Észak-Magyarország, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
ESZÄX-MÄGYÄRORSZÄG 4 W75. 6prills 20., wnfimop És a városi felnőttek? Az elmúlt héten befejeződött a háromezer fiatalt megmozgató, József Attilára emlékeztető országos versmondóverseny. A verseny kiírásaiban már megkötésként szerepelt, hogy a résztvevők bizonyos korhatáron alul kell, hogy legyenek, fiatalokat kívántak a rendező szervek versenyeztetni, szerepeltetni. Az országban 9950 művészeti csoport működik a különböző művelődési házakban és központokban, csaknem 200 ezer taggal. Ugyanezeken a helyeken mintegy 6 ezer szakkörben 175 ezer ember keresi az igényeknek megfelelő nemes szórakozást, vagy továbbképzési lehetőséget, hasznos időtöltést. A 200 ezer amatőr és a 175 ezer szakköri tag döntő többsége nemcsak 30 éven aluli fiatal, hanem átlagéletkoruk aligha haladhatja meg a 20 esztendőt. Szinte természetes, hogy a tánckarok, művészdtoma-cso- portok, tehát a fizikai teljesítményt is kívánó művészeti. munkát igénylő együttesek fiatalabbakat vonzanak, de a színjátszó csoportok, irodalmi színpadok tagjainak soraiban is olyany- nyira a fiatalság dominál, hogy felnőttkorú, illetve KISZ-koroszitályon felüli résztvevőt alig-alig találhatunk. Ellensúlyozzák ugyan ezt egyes kórusok, amelyekben az elöregedés jelei mutatkoznak és igen szerencsésen mutatkozik meg a felnőttek bekapcsolódása a pávakörök, a különböző falusi folklóregyüttesek munkájába. Ha azonban az ösz- szes számadathoz mérjük — tehát a 375 ezerhez — az idősebb résztvevőket, úgy nagyon kicsi az a hányad, amelyet a harminc éven túliak jelentenek. Vajon a közművelődés nyújtotta lehetőségek csak a fiatalokhoz szólnak? Aligha. Valami félreértés van a köz- művelődésben való részvétel értelmezése körül. Nemcsak olyasmire gondolunk, hogy ■bizonyos munkakörökben nem nézik jó szemmel a művészeti csoportokban való aktív közreműködést — vagy a menyasszony, vagy fiatalasszony már hátat fordít a kollektívának, mert vőlegénye, illetve férje így kívánja,' még akkor is, ha éppen a — művészeti csoportban végzett munka hozta össze őket, hanem van egy olyan nézet, hogy a művelődési házak csoportjai, kis kollektívái a fiataloknak valók. Mint említettük, erőteljesen cáfolják ezt a nézetet a falusi folklóregyüttesek, de még mindig indokolt a címben írt kérdés: és mi a városi felnőttek kapcsolata a közművel ődéssel ? Ritka kivételtől eltekintve a városi felnőtt lakosság inkább a könyvtárlátogatók között képviselteti magát, azonkívül eljár különböző hobbikörökbe, szakkörökbe, amelyek bizonyos szűkebb érdeklődési kör kielégítésére szolgálnak, nem ritkán a közművelődés egészét tekintve a perifériára szorulva, (például kutyabarátok köre, autóápoló szakkör. stb.) vagy eljár olyan ismeretterjesztő előadásokra, amelyeknek témája számára vonzó, vagy az előadója érdekes, s néha ez az érdeklődés bizony nem mentes a sznobizmustól sem. Van egy olyan terület, ahol a felnőttek igen intenzíven kapcsolódnak a köz- művelődéshez. Ez pedig a szocialista brigádok versenye, a brigádvállalások teljesítésének kulturális vetü- lete. A különböző brigádvetélkedők szinte odakapcsolják a könyvtárhoz a brigád- tagokat, s a más kulturálódási lehetőségekkel való kapcsolat nem ritkán esetleges. formális. Még mindig dívik a szokás, hogy a részvételről írásos igazolást kérnek, ez azonban csak statisztikai célokat szolgál, közművelődési haszna nehezen mérhető — és vitatható is. A XI. pártkongresszus elé terjesztett beszámoló hangsúlyosan foglalkozik a köz- művelődési munkában a kollektív művelődés és szórakozás szerepével, s ugyancsak ezt szorgalmazza a kongresz- szuson elfogadott határozat. „Terjeszteni kell az igényes szórakozás közösségi forrná - it”, — mondja ki a határozat, s ezek realizálásával találkozunk a már említett szocialista brigádoknál. A városi felnőtt lakosság nagyobb hányada azonban még így is távolmarad a közművelődés nyilvános lehetőségeitől. vagy legalábbis nem kapcsolódik be olyan mértékben, mint az kívánatos lenne. Bizonyos, hogy egy meghatározott életkoron túl, családi kötöttségekkel és gondokkal nehezebb a köz- művelődési hálózat kínálataival rendszeresen élni, fárasztó próbákat, heti többszöri elfoglaltságot jelentő amatőr művészegyüttesek munkájában részt venni. Ezzel szemben az idős kórustagok, a munkás-kultúrmoz- galomban évtizedek óta résztvevők és azok, akik később kapcsolódta!!: ebbe, az együttmun.kálkodás, a felkészülés, a közös produkciók szépségeiről nagyon sokat tudnának mondani. És arról is, hogy ez a közös művészeti munka mennyire segít egymáshoz közelebb hozni az embereket. A páva-mozgalom szinte forradalmat csinált falvaink- ban és a különböző folklóregyüttesek nemcsak hírnevet szereztek a községeknek, hanem egészségesebb légkört is teremtettek. Ennek mintájára kellene valamit tennünk a városokban is. Egy nagy város összlakosságát természetesen nem lehet egy kollektívába összefogni. De feltétlenül kívánatos lenne, hogy a fiatalokat igen jól aktivizáló, különböző művészeti mozgalmak vonzókká váljanak a 30 éven túliak számára is. Lakótelepenként, üzemek, klubok köré csoportosulva izmosodjanak olyan közösségek, amelyekben fiatalok és felnőttek egyaránt dolgoznak, tanulnak, önmaguk művelésére, környezetük örömére, a társadalom hasznára. Benedek Miklós 30 éve történt A Kazincbarcikai városi Könyvtár újabb bibliográfiai kiadvánnyal segíti olvasói tájékozódását, valamint a fel- szabadulási jubileummal kapcsolatos évfordulós ün- j népségek rendezőit. A kiadvány címe: 30 éve történt. Irodalmi jegyzék, amely a felszabadulásunk évfordulójára született és a benne ajánlott dokumentumok, irodalmi anyagok, emlékezések, műsorok is ehhez a jubileumhoz kapcsolódnak. A kötetet Simon Lajosné állította össze. A bevezetőben többek között azt olvashatjuk, hogy „ős évforduló rendezvénysorozata a népművelés számára nem végcél, hanem a politikai, világnézeti nevelés egyik kiemelt, igen jelentős szakasza.” A bibliográfiában ajánlott anyagok válogatása is ezt a helyes közművelődési szemléletet tükrözi és szolgálja. Az országos jellegű művek inellett a kötet kiemelten foglalkozik Kazincbarcika felszabadításával, történetével és az erre vonatkozó irodalmi anyaggal. Mínusz: 2 forint — plusz: bosszúság Ugye tetszenek ismerni Mid Mackót, a kedves kis Mid Mackót? Vagy legalábbis hallottak már róla? A. A. Milne — ezt igazán csak a felnőttek kedvéért jegyzem meg! — kedves kis mesefigurája, akivel folyton annyi minden történik, s aki az almáriumban a mézet keresi, s még a hóesésben is vidáman dalol, sokunknak volt kedvenc olvasmánya — valamikor hajdanán. Akárcsak annak idején mi, a mostani gyerekek is szívükbe zárták. Nem véletlen ugyanis, hogy a könyv korábbi kiadásának példányait 1—2 nap alatt elkapkodták a könyvesboltokból. Aki későn kapott észbe, bizony hoppon maradt __ A kiadók azonban ,;ol:os emberek” — s így Mici Mackó újra a boltokba került. Méghozzá két forinttal olcsóbb áron. mint korábban. Most mindössze 20 forintért kapható ... De senki se örüljön előre! Mert igaz a közmondás, olcsó húsnak híg a leve... As újabb kiadás ugyanis nem kötve, hanem fűzve készült, méghozzá rafináltan. Szóló lapokból, amelyet egyik végüknél „ügyesen” összeragasztottak. No. nem nagyon, épp csak annyira, hogy az első kézbevételig úgy-ahogy összetartsák a lapokat. Abban a pillanatban ugyanis, amikor már az olvasásra — s ezzel együtt a lapok hajtogatására — kerül sor, darabjaira hullik az egész. Ezúttal a szó szoros értelmében, mert az eddig eladott példányok több mint háromnegyedét már visszacserélték. Sőt, már a csere cseréjére is sor került __ És ugye, vanr.au olyanok is, akik röstellik visszavinni. Summa summárum: könyvespolcon ugyan lehet tartani, de olvasni nem ajánlatos. Pedig Mid Mackót a gyerekek olvassák, vagy a szülök a gyerekeknek. De a kicsi ugye mindenképpen bele akar pillantani a könyvbe, a képek kedvéért — ami egyébként nem is lenne főben járó bűn. Ha... Mici Mackó egyébként sajnos nincs egyedül, bár kétségtelenül ő az elrettentő. példa. Hogy mire? Arra, hogy a gyerekeknek, a tizenóven aluliaknak szánt könyveket ilyen sehogyse módon fűzve adja ki a Móra Kiadó, s ami — gondolom — anyagilag sem nagy üzlet. Mert a könyveket ugve vissza kell cserélni... Egyébként most már csak egyben reménykedem. Abban, hogy a kiadó valamelyik vezetőjének álmában megjelenik a derék kis Miéi Mackó vezetésével egy csomó síró kis- és nagyob- bácsi.a gyerek. Mici Mackó toppant egyet, s elgondolkozva szól: — Hmmm, hmmm, hát szabad velem ezt csinálni? (c.s. a.) Megyénk egyik legrégibb, s legszebb, még a múlt század első leiében épült paticsháza az ónodi Vár utcában található. A műemlékké nyilvánított háznak még lakója is van: Markovics Károlyné, azaz Anna néni, aki szép rendben tartja a múlt falusi építészetének emlékét őrző otthonát Fotó: Szabados György Júniusban ünnepi könyvbét Ebben az évben, június első hetében rendezik meg az ünnepi könyvhetet. Május 31. és június 7. között a fővárosban és vidéken ümiepi módon színes, könyvnépszerűsítő események sorozatán találkozik a könyv az olvasókkal. Az országos megnyitó május 30-án, pénteken délután 3 órakor lesz a Kosztolányi Dezső téren: itt összpontosul majd egyébként a főváros könyvheti eseményeinek java is. Idén a fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Szolnok rendezi a vidéki megnyitóünnepséget. JÁTÉKVARÁZSLAT Sokáig volt megfejthetetlen titok számomra, hogy a gyerekek miért szeretik any- nyira sünikét. Csupa tüske, még simogatni sem lehet. Aztán egy másodperc töredékében. egy kiránduláson jöttem rá a mindent felfedő okra, amikor egy kislány vi- songta önfeledten: — Nézd, labda! — Igen,.sünike tudja, igazán tudja mindazt, ami a teremtő gyermeki fantázia lényege. Lehet akár labda is, csakúgy, ahogyan vonat, vagy autó lehet egyetlen építőkocka, vagy szék, kormánykerék egy műanyag süteményes tányér. Hubai Gyöngyi babája azonban ha lehet még sünikét is felülmúlja. Mert ha rongylabdává gömbölyö- dik, akkor igazán lehet labdázni vele. Anyu nem szól, hogy a labda utcai játék, feljönnek a szomszédok, hogy miért verik szét a lakást, és hogy nem lehet pihenni a zajtól. Nem kell félni, hogy betöri az ablak üvegét és ha dobásnál célt téveszt, s valamelyik pajtás hátán csattan, senkinek sem görbül sírásra a szája. Ha babzsákkal történik ugyanez, bizony eltörik a mécses. Ami persze azt illeti, a ku- tyus, a cica, no és a róka sem marad el tudásban és varázslatban a labda-babától. Mert először is lehet az, ami: kutya, cica, róka. De lehet ülőpárna, s a délutáni alvas idején akár kispárna is. Ha pedig egy cipzár kerül a játékállat hasára, akkor a gyerek benne tarthatja a sapkáját, a kesztyűjét, a sálját, amit ugye egyébként mindig keresni kell. De ebben kaphat helyet a kisiskolás tornafelszerelése is. Nem véletlenül fogalmazott úgy Hubai Gyöngyi játékainak egyik kritikusa, hogy „a rendre nevelés szép példái lehetnek”. Mindenekelőtt persze — amellett valóban, hogy megkönnyítik a gyerek rendre szoktatását — játékok. Nem is akármilyenek; varázslatosak! És van még egy hihetetlen nagy előnyük: nem kell félteni őket, gyűrhetek moshatók és minimális munkával házilag is elkészíthetők. Méghozzá akármiből. Márpedig minden családban akad kuka-halálra ítélt kinyúlt pulóver, mosásban megkopott, vagy kinőtt ruhácska, hordásra alkalmatlannak ítélt kosztüm, vagy kabát. Szóval olyasfajta ruhanemű, amit ócskás híján vagy mérgelődve ide-oda dugdosunk a szekrényekben, vagy a szeméttel együtt levisszük a kukába. Pedig hát... A kinyúlt pulóverből, ha hosszú ujjú, alig egy óra alatt ilyen mindentudó kutya készíthető. „Receptje” roppant egyszerű. Attól függően, hogyan adja ki, három hoszszúkás téglalapot szabunkj amelyeket hengerszerűen ősz-; szevarrunk és lazán kitömünk szivacsdarabkákkal. A középső hengert egy kicsit hátracsúsztatjuk, s a hármat úgy varrjuk össze egymással, hogy a hengerek első és hátsó része szabadon marad. Kiszabunk két fejformát, ösz- szevarrjuk, rögzítjük a középső hengerhez. Füleket is csinálunk, s két gombszemet kap. Így készül el a sokat tudó kutya. Ha nem tömjük ki, hanem középen cipzárt varrunk bele, akkor sok minden tárolható benne. Gyöngyi tervezett olyan kétlapos figurákat is csirkéket, kacsákat, tyúkanyót, kakas- kát, libát, stb. — amelyek kifejezetten azt szolgálják, hogy a gyerekek bennük tartsák apróbb ruhadarabjaikat. De ha például óriáséra készül a kakaska, akkor benne tartható a teljes rongyjá- ték-készlet, s akár hintalóként is szolgálhat. Hasonlóan a malackához, amely altér egy óvodai vagy bölcsődei csoport ilyen játékállományát is képes elnyelni. Gyöngyi egyszerű, házilag is elkészíthető, igazán fillérekbe kerülő, de sokat tudó játékai nem véletlenül arattak olyan nagy sikert azon a budapesti gyermekjáték-kiállításon, amelyen fiatal népművészek vettek részt. A játékok egyébként most újra utaznak — ezúttal a szerencsi észak-magyarországi kalárisra. Készítőjük azonban nem kiállítási tárgyaknak szánja őket, mint ahogy megszületésükkor sem ilyen célt szolgáltak. Rokongyerekeknek csinálta a legelső példányokat, s az ismerősök nat> mint nap nyaggatják egy-egy figuráért. Azon a budapesti kiállításon a gyerekek majd szétnyúzták őket — s ez volt az öröme. Ezért gondolt — egyelőre eredménytelenül — a gyermekvárosra. A nagyobbak készíthetnék a kicsiknek — nevelő hatása felmérhetetlen lenne. De úgy gondolom, bármelyik bölcsőde, vagy óvoda is szívesen fogadna ilyen ajándékot, na politechnikai órákon varrni tanuló iskolások készítenék. Csalt meg kellene találni a módját. Csutorás Annamária Fotó: Laczó József A baba. ami rongylabdává gömbölyüdhct — egyelőre készítője kezében
