Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-07 / 132. szám
1975. június 7., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Jelöltjeink a parlamentbe Az aprófalvas felépülések lakóiéit Egy évtized alatt tízezerre tehető azoknak a száma, akik az encsi járás aprófalvas területeiről elvándoroltak. Legalább nyolc ezren ingáznak; naponta, vagy hetente órákat utaznak a munkahelyük és az otthonuk között. A tanácsi munkának nincs olyan területe a járásban, ahol ne szorítana egyik oldalról a szükséglet, a másik oldalról a gazdaságosság kényszere. Mert a kis településeken is igénylik a szolgáltatásokat, a színvonalas áruellátást. Ugyanakkor a lakosság számából következik, hogy folyamatos, üzemszerű szolgáltatói tevékenységre nincs szükség, jelentős árukészleteket felhalmozni fölösleges... Ezekről a gondokról országos fórumokon is szó esik. Az aprófalvas településeken élő emberek egyik szószólója Simaházi Sándor, az Encsi járási Hivatal elnöke. Legutóbbi parlamenti felszólalását, annak visszhangját a'magyar sajtó is élénk figyelemmel követte. — Az ingázik egy részét már vissza sem lehetne fordítani. Naponta tapasztalják, hogy az itt élőknek nagyobb áldozatot kell hozniuk a jó eredmények érdekében, mint más helyeken, a kedvezőtlen adottságok miatt. Rengeteg munka, fáradtság áll amögött, hogy az encsi járás termelőszövetkezetei megerősödtek, hogy figyelemre méltó terméseredmények születnek. Azoké az érdem, akik nap, mint nap vállalják az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket. — mondja beszélgetésünk elején Simaházi Sándor. — A 29 termelőszövetkezet közül hivatalosan 20 a kedvezőtlen adottságú gazdaságok száma. Ennek ellenére kiemelSimaházi Sándor kedő eredményeit is születnek. Simaházi Sándor, akit most harmadszor jelöltek országgyűlési képviselőnek ugyanabban a választókörzetben, fiatal éveit állami gazdaságokban töltötte. Volt raktáros, magtáros, bérelszámoló, személyzeti vezető, majd pedig igazgatóvá nevezték ki. Dolgozott a Szerencsi, az Igrici Állami Gazdaságban. A Mezönagy- mihályi Állami Gazdaság igazgatója volt, amikor megbízták az Encsi járási Tanács elnöki teendőinek ellátásával. A termelő gazdaságokban szerzett tapasztalatokra nagy szükség volt a tsz-ek megerősödésének időszakában. A járási hivatal elnöke a felsőfokú mezőgazdasági technikumi oklevél mellé főiskolai, üzemmérnöki képesítést szerzett. A diplomát az ötvenedik születésnapján kapta meg. Három évvel ezelőtt fejezte be pártfőiskolai tanulmányait. Tizenhárom éve dolgozik a járási tanács elnökeként, — illetve, 1971 óta a megyei tanács járási hivatalának elnökeként. A csaknem másfél évtizedes munkával elkötelezte magát az aprófalvas települések lakóinak fáradhatatlan harcosaként. — Nemcsak gondokkal állunk szemben, vannak szép számmal említésre, követésre érdemes kezdeményezések is. Hernádpeiriben például a családok egyenként hatszáz forinttal járulnak hozzá a fejlesztési törekvések megvalósításához. Hidasnémetiben, Göncön jelentős társadalmi munkával segíti elő a lakosság a közös célok elérését. Az óvodák számára nagy műgonddal készített padok, ülőalkalmatosságok nemcsak a költségek csökkentését jelentik, sokkal többet annál. Az ilyen jellegű „akciókba” szinte kivétel nélkül mindenki bekapcsolódik, vasutasok, bejárók, öregele, fiatalok, tsz- tagok. Még valamire nagyon büszke a járási hivatal elnöke. A kis községekben felcseperedő gyerekek között a továbbtanulók szánul az országos átlag fölött van. Pedig még mindig találni képesítés nélküli nevelőket is a járás iskoláiban. A Hernád völgyében élő gyerekek jóval nagyobb áldozatot hoznak a tudás megszerzéséért, mint a járási székhelyen, a városokban élő társaik. Legtöbbjük már az órakezdés előtt hosszú kilométereket tesz meg az iskoláig és a tanítás után hazafelé. Az értük, miattuk fáradózók elismerésre méltó hivatást választottak. Simaházi Sándor — ahogy ő mondja — egy csak a többiek között. Nagy József Akinek mindig volt mondanivalója Hollók Józsefivé mint hímző kezdte munkáját 1951-ben Mezőkövesden, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben. Műszaki ügyintéző lett, s az országgyűlés előző ciklusára képviselőnek választották. Hogy megérdemelte a bizalmat, mi sem mutatja jobban, mint az; a kereskedelmi állandó bizottságnak, — amelynek ő is tagja —, egyetlen ülése sem múlt el, hogy fal ne szólalt volna, ne tett volna javaslatokat, ne beszélt volna városa problémáiról. — Azt mondhatom, hogy az elmúlt tizenhét esztendőben végzett társadalmi munkám, és a munkahelyemen mutatott tettek alapján nyertem el a bizalmat, hogy az elmúlt ciklusban bekerültem az országgyűlésbe. A városi HNF-bizott- ságnak megalakulása óta tagja vagyok, az MSZBT- ben 1953-tól tevékenykedem. Közben levelező úton elvégeztem a közgazdasági technikumot, most pedig a marxista egyetem esti tagozatára járok. — Ahhoz, hogy mindezt .végezhessem, nyugodt családi légkörre van szükség. A férjem a Mezőgépnél dolgozik, itt helyben. Huszonöt éve vagyunk házasok, egy most érettségiző nagylányom van. Az elmúlt ciklusban az ő segítségük nélkül bizony nehéz lett volna meglennem. De segítettek, megértették, ha valamilyen ügyes-bajos dologban sokszor késő estékig Bollók Józscfné jártam Mezőkövesdet, s utána éjszaka, villanyfénynél írtam a következő ülés felszólalását. — Szerettem ezt a munkát. Szerettem, mert rengeteg emberrel megismerkedtem közben, rengeteg olyan problémával találtam szembe magamái, amelyek megoldásához tanulnom kellett. Nem iskolában, csak úgy magamtól. És sokat tanultam, mert úgy éreztem, hogy az országgyűlés és a gazdasági bizottság tagjaként, választópolgáraim képviselőjeként csak igy tudom tudásom legjavát adni. Munkám során olyan összefüggéseket kellett megértenem, amelyekre régebben nem is gondoltam, olyan emberek „nyelvén” kellett megtanulnom beszélni, akik sok mindent szeretnének, de segítségre van hozzá szükségük. Segítségre, amely nem mindig a közvetlen segítésben nyilvánul meg. Lehet, hogy az is jelent valamit: meghallgattam, tanácsot adtam. Nagyon sokuknak ez is elég, hogy elinduljanak az úton ügyeik intézésében. De tőlük tanultam meg, hogy gondjaink, bajaink felvetése, elmondása már önmagában is segítséget jelent. Bollók Józsefnénak mindig volt mondanivalója. A város vezetői és a választó- polgárok ' segítik ebben a munkában, hiszen amit tesz azt Mezőkövesdért teszi. S írásos javaslatai, felszólalásai alapján mindig sikerül is a városnak valamit megszerezni. Most, a jelölőgyűléseken számtalanszor elhangzanak a képviselőre váró feladatok. Sorolják a választók a problémákat, kérésekét. Nehézségek ' és eredmények sorakoznak a képviselőjelölt előtt. S ő csak ír, jegyzetel, meghallgat mindenkit, mindent. Ismeri a problémákat, ismeri az embereket. — Ha újra megválasztanak ismét lesz mit tennem — mutatja a vastag noteszt. Ami ebben van, az mind, mind arra vár, hogy eljussanak az illetékesek fülébe, egy olyan fórum elé, amely az ország lakosságának bizalmából dönt. az országos problémák fölött. Vásárhelyi István A VASVILL kezdeményezése A Iiiáeiycikkek cső k k e ai t é §ééi®t Útjavítások a Blikkben Megkezdte a tavaly őszi árvíz által tönkretett bükki utak helyreállítását a KPM Miskolci Igazgatósága. Elsőnek a Lillafüred—Dédesta- polcsúny közötti szakasz legnagyobb forgalmú részén végzik a munkát. Az 1-es kilométerkő közelében az úttest felbontására is sor kerül, mert az egykori áteresz helyett újat, erősebbet keli építeni. A forgalom ezen a szakaszon az úttest fél szélességében zavartalanul folyik. Komoly problémát okoz a hegyoldalból lezúduló, nagy mennyiségű víz által fel- szaggatott. s azóta jócskáéi kigödrösödött burkolat a Lencsési patak átfolyásánál is. Itt egyelőre foltozással próbálkoznak, de ezt kell tenni az út 2-es kilométerkő körüli szakaszán is. A Savósi völgynél új átereszt építenek a közeljövőben, s később sor kerül az Ómassa feletti, jelenleg csak súly- korlátozással használható útszakasz megerősítésére is. Kiállításra készül a VASVILL. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a nem látható cikkek kiállítására. Ugyanis azoknak a nagyon keresett áruknak egy részét mutatják majd be. amelyeket hiánycikkekként szokás emlegetni, amelyeket tehát vagy egyáltalán nem láthatunk a boltokban, vagy csak elvétve. Ezekből sajnos, hosszú listát lehetne összeállítani. Erre a listára kerülhetne például a mező- gazdaságban használatos kézi szerszámok legnagyobb része: a kasza, a sarló, a villa, a gereblye, a kapa. Jellemzőként: ez utóbbiból a keresletnek csak mintegy húsz százalékát tudják kielégíteni. Ugyancsak az alig látható, alig kapható cikkek közé tartozik a gyerekágy. a járóka, a gyermekasztal és még sok más. A kirándulók kulacsot nem kapnak, vagy ételdobozt, a háztartásokból hiányzik a hulladéktartó fémvödör (olcsóbb lenne egyébként a műanyagnál, hiányzik a levélszekrény, stb, stb.) A hiányzó vas- és facikkekből rendez kiállítást a VASVILL, a kereskedelmi vállalathoz tartozó mind a négy megye székhelyén, tehát Miskolcon, Egerben, Debrecenben. Nyíregyházán. A kiállításra elsősorban a megyék ipari szövetkezeteinek képviselőit várják, hívják meg. hogy megállapodjanak velük a különböző árucikkek gyártására. Végsősoron üzletkötésről van tehát szó. olyan üzletkötésről. melynek létrejötte valamennyiünk hasznára válna. Nem vitás, hogy a szövetkezetek megtalálhatják a számításukat, hiszen a legkeresettebb cikkekről van szó. ezekből nemigen maradna raktáron egy darab sem. Mindenekelőtt hasznára válik maid az üzletkötés, az ennek révén megindult termelés a vásárlóknak valamennyiünknek. akik bizony jelenleg sokat bosszankodunk a legegyszerűbb árucikkek hiánva mialt. A VASVILL a miskolci kiállítást júniusban tervezi megnyitni. Néhány napig tart majd nyitva, hogy vihessék a többi városba, a szomszéd megyékbe, A szövetkezetek értesítést, meghívást kannak majd a kiállításra. Mindahányan reméljük, hogy elfogadják a meghívást és eredménnyel meg is tesznek mindent a hiánycikkek csökkentéséért. I K i i iintetei t ssa besöpöri oh és hisárutermelőh A megyénk általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteinek patronálásá- val működő kertészeti, kisállattenyésztő és méhész szakcsoportok, ezeknek tagjai jelentős mennyiségű élelmiszert küldenek piacainkra. A MÉM és a SZÖVOSZ elnöksége minden évben emlékplakettekkel, jelvényekkel tünteti ki és megjutalmazza a legeredményesebb szakcsoportokat és a legjobb kis- árutermelőket. Az elmúlt évekhez hasonlóan megyénkből ismét sokan szerepeltek a kitüntetettek és megjutal- mazottak listáján. Miskolcon, a MESZÖV- ben került sor az eredményes munka jutalmának átadására. Tóth Bálint, a MÉSZÖV elnökhelyettese elmondta, hogy az utóbbi három évben megyénkben csaknek öt és fél millió forinttal támogatták ezt az élelmiszergazdasági tevékenységet, s a szakcsoportok segítése továbbra is szívügy. Ezután került sor a legjobbak kitüntetésére. A „Be- reczky Máté” emlékplakett arany fokozatát kapta a Miskolc és Vidéke Áfész Fekete gyémánt kerthasznosító. ezüst fokozatát a tarca- li szőlőtermelő szakcsoport, bronz fokozatát pedig a Sa- jókaza és Vidéke Áfész Arany alma kerthasznosító szakcsoportja. Dozsnyák Jánost, a Fekete gyémánt szakcsoport elnökét a „Bereczky Máté” emlékjelvény arany. Kardos Jánost, a tarcali szakcsoport elnökét pedig az emlékjelvény bronz fokozatával jutalmazták. A kisállattenyésztők közül a „Báldy Bálint” emlékplakett bronz fokozatát a gönci áfész és az ózdi áfész nyúltenyésztő szakcsoportja, a bronz emJékjelvénvt pedig Bejik Árpád szuhogyi és Kertész János szalonnái nyúltenyésztő kapta meg. A „Kiváló Méhész” jelvény arany fokozatával tüntették ki Magyar Gyula megyei méhész . szaktitkárt. Kiss Kálmán mezőcsáti, Busza Béla putnoki és Szöge di János miskolci méhész a jelvény ezüst, Csege Barna bocsi. Kovács János ózdi, K. Szabó János szendrői és Bessenyei Ferenc nvékládhá- zai méhész pedig a jelvény bronz fokozatát nyerte el. Gondok a tejiparban A Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzeménél egy hónap alatt csaknem a duplájára emelkedett a felvásárlás. Ilyen gyors, jelentős kapacitásnövelésre korábban még sohasem volt szükség. Bár az elmúlt évben is kedvezően alakult a tejfelvásárlás, mindössze az esztendő utolsó hónapjaiban szállítottak be kevesebb tejet. ami az árvíz okozta károkkal hozható összefüggésbe. A miskolci üzem naponta 150 ezer liter tej feldolgozását vállalja, ezenfelül napi 40 ezer literes kapacitással folyamatosan dolgozik a tejoofító üzem. Mit csinálnak a többi tejjel? A tejtöbblet feldolgozása a miskolci üzemben elképzelhetetlen, hiszen ennek nincsenek meg a feltételei. Ugyanakkor a főváros szinte korlátlan mennyiségben átveszi a tejet. Az igazi gondot tulajdonképpen a szállítási nehézségek okozzák. Igaz ugyan, hogy a Budapestre küldött tejet vasúti tartályokban viszik el Borsodból, a vasúiig azonban ugyancsak teherkocsikban jut el a tej, naponta esetenként 80 ezer liter. Ugyanakkor a Tejipari Szállítási Vállalat a beszállítással is alig tud megbirkózni. Lehetne sorolni az okokat, de elég a legfontosabbat megemlíteni, hogy gyakran 4—5 kocsi áll alkatrészhiány miatt. Sürgős intézkedésekre volt szükség, hiszen a tej kell a népgazdaságnak. A Tejipari Szállítási Vállalat központja három új gépkocsit küldött Miskolcra. Ezek közül az egyik csupán csak arra volt jó, hogy végre lecserélhessenek egy már használhatatlanná vált járművet. Budapestről, Gyöngyösről, Debrecenből irányítottak át ideiglenesen tartálykocsikat Miskolcra. Erre a megoldásra azért kínálkozott lehetőség, mert a többi tejipar: vállalat felvásárlási területén sehol sem nőtt meg ilyen mértékben a tejtermelés. Május közepétől már a vendégkocsik is járják a borsodi utakat. Ez persze csak ideiglenes megoldás, hiszen ezeket a kocsikat nem lehet végleg itt tartani. Szorult helyzetében a tejipar szarvasmarha-tenyésztő, tejtermelő gazdaságokhoz fordult segítségért. Kérte, hogy ha csak átmenetileg is. segítsenek a szállítási gondok megoldásában. A mezőgazdasági üzemek közül azonban csak egynéhány ajánlotta fel nehezen nélkülözhető teherkocsiiait. Erre a segítségre úgy tűnik, ezután is szükség lesz. A miskolci tejüzem vezetőhelyettese elmondta, nehezíti a helyzetüket a tejbegyűitö helvek vontatott kiépítése. Eddig 6—7 ilyen létesítményt kellett volna átadnia az AG- ROBER-nek, de jelenleg még egy sem áll rendelkezésre. Mivel az elmúlt évben lejárt építési haláridőket. a kivitelezők — nagyobbrészt ipari szövetkezetek — nem tudták tartani, a hűtőberendezések ielenleg a miskolci üzem udvarán állnak, kihasználatlanul. A hűtőtárolók átadása után usvanis a jelenleginél könnyebben lehetne programozni a tej beszállítását a feldolgozóüzembe. Nem várathat magára sokáig a jelenleginél elfogadhatóbb megoldás, a szállítási vállalatot korszerű, műszakilag megbízható járműparkkal kell ellátni. Nagy József
