Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

ÉSZASC-MAGYARORSZÁG 4 mb .1971? mőresus 13., esQtdrtSk Filmjegyzet Két férfi a városban A szép szó ünnepe - szépséghibával Képünkön Alain Delon Bár a Maigret-sorozatnak és Jósé Giovanni most be­mutatásra kerülő filmjének. Két férfi, a városban-nak semmi köze nincs egymáshoz, egymás mellett említésük ta­lán mégsem teljesen indo­kolatlan. Mert ha a bűnügyi sorozatban egy majdnem jó­ságos. okos felügyelőt ismer­hetünk meg, akkor Giovanni francia—olasz koprodukciójá­ban egy saját mesterségébe zárkózott, előítéletekbe me­revedett rendőrfelügyelő — s általa az egész francia igaz­ságszolgál látási rendszer — embertelenségével — ember­telen mechanizmusával — ismerkedhetünk meg. Ke­mény és kíméletlen kritika ez a film a francia igazság­szolgáltatásról, jóllehet téte­lesen talán csak Gino védő­nője mond bírálatot az elő­ítéletekről, a tarthatatlan, émbert-alázó francia börtön­viszonyokról. Villanás csu­pán a börtönlázadás és a védőbeszéd jelenete — de így is megteszik a magukét. Szükségszerű-e, hogy aki egyszer már börtönben ült, az visszatérjen oda? Bűnöző­nek születnek-e egyesek, vagy csak azzá válnak? Vagy ami ■ még rosszabb: a társadalmi előítéletek kényszerítik visz- sza oda őket?! Gino, aki j bankrablásért került börtön­be. tíz év után feltételesen szabadlábra kerül. Germain, börtönbeli nevelője hatására teljesen megváltozott. Szak­mát tanult, őszintén, becsü­letesen, szabadon akar élni. De — hát persze, hogy a véletlennek is van szerepe ebben! — nem hagyják. Hiá­ba utasítja vissza egykori bűnöző társait, hiába dolgo­zik tisztességesen, múltja, amelyért már bűnhődött, kí­sérti. A rendőrfelügyelő, aki épp abban a városban van, ahová Gino és Germain is költözött, s aki annak ide­jén letartóztatta őt — min­dig a bűnözőt látja benne. S mindent megtesz — valóban mindent! —, hogy visszajut­tassa a börtönbe. A gyilkos­ságra szinte rákényszeríti a fiút... S ami tovább van: a teljes közöny, a mechanikus, elfogult társadalmi előíté­let... A fiút Alain Delon, Ger- main-t Jean Gabin játssza. Két nagyszerű színész meg­döbbentő, csodálatos alakítá­sa! Nem szokás kiegészítőt — lábjegyzetet — fűzni egy filmkritikához. Ezúttal szük­séges. A plakátokon ugyanis valami félreértésből adódóan — filmvígjáték (?) megjelö­léssel hirdetik a filmet. Holott kemény, kíméletlen társadalmi kritika. Bár őszin­tén ajánljuk megtekintését mindenkinek, ezt a félreér­tést el kell ószlatnunk. A hét filmjei Filmszínházainkban ezen a héten egyébként még négy film bemutatására kerül sor. A nagyközönség elé most kerül Jancsó Miklós Szerel­mem, Elektra című filmje, amelyről korábban már je­lent meg kritika. Ugyancsak a héten mutatják be a kétré­szes. szélesvásznú bolgár fil­met, a Bájnál a Dráván —, amelynek története a máso­dik világháború végén ját­szódik. Felújításban — és nyilvánvalóan az évforduló jegyében — kerül a filmvá­szonra Keleti Márton Erkel című filmje, amely immáron egy korosztálynak ismeretlen. Ezt a filmet, akárcsak a két esztendővel ezelőtt készült Petőfi ’73-at a fiatalabb mo­zinézők figyelmébe ajánljuk. (cs. a.) A CSOSZERELÖTPARI VÁLLALAT 4. sz. szerelőipari üzeme FELVESZ kimondottan szellőzőberendezések szerelésére lakatosokat, betanított ív-lánghegesztöket, betanított segédmunkásokat, valamint kezdő segédmunkásokat budapesti és az ország egész területén levő munkahelyeire. ­Magas kereseti lehetőség, különélés! pótlékot, munkás­szállást. munkaruhát, étkezési hozzájárulást, valamint szakmai továbbképzési lehetőséget biztosítunk dolgozó­ink részére. Jelentkezés­Budapest, VIII.. Kisfaludy u 11 munkaügyi csoport. A József Attila nevével fémjelzett országos sza­valóverseny túljutott a megyei döntőkön. A verseny kiírása új lehetőségekkel biz­tatott az amatőr versmondó­mozgalom kiterjesztésében: az egyéni teljesítmények ér­ti! elésén túl ígérte a közös felkészítés, felkészülés, a csoportmunka minősítését is. Vagyis az amatőrmozgalom lényegére, a közösségi neve­lésre irányította a művészeti vezetők figyelmét. Sajnos, épp a megyei döntőn — leg­alábbis itt, Borsodban — tel­jesen elsikkadt az eredeti szándék. Hogy ezért mennyi­re okolható az a — kiderít­hetetlen? — rendezési balfo­gás, ami miatt a délelőtt 10 órára hirdetett verseny csak délután kezdődhetett ei, az illetékeseknek ezt is érdemes volna érdemben megvizsgál­niuk. A bíráló bizottság’ pesti tagjai — a Magyar Rádió, a Televízió és a Kulturális Mi­nisztérium képviselői — jó­hiszeműen arra hivatkoztak, hogy őket délutáni kezdésről tájékoztatták. Az viszont egy­értelműen dokumentálható, hogy a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ írásban, időben közölte a Népműve­lési Intézettel n délelőtt 10 órai kezdetet. A fiatal versenyzők több­sége, távoli településekről, x..ár kora reggel elindult, hogy idejében Miskolcra ér­jen. A helyi szereplők ideg­állapotát sem nyugtatta a hosszú várakozás. Végül min­denki fáradtan, leh'angoltan lépett a verseny színterére. A zsűri, az idővel való ver­senyfutásban csak egy-egy verset hallgatott meg a sza- valóktól. (Miért kellett ak­kor fejenként tíz József Atti- la-verset megtanulni, s ugyanennyit mai költőink al­kotásaiból?) Vajon valóban hiteles értékelésre adott lehe­tőséget versenyzőnként az az egyetlen vers? (Csak a to­vábbjutásra esélyesnek ítél­tektől hallgattak meg még egy verset á bírálók.) A csapatteljesítményt itt, a megyei döntőn már számí­tásba se vették, pedig az elő­döntőkön még három csapa­tot minősített a helyi zsűri további versenyzésre érde­mesnek. Az újszerűnek re­mélt kezdeményezésből végül ideges légkörben, gyorsítottan lebonyolított szokvány sza­valóverseny lett. A szereplőkben — okkal — keserű szájíz, elégedetlenség maradt, őszinte ügybuzgal­mukat érte meg nem érde­melt sérelem. Ezen csak ré- j szint enyhíthetett a helyi irá- | nyitó testületek tiszteletre ’ méltó figyelmessége: senkit nem engedtek el üres kézzel a megyei döntőről, a tovább nem jutó versenyzők is könyvutalványokat kaptak. Eze.i felül arra is gondolt a megyei tanács művelődésügyi osztálya, hogy a versenyzők felkészítőit, a versszeretetre nevelő tanárokat, művészeti vezetőket — akik szerényen a háttérben maradnak, s ju­talmuk legtöbbször a ver­senyzőik sikerén érzett öröm — ezúttal szintén értékes vá­sárlási utalványokkal jutal­mazza. Mindezek ellenére teljesen egyet kell értenünk Érsekcsa- nádi Istvánnak, a megyei mű­velődési központ irodalmi szakreferensének summázó véleményével, aki a versenyt követően kifejtette: — A hasznos kezdeménye­zés — József Attila és a mai magyar költők verseinek nép­szerűsítésére — a borsodi megyei döntőn kissé „félre- siklott”. Volt már korábban sikeresebb, hasonló jellegű országos verseny. Ügy lát­szik, ma is megszívlelendő József Attila üzenete: „Dal­Nyékládháza nagyközségi Tanács V. B Építőipari Költségvetési Üzeme megvételre keres 1 db. Ikarus 311-es, vagy JSÖ-as használt autóbuszt. jáfe&aifc. A CEMENT- ÉS MÉSZMŰVEK HEJÖCSABAI GVARA az i űj gyár beüzemeléséhez felvételre vízvezeték-szerelő, csőszerelő, lakatos. minősített hegesztő,-illanyszerelő, ács, kemencefalaző kőműves, gázkezelői végzettséggel rendelkező lakatos. autó villamossági -szerelő, és vegyipari szakin unkásokai, folyamatszabályozási, vagy automatizálási műszerészt (legalább 4 éves gyakorlattal), középiskolai végzettséggel rendelkezi férfi, és anyagvizsgáié röntgengép mellé, kiszolgálói munkakörbe érettségizett női munkaerőket, vasúti kocsirendezőt, 18 éven felüli nő! munkaerőket, mintahordói munkakörbe, általános normaképesítéssel rendelkező normást, fürdőbe takarító és őrzői minőségben férfi és női munkaerőket. JELENTKEZNI: a munkaügyi osztályon lehet mindennap 7—15 óráig. gozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen — úgy érdemes.” A zok, akik a kedvezőtlen versenyzési körülmé­nyek között is képesek voltak kiemelkedő teljesít­ményre — Köveskúti Éva Mezőcsátról, Kemény Judit Kazincbarcikáról, Gál József- né, Dósa Erika Miskolcról, Brezó József Őzdról, Bá­thory Emőke Szerencsről — reméljük, már kedvezőbb feltételek mellett, eredmé­nyesen képviselik majd me­gyénk színeit a március 22- én Egerben sorra‘ kerülő te­rületi döntőn, amelyet már a televízió is közvetít az ország nyilvánosságának. n. j. . - w­Tanácskozás a szakszervezeti nevelő munkáról Ma, március 13-án dél­előtt a Szakszervezetek me­gyei Tanácsa székházában, találkozik a Munka című szakszervezeti elméleti folyó­irat főszerkesztője, Láncos János az SZMT vezetőivel, a szakszervezetek politikai és kulturális neveléssel fog­lalkozó munkatársaival, tár­sadalmi aktíváival. Tanács­kozásuk témája: hogyan se­gítheti a szakszervezeti el­méleti folyóirat általában a szakszervezeti nevelő mun­kát és kiemelten a po­litikai és a kulturális ne­velő tevékenységet. A tanács­kozáson részt vesz Tóth Jó­zsef, az SZMT vezető titká­ra és Kiss Béla SZMT-tit- kár is. Filmdíjak kiosztása A Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc-termőben tegnap, március 12-én Pethő Tibor, a MUOSZ alelnöke adta át a filmkritikusok dija­it. A filmkritikusok díját Fábri Zoltán rendező kapta meg, a 141 perc A befejezetlen mondatból című filmjéért. E filmben nyújtott operatőri, teljesítményéért Illés György kapott dijat. Maár Gyula Végül című első filmjéért, Galgóczi Erzsébet a Pókháló című film forgató- könyvéért részesült díjban. Elnyerte a filmkritikusok díját Csomós Mari, a Makra és a 141 perc A befejezetlen mondatból című filmek­ben —, valamint Josef Kroner és Szabó Gyula, a Végül című film­ben nyújtott művészi alakításáért. Döntöttek hát a filmkriti­kusok, s ha kicsit később is mint más évekbenf tegnap átadták az erkölcsi elisme­rést jelentő díjakat a leg­jobbnak ítélt film rendező­jének, a legjobbnak ítélt operatőrnek, színészeknek, íorgatókönyvírónak és első- filmes rendezőnek. Az elmúlt év filmtermése többször is mérlegre került az elmúlt hetekben. A ma­gyar filmnapok decemberi budapesti sorozata az 1974- ben elkészült műveket ele­mezte, lapunk január 5-i számában, Adalékok és ta­nulságok címmel az év so­rán o mozikban bemutatott, tehát a nagyközönség által is ismert műveket és az azokból kibontakozó összké­pet boncolgattuk, míg most, a kritikusok kollektívája — a hagyomány szerint — a díjak odaítélésének napjáig bemutatott alkotásokról dön­tött. Ebből az időrendi el­tolódásból adódik némi el­térés a korábbi állásfoglalá­sunk és a filmkritikusi tes­tület döntése között. Az év legjobb filmjének ítélt 141 perc A befejezetlen mondatból című, Fábri Zol­tán rendezte mű a mi ko­rábbi állásfoglalásunkban nem szerepelhetett, hiszen egy hónappal később, 1975. február 6-ári mutatták be a közönségnek. Díjazásával teljes mértékben egyet kell értenünk. A kritikusi testü­let egybehangzó elismerése alátámasztja a filmről írt, február 6-án megjelent kri­tikai méltatásunkat, egyben igazolja azt a korábbi meg­állapításunkat, hogy fiz 1974- ben a nagyközönségnek be­mutatott filmek közül „ne­héz lenne hosszú időre ér­vényes módon kiemelni al­kotásokat”, hiszen a kritiku­sok országos kollektívája is csak egy később, bemutatott műben találta meg az elmúlt év legjobbjának címére ér­demeset. Örömmel regisztráljuk a 141 perc A befejezetlen mondatból díjazását, mert úgy érezhetjük, méltó művet honorált a testületi döntés: Fábri filmje a 40 év előtti magyar valóságnak egy na­gyon izgalmas darabját ra­gadta meg, s Dcry Tibor re­gényének kiváló filmre-al­lcalmazásával úgy állította azt elénk, hogy a más nyelvű művészeti formában is igen plasztikusan érződött a kor hangulata és a kort túlélő társadalmi mondandója. Itt kell szólni Illés György ope­ratőri munkájának díjazásá­ról is, hiszen abban, hogy Fábri valóságos filmkölte­ménnyé tudta változtatni a regényt, döntő szerepe volt Illés operatőri munkájának. S a két, már idősebb gene­rációhoz tartozó művész ne­ve után egy fiatal harmadik a 141 perc-bői: Csomós Mari, aki a legjobb színésznői alakítás díját kapta a Makra című filmben látott Vali és a 141 perc-ben Évi alakítá­sáért. .Mindkét figura rop­pant érdekes, nagyszerű színészi feladat: az elsőben dinamikus mozgalmi szemé­lyiség, magával sodró agitá­tor, a kor minden szélsősé­gével, az ötvenes évek első feléből; a másik filmben, a 141 perc-ben higgadt, okos pártmunkásnő a harmincas évekből, aki szerelmét, egész életét —; nem kis belső ví­vódás árán — fel tudja az eszméért áldozni. Csomós Mari díjazását is csak üröm­inél jegyezhetjük fel. Nem érdektelenek a to­vábbi díjak sem, amelyek az 1974-ben bemutatott filmek­kel kapcsolatosak. Például a legjobb férfiszínész díját ketten is kapták: a Végül című film Apa szerepének alakításáért , Josef Kroner csehszlovák vendégművész és a magyar hangját adó Szabó Gyula, vagy a forgatóköny­véért díjazott Galgóczi Er­zsébet, aki a Pókháló című filmet írta, s igen érzéklete­sen mutatta meg egy terme­lőszövetkezeten belül a je­lentkező feszültségeket. Vé­gül hét elsőfilmes rendező közül a Végül rendezője. Maár Gyula, érdemelte ki az elismerést a munkájában ta­pasztalható újszerű törekvé­sekkel. Kicsit keserű szájízzel je­gyezzük meg: talán még jó is, hogv eltolódott a filmkri­tikusok díjának odaítélése. Mert, ha például december végén próbáltak volna dön­teni. ugyancsak nehez fel- vállalkoztak volna. (— fc-s)

Next

/
Thumbnails
Contents