Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 2

1975. május 3., szómba!

Ózd. Húszezres tömeg köszöntötte felvonulással a munka ünnepét. A város dolgozói Ózd új szocialista jellegű lakónegyedében, a Kun Béla Művelődési Ház előtti téren felállított dísztribün előtt haladtak el, majd a stadionba kanyarodtak.

A felvonulást az úttörők és a KISZ-fiatalok díszszázada nyitotta meg, a város üzemeinek sorát pedig az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói vezették. A gyár közel 14 ezres kollektíváját külön köszöntötték abból az alkalomból, hogy a kongresszusi munkaversenyben elért nagyszerű eredményük jutalmául , május elseje előestéjén vehették át a kongresszusi zászlót és a jelenlegi tervidőszakban negyedszer a Kiváló Vállalat kitüntetést.

A stadionban Kecskés István, az ÓKÜ nagyüzemi pártbizottságának titkára köszöntötte a felvonulókat. Délután a szocialista brigádok nagyobbrészt közös programokat szerveztek, sokan felkeresték a város környéki kirándulóhelyeket.

*

Leninváros. Az ifjúsági parkot már kora délelőtt benépesítették a város és a környező községek lakói. Számos üzem, vállalat dolgozói, szocialista brigádok kollektíván vettek részt a majálison. Az ifjúsági parkban felállított szabadtéri színpadon a Derkovits Gyula Művelődési Központ öntevékeny művészeti csoportjai, az általános és középiskolák diákjai kultúrműsorral szórakoztatták a dolgozóik ezreit. Az ünnepi program az esti órákban utcabállal ért véget.

*

Mezőkövesd. A város legnagyobb közös gazdasága; a Kossuth Termelőszövetkezet a Művelődési Központban tartott ünnepi megemlékezést. Itt adták át a termelőszövetkezet Teleki Blanka

szocialista brigádjának a megyei pártbizottság . kongresszusi oklevelét, amelyet a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben elért kimagasló eredményéért kapott. A kongresszusi oklevelet Dudla József, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyújtotta át a brigádnak.

*

Mezőcsát. Mintegy négyezren vonultak fel, majd a sportpályán megrendezett nagygyűlésen Gulyás Sándor, a járási NEB elnöke mondott beszédet.' Nemesbikken —, ahová Hejőbába, Hejő- papi dolgozói is eljöttek — dr. Greiz László, a járási hivatal elnöke köszöntötte az ünneplőket. Tiszapalko- nyán szocialista brigádok találkoztak, Ernődön, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének egykori főhadiszállásán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg.

*

Mezőkeresztes. Itt rendezték meg a mezőkövesdi járási központi ünnepséget. A nagyközség dolgozóinak felvonulása után a Népkertben nagygyűlést tartottak, ahol Maicó József, a Mezőkövesdi járási Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Az Aranykalász Tsz lovasiskolája nagy sikerű bemutatót tartott.

*

Sátoraljaújhely. A legeredetibb látványosságban minden bizonnyal Sátoraljaújhely lakosságának volt része május előestéjén és a munka ünnepnapján. Az ünnepi rendezvénysorozathoz ikapcsolódott ugyanis a II. észak-magyarországi gyer- mektáncfesztivál, nyolc jó hírű együttes részvételével. Országos jellegűvé tette a bemutatót a nevezetes Kalocsa gyermektáncegyüttes vendégszereplése. Az ünnepi

felvonulás után a Kazinczy Ferenc Általános Iskola udvarán nagygyűlés következett, amelyen dr. Bartha István, a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet.

Az újhelyi járás központi ünnepségét a Hegyköz szívében. Pálházán rendezték meg, Vnunkás—paraszt találkozó keretében. A nagygyűlésen dr. Németh Pál, a járási pártbizottság első titkára tartott ünnepi megemlékezést, i

*

Sárospatak. A Bodrog parti városban, ezrek sereglet- tek az utcára az ünnep délelőttjén. Külön helyi. ünnepnek számított, hogy a felvonulással avatta fel a lakosság a teljesen korszerűsített főutcát. A felvonulás tanúsította: milyen gyors

iramban növekednek a város új ipari üzemei, menynyire fejlődnek a tágas határ termelőszövetkézetei, s hogy Patak azért megmaradt a diákok kedves városának is. Az iskolakert új lombú fái alatt rendezett nagygyűlésen Koszorús Ferenc, az MSZMP KB munkatársa mondott ünnepi beszédet.

*

Encs. A járási székhelyen rendezett felvonuláson a környező községek lakói közül is sokan részt veitek. Az ünnepségen Nagy Zoltán, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet. Göncön, Szikszón ugyancsak felvonulással köszöntötték május elsejét, a járás néhány községében több falu lakói is összegyűltek az ünnepre.

*

Szerencs. Az ünnepet megelőző napon játszóteret avattak. melvnek elkészültét a lakók 600 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették. A felvonuláson mintegy tízezerén vettek

részt, majd az ezt követő ünnepségen dr. Juhász György, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott beszédet. Tokajban ugyancsak felvonulást rendeztek és az ünnep alkalmából adták át a 24 lakásos, új szövetkezeti lakótömböt.

*

Edelóny. Mintegy 8000 ember vonult fel, akiket dr. Sándor Dezső, Edelény nagyközség tanácselnöke köszöntött. A főként bányászok lakta nagyközség fejlődését híven tükröző felvonulás résztvevői most is a kastélykertben ünnepeltek, ahol árnyékot adott már az évszázados fa is, melyet nemrégiben éppen a bányászok óvtak meg a pusztulástól. A járás valamennyi községében szintén megünnepelték május elsejét.

*

Sajóbábony. A délelőtti tin néni nagygyűlésen Juza Károly, az ÉMV igazgatója méltatta a gyár kollektívájának múlt évi eredményeit, s azokat a sikereket, amelyekkel kiérdemelték a VDSZ és a Nehézipari Minisztérium dicsérő oklevelét. Itt adták át a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét a gyár B-üzemi Május 1. szocialista brigádjának. A kitüntető oklevelet Bialis József, a járási pártbizottság első titkára adta át Vaszil Tibornénak, a brigád vezetőjének. Ugyancsak az ünnepségen vette át Juza Károly igazgató a vállalat egész kollektívájának szóló elismerést, a VDSZ és a NIM dicsérő oklevelét Ez alkalomból dr. Odor Géza, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese gratulált az EMV vezetőinek és kollektívájának, a szocialista brigádok tagjainak.

II CT I tmBpotttikat 11L i 1 iHs&Tefogiató

Hatalmas, színes, politikus és lelkes! •— így jellemezte Kádár János negyedmillió dolgozó május 1-i budapesti felvonulását. És azt hiszem, ha más-más arányokban is, ugyanez állapítható meg az összes többi ünnepségről is, amiről — e sorok írójához hasonlóan — a televízió csütörtök esti híradóiból is any- nyian meggyőződhettek. Az ünnepségek, természetesed, elsősorban a 30 éves jubileum jegyében folytak. Ami nem zárta ki, hogy itt-ott ezen a napon tegyék fel a koronát valami kiemelkedően fontos munkára, mint például Salgótarjánban, ahol az eredetileg tervezett terminus „félidejére" sikerült tető alá hozniuk az üveggyár hatalmas új olvasztó- kemencéjét, s ezzel megkétszerezni az üzem termelését.

Az ünnep alkalmából

egyébként Gáspár Sándor mondott rádió- és tévébeszédet a párt Központi Bizottsága és szakszervezetek nevében. Egyetlen mondatát idézem: „Nem látványos

megnyilvánulásokra, látszateredményekre, hanem szívós és, fegyelmezett munkával elérhető, tartós eredményekre van szükségünk.” Ilyeneket jutalmaznak a kongresz- szusi zászlók, amelyek a héten sorra jogos tulajdonosaik birtokába kerültek.

Ezekben a napokban újabb rendelkezés született a raun- káslakás-építkezések támogatására, tervpályázatot hirdettek gazdaságosan kialakítható, kellemes megjelenésű, újfajta lakóházak alkotására, és — ami már tény — a jövő hónapban esedékes próbatermelésére készül az ország tizedik házgyára, Kecskeméten.

A gyors városiasodás és az ezzel párhuzamosan fejlődő közlekedés, automobilizmus azonban „sok álodzatot követel”, legalábbis gyakran fogalmazunk így a baleseteket említvén. A Közlekedésbiztonsági Tanács sajtótájékoztatóján nem így fogalmaztak amikor a közúti balesetek növekvő számait és jellemzőit ismertették, hiszen nem kell és nem is lehet belenyugodni a balesetek folytonos növekedésébe. Az országos átlagnál is nagyobb mértékű a baleseti hányad Bács-ICiskun, Győr- Sopron, Zala, Vas, Borsod és Komárom megyében. Ilyen a tavalyi mérleg. És idén, az első negyedévben, országosan újabb 7,8 százalékkal nőtt a balesetek száma, ezen belül a halálos baleseteké 24 százalékkal! Ehhez bem kell kommentár — szokták volt ugyancsak mondani effajta adatok hallatán. Ellenkezőleg! Kell hozzá magyarázat, mégpedig tárgyilagos, de szigorú és végre több komolyság és felelősség.

Ezután pedig evezzünk derűsebb vizekre. Május van: megkezdődött a balatoni előszezon, sorra nyitnak a szállodák, üdülők (bár az időjárás, sajnos, ezt még nem mindig veszi figyelembe). És miután vetélkedőben nincs hiány, hírt adhatunk a magyar fodrászbajnokság küzdelmeiről is, amelynek keretében kétszáznál is több fodrász és kozmetikus mérte össze tudását Szombathelyen. Nem babra ment a játék: a legjobbak képviselik majd színeinket az ősszel Szolnokon esedékes nemzetközi bajnokságon.

S hogy más sportról is szó essék: a tömeges testnevelésről tárgyalt a SZOT elnöksége, különös tekintettel a sportegyesülettel nem rendelkező vállalatok dolgozóira. A megoldás: közösen építendő játékterek, kispályák. A SZOT különben ez évi díjait is kiosztotta a héten; s a napokban osztották ki a „Szép magyar beszéd” díjait is, amelyekért nem kevesebb, mint 12 ezer közép- iskolás versengett.

B. J.

et

A győzelem gyökerei és wirág&iS (éU.)

Egy emberpár életútja

A nő, Szofija Leonardovna Tidman az orvostudományok doktora, a Lenin-rend tulajdonosa, már két éve nyugdíjas. A férfi, Szergej Arono- vics Kazmin, a Vörös Október gyár főmérnökeként került nyugdíjba. Volgográd- ban élnek és még most is sok társadalmi elfoglaltságot vállalnak magukra. Ennek az emberpárnak nem mindennapi életútja van, az útnak olyan szakasza is, amely az élet és a halál mezsgyéjén vezetett. Szofija Leonardovna Moszkvában született és miután egyetemi .tanulmányait befejezte, lepratelepre kérte magát. Szergej Aronovics szibirjak, vagyis szibériai származású és miután elvégezte a politechnikai főiskolát, a Sarkkörön túl egy város építésének nehéz munkájában vett részt. 1938-ban kerültek mindketten Volgog- rádba, Szofija Leonardovna a klinikára, ahol sebész lett, Szergej Aronovics pedig a Vörös Október gyárba, ahol mérnökként dolgozott. Ekkor ismerkedtek meg, házasodtak össze.

Lakásukon fogadtak, igazi orosz vendégszeretettel és vendéglátással. Sokáig érintetlen volt a gazdagon és szépen megterített asztal, hiszen életútjuk legnehezebb időszakáról folyt a szó. A háború kitörését követő napon kellett volna Szofija Leo- nardovnának Leningrádba utaznia, hogy megvédje disz- szertációját. Nem mehetett. Nem a klinikára ment, hanem az 1584-es számú eva- kuációs kórházba, és katonaorvosnak jelentkezett. Amikor 1942-ben ideért a front, ez az intézmény átalakult tábori- kórházzá. Szergej Aronovics, a Vörös Október gyár szállítási vezetője lett. Amikor 1942. augusztus 23-án a gyárat lebombázták, neki is Cseljabjinszkba kellett volna evakuálnia, de megbetegedett és így nem mehetett.

— A sztálingrádi csata legkritikusabb napjaiban — mondotta az orvosnő — rengeteg súlyos sebesültünk volt. Ezeket kellett állandó tüzér-1 ségi tűzben, bombázások közepette a Volgán túlra szállítani. A férjem, miután itt maradt, ' önkéntesként beállt ezt a munkát segíteni.

— Tudomásom szerint — emlékezik Szofija Leonardovna — ez volt az egyetlen kórház, amely nem ment át a Volgán túlra. Rengeteg sebesültet kellett a harc idején ellátni. Nem volt egyszerű a munkánk, hiszen nekem, mint sebész-főorvosnak a bombázás és a tüzérségi tűz ideje alatt is operálnom kellett, meg kellett mentenem az emberek életét. Tudja, hogy milyen volt a mi munkánk? Emlékszem, egyszer bombázás közben súlyos hassebet operáltam, amelyet nem lehetett abbahagyni, Életveszedelembe került az életet mentő orvos is. Amikor az operációt normálisan befejeztem, a sebesült katonát elvitték. Néhány perc múlva a szomszédban bomba oltotta ki az altatásból soha nem ébredő katona életét... De mi a legnehezebb körülmények között is folytattuk a munkát, hiszen a legdrágábbról, emberéletről volt szó.

Kevés emberpárnak adatott meg, nekik igen, hogy akkor, életútjuk legnehezebb időszakában, mindvégig együtt lehettek. Még akkor is, ha útjuknak ez a szakasza akkor az/élet és a halál mezsgyéjén vezetett. A sikeres ellentámadás, a 6. német hadsereg Sztálingrádnál való megsemmisítése után a

■,y- .-i í : ,,

tábori kórház követte nyugatra a frontot. Szófia Leonardovna sebész-főorvosként, Szergej Aronovics Kazmin pedig, mint a kórház műszaki vezetője. Így jutottak el harcolva, gyógyítva Magyar- országra. Hosszabb időt töltöttek Kiskőrösön, voltak Várpalotán, Pécsett, Pápán, Baján, Budapesten, a győzelmet pedig Székesfehérváron ünnepelték közösen a magyarokkal. Szofija Leonardovna átvezetett a másik szobába. Az egyik asztalon egy csillárra való kristályüveg-füg- gőre mutatott:

— A romokban heverő budai várból való. Amikor a nagy csillár leesett a földre, ez a függője nem sérült meg. Fölvettem, megőriztem és a hazafelé tartó hosszú úton is magammal hoztam, mint magyarországi háborús emléket és így is őrzöm. A nehéz időszak ellenére elmondhatom, hogy nagyon jó volt a kapcsolatunk mindenütt a lakossággal, nem egyszer igénybe vették tábori kórházunkat és volt eset, amikor orvos hiányában nekem kellett egy szülést levezetni. Székesfehérváron töltöttük el a legtöbb időt és még mindig emlékszem az önök specialitására, a paprikás csirkének az ízére, melyet búcsúzáskor magyar házigazdáink készítettek számunkra.

Aztán előkerül a napló, amelyet az orvosnő vezetett, végig a hadak útján és amelyben a különféle magyar népviseletek is le vannak rajzolva, hiszen Szofija Leonardovna másik nagy szerelme az orvostudományon kívül, a rajzolás, a festés.

— 1945 nyarán indultunk el vissza Székesfehérvárról — mondotta Szergej Aronovics. — 1946 áprilisában tértünk meg a romokban heverő Sztálingrádba. Mindketten leszereltünk, és nekiálltunk háborús sebeket gyógyítani. Minden sebet...

Miután Szofija Leonardovna disszertációja annak idején az ostromban elégett, újabb disszertációt írt, amit meg is védett. Szergej Aronovics törzshelyére, a Vörös Október gyárba tért vissza, amelyet akkorra már nagyjából újjáépítették, és már folyt a normális termelő- munka. Harminchárom esztendő után innen ment nyugdíjba.

A késő délutánba nyúló

szombati beszélgetés és orosz vendéglátás után a szálloda felé haladva a híres Pavlov- ház előtt mentem el, amelyet egy maroknyi hős annak idején 58 napig tartott. A ház azelőtt is lakóház volt, most is így szolgál. Udvarán gyerekek játszottak. A város legmagasabb pontján, az egykori Mamaj tatárvezérről elnevezett Mamajev kurgá- non, amely az ostrom idején oly sok szovjet katona vérét követelte, ott magasodik a monumentális, 86 méter magas emlékmű női főalakja. Friss házasok érkeznek gépkocsival. A fiatalasszony hófehérben, a fiatal férj feketében. Csak a virágcsokor vörös, amellyel az elesett hősök emlékművéhez zarándokolnak. Mert ez szerte a Szovjetunióban így szokás. A házasságkötés után a fiatal párok első útja mindenütt az elesett hősök emlékművéhez vezet...

Bent. a város szívében, közel a főpályaudvarhoz, Sztálingrád védelmi múzeumában még mindig sok a látogató. Ismerkednek és csodálják a fiatal szovjet köztársaság Cáricinjának hős cselekedeteit, a sztálingrádi csata kiállított emlékeit. Kint, az utcán teljes pompájában és szinte nyári melegében zajlik a szombat esti élet. Egy rozsdás, golyóktól, és szilánkoktól sérült régi villanyoszlopot látok. Rá van írva, hogy a múzeum tulajdona. Szerény kis emlékműve ez a világtörténelem egyik legnagyobb csatájának. De nerpcsak emlékmű. Mert az utca ,túlsó oldalán levő íjj társával még most is szolgái. A kettőjük között kifüggesztett vezetéken működni kezdenek a forgalmat szabályozó jelzőlámpák.

Oravcc János (Folytatjuk)

A kép Székesfehérvárott készült, 1945. május 9-én, a győzelem napján. A szovjet katonák és a magyar lakosság együtt ünnepelt. A katonák között középen virágcsokorral Szofija Leonardovna Tidman orvosnő, aki rendelkezésemre bocsátotta a képet

Ilf iiiepÉei isiéi fiola, községeiben