Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1975. május 4., vasárnap Bányászklub Edelényben A földszinti jobb oldali te­remben a Mai bolgár grafi­ka című kiállítás várja a lá­togatókat az Edelényi Bá­nyászklubban. A vendég­könyv bejegyzései tetszésről tanúskodnak, s amikor ott­jártunk, akkor is igen sokan, s elsősorban felnőttek nézték a kiállított lapokat. Lehet, hogy nem mindenki a gfaíi- kák kedvéért jött, hanem a későbbre várt rendezvény vonzotta őket, mindenesetre sokan ismerkedtek a képek­kel, s ezen keresztül a baráti nép képzőművészetével. Később megtelt az előtér, sőt a klub nagyterme is, s még a pincéből is fel kellett hozni a tartalék székeket. Pedig a büfé zárva volt. Gyakran vannak itt nagy hírű vendégek, akiknek a kedvé­ért érdemes bejönni. Legu­tóbb például Sugár András, az ismert külpolitikai tévé­riporter találkozójára három­száznál is több érdeklődő jött el. Egymást váltják itt tele­víziósok, írók, újságírók, egyéb ismert személyiségek, és a látogatásunkkor össze­jött 180—190 ember is vonzó, érdekes személyiséget várt: Takács Máriát, a Televízió népszerű bemondóját. Takács Máriának, az utóbbi hónapokban van egy televí­zión kívüli szereplése is. A Film Színház Muzsika című hetilap televíziós rovatában hétről hétre jelentkezik írá­sával, A dobozból jelentem címmel. Ebben a sorozatban a Televízió életéből, önmaga munkásságáról, mond el ér­dekes apróságokat. írásai na­gyon hamar népszerűek let­tek, s most Edelényben is, mint A dobozból jelentem ..megelevenedett adása” ta­lálkozott a közönséggel. S hogy még jobban hasonlítson a szereplés a cikkhez, elkísérte Sas György, a lap illetékes rovatvezetője. Mint az ilyen találkozókon lenni szokott, sokféle kérdés hangzott el, alig győzött rájuk válaszolni, és természetesen a beszélge­tés témái sem rekedtek meg a lapbeli szereplésnél. Attól kezdve, hogyan lett belőle tévébemondó, egészen odáig, hogy meddig lehet valaki té­vébemondó, terjedt a részt­vevők érdeklődése, és Takács Mária ötletes és szellemes válaszaiból nagyon érzékletes kép rajzolódott Jri a televízió­bemondók korántsem olyan 1 könnyű, mint amilyennek lát­szó életéről, munkájáról. Ez a látogatás, csak egy volt azoknak sorában, ame­lyek széles tömegeket vonza­nak az Edelényi Bányász­klubba. A klub tevékenysége sokrétű. Székhelyi és munka­helyi közművelődési munkát végez, s nem utolsósorban igen jelentős a bejáró dolgo­zók körében és azok lakóhe­lyén kifejtett népművelő mun­kálkodása. A bejáró dolgozók jobb informálása érdekében ' például a munkásjárati autó­buszokon négy-ötféle újságot és hetilapot helyeznek el rendszeresen, hogy a bejáró dolgozók útközben olvashas­sanak, tájékozódjanak és ez­zel is felhívják figyelmüket egy-egy filmre, vagy könyvre. " © Bertalan Józseffel, az in­tézmény igazgatójával tekin­tünk vissza az elmúlt eszten­dő munkájára. Csak néhány számadatot jegyezzünk ide. 143 ismeretterjesztő előadá­son 7233-an, 32 másfajta iSr meretterjesztő rendezvényen 7356-an, 58 műsoros rendez­vényen 4434-en és 21 klub- foglalkozáson 1830-an vettek részt. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy az edelényi bánya dolgozóinak 60 százaléka be­járó, és a nagyközségben még járási művelődési központ és járási könyvtár is működik, ez a látogatottság nem lebe­csülendő. 665-re emelkedett a könyvtár olvasóinak száma. A könyvtárak elébemennek a dolgozóknak, az aknán és négy körletben működő letéti könyvtárak segítenek a bá­nyászok és az olvasnivaló jó találkozásában. A 665 olvasó között 510 szocialista brigád­tag. Az öntevékeny művésze­ti csoportok munkája aktív, tevékeny, volt, s nagyon je­lentős az irodalmi színpad tevékenysége. Nagy vállalko­zásuk napjainkban, hogy a szocialista brigádok névadói­ról szerkesztenek és mutat­nak be műsorokat. A szín­pad tagjai pedagógusok, diá­kok, munkásfiatalok. A bányászklub a székhe­lyi tevékenységében igen sok­irányú munkát végez. Az általános műveltség fejlesz­tésének segítésére támogat­ja az iskolarendszerű felnőtt- oktatást, ismeretterjesztő munkát végez, irodalmi, ze­nei, képzőművészeti, s mű­■■MMKK1BOBH3WWB—B(WM—— kedvelő művészeti tevékeny­séget folytat,' ifjúsági klubot tart fenn, kulturált szórako­zási lehetőséget biztosít, s nem utolsósorban rendkívül sokat foglalkozik a szocialis­ta brigádok kulturális válla­lásaival. A munkahelyi mű­velődésben, a szakoktatás támogatásában, a műszaki és technikai műveltség, az ipari, a termelési kultúra terjesztésében végez a maga sajátos eszközeivel értékes munkát, a bejáró dolgozók lakóhelyein pedig ismeret- terjesztő előadásokat tart. színházlátogatásokat, szóra­koztató rendezvényeket és különböző tájékoztatásokat szervez. Az Edelényi Bányászklub szakszervezeti irányítású és fenntartású intézmény, de területi jelleggel működik, hiszen nincs szándékában a bányászdolgozókra korlátoz­ni munkáját, és a község, il­letve a környék nem . bá­nyász lakosságát kizárni. Ko­rábban a járási művelődési központtal és a járási könyv­tárral kifogásolható volt az együttműködés, a bányász­klub vezetői szerint az utób­bi időben némi javulás ta­pasztalható, de csak kezdeti lépésnek tekinthető még. A három intézménynek pedig nagyon szoros együttműkö­désben, .egymás munkájút egyeztetve kellene tevékeny­ségét kifejteni. © Az éves munkatei'v rend­kívül gazdag és időarányo­san jól valósult meg az el­ső négy hónapban. A kong­resszusi fórum, a különböző ismeretterjesztő előadások, a matematika szakkör, a nagy­részt aknáknál működő könyvtár, a könyvbarát kör, a hanglemezbarátok köre, az irodalmi színpad, a többi szakkör és ifjúsági klub programja tartalmas, színes, ígéretes. Úgy tapasztalható, hogy bár Takács Mária és más hírességek látogatása­kor nagy a zsúfoltság, nagy az érdeklődés, a vendég nél­küli munkás rpindennapokon is tartalmasán pezseg az élet az Edelényi Bányász­klubban. Benedek Miklós Egy táj üzenete JMógmdi bemutatkozás MIRE ALKALMAS egy kollektív bemutatkozás? Egyszerre sok mindenre és persze nagyon kevésre. Mert azt például még csak remél­ni sem mérjük, hogy két- három, legjobb esetben alig valamivel több alkotásból, „villanásnál” többet látha­tunk egy-egy alkotó művé­szetéből. Csupán a jelen művészi . állomását vélhet­jük [elismerni, de ezt is kor­látok között. Az „egyén, az alkotó az ilyen bemutatkozá­sokon mindig vállalja egy kissé a háttérben maradást. Természetesen a rész és egész dialektikájának értel­mében az egyén művészete, mint az egész összetevő ele­me, ilyenkor is meghatáro­zó. Az ilyen jellegű kiállítá­sok azonban sokat is adhat­nak a tárlatlátogatónak. Mindenekelőtt adhatják a felismerés és a ráismerés örömét, de ami ennél talán még több, a megismerését. A nógrádi képzőművészek miskolci bemutatkozása — a Miskolci Galériában láthat­ja a kiállítást az érdeklődő közönség — hozza ezeket az örömöket. Ezt még akkor is elmondhatjuk, ha a képző- művészeti szövetségen belül szoros a kötődés. Elmond­hatjuk, mert a nagyközön­ség számára ez a kiállítás mégiscsak tudott újat hozni. Az ismert és elismert mű­vészek mellett egy sor olyan alkotó munkái,t is láthatjuk, akik munkásságát eddig ke­vésbé volt alkalmunk ismer­ni, s mert a lehetőségeken belül teljességre törekedtek a rendezők. Így adódhatott elő, jól lehet a kiállítás a Nóg­rádi képzőművészek címet' viseli, hogy a képzőművé­szek mellett iparművészek, sőt fafaragók is kiállítási le­hetőséget kaptak. A váloga­tás és a rendezés érdeme, hogy mégis egységes hangu­latot tudtak teremteni ezen ■a közösségi tárlaton, ami egyben azt ,is jelenti, hogy plusz élményhez juttatják a nézőt. Kicsit rendhagyóan ugyan, de őket említenénk elsőnek, mert Hamza Erzsé­bet és Takács Géza finom vonalú, nemesen egyszerű üvegyázái és készletei való­ban gyönyörködtetik a né­zőt. Id. Szabó István fafara­gásai magukon hordják az ősi nép ihletést, ami nem pusztán a téma megválasztá­sában mutatkozik meg. A NÓGRÁDIAK miskolci bemutatkozása mindenek­előtt azt a nagy felismerést hozta — elsősorban a nagy­közönség számára természe­tesen —, hogy ebben az észalc-magyarországi megyé­ben, ahol még nem is olyan régen legföljebb nyomokban volt felfedezhető a képzőmű­vészeti élet, ma sokszínű, gazdag tevékenységgel szá­molhatnak. Festők és grafi­kusok, szobrászbk és kerami­kusok, textilművész és pla­káttervező egyaránt öregbíti a mai nógrádi művészek hír­nevét, úgy, hogy az általá­nos érvényű mondandó mel­lett — ha egy sajátos nóg­rádi iskola még nem is bon­takozott ki — a sajátos vi­dék táj is beleépül. Ez a faj­ta elkötelezettség az, amely leginkább szembetűnik, jól lehet egy-egy alkotó mun­kásságában csak jobban, vagy kevésbé érezhető. Huszonegy, Nógrádban — többségükben Salgótarjánban — élő művész közel száz munkáját láthatjuk a galé­riában. Köztük olyan mű­vészek alkotásait, akiknek munkásságát, művészetét egyéni kiállításokról, illetve a különböző tárlatokon való rendszeres jelentkezéseikről már a miskolci közönség is jól ismerhet. Czinke Feren­cet, vagy Lóránt Jánost jó ismerősként köszönthetjük, s munkáik ezúttal is igen ér­Csohány Kálmán munkája BEMÜNY OTTO: Dal Bolyongva árvult réteken virágaira virágaim az unliatatlan kedvesek pitypang kék kóró kankalin nem tépi őket senki sem ilyen ildomtalan csokor — öklömnyi szegfűk tülekednek — velük csak kósza szél lohol rideg sors kénye-kedvire élnek az isten tenyerén röpül a millióm pihe megkapaszkodik a gyökér Örömszerző játék ­Gyermektáncosok seregszemléje Sátoraljaújhely városa négy évvel ezelőtt rendezte meg első ízben az észak-ma­gyarországi gyermektánc- fesztivált. Az országos vissz­hangot kiváltott kezdemé­nyezés hármas célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az élő néptáncművészet után­pótlás-nevelésére; tapaszta­latcserére nyújtson jó alkal­mat egy nagyobb országrész gyermektáncegyüttesei, s azok nevelői számára; ráadásul pedig olyan szakmai vitafó­rumot teremtsen, amely ké­pes elősegíteni a népi gyer­mekjátékok hatékonyabb pe­dagógiai hasznosítását. Már az első találkozó megszívle­lendő tapasztalatokkal szol­gált a résztvevőknek, s köz­vetve az egész hazai nép­táncmozgalomnak. Az újhe­lyi példa serkentően hatott az ország más tájain is. Az első találkozó óta eltelt idő­szakban kibontakoztak a né­pi gyermekjátékok szélesebb körű, intézményes pedagógiai hasznosításának a tervei is. Ezek közül a leginkább fi­gyelemre méltó az a már el­kezdett kísérlet, hogy az is­kolai tantervbe iktatott heti harmadik testnevelési órán a gyermekek, serdülők termé­szetes mozgásigényüket a tékes művészi élményt je­lentettek. Hibó Tamás grafi­kái mély gondolati töltésű- ek és elementáris erővel hatnak. Szépek és kifej ező- ek Szujó Zoltán rézkarcai is, melyek többsége illusztrá­ciónak készült, illetve iro­dalmi élmény hatására szü­letett. Népi témákhoz lordul művészi élményért Farkas András, és igazán hangula­tosak Réti Zoltán akvarell- jei. S hogy tágítsuk a kört, tetszett G. Mészáros Erzsé­bet Május című gobelinje, s fantáziaébresztő volt két go­belinterve is. Horváth Sán­dor kerámiái szintén értékes alkotásai e kiállításnak. TELJESSÉGRE aligha tö­rekedhetünk a kiállítás mél­tatásánál, hiszen — mint már említettük — az ilyes­fajta kollektív tárlat nem nyújt elegendő alapot a mű­vészek egyénenkénti megis­meréséhez. Ezen a kiállítá­son a kollektív jelzőn van a hangsúly, a stílus- és mód-' szerbeli különbségek ellené­re való egymásra hangoló- dáson. Ez sikerült. S bár az alkotók különböző képzőmű­vészeti műfajokban dolgoz­nak, kitapinthatóan más­más művészi alapelvet valla­nak alkotásmódjukat illető­en, egyben közösek, leg­alábbis erre a kiállításra így készültek föl: éreztetni tud­ják velünk, nézőkkel azt, hogy kifelé tekintenek, ben­ne élnek a jelen valóságá­ban, mely „legalább” olyan sokszínű és gazdag, mint művészetük. Csutorás Annamária 'változatos lehetőségeket kí­náló népi sportjátékokkal és az ezekkel szorosan össze­fonódó dalos-táncos játékok­kal élhessék ki. Ebből a céltudatosan tágí­tott látószögből vizsgálva kí­nált a mostani kétnapos se­regszemle megannyi új tanul­ságot, illetve erősítette meg a gyermekekkel foglalkozó néptánc-pedagógusokat tö­rekvéseik indokoltságában. Mindenekelőtt azt tanúsí­totta, hogy terebélyesedik a népi gyermektáncmozgalom. Ami külön örvendetes: nem korlátozódik a népszerűsége csupán a hagyományos „ter­mőhelyére”, a falura, hanem a városi iskolákba járó gyer­mekek is megkedvelik — ha megismerik — a dalos-táncos népi játékokat. Jó példa er­re megyénk székhelyéről, Miskolcról a 6-os számú Ze­nei Általános Iskola, ahol már most élnek azzal a lehe­tőséggel, hogy a heti harma­dik testnevelési órát a tanu­lók „mozgási anyanyelvének” fejlesztésére használhatják. A népi gyermekjáték be­iktatása a nevelési folyamat­ba — akár a testnevelés tan­tárgy keretében, akár önte­vékeny formában — szerve­sen kiegészíti a személyiség­formálást, hiszen ez a fog­lalkozási forma együtt fej­leszti a beszélt anyanyelvet, a zenei anyanyelvet és a mozgási anyanyelvet. Az el­ső két összetevőnek már ki­munkált, nemzetközileg elis­mert módszereit alkalmazzák iskoláinkban. A harmadik té­nyező jelentőségének a tuda­tosítását pedig épp az újhe­lyi — és a hasonló célú egyéb — találkozók szolgál­hatják eredményesen. Szerencsés az olyan gyer­mekegyüttes, — mint az em­lített miskolci — amely a népi gyermekjáték alapanya­gából készített táncos feldol­gozásokhoz a zenei kíséret legkedvezőbb lehetőségeit már készen kapja. De leg­alább annyira ösztönző hatá­sú volt megfigyelni az újhe­lyi találkozón azoknak a szerényebb anyagi lehetőségű iskolai együtteseknek a talá­lékonyságát, amelyek zene­kar híján egy szál citerával és saját énekükkel kísérték táncos játékaikat. A^ zsűri pedagógiai felelősségtől át­hatott szakemberei nyoma­tékkai ajánlották valamennyi együttes irányítóinak figyel­mébe, hogy az- éneklés ter­mészetes velejárója a népi gyermekjátékoknak. A gye­rekeknek az éneklés ugyan­olyan magától értetődő kife­jezési formájuk, mint a moz­gás. A táncos mozgás és a dallamos mondóka-szöveg szorosan összetartozik. Az észak-magyarországi seregszemle két első díjas csoportja — a kalocsai és a cigándi — különösen ékes példáját adta az éneklés, a ritmikus mondóka és a moz­gás szerves egységének. S ez a két együttes tűnt ki a já­tékbeli találékonysággal, az adott környezethez igazodó rögtönző készséggel is. A színpadon is önfeledten él­ték a játékot. Épp ezért sze­reztek igazi, kedvderítő él­ményt a nézőknek Is. A népi gyermekjáték ed­dig nem próbált újszerű al­kalmazási, feldolgozási lehe­tőségére is ez a két együt­tes mutatott követésre érde­mes mintákat. A kalocsaiak, cigándiak egyaránt ötletesen iktatták bemutatójukba a már elfeledettnek hitt, . s most teljesen frissnek ható népi testedző játékokat, ame­lyekhez nem szükségesek költséges sportszerek. Mert milyen alkalmas „ugrószek­rénynek” is négy ügyesen összeilleszkedő gyermekhát, vagy milyen izgalmas és de­rűs egyensúlygyakorlat vé­gigmenni a pajtások karjából egybekapcsolódó hosszú lét­rán. Élményszerű volt látni szinte valamennyi együttes­től, hogy miként képesek a gyermekek kellékek nélkül, pusztán a játék átélésével mindent megjeleníteni, amit elképzelnek. A „gólyafigyelő” fiúcskák, kislányok áhítatá­val látták a nézők maguk is a tavaszhozó kedves mada­rakat, s úgy tűnt, hogy gyep nő a játszó cigándi gyerme­kek mezitlába alá a puszta színpadon. A gyermeki hit tiszta ener­giái felbecsülhetetlen közös­ségi értékké válthatók ügy­szerető, rátermett nevelők közreműködésével. A gyer­mekegyüttesek folyamatossá­ga és fejlesztési lehetősége nem tagjai állandóságából következik, hiszen az élet rendje szerint hamar kinő a gyermekközösségből minden egyes tagja. S mégis lehet folyamatosság és1 fejlődés': a mindenkori, konkrét gyer- mekközösség közvetlenül hat az utána következőkre. Az igazi nevelő tudja, hogy nem kell mindig mindent elölről kezdeni. Az előző csoport már elért szintjéről léphet feljebb a helyébe érkezett gyermekcsapat. Am ezzel a valóban ihlető lehetőséggel csak az a nevelő tud élni, aki képes önmagát szüntelen hozzánöveszteni a növekvő feladatokhoz. Bcrccz József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents