magasba. Az uralkodók sírhelyeit a szfinxek őrizték. E titokzatos, arccal a felkelő Nap felé forduló alak már évszázadok óta izgatta az embereket, s különböző fantasztikus magyarázatokra adott alkalmat. A szfinx a Rejtély, a Megfejthetetlen szinonimája lett. Évezredek néma tanúja: a gizahi szfinx, háttérben a Kefrcn piramis Dzsózer halotti kerülete Szakkarában, délkelet felől, ahol a lépcsős piramisok találhatók Épségben maradt tartóoszlopok SzakUarában Laczó József felvételei Memphisben nélkülözhetetlen jármű a szamár-, illetve lóvon tata síi szekér, a belvárosán éppen úgy, mint a külvárosban, vagy az oázisban Piramisok, szfinxei
