Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

1975. június 29., vasárnap G5ZÄK-MAGYARORSZAG 7 Egy éra a határátkelőhelyen Még csak délelőtt tíz óra van, de a hőmérő higany­szála máris 30 tok fölé ka­paszkodott. A nyári káni­kula a tornyosnémeti ha­tárállomást sem hagyta ki a hőhullámból. Talán a íor- rósággal is magyarázható, hogy alig van forgalom. Persze, a forgalmat tekint­ve a délelőtt mindig csen­desebb — mondják az át­kelőhelyen dolgozók. A „csúcsforgalom” reggel 6- tól 0-ig és délután 15 órá­tól zajlik. Akkor sűrűn ér­keznek a kocsik, a turis­ták ... Azért most sincs teljesen pauza. Az IG 14-17-es rend­számú fehér Wartburg kö­zeledik. A kocsiban ülök — négyen vannak — ala­posan izzadnak a hőségtől. Szabados András feleségé­vel, valamint barátaik, Li- zicska László'és felesége a Pest megyei Sóskáiról ér­keztek. — Szabadságon vagyunk. Tíznapos körutazásra in­dultunk a cseh és len­gyel Tátrába — válaszol készséggel a kérdésünkre Szabados András, aki most sem lett hűtlen a gépkocsi- vezető hivatáshoz. Ö vezet. — Tavaly már jártunk a Tátrában. Akkor tetszett meg mindkettőnknek a vi­dék. Elhatároztuk: az idén újra eljövünk. Akkor nem Tornyosnémeti nők jöttünk, most viszont feltétlen erre akartunk utazni. Ez a táj nagyon szép — mondja a vezető. A vám- és pénzügyőrség itteni alkalmazottjai most tartanak a „második hul­lámnál”. A „harmadik hul­lám” jelenti a „csúcs­idényt”. Erre július 1-től számítanak. Akkorra a csehszlovák és a lengyel oktatási év is befejeződik. Ennek „eredményeként” je­lentősen megnő az átmenő határforgalom. Közúton, vasúton egyaránt. Az el­múlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva már eddig is 15 százalékkal emelke­dett a külföldre ki- és a külföldről beutazók száma. A tornyosnémeti közúti és a hidasnémeti vasúti átke­lőhely elsősorban Csehszlo­vákia és Lengyelország irá­nyába bonyolít le nagy for­galmat. Az utazók jó része magyar, csehszlovák és len­gyel állampolgár, de na­gyon sok a román és né­met turista is. A tapaszta­lat azt bizonyítja, hogy a közúti és vasúti forgalom mérlege egyre inkább a közút javára billen. A tu­risták mintegy 60 százaléka közúton, személygépkocsi­val, vagy autóbusszal érke­zik. A többiek a vasúti uta­zás lehetőségeit használják fel. * Világos, 128-as Sport Fiat lépi át a magyar határt. Csehszlovák rendszámú. Utasai Kassáról jönnek. Pável Zajac a feleségével, valamint a 6 éves Pávelleí és a 3 hónapos Frantisek- kcl Miskolc-Tapolcára igyekszik. A feleség szlová- kos kiejtéssel töri a ma­gyar nyelvet. Tőle tudom, hogy férje technikus, ő pe­dig gazdasági főiskolára jár. Jártak már Miskolcon, de saját kocsival még ez az első útjuk. A kiruccanás rövid lesz. Este már jönnek is vissza. A kirándulás iránti vágy, a külföldre utazási kedv megnövekedett. Ezt bizo­nyítja a tornyosnémeti és hidasnémeti határálomás évről évre növekvő forgal­ma is. örömmel tapasztal­tuk, hogy az emelkedő utas- létszám ellenére csökkent a deviza- és vámszabálysér­tések száma. Ez részben magyarázható az érintett országok kiegyenlítődésre törekvő árpolitikájával, de nagy szerepe van ebben az ember szemléletbeli változásának is. Legtöbb turista ma már nem frot­tírtörülköző és • több vég lepedő vásárlása céljából utazik Lengyelországba — hogy csak egy példát em­lítsünk. Persze vám- és deviza- sértések és bűntettek azért még mindig akadnak. Mi­nap egy olyan állampolgárt füleltek le a vámhatóságok, aki 14 darab 500 forintost akart kicsempészni az or­szágból. Pedig köztudott, hogy személyenként 400 fo­rint összeget lehet külföld­re vinni, és a legnagyobb címletű bankjegy 100 forin­tos lehel. Egy másik honfitársunk a gépkocsija oldalfalában el­rejtve 12 darab nyugati far­mernadrágot akart Cseh­szlovákiából behozni. Ter­mészetesen a vámhatóság itt is közbelépett, a kész­letet lefoglalták, és az il­lető ellen feljelentést tet­tek. Hogyan „bukik” le vala­ki? — vetődik fel a kér­dés. A vámvizsgálatnak külön lélektana van. Aki tilosban jár, akinek takargatnivaló- ja van, rendszerint ideges, szinte az arcára van ír­va... és az itt dolgozó pénzügyőrök sem kezdők ebben a szakmában ... * Kamionos kocsi vár a lovábbindulásra. A gépko­csivezető Pázmándi Gáspár és a kocsi kísérője Leina Péter gyakori „vendég” a tornyosnémeti határállomá­son. Ök nem kirándulni járnak a szomszédos Cseh­szlovákiába. Ez a munká­juk már ötödik éve. — A héten ötször me­gyünk Kassára a sörgyár­ba. Kifelé üres göngyöleget viszünk, vissza sört hozunk. — informál a gépkocsi ve­zetője. — Délutánra már vissza akarunk érni — mondja Leine Péter, a kísérő. El­köszönünk. A kocsi tovább robog. ' — Jó utat! Viszontlátás­ra ! Hajdú Imre i _____________________________________________________ Zemp léni tarkabarka Hegyalja szép szőlőhe­gyeit járjuk. Szelíd dombo- sodássál sorakozik egymás­után a. Gombos, Mandulás, Páncél-hegy, Hosszú-hegy. Fénylő, kövér levelű tőkéi­ket pirkadattól sötétedésig fürdetik a Bodrog felől ide­zuhogó napmelegben. Nem messze innen a Király­hegy, Ciróka, Megyer olda­lán ugyancsak furmint, hárslevelű, sárga muskotály díszük, összefüggő, széles sorközű. hatalmas kordo- nos táblák: gyönyörű pél­dái a korszerű nagyüzemi szőlőim'vességnek. De a széleken, elkülönült dűlőkben még sok-sok ki- vénhedt tőke is látható, megkurtult öreg karókkal. Egyéni termelőké. Diófa, szilváin, őszibarack, cse­resznyefa is akad ezekben. Az egyik parcella felől hir­telen hangos zenebona üti meg a fülünket. A nyomá­ba szegődünk, hát egy te­rebélyes cseresznyefa szór­ja szerteszéjjél a beat mu­zsikát. Távolabb cserzett arcú. 60 körüli gazdát kö­szöntünk. Lapos kapával hadakozik az esőzéstől el­burjánzott, kötésig érő dudva ellen. . — Úgy látom, szereti a muzsikát. — Á, ki nem állhatom ezt a ricsajt. — Hogyhogy akkor ez a legényes tánczene? — Tudja, muszáj elszen­vedni, mert a rigók, sere­gélyek ugyancsak rákaplak a cseresznyémre. így hál ellenük bőgelem a táskará­diót. Régen kereplővel ri- asztgat luk el őket, de ázt örökké rázni kellett. Nem tudtunk mellette dolgozni. Ezt meg csak felakasztom a fára, és nyugodtan ka­pálhatok tovább. Elmosolyodik. Láthatóan tetszik neki az ötlet, s még hozzáteszi: — Hiába no, korszerűsí­teni kell ma már még a madárijesztőt is ... Nagyon szeretem a kré­mest. Talán legjobban az összes sütemény közül. De mostanában hiába keresem, eddig mindegyik presszó­ban, cukrászdában ezt a választ kaptam krémes he­lyett: Nem készítünk, nyár van, tetskik tudni — a sal­monella ... Milyen egyszerű megol- dás! Salmonella-veszély van, tehát nem készítünk krémest. Ebből nem szár­mazhat betegség, mint a rossz krémes tői. fezembe jut néhaívaló jó Szepessy bácsi, a hajdanvolt hires pataki pékmester. A gimná­zium szomszédságában volt • a műhelye. Piros, ropogós zsemléért, kifliért jártunk hozzá. De krémest is sü­tött. Micsoda finom rétes­tésztából, s milyen illatos vaníliás krémmel! Hírét sem hallottuk akkor Sal- monellának, sem a „név­adó” Salmon doktornak. Így hát júniusban is volt nála krémes. A nagydiákok a pékségbe rohantak lízper- cekben _ krémesversenyre. Ez abból állt. hogy aki a két versenyző közül többet tudott megenni kicsenge­téstől becsengelésig Szepes­sy bácsi krémesbéleséből, az lett a győztes, s a vesz­tesnek kellett megfizetni az elfogyasztott „versenytár­gyakat”. Mi, mendurok, tá- tott szájjal hallgattuk a fel­sősök meséjét a ltrémesvey- senyről. Ha jól emlékszem, 15 perc alatt 15 krémes volt a rekord. Nyár van, most már len­ne rá pénzem, nem úgy, mint mendur koromban. Dehát, tetszik tudni, a Sajl- monella-veszélv ... Így ’ fit csak Szepessy bácsi krét-£_ seinek emlékéből élek, és várok — az ősz beköszön­téséig ... Nagyapa sétál pesti uno­kájával a pataki iskola­kertben. A szobrok mellet elhaladva, sorra kérdezi., a négyéves kislegénytöl, n a- lyik kinek a szobra. Az unoka télen vagy tavasszal talán valamennyi híressé­get megismerte, de hát fe­lejt az ember, s most csak Tompa Mihályra és Kos­suth Lajosra emlékezett vissza. A három Kazinczy!, Móricz Zsigmondot, Erdé­lyi Jánost, a szikár Csoko­nait újra el kellett magya­rázni nagyapának. Amikor azonban Lpránt- fíy Zsuzsanna következed- Lacika odaszaladt a köny­vet tartó lejedeleniasszony- hoz, megsimogatta a szóból' sétány egyetlen nőalakjá­nak bronzredős ruháját, é? parányi kezecskéjével ked­vesen íelintett neki a ma­gasba : — Csókolom, Zsuzsi né­ni... Hegyi József Kavics kiszedése, tavak születése Uszályban indul útjára a kavics (Képünkön balra). Készül az ebéd (Képünkön jobbra). Reggel hétkor, amikor a Kavicsbánya Vállalat nyék- ládházi 111. számú bányá­jának kikötőjében uszályra száll a váltás, erős és hű­vös a szél, több és gyorsabb villanása hullám fut a vi­zen. Olyan a Debreceni-tó tükre, minthai lúdbörözne. Egymás mellett ülnek a hajó lócáján Czinner Antal kotrómester, szocialista bri­gádvezető, Ternyik István kotrógépész, id. Bárány Já­nos szalagkezelő és Tricskó Gyula matróz. Táskájukban ennivaló, a műanyag kan­nában ivóvíz. Tizenkét órás munkanap áll előttük a kotrógépen, a vízen. Most szótlanok. Cigarettáznak, nézik a vizet és a levegő­ben a madarakat, a ga­lambseregeket. A Mohr típusú, nagy tel­jesítményű kotrón nem so­káig tart a váltással járó csend és szünet.. S ahogy az uszály elúszik az éjsza­kásokkal, nyomban meg­szólal az elektromos kürt. Mindenki a helyére tűét. Feldübürögnek a gépek, megindul a vibrátor, futni kezd végtelen útján a szál­lító gumiszalag. A hat Köb­méteres markoló alászáll a 17 méteres mélységbe, a víz alatt saját súlyánál fogva belevágódik a kavicsba, — a kotrómester egyetlen kéz- mozdulatnyi parancsára a félautomata kapcsolókaron — összezárja hatalmas áll­kapcsait és vizet köpve ma­gából, a magasba emelke­dik. A gép hajóteste meg- remeg az erőlködéstől, az acélból készült vastag drótköteleken tovafut a vas és a föld harcának > min­den rezzenése, a négy Hor­gonyhoz, amelyből kettő a vízben, kettő — mint szá­razra vetett hal — a par­ton vigyázza a gép minden mozdulatát. A kavics ke- resztülrázódik a vibráto­ron, megszabadul a víztől, az iszaptól, az agyagtól, a futó- gumiszalagon keresz­tül belebukik a szinte fe­neketlen uszály gyomrába. Aztán a megtelt hajó, a 7,—4-es uszály, fedélzetén Buknyicz György vezetővel és Vályi Józsel matrózzal kiúszik a bánya kikötőjé­be, ahol a kavics tovább folytatja útját a gumiszala­gokon az osztályozó beren­dezésekhez, ahonnan cukor­süveg alakú depóvá formá­lódik, vagy egyenesen vas­úti kocsiba, tehergépkocsi­ba kerül és utazik szerte az országban az építkezé­sekhez. A kotrógép dolgozói me­sélik, hogy a kaviccsal sok­szor hatalmas csontdarabok is előkerülnek. Ök úgy mondják, mammutmaradvá­ny ok. Es ősrégi fák, melye­ket csak vízzel átitatott ál­lapotukban lehet felíüré- szelni és ha kiteszik a nap­ra őket, széppé és csont­keménnyé száradnak ... Délben zöld a tó vize, mint parton az akácfák le­vele. Fehér hullámok siet­nek rajta a megcsendese­dett szélben, gördülésük olyan, mint a végtelen nagy tó, a fehérre fakuló égbolt villanása, a zöld koronájú fák lombja közölt. A vezér- tófűikében mar szinte ki­bírhatatlan a hőség, a mű­anyag kannában langyosan ringatózik az ivóvíz. A vil- lanyrezsón nagy piros fa­zékban fő négy ember ebédje. — A molyán vegyes krumpli — mondja id. Bá­rány János szalagkezelő, s egyben szakács. — Közösen adjuk össze a hozzávalót, talán ezért is van ebben minden; szalonna, hagyma, krumpli, zöldség, zöldbor­só. — Megkavarja az ételt, aztán így folytatja: — A parton van üzemi koszt, de az messze van, sok időbe telne uszállyal kimenni ér­te és visszajönni. Inkább víz kellene ide, ivóvíz. Mert azt a faluból hozzák gépkocsival, aztán az uszály a vizen ide. nekünk. De addig már nagyon meleg lesz, vasárnap pedig egyál­talán nem küldenek. Itt dolgozunk a sok vizen és ha jól meggondolom, nem tudunk egy jóizűt inni ebéd után... Mégtelt a Z—1-es uszály. Elhagyja a kotrógépet, ott pedig a kürt szavára leáll­nak, lecsendesednek a ma­sinák. Kötélre kötött ve­derben vizet merítenek és kezet mosnak az emberek. Aztán ebédelnek. Közben néznek a hajó után. Tud­ják, hogy a hajósok, Ker­tész Barna vezető és Bod­nár Imre matróz figyelme a víztükrön van. Nagyon kell vigyázniuk, mert a ha- jóútba becsónakáznak, be­úsznak felnőttek, gyerekek, s az önjáró uszállyal, ezzel a 150 köbméter kavicstö­meget szállító és félszáz méter hosszú behemót jó­szággal nehéz megállni, ki­térni, kerülni, manőverez­ni. A csónakosok, a fürdő- zök pedig nem veszik ko­molyan azt a szabályt, hogy a hajdúiban nem szabad tartózkodni, pedig az éle­tükről van szó... Estére kifakul a tó zöld­je. Újra feltámad a. szél, cs hullámok seregét kelti élet­re. Letelt a munkanap, a nappalosok uszályra száll­nak, az éjszakások munká­ra készülődnek. A hajón csattog a piros-fehér-zöld. zászló. Az emberek ott ül­nek a lócán, nézik a vizet és a fejük fölött csapatban keringő galambokat. Tud­ják, hogy novemberben majd megjelennek a tavak fölött a sirályok, december végén, karácsony előtt, ami­kor befagynak a tavak, le­állnak a munkával, hogy tavaszig, mire megjönnek a fecskék, megjavítsák a gé­peket. Aztán kezdődhet minden előírói. Akkor majd már egy esztendővel idősebb lesz a világ és mi magunk is... Amikor 12 órás imbolygás, fárasztó munka után a vízről szi­lárd földre lépnek a kot­ró kezelői, az az első, hogy friss, hús vizet inni vezet útjuk... Holló Mihály bányames­ter pedig beírja a naplóba a Mohr-kotró nappali mű­szakjának' teljesítményét. — Az idén jó a „kavics­termés” — mondja moso­lyogva. — Csak legyen mindig elegendő üres vas­úti kocsink is, mert ezen legalább annyi múlik, mint az embereken. Milyen hosszú utal tett meg ez a kőzet, amíg a. víz a messzi hegyekből ide haj- szolla-görgette, s kavics lett balöle? Milyen nagy idő telt el azóta, hogy itt le­ülepedett, megpihent? Az­tán jött az ember, megboly­gatta a kavics-temető év­ezredes nyugalmát. Most erős vaskezével kiemeli a mélyből, a múltból cs a nyugalomból a linómra csi­szolt kőzetet, hogy új élet­re, új utakra keltse, hogy segítségével új világot épít­sen, hogy aztán a megál­modott falakban a kavi­csot új álomra szenderitse, miközben ö maga is for­málódik, mint annak ide­jén a kavics. Es amikor az ember ki­emeli a földből a kavicsot, nyomában megjelenik a víz, a vízzel együtt az élet. Szinte észrevétlenül szület­nek a tavak. Es amikor az ember ránéz a víztükörre, apró halakat lát benne és saját magát, arcát, csodál­kozó két szemel,.. Szöveg: Oravec János Kép: Laezo József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents