Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

1975. május 27., kedd ÉSZAK - WA<5Y ARORSZÄG 3 Igény és feladat r EsszerUeei takarékoskodni! A nép jelöltjei .......a negyedik öícves lerv utolsó evében a népgazdasági e gyensúly biztosítása végett az a legfontosabb feladatunk, bogy a terv sikeres befejezésén munkálkodjunk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetői, hogy a még hátralevő hóna­pokban a termelőmunkában, a gazdálkodásban mindenki, vezető és beosztott egyaránt tudása legjavával járuljon hoz­zá az 1975. évi feladatok megvalósításához.” (Az MSZMP KB XI. kongresszusán elhangzott beszámolóból.) A kongresszuson megfo­galmazott e konkrét tenniva­ló világosan és egyértelműen megköveteli azt, amit a múlt héten megtartott megyei gaz­dasági aktíván elhangzott be­számoló és a vitában részt vevők megfogalmaztak: a let­teké legyen a szó. A megyei feladatokra utalva, Kovács Zoltán, a D1GÉP termelési igazgatója, ahogy mondani szokás, sarkosan öntve for­mába mondandóját, azt hang­súlyozta: önigazolások helyett a gyakorlati mun­kákra fordítsuk erőnket és figyelmünket. S ezt tegyük fegyelmezetten, mert jól vég­zett munka nincs fegyelem nélkül.” Fegyelmezetten, okosan, ésszerűen ... Éneikül nincs előrehaladás, nincs produk­tum. Pedig, ha valaha szük­ség volt az erők és lehetősé­gek koncentrációjára, akkor most erre van szükség. Nem titok: IV. ötéves tervünk utolsó esztendejében nehéz feladatok megoldását kell el­végezni Borsodban is. Az is igaz viszont: ha 'erőinket jobban összefogjuk, tudato­sabban összpontosítjuk a leg­fontosabb célokra, akkor ké­pesek leszünk töretlenül folytatni eddigi munkánkat. A megyei gazdasági aktíván elhangzottak is ezt igazolják, erre ösztönzött minden szó, az aktíva egész munkája és mondanivalója. A legfontosabb célokra összpontosítani olyan igény, aminek teljesítése a munka­helyeken, a mindennapi mun­kában dől el. S hogy hol, mi­képpen alakul a mérleg, an­nak összegezéséhez — min­den tekintetben — már most szükséges megtenni az első és határozott lépéseket. Határozott cselekvésre van szükség a takarékosságban is. Méghozzá úgy, hogy az ésszerű és gazdaságos legyen, vegye figyelembe a távlati célokat, ne csak a mának hozzon hasznot, hanem hosz- szabb távon is eredményes és előremutató legyen. A minden áron való takarékos­ság ugyanis öncélú tevékeny­séggé fajul, látszateredmé­nyeket: hoz, többet, árt, mint használ. Ahhoz, hogy ezt dif­ferenciált módon ítéljék meg mindenütt, s eszerint nyúl­janak a zsebükbe a gyárak­ban és mezőgazdasági üze- rnekben, de a legkisebb mun­kahelyen is, mindenütt más és más ismérvek és igények alapján határozhatnak. Nem a DIGÉP hibája például, hogy van egy hétmillió fo­rint értékű berendezésük, de nincs hozzá egy 170 ezer fo­rintért megvásárolható mo­tor. Minden perc, ami emi­att kiesik a termelésből, nagy veszteség, amit meg lehetne akadályozni, ha kapnának ilyen motort. S aki szállít­hatná ezt a gépet, sok vesz­teséget akadályozhatna meg, ha gyorsan cselekedne. Ott ezzel takarékoskodnának — a népgazdaság javára. A takarékossági feladatok végrehajtásában különleges szerepe van az importanya­gokkal való helyes gazdál­kodásnak. E tekintetben a követelmények szigorúak, s jogosan azok. De, ahol meg­alapozottak az igények, ott pazarlás lenne egy tollvo­nással áthúzni a terveket és a számításokat. Az Ózdi«Ko­hászati Üzemekben például a csapolónyílást nyitó gép kevés, ennek beszerzése le­állt. A termelés viszont ■— az ózdiak hírnevéhez méltó­an — erőteljes ütemben ha­lad. Mégpedig úgy, hogy 7— 8 embert kel] e nehéz, nagy szakértelmet és rutint köve­telő munkába állítani, olya­nokat, akiket másutt — eset­leg — optimálisabb feltéte­lek és eredmények mellett tudnának alkalmazni. Ahhoz, hogy ez a probléma megol­dódjék. a gyár önmaga ke­vés. Magasabb szintű dön­tésre van szükség ahhoz, hogy e berendezéseket meg­vásárolhassák; valutáért; | Az ózdiak remélik, hogy i mielőbb dűlőre jut ez az ügy j és megoldódik egyik legna- gyobb gondjuk. Egynéhány j ilyen jellegű gond közül az' egyik. Mert szorgalmazzák j azt is, hogy az öntödéhez megkapják a klimatizáló be­rendezést, amely elengedhe­tetlen műszaki feliétele a munkának. Természetesen nem mindig és mindenütt ilyenek a gon­dok. S ami lényeges: az üze­mekben és gyárakban általá­ban saját erőforrásaikra is •nagy figyelmet fordítanak. Az egész kollektíva összefo­gására. tudására, tapasztala­taira és javaslataira apellál­nak. S hogy milyen mérhe­tetlen erőforrás ez a fajta igény, azt jól példázza — többek között — az ongai csavargyár módszere. Teszt­lapokon kértek véleményt a dolgozóktól arra vonatkozó­an, ki mit tenne a takarékos­ság érdekében. Olyan hiba­forrásokra és takarékossági lehetőségekre tapintónak rá, amiről az igazgató azt mond­ta: — Jó 5 évre feladták szá­munkra a leckét, ftasonló módon kértek véleményt a drótgyárban is, ahol mintegy 800 javaslatot tettek, mind- mind olyat, ami „sok pénzt hoz a konyhára”, ha azokat megvalósítják. De másütt is tervek, elképzelések szület­nek, nagy értékű vállalások fogalmazódnak meg a taka­rékosság jegyében. A Lenin Kohászati Művek erre az esztendőre 165 millió forint értékű megtakarítást vállalt, amiből az év első három hó­napjában 59 millió forintot már teljesítettek is. A takarékosság az egyik fontos feltétele annak, hogy hozzáfoghassunk újabb, im­már V. ötéves tervünkhöz, amelynek végrehajtásában nagy felelőssége és szerepe van Borsodnak, megyénk üzemeinek, személy szerint is mindenkinek. Ez a tudat csendült ki a megyei gazda­sági aktíván elhangzott min­den szóból, a tanácskozás egész munkájából. T. F. A kongresszusi zászlóval kitüntetett Borsodi Szénbá­nyák Vállalat húszezres kol­lektívájára az idén is nagy . feladatok várnak. Most, a I kongresszusi, felszabadulási munkaverseny második sza­kaszában a magas kitünte­téshez méltóan dolgoznak. A termelési tervük mavadékta- lan teljesítésén túl nagy gon­dot fordítanak a gazdaságos­ságra. Minden területen igyekeznek takarékoskodni az idővel, az anyaggal, az energiával. Különösen sokat tesznek a nagy. tömegterme­lő munkahelyek frontbrigád­jai. de az új szünteleneket, szénmezőket feltáró elővájó i kollektívák is. Sok feladat hárul a gépeket, berendező- j seket üzemben tartó és javí­tó iparosokra, a szállítás dol­gozóira és a minőség őreire, a laboratóriumi alkalmazot­takra is. Első képünk a Feketevöl­gyi II-cs aknában készült, Dusza István vájár látható munka közben. Második képünk a közpon­ti szénosztályozó laborató­riumában Trencsényi István- né vegyésztechnikust ábrá­zolja, a szén éghető kéntar­talmának meghatározása köz­ben. Harmadik képünkön Dró­tár János és Szesze József villanyszerelők láthatók, a Szuhavölgyi Bányaüzem föld alatti műhelyében. / i Diósgyőr! Gépgyár múl Máklgép szállításai! a Szsvietuiióba Kozák Vet er felv. Dojcsák János vezérigaz­gató vezetésével delegáció utazott a Szovjetunióba, az 3 976. évi magánjogi szerző­dések megkötésére. Murányi Gyula kereskedelmi igazga­tó és Bőrűek Gyula műsza­ki vezető rpelleit a TECH- NOIMPEX ' képviselői is részt vettek a TECHNO- PROMIMPOHT, METALL­URGIMPORT és SZTAN- KOIMPORT külkereskedel­mi vállalatokkal, valamint az Elektrotechnikai Minisz­tériummal folytatott tárgya­lásokon. A Diósgyőri Gépgyár a szovjet, felhasználókkal mű­szaki-tudományos együttmű­ködés keretében fejlesztette ki a korszerű kábelipari gépeket. A szállított gépek mennyisége évről évre dina­mikusan növekedett. Az 1976-ban szállítandó kábel­ipari gépekre most aláírt szerződések értéké 10,5 mil­lió rubel. Fofgacsmentes alakítógépekből — több mint félmillió forint értékben szállítanak , ellenütős kala­pácsokat és élhajlílókat a Szovjetunióba. A szovjet rendelések megfelelő széria­nagyságot és ezen kérésziül gazdaságosabb gyártást, biz­tosítanak. Az 500 darabos DKX—1. C típusú szigetelőgépből a MOSZKÁBEL gyár 168 gé­pet kapott. Az egy üzembe telepített, impozáns látványt nyújtó gépek üzembe állí­tása most fejeződött be. Az üzembe állítás időszaka alatt a dolgozók megszerették a gépeket és jó munkaered­ményeket értek el. A diósgyőri gépeken ki­váló teljesítményt, nyújtó 11 szovjet dolgozót az .(izem­ben rendezett röpgyűlésen Dojcsák János vezérigazgató elvtárs dicsérő oklevéllel tüntette ki. A két vállalat közötti együttműködés 10 éves évfordulójának emlé­kére a Diósgyőri Gépgyár törzsgárdajelvény és emlék­lap átadásával tiszteletbeli dolgozójává fogadta Bankov vezérigazgató, R ogyin fő­mérnök és Lakernyik fő- mérnökheiyettes elvlársakat. Az együttműködés folyta­tódik. Újabb gépek konst­rukciójának és prototípusá­nak közös vizsgálatával ha­marosan megvalósul, hogy a távközlési kábeleket tel­jes mértékben diósgyőri gé­peken gyártják az elemi száltól az érnégyesek kábel­lé sodrásáig. Ez a mindennapi, egyre mélyülő együttműködés az alapja a Diósgyőri Gépgyár gyártmányai iránt megnöve- kedett érdeklődésnek, ame­lyet világosan mutat a most aláírt szerződések magas értéke. A 7. elmúlt napokban vá­rosokban, üzemekben, fal­vakban lezajlottak az or- szággyűlési képviselő jelölé­sek. Egy-egy jelölő gyűlésen több százan vettek részt, és mondták el véleményüket a Hazafias Népfront jelöltjei­vel kapcsolatosan. A nép­front személyi ajánlásai, ja­vaslatai szinte mindenütt teljes mértékben egyetértés­re találtak, a választópolgá­rok körében, s így a jelö­lő gyűlések a közösségek akaratának, elkép zelései nek megfelelően alakultak. Egye­sekben talán felvetődik a kérdés, honnan van, honnan ered ez a nagy összhang, miből fakad ez az egyetér­tés. Kétségtelen, nem abból, hogy a népfront egyik kép­viselője csak úgy, spontán, a jelölő gyűlésen — úgy­mond — „bedob” egy nevet, és mint aki jól végezte dol­gát, a többit, tehát a dön­tést a jelenlevőkre bízza. Szó sincs erről. Nem a vé­letlenek játéka ez. A mi társadalmunk, a szocialista társadalom nem a spontane­itások, nem a véletlen tör­ténések társadalma. Minden javaslatot, minden ajánlást és döntést alapos, széles kö­rű vizsgálódás, közvéle­mény-kutatás, információ­szerzés előz meg. így tör­tént ez most is az elmúlt hetekben és hónapokban. Pártszerveink, népfront- bizottságaink és más társa­dalmi és tömegszerveink városon és falun pártunk XI. kongresszusa nyomán széles körű alkotó eszmecse­rét bontakoztattak ki. Es mindez egybeesett az or­szággyűlési választásokra történő készülődés időszaká­val. Így aztán mindenkinek módja nyílt széles körű tá­jékozódásra, véleménymon­dásra, párbeszédre, vitára. Az eredmények, gondok, problémák, feladatok szám­bavétele során a nagy egé­szen belül n saemélyi, em­beri és egyéni tettek, cse­lekedetek és tulajdonságok is felszínre kerültek. És így népírontbizottságaink a je­lölő gyűlésekre már több szervezet, közösség és mun­káskollektíva véleményét terjeszthették elő. És a sze­mélyi javaslatok nagyon he­lyesen, így váltak egyértel­mű. megalapozott, kollektív ajánlásokká. Talán ebből is fakadt, hogy a jelölő gyűlések me­leg hangulatú, családias ün­nepségekké váltak. Hiszen a jelölök és jelöltek jól isme­rik egymást. És az ismeret­ség, a közelség, a barátság azonnal feloldja a merevsé­get, a protokollérzéseket, közvetlenné, oldotta teszi -az eseményt. Képviselőjelöltje­ink nagy része ott él. dol­gozik. ahol jelölték. Máso­kat viszont országos, vagy megyei, évtizedes közéleti szerepléseik alapján ismer­nek, őket ezért fogadták is­merősként. barátsággal és megbecsüléssel. így aztán a legtöbb helyen még a bemu­tatkozásra sem volt szükség. Az egyik jelölő gyűlésen, amikor az előadó a jelölt ér­demeit méltatta, egy öreg parasztember így szólt köz­be: „Ismerjük mi jól, nem kell nekünk bemutatni a Ferit. Hiszen közöttünk nőtt fel. itt vált emberré ezen a tájon, ebben a faluban. Tu­dunk mi róla olyat is, amit talán sem a járásnál, sem a megyénél nem tudnak róla, mert világéletében szerény volt, soha nem dicsekedett, nem hivalkodott. Rendes ember. büszkék vagyunk rája, biztosak vagyunk ben­ne, hogy nem vallunk vele szégyent. Ha gondjai lesz­nek, mellette leszünk és se­gítjük”. Egy asszonyt sommásan így jellemzett egy jelöltje: „Rendes, tisztességes asz- szony, mindig segített, min­denkinek, figyelmes, udva­rias, soha nem lehet meg­előzni a köszönésben”. Mély­ségesen egyszerű, keresetlen, mesterkéletlen szavak ezek és mégis egyértelmű emberi értékítéletek. A felszólalá­sok, ha szabad azt monda­ni, kortesbeszédek, szinte mindenütt mentesek voltak a szóvirágoktól, a magas fokú dicsérő jelzőktől. És igv váltak természetessé a je­lölő gyűlések. Többet ér egy szívből fakadó őszinte mon­dat, vagy félmondat, akár egy jelző is, mint mester­kélten szóvirágokkal meg­tűzdelt félórás beszéd. A bírálatoktól, kritikai megjegyzésektől sem voltak mentesek a jelölő gyűlések. Gondokról, problémákról, megoldandó feladatokról is beszéltek a résztvevők. De ezekről is emberien, mér­téktartóan, a lehetőségeket, szem előtt tartva: nem kö­vetelőzve, nem a fellegek­ben járva. Nagyon helyesen fogalmazott egy felszólaló, amikor a tennivalókról esett szó. így beszélt: „A jövő­ben mindannyiunknak job­ban kell dolgoznunk, a munkát jobban kell szervez­ni, ha a növekvő igényéket. és kívánalmakat ki akarjuk elégíteni. Mindenkinek töb­bet kell tennie a maga posztján. Nem elég csak kérni, cselekedni' is kell, és mindig többet és jobbat! Ha rosszul, fegyelmezetlenül dolgozunk, száz képviselő sem oldja meg gondunkat”. Igen! Reálisan csakis így lehet gondolkodni. Minden jólét alapja a munka. Par­lamenti képviselőinket nem elég csak jelölni, nem elég csak megválasztani. Min­dennapi tevékenységükben támogatni, segíteni kell Őket. Mert választókerüle­tünkben egyénileg és együt­tesen a megyében, az or­szágban. csak így. és csakis így tudnak megbízatásaik­nak eleget, tenni. Most. az elkövetkezendő napokban, amikor jelöltjeink különbö­ző szinteken, nagygyűlése­ken. rétegtalálkozókon be­szélgetnek jelöltjeikkel, vá­lasztóikkal, ezekről a prob­lémákról és gondokról kell a legtöbb szót ejteni. Az egységes cselekvésről, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, és mindar­ról, ami előreviszi ügyün­ket. az egész társadalom ügyét. Új egészségügyi lélesítméoyek Az idén minden eddiginél nagyobb összeget — csak­nem 2 milliárd forintot — fordítanak kórházak, rende­lőintézetek. bölcsődék, kör­zeti orvosi rendelők építé­sére. A teryezett beruházá­sokkal újabb kétezer gyógy­intézeti ágyat létesítenek, s így a 10 ezer lakosra jutó kórházi férőhelyek száma az 1970. évi. alig több mint 82- ről az év végéig csaknem 86-ra növekszik. Ebben .az évben átadják rendeltetésének Miskolcon a Borsod megyei Vezető Kór­ház 386 ágyas, új gyermek- cfztályát is. Emeilelt jelen­tős beruházásokkal bővítik a gyermek- és szülészeti osz­tályokat. A koraszülöttek orvosi ellátásának javítása érdekében pedig az év vé­géig több tízmillió forintot fordítanak a meglevő újszü­lött és koraszülött osztályok műszer- és gépparkjának növelésére. Bánvajárás

Next

/
Thumbnails
Contents