Észak-Magyarország, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

1975. június 26., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Cakrit, [gazai termésből

Sokat tettünk, de még több a tennivalónk

A cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemekben és a répából édes élelmiszert gyártó cukorgyárakban mindenki tudja: országos érdekünk, hogy hazai termésből elégítsük ki a lakosság cukorigényéi. Azt is tudják, hogy miért. Az elmúlt esztendőkben, amikor erősen lecsökkent a cukorrépa vetésterülete, amikor cukorgyáraink nem tudták kielégíteni az igényeket, évente löt)—löt) ezer tonna cukrot kellett méregdrága áron importálnunk, s erre a célra százmillió dollárnál is többet kellett, hogy költsön népgazdaságunk.

Ezért rendkívül örvendetes, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői, dolgozói megértették és teljesítették az ország kérését: készséggel vállalták a gazdaságok a szükséges cukorrépa, a nyersanyag megtermeléséi, a cukoripar pedig vállalta a hasonlóan nagy feladatot: a nagy mennyiségű répa feldolgozását.

A mezőgazdasági üzemek a tavalyi lot) hektár helyett a kért 125 ezer hektárnál mintegy ötezer hektárral nagyobb területen termelik,ezt a népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt egyik legértékesebb szántóföldi növényünket. Figyelembe veszik a népgazdaság igényeit, s emellett ők maguk is jól járnak, hiszen a cukorrépa jól fizető növény, s melléktermékei kincset érnek az állattartásban.

Megyénkben az előző évi 3601 hektárral szemben a tsz-ek az idén 5072 hektáron termelnek cukorrépát, s további 1250 hektárnyit vetettek el az állami gazdaságok. Elmondhatjuk, hogy máris sokat tettünk a cukorellálás. a szükséglet hazai megtermelése érdekében, de még nagyon sok, az eddiginél is több a további tennivalónk. Vonatkozik ez a termelőre, a szállítókra és a feldolgozókra egyaránt.

Van és lesz tennivaló a cükarrépatáblán, az őszi szállítás jó megszervezésében és az elmúlt évinél sokkal nagyobb mennyiségű nyersanyag feldolgozására készülő cukorgyárban.

A megye gazdaságait járva találni szemet gyönyörködtető, 500 mázsás vagy még ennél is nagyobb átlagtermést ígérő cukorrépatáblákat. de akadnak foghíjas. gazosodó cukorrépavetések is. Nem véletlenül mondják a mezőgazdászok, hogy a cukorrépa az a növény. amely megmutatja a gazdálkodás színvonalát.

E

gyetlen gazdaság vezetői se gondolhatják azt, hogy figyelembe vélték a népgazdaság igényeit, elvetették a cukorrépát. s már megtettek mindent. Kellő hozzáértés és hozzáállás, a szükséges gondos művelés nélkül egyetlen répatábla sem ad nagy termést. Ott, ahol a szomszéd ugyanolyan talajon, ugyanolyan körülmények között 400 vagy 500 mázsát vár hektáronként, nem elégedhetnek meg a 300 mázsás, vagy ennél is kisebb átlagterméssel. Már csuk azért sem, mert az az 500 mázsa is messze van még az elérhető, illetve a már elért „csúcstól". A nádudvari Vörös Csillag Tsz — nem kísérleti táblácskákon —, hanem .900 hektárnyi vetés- területen 782 mázsás cukorrépa átlagtermést ért el az elmúlt évben!

Jó példa, szakmai útmutatás. jó tanács, szakirodalom van bőven, csak fel kell használni, meg kell hallgatni, s a szükséges munkákat, — napjainkban a növény- ápolást — el kell végezni. A jövő évi jobb, biztonságosabb termelésre pedig már most, menet közben alaposabban fel kell készülni.

A napi tennivalókon túl — már most — a nagy, őszi munkákra, a cukorrépa betakarítására is készülni kell. Nagyon összetett feladat ez.

sok mindenen és sok mindenkin múlik a teljes siker. Termelő, szállító és feldolgozó részéről az elmúlt évinél nagyobb szervezettségre, a feladatok jobb összehangolására van szükség.

A Szerencsi Cukorgyár körzetében az elmúlt évi 12 800 hektárral szemben Ki ezer hektáron termelnek cukorrépát. Az elmúlt évi 36 ezer vagon helyett, remélhetően legalább 45 ezer vagon répát kell a gyárba eljuttatni. s a gépsorokon feldolgozni.

Szerencsen, az. ország egyik legnagyobb cukorgyárában eddig is igyekeztek mindent megtenni, s a még hátralevő időben fokozzák az erőfeszítéseket az őszi feldolgozási idény, az úgynevezett répakampány teljes sikere érdekében.

Magában a gyárban, az elöregedett gépsorokban több tízmilliós nagyságrendű felújítási. javítási munkákat végeznek. Rövid hónapok alatt valósítanak meg milliós nagyságrendű beruházásokat. hogy az elmúlt évnél zökkenőmén tesebben tudják átvenni, majd a gyárban fogadni. tárolni és feldolgozni a hatalmas tömegű nyersanyagot.

A cukorgyári munkások több. mint száz szocialista brigádja' nagyszerű vállalásokat. lett. és részben már meg is valósított a kongresszusi munkaverseny most folyó második szakaszában.

A termelési értékel nőr”' az eredményi javító, több- termelésre és megtakarításokra telt vállalásaik értéke meghaladja a 4.6 millió: forintot.

E

gy sor eredmény, előbbre lépés bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban és iparban megértették, elfogadták a jelszót: cukrot, hazai termésből! De abhoz, hogy eljussunk a célhoz, megyénkben is nagyon sokaknak, nagyon sok még a tennivalójuk.

Pozsonyi Sándor

A m és a kemencék melegénél

Déltá.iban a művezető — a mozgásából ítélve „újonccal" a hála mögött tör előre az egymásra halmozott öntőformák keskeny utcáin. A serényen dolgozó nők és férfiak csak pillantást veinek a két emberre. Egy kis. — többnyire fiatal emberekből

— álló csoport azonban felfigyel rá.

— Új munkaerő? Bízza ránk!

— Fenét, csak eltévesztette a slrandbejáralot.

A művezető figyelmeztetően villantja rájuk széniét: jó. jó örülök, hogy van kedvelek tréfálkozni, de né lépjétek túl a határt. A harsány. a fémes csörrenéseket, a légkalapácsok zaján is áttörő hetyke, legén,yes hang elcsöndesedik. s utána talán a tréfás megjegyzés üdítő, hatására mintha a lömí- tők is fürgébben dolgoznának.

— Az elvtárs — mutatja be a művezető a jövevényt a Klai-brigád tagjainak — a sajtótól van. Arra kíváncsi, milyen a munka itt a melegben.

A verejtékben fürdő, izzadt, csapzott hajú öntök mar-mát- kacifántos megjegyzésre ragadnák magukat, de a jövevény megelőzi őket.

— Tudják, az öregek már nem szívesen jönnek ilyenkor a kohászatba, s engem, az ifjúság képviselőjét küldték.

— Ahogy látom — tnoso- lyodik el Fodor Gábor —. túl van a gyakornoki koron.

— Magukat se lehet öntő- bébinek nevezni.

— Nem. Régen volt már.

— emlékszik vissza Fodor

—. amikor a meleggel eljegyeztem magam. Először az üveggyárban dolgoztam. 1958-tól vagyok ill a diósgyőri acélöntődében. Az üveggyárban könnyebb volt a munka, nem is volt olyan meleg, de én itt jobban szeretek lenni. A kollektíva jó, s az ember látja. érzi. megtapinthatja. amit alkot.

A másik. Kovács István valamivel később kezdte a mesterségét. A nehéz munka mellett Bódvaszilasról bejárva naponta több mint íél- műszaknyi időt utazott. Most. hogy megnősült. Miskolcon lakik. De hát. albérletben .. . Keresetének egyharmadát ez nyeli el.

— A brigádunk havonta 250—300 tonna öntvényt készít. Ahogy dolgozik az ember. olyan az eredmény, a megbecsülés. Igaz. meleg van. nagv a hőség, de hát az embert hajtja a munka.

A két ember most a kész fél tormákat puszilja össze, készíti elő öntésre. Elmondják. hogv hev'ger'kct öntenek a gyárnak. Özdnak, a papírgyárnak. Az üreg talán félméternyi átmérőjű. Sápadt villanylámpa fénye mellett, bent. a levegőtlen helyen tisztítják a tormát. A tisztítás nyomán porfelhő kanyarog kifelé, az üregből s fenn. a csarnokban porfelhő ömlik át az el°ktro- acélmü öntőcsarnokából.

*

Erős zúgással dolgozik az 1. SM-kemence. A lángnvel- vek ki-kigyúlnak az ájtóha- sadékon, forrósíi.iák a pódium levegőjét. Es erősen füt a nap is.

Az olvasztár. Tirpák László a műszerház nyitott ajtajában, az alig érezhető léghuzat útjába állva hüsöl. A zömök, izmos ember homlokán. arcán verejtékerecskék fakadoznak, s izzadságesep- pek gyöngyöznek tüzégette mellén is.

— Nekünk a nap is és a kemence is tűt. De hát a munkát el kell végeznünk. Ilyenkor nehéz. Ha kinn a napon 30—35 fok van. akkor mi 75—80 tokos me'eggen dolgozunk. A mi kemencénk meg már ahogy öregszik, úgy engedi ál jobban a meleget.

Elmondhatná, hogy különösen nehéz öntéskor a csapóién,vilásnál dolgozó segéd munkája. Talán még melegebb van az öntőcsarnokban. Megdolgoznak a darusok, műszak végén néha úgy néznek ki. mintha páclében törődtek volna. De hát az olvasztár úgy véli. hogy elég körülnézni. A látványhoz nem kell magyarázat.

— Az A műszak vezetőjét keresem.

A XlV-es elektrokemence felé intenek. Most rakják be az anyagot. A hatalmas. 250—300 kilós „szivlapálon" tonnányi súlyú acéldarab. A nyugdijkorba hajló ember az olvasztárral, a segéddel együtt tolja befelé az anyagot. Végre benn van és billenhet a roppant nagy lapát.

— Kevés az ember — mondja Müller Elemér. — Igen megkínlódnak a melegben. Emberség kérdése a segítés. Közös ügy is. mert nem mindegy, hogy 10—15 perccel előbb, vagv később végzünk a rakodással. Nem

A Borsod megyei Gyógyszertári Központ laboratóriumában évente 5—600 ezer darab lázcsillapító gyermekkiípot állítanak elé. Egy ügyes ötlet nyomán az öntőformát átalakították és most egyetlen köny- nyü nyomással 150 darab készül. Az ötletes újítás eredményeként az eddigi 1 ezer helyett, most 1.» ezer darabot készíthetnek egy műszakban. Képünkön: Farkas Sándorné asszisztens már az új készüléken dolgozik. Fotó: Szabados György

polietilén a IVK-ból

A TVK-bgn befejeződtek a polietilén gyártásának in_ tenzifikálásával kapcsolatos kísérletek. A leninváro- si gyár mérnökei saját újításukkal és szabadalmukkal lehetővé tették, hogy a gyár — mindössze 130 millió forintos költséggel — huszonnégyezer tonnáról negyvenötezer tonnára növelje a termelését. A többlettermelés túlnyomó részét fóliának, mezőgazdasági és élelmezési csomagolóeszköznek dolgozzák fel.

A Tiszai Vegyikombinát szakemberei az ötödik ötéves terv időszakára újabb fejlesztést készítenék elő: a következő években hatvanhetvenezer tonnára akarják növelni az évi termelési szintet.

A S3 rus

Kertész

szakmunkások

Harminckilenc boldog dísznövény kert ész-tanuló vette ál „diplomáját” Miskolcon, a dísznövénykertész szakmunkásképző iskolában. A szakmunkásvizsgára bocsátott tanulók eredményesen szerepeltek a vizsgabizottság előtt, és hivatalosan is kertész szakmunkásokká váltak. A harminckilenc listai megyénkben marad, valameny- nyien a Miskolci Kertészeti Vállalat és a'Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat dolgozói lesznek.

szokatlan ez. Itt olyan a kollektíva, a szellem, hogy az acélgyártó, a műszakos üzemvezető is segédkezik a berakásnál.

ok

A délelőtti órákban még jó. kellemes a levegő, a nemesacél-hengermű hatalmas csarnokrendszerében. Délben és különösen a kora délutáni órákban azonban itt is elterpeszkedik a hőség.

— Sokszor összehasonlítjuk — magyarázza Virág Lajos hengerész —, hogy mennyivel. de mennyivel jobb itt dolgozni, mint a régi finomhengerműben. Ott a durvasoron dolgoztam. Rengeteget kellett emelni, kínlódni. A nehéz munkát a fojtott, rossz levegővel együtt otthagytuk, de hát a meleg az eljött velünk. Én az utol- : só hengerpárnál dolgozom. Ott is meleg van. de különösen nehéz a triónál dolgozóknak. ott eléri a hőség a 60—70 fokot. A munka megkívánja, hogy ott legyen az ember, vigyázza a gépek munkáját.

— A kánikulai meleget — mondja Szilágyi Miklós, a 3!) tagú brigád vezetője — még a gépek is megérzik. Valahogy ilyenkor lomhábban dolgoznak. Mégis, a Fazola-brigád minden tagja arra törekszik, hogy jó eredménnyel zárhassuk a félévet. A fiúk lendülettel, nagy szorgalommal dolgoznak. s ennek az eredménye nem maradhat el.

*

Ma az acél aranyat ér. Az acél-arany minden dekájában sok ezer kohász munkája — s különösen most. a nyári hőségben — a verejtéke is bemé van.

Csorba Barnabás

AZ ESZKÖZ, amelyről ő és a társai a nevüket kapták, 5—6 kilogramm súlyú, fémből készült „ütköző". De hívhatnánk akár féknek is. Hivatalos, vasutas nyelven sarunak nevezik. Akár az ember lábára az a bizonyos fából vagy bőrből készült, szíjjal erősíthető lábbeli, úgy illeszkedik ez is a vasúti kocsik forgó kerekeihez: szorosan, keményen. Segítségével a gyorsan gördülő kocsi „megszelídül".

— Sarufej. ütköző. csúszótalp. fogantyú és talpperem. Ebből az öt részből áll a mi „szerszámunk". — .magyarázza az 55 éves Du- naveczkí Pista bácsi a kézbevett eszközt. Az elmúlt 25 év alatt. — azóta van a vasútnál — gyakran használta. Se szeri, se száma azoknak a teherkocsiknak, amelyeket ő saruzott meg. Tíz évig mint sarus. most pedig, mint saru-elömunkás leliesit szolgálatot a miskolci rendezőpályaudvaron. Most nyolc ember tartozik a keze alá. valamennyien sarusok. A guritás sikere, biztonsága, az ö lelkiismeretes munkájukon; figyelmükön is múlik. A rendező óramüponlos szerkezetében nyolc fogaskerék a nyolc sarus. A kilencedik. a vezetőjük Duna- veczki Pista bácsi.

— A gurítódombról gyorsan lefelé száguldó kocsikat „megfogni", erős ütőtiés.koccanás nélkül, a már álló többi kocsihoz „ereszteni", ez a mi munkánk. Külső szemlélő számára egyszerűnek tűnik az egész, de aki csinálja, az érzi igazán, hogy mennyi gyakorlat, érzék kell hozzá. És figyelem — sorolja az „öreg".

A guritás megkezdésekor a guritásvezetö hangosbeszélőn közli az információt:

— A 16-ra négy Ky rakni) . . .

A l(i. VÁGÁNY mellett álló sarus ebből már tudja a teendőket. Itt „hosszú saru” szükséges. A négy rakott kocsi egyre gyorsabban jön. A tárul a sínen még előbbre rakja, jó néhány méterrel. Érzi mennyivel kell. A jó sarus nem hibázik. .A négy kocsi az „ütközőhöz" ér. Fület bántó csikorgás, a sínen tovarsúszik a saru. de a robogó kocsisor „megszelídül". Lassan, méltóságteljesen gördül tovább, oda a ■Ki. vágányon álló hosszú kocsisorhoz.

— Sokat változott az elmúlt évek folyamán a sa- rusélét. Ma már nincs gőzös. A villany es Diesel-gépekkel minden tolatásí munkát gyorsabban elvégzőnk. A távbeszélő-összeköttetés sok-sok kilométer gyaloglástól kímél még. Most csak egy gombnyomás és máris az. irányítóval, vagy a gun- tásvezfetővel beszélhetünk. Látja, ott a guritódomb aljában a vásánvféket? Amióta ez megvan, nem kell elősaruzást végezni.

— Ennek ellenére alig látni fiatalt... — kockáztatóin meg az ellenvetést. Pista bácsi rábólint.

— Valóban. Sarusnak csak elvétve jön fiatal. Ha jön is, előbb-utóbb odébb áll. Most. nemrégen volt, egy fiatal beosztottam. Jól dolgozott, de egyik napról a másikra leszámolt.. Az okát én a szolgálatban látom. Itt. jönni kell éjszaka, ünnepnap, mindig. Ez pedig nem vonzza a mai fiatalt.

Pista bácsi jön . . . Huszonöt éve mindig, mindennap. amikor csak a szolgálat kívánja. Csobairól. —olt lakik — hozza-viszi a busz és a vonat. Két órával a szolgálat kezdete előtt már el kell indulnia. És amikor a 12 'óra letelik, akkor is ennyivel később ér haza. Neki a szolgálat utazással együtt csaknem 16 óra,

— Ha éjszakáról megyek haza három-négy órát pihenek. Utána vár a háztáji. Van kertem, szőlőm, ott dolgozgatok. Szerencsére szeretem csinálni. Még tizenhárom hónapom van a nyugdíjig. utána csak a földművelésnek élek . . .

Hirtelen újra a mai „igazi" munkájáról kezd beszélni.

— Nem rossz munka ez. csak szeresse az ember. Nyáron könnyebb, ilyenkor az éjszakai szolgálat is rövi- riebbnek tűnik. Télen viszont nagyon nehéz. Az tényleg férfias helytállást kíván. Állandóan kint lenni a szabadban. a hideg, a köd alaposan próbára teszi az embert. A guritás akkor sem állhat meg. Ilyenkor kell igazán a rutin és az éberség.

A lábát mutatja. Bizony, a sok gyaloglástól alaposan megdagadt.

— De én mégsem mentem betegre vele soha...

AMIKOR elbúcsúzik, sokáig nézek utána. Fekete színű atlétatrikót visel. A négerbarnára sült bőrét sok strandrajáró megirigyelhetne.

Hajún Imre