Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

1975. június 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A mun&áslakta területek Számos, még meglevő gond, tennivaló ellenére tovább javult a muinkáslakta terüle­tek alapvető élelmiszerellá­tása — sommázható a megyei NEB legutóbbi üléséin a mun­káslakta települések kereske­delmi ellátásának helyzetéről készített utóvizsgálat, vala­mint a felszólalások lényege. A kenyér minősége ismé­telten javult, péksütemény­ből viszont megyénk néhány területén a választék nem megfelelő. Növekedett a tej- és tejtermékek bolti forgal­ma, húsfogyasztásban ma már országosan a megyék között körülbelül a második-harma­dik helyen tartunk. A hús- fogyasztást továbbra is a keretgazdálkodás szabja meg, az adott menyiségnek viszont nagy hányadát a munkás­lakta települések kapják. A közeljövőben megkezdi mun­káját a húskombinát, mely kedvezően érezteti majd ha­tását, főként az olcsóbb hús­készítményeket illetően. A vizsgált területeken több, új áruház is épült. Például Le- ninvárosban a Borsodi Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat épített korszerű áruhá­zát, a Szőke Tisza Tsz és az Agrokonzum pedig élelmi­szer boltot. Miskolcon a Miskolci Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat a város- központban két, peremkerü­letekben ugyancsak két ÁBC- áruházat nyitott. A Miskolci Áfész árucsarnokot nyitott meg. Sátoraljaújhelyen a he­lyi áfész munkásszövetkezeti áruházat adott át rendelte­tésének. Diósgyőrben és a miskolci Martin-telepen még ebben az évben megkezdik egy-egy élelmiszer boltnak az építését, a drótgyár kör­nyékén és Hejőcsabán folya­matban van egy-egy Kis ABC építése. A zöldség-gyümölcs ellátás általában kielégítő volt, Hol­lóházáról viszont több panasz érkezett, ezeknek a' pana­szoknak megszüntetésére re­mény van. Sátoraljaújhelyről többen kérték a tisztított zöldség árusítását, ezt vi­szont a tapasztalatok szerint Miskolcon is csak nagyon ke­vesen vásárolják. A jelen­tésben is, az ülésen is szóba került az edelényi „favorit” kenyér. Ennek minősége nem megfelelő, ugyanis az üzem nem rendelkezik intenzív da­gasztógéppel. Az ülésen több felszólaló javasolta, hogy amíg a technikai felszerelés nem elégséges, ne gyártsák a „favorit” kenyeret. Ózdon a péksüteményt illetően fő­ként a szállítással van prob­léma. A süteményt a dél­előtti, vagy a kora délutáni órákban szállítják ki, ezért az iskolások a reggelihez már nem kaphatják meg. Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának 1971. évi hatá­rozata értelmében a munkás­lakta települések élelmiszer­ellátását kiemelten kell kezel­ni. A határozat végrehajtásá­val kapcsolatosan a megyei NEB már 1974-ben megtar­totta az alapvizsgálatot. Az utóvizsgálat összefoglaló je­lentésének vitáján elhang­zott: továbbra is a párthatá­rozat szellemében kell tevé­kenykedni, hogy a munkás­lakta területek ellátása minél jobb legyen. Az éjt nappallá téve... Harmincöt év az egészség szolsálatában — Napi néhány óra alvás is elég az ilyen idős szerve­zetnek. Az évek hosszú so­rán megszoktam, hogy este hétkor, amikór megkezdem a munkámat, friss legyek, mint mások kora reggel. Nem, nem tapasztaltam soha, hogy a munkám fárasztó volna... — az éjszakai orvosi ügyelet ápolónője egy teljes éjjeli szolgálat után mondta e mondatokat. S talán nem is lenne oly különös, ha Tóth Istvánná éveinek száma ke­vesebb lenne a hatvankettő­nél. Az apró termetű, fürge mozgású asszony egész éle­dben a munka nehezebbik végét fogta meg. Jóval túl a nyugdíj korhatáron, ma is teljes értékű emberként dol­gozik Miskolcon, a csabai ka­pui rendelőintézet ügyeletén. Elele sora mindenkori mun­kájával fonódik egybe: a munka számára, az. amely meghatározza életmódját, lelkének egyensúlyát. Tizennégy éves korától ke­resi a maga kenyerét. A bo­gácsi születésű Farmosi Mária a munkájáért kapott pénzen fizette ki, az ezerkilencszáz- negyvenes években, a szü­lésznői tanfolyam díját is. Nappal a bogácsi községhá­zán dolgozott, éjjelente a szü­lő anyákhoz szaladt. Nem­csak Bogácsra, hanem a szomszédos Pazsagpuszlára is. Fiatal fejjel büszke volt rá, hogy pecsétes szülésznői ok­levelében ez áll: „... gya­korlati ügyességéről is ala­pos próbál telt”.' — Jól emlékszem az első szülésre, melyet egyedül ve­zettem. S milyen érdekes: a kisfiú, aki született, felnőtt fejjel az unokahúgomat vet­te feleségül... A bogácsi em­lékeket nem is tudom elfe­lejteni, ma is minden sza­badságomat szülőfalumban töltöm. A miskolci szülésznői ál­lást 1944-ben pályázta meg. A legnehezebb időben jött. .. Pincéből pincébe járt a szűr lé°eket levezetni. A húsz per­ces „bemosakodás” helyett ekkor csak épp egy kis fer­tőtlenítős vízbe tudta meg­mosni a kezét. De van olyan család, ahol mind a hat gye­reket ő segítette világra. Jöttek érte a faluból kétke­rekű bricskával is, és a húsz év alatt sokszor szaladt egye­dül is, egész a Bábonyibér- cig. — A legnehezebb időszak egyben a legszebb is számom­ra, amikor a fiam született. A szülés előtt és után há­rom-három hét szabadságom volt. Aztán meg, ha menni kellett, kocsiban vagy kar­ban vittem magammal a kis­fiámat is. Addig ő a konyhá­ban aludt, míg a szobában egy új élet született. Tóth Istváné bábanaplója valamennyi születés emlékét őrzi. Míg bábáskodott, ikrek is születtek, szép számmal. Aztán, hogy megszűnt ez a munkakör — sajnálta pedig, mert nagyon szerette a mun­káját, — elvégezte a házibe­teg ápolónői tanfolyamot. Ekkor a betegei jel .ltették számára az éiet értelmét. „A munkámban és a betege­imben sohasem csalódtam'’ — vallja a mai napig is. Egyetlen napol sem töltött még táppénzen. Gyógyszerre nem volt soha szüksége. Ha­bár üdülni sem volt a har­mincöt év alatt. — Engem maga a munka nyugtat, — mondta az ápoló­nő. — Amióta itt dolgozom a rendelőintézetben, úgy jö­vök ide, mintha haza jön­nék. Itt érzem jól magam. Hogy miért? Mert itt szük­ség van rám, segíthetek má­sokon. Ha egy-egy vérző be-! teget bekötözök, tudom, nem vagyok hiába. Nekem mind­egy, szombat éjjel van-e,1 vagy vasárnap hajnal. Csak az a fontos, hogy a műszerek rendben legyenek. Sokszor mondták már Tóth Istvánnénak, hogy kevés hozzá hasonló kiegyensúlyozott em­berrel találkoztak. Ilyenkor ő csak mosolygott: — Lehet, — mondta, — de ha nem dolgozhatnék, elveszíteném a talajt a lábam alól. Mikes Márta Elnökségi ülés az SZMT-ben A gomolygó füstből mars­béli szerecsen bukkan elő. Most mászik ki a hatalmas kéményből, csupa korom. A verejték összemaszatolja ar­cát. — Milyen volt a kémény­ben? — csapok le rá a vas­létrán. hiszen hat szintet mászott végig Ujszászi Sán­dor a kéményben. Ugyanis javában tart a másodéves ipari tanulók gyakorlati vizsgája. — Nagy volt a huzat és sok a por, korom . . . — Nincs tériszonya, ami­kor olyan magasban van? — Nincs. Sorra bukkannak fel a többiek is. Sajnos, összesen csak hárman tesznek szak­munkásvizsgát Borsodból. Olyan kevés jelentkező akad e szakmára, hogy az idén nem is volt. elsős a megyé­ben. Egyetlen fiatal kezdte tavaly, két hétig bírta. — Viszont most öt jelent­kezőnk van — újságolja Sza­bó Tibor, a Kéményseprő Vállalat munkásvédelmi elő­adója, az egyik vizsgáztató. — Természetesen alkalmas- sági orvosi vizsgálaton es­nek át. hogy megfelelnek-e? — És a három ma felsza­baduló hogy áll? — kérde­zem. hiszen nemcsak Ujszá­szi vizsgázik, hanem a szin­tén Miskolcon tanult Kovács László és az Encsen tanult Drótár András is. — Túl vagyunk az írásbe­lin, most hamarosan befe­jezzük a gyakorlati vizsgát, aztán déltől lesz a szóbeli­jük. Nemcsak szaktantár­gyakból, hanem matemati­kából, magyarból, történe­lemből, biztonságtechnikából és társadalmi ismeretekből is számot kell adni ismere­teikből. A végzősök megeresztik a zuhanyt, hogy ne olyan ijesztően hagyják el a tetőt, ahol beszélgetünk. A vizs­gáztatók; Ujj Sándor, a me­gyei tanácstól, Hctzi János és Kecskeméti Sándor mű­vezetők összedugják fejüket Szabó Tiborral. Értékelik a gyakorlati vizsgát. — Jól állnak eddig a fiúk — közli Szabó Tibor. — Perlaki László osztályfőnök meg lehet elégedve ... — Dióhéjban; mit kell tudni a szakmunkás-bizo­nyítványhoz jutóknak a ha­gyományos dolgokon, „kály­haismereten”, s egyebeken kívül? ' — Lépést kell tartaniok a fejlődéssel, ma már van hu- zatmérő, URH-s és sípoló duguláskereső, átszakadás- jelző, gázkoncentráció-mérő stb. — Ez utóbbi a légszeny- nyezésscl kapcsolatos? — Igen. 1976-tól a ké­ményseprők mérik majd a légszennyezést az ipari üze­meknél, később pedig a la­kóházaknál is. A tanulók er­re már felkészültek és most 17 segédmunkást is szak­munkássá képezünk októbe­rig — informál Szabó Tibor. ] S mivel a nagy vizsganap j még nem fejeződött be, s Iá- . tóm készülődnek a vizsgázók és vizsgáztatók is, nem fag­gatom tovább őket. Lejövünk a sajtóház tetejéről. (nyltray) Tegnap délelőtt azSZMT- székházban Mráz Ferenc ve­zetésével elnökségi ülést tar­tottak. Az elnökségben fog­lalt helyet Tóth József, az SZMT vezető titkára, Ko­vács Kálmánná, Kiss Béla és dr.. Balogh András, az SZMT titkárai. Az elnökség megtárgyalta a szakszervezetek megyei küldöttértekezletének beszá­molóját. A kibontakozó vi­tában javaslatok hangzottak el a beszámolóval kapcsola­tosan. Bár a beszámoló nem törekedhetett a teljességre, azért alapvetően jól tükröz­te a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elmúlt négyévi munkáját. Ezután Papp József, az Az igények fokozottabb ki­elégítése, s egyben az anyag, az acél útjának több száz kilométerrel való lerövidíté­se végett új, melegüzemet építenek, alakítanak ki a CSIV ongai egységében. E re­konstrukcióban csehszlovák— belga gyártmányú AKS—(bi­as meleg anyasajtoló auto­matát állítottak üzembe. A csavargyártó „kombájnt” szerelő három csehszlovák, s az egy belga szerelőt is meg­ragadta az a munkatempó, amelyet a kongresszusi-fel­szabadulási verseny váltott ki az ongai csavarüzem dol- dozóiban. A külföldiek — mint erről akkor hírt adtunk — elha­SZMT Oktatási Központjá­nak vezetője tartott tájékoz­tatót az elmúlt évi szakszer­vezeti tisztségviselők képzé­sének és továbbképzésének helyzetéről. Az oktatási köz­pontok a célkitűzéseknek megfelelően dolgoztak. A tartalmi munka kielégítő volt, de a szervezettséget, a létesítmények kihasználtsá­gát tovább kell növelni. Lengyel Ágoston, az SZMT agitációs, propaganda- és kulturális munkabizottságá­nak vezetője szólt a szak- szervezeti tömegpolitikai ok­tatásról és javaslatokat te-t az 1975 76-os oktatási év fel­adataira. A vitában elhangzottakat Tóth József foglalta össze. g7T:-rzyt^;.r-r,r7T --,'-g •^T^r^f^ciaít'gTSglCtMBHMgaBH tározták, hogy ők is segítik a kollektíva munkáját. Vál­lalták, hogy június vége he­lyett május végére befejezik a szerelést. Lukács László, a CSIV ongai egységének igaz­gatója örömmel közölte: a nemzetközi vállalás sikerrel valósult meg. A gépet kül­földi barátaink június 1-re összeszerelték, a hidegforga­tás, után megkezdték a me­legpróbákat is. Az új auto­mata müszakonkét 3600 da­rab 22—46-os kulesnyilású csavarral segíti a hazai ipart. Az igazgató ezúton is megköszöni a csehszlovák szerelők, s kezdeményezésük­höz csatlakozó belga szere­lő egyhónapos előnyt jelen­tő munkáját. Hulíánipapír-komhiuát épül Próbaüzemei a csavargyárló „kombájn Szerdán szemlét tartottak Dunaújvárosban, az épülő hullámpapír-kombinát beru­házásán. A látogatáson részt vett Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Heiczman Já­nos kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, továbbá Ju­hász Mihály, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója, Zn- vodni László, az MSZMP Fe­jér megyei Bizottságának tit­kára, valamint a beruházást tervező és kivitelező szervek képviselői. Az utána tartott megbe­szélésen megállapították, hogy a nagyberuházás gyorsítási programjában kitűzött fel­adatok reálisak, az építkezés készültségi foka megfelelő. Szóba kerültek az akadályo­zó tényezők is. Jelenleg az építkezést kábelek és villa­mos szerelvények hiánya hátráltatja. A Dunaújvárosi Hullámpapír-kombinát szere­léséhez 240 kilométer hosszú­ságú kábelre lenne szükség, de a hazai gyárak csak mint­egy száz kilométert tudnak szállítani. A többit tőkés im­portból kell fedezni. A Dunaújvárosi Hullámpa­pír-kombinát, mint ismere­tes, 4,3 milliárd forintos be­ruházással épült. A szerelés, a gyorsítási ütemterv szerint halad és az első egység, a papírgyártó gépsor próbaüze­melésre 1975 végére elkészül. Az alappapír gyártása tehát hathónapos próbaüzemelés után, 1976. június 30-án megkezdődhet. Itt az eredeti határidőnél egy hónappal hamarabb megtörténik az üzembe helyezés. NAPI POSTÁNKBÓL Szálloda vagy liiristaház? Június 21-én hat társam­mal azzal indultunk cl Ómas- sáról, hogy Bánkút érinté­sével végijárjuk az orszá­gos kék túra bükki szakaszát. Reggel fél hatkor érkeztünk a bánkúti / turistaház étter­mébe, ahol bár egy vendég sem volt, az étterem sötét előterében ültünk le. Két évvel ezelőtt . a vezető úgy rendelkezett, hogy csak itt szabad elfogyasztani a ma­gunkkal hozott ételt. Most azonban egy felszolgálónő közölte, hogy hátizsákból itt nem étkezhetünk, menjünk ki az udvaron levő asztal­hoz. Érdeklődtünk, mióta van ez a rendelkezés. — Amióta a Panoráma Válla­lat, a ház gazdája — hang­zott a kurta válasz. Keres­tük a ház vezetőjét, vagy helyettesét, de ők nem vol­tait otthon. Kértük a házi­rendet, de a felszolgálóvá nem tudta megmutatni, s dühösen ránk vágta az aj­tót. Néhány perc múlva azonban újra megjelent, s felszólított bennünket, azon­nal hagyjuk el a helyiséget. Jó lenne, ha a Belkeres­kedelmi Minisztérium irány­elveit Bánkúton is betarta­nák, s nem tennének kivé­telt azokkal, akik reggelijü­ket nem II. osztályú éttermi áron, hanem igazi turista­ként, hátizsákból kívánják a turistaházban elfogyasztani. Miríling Gizella Miskolc III., Stadion u. 41. Czagányi József Miskolc III., Fazola H. u. 18. A gyalogosok ÍS tartsák be! Az Avas-dél lakótelep előtt, a Tapolca felé vezető út sarkánál levő autóbusz- megálló előtt, mindig nagy a forgalom. Érthető, hiszen a Hejöcsaba, Görömböly. Egyetemváros, Tapolca felé közlekedő autóbuszok mind megállnak itt. A főútvonal másik oldalán a belváros fe­lé közlekedő autóbuszok megállója van, s amióta a lakótelepen élők száma több ezerre emelkedett, több lett az autóbuszon utazók száma is, mint néhány hónappal ezelőtt. Nap mint nap járok ezen az útvonalon, s szem­tanúja vagyok a gyalogosok fegyelmezetlen közlekedésé­nek. Az még csak rendben lenne —, ha néha sétálva is —, de a kijelölt gyalogátke­lőhelyen mennének át az autóbusszal érkező, induló felnőttek, gyerekek. Sajnos azonban nem így van. Nem tudom, hogy a fegyelmezet­lenség, vagy a lustaság az oka, de legtöbbször 10—15 méterre a gyalogátkelőhely­től, az úttesten mennek át. Ezzel nemcsak a főútvonal nagy gépjárműforgalmát za­varják, de veszélyeztetik sa­ját, s a gépkocsikban uta­zók testi épségét is. Kovács János Miskolc Választ vár egy vak asszonv Idős. 95 százalékos vak asszony vagyok. Februárban írattam egy levelet a Vakok és Csökkentlátók Borsod me­gyei Szervezetének, amely­ben kértem, vegyenek fel tagnak. Ügy gondoltam, jó lesz tartozni valahová, s hal­lottam. hogy mint ilyennek, utazási kedvezményt is ad­nak, tehát orvoshoz, vagy fe­lülvizsgálatra utazva keve­sebbet. kell. majd fizetnem. Levelemre azonban nem jött válasz, s így április 16-án ajánlott levélben ismét kér­tem felvételemet a szerve­zettől, Már június 25-e van, s még nem kaptam értesítést. Kérem, hogy legalább né­hány sorban válaszoljanak nekem, s akkor megnyug­szom és nem kell kérnem jóindulatú ismerőseimet, hogy érdekemben, helyettem írjanak. Hegyi Lászlónc Szomolva, Széchenyi u. 75.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents