Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
Oc35ss£SS2353£5E» 1975. március 5., sserdeo fSZAK-MAGYÄRORSZÄG 3 fi bit végén fei a riiésgyirí 1952. május 9-ín, nyolc ás fél [xóuapos rekordidőt jelentő építés után begyújtották a diósgyőri kohászat III. számú nagykő- hóját. Akkor ez volt az ország legnagyobb olvasztója, 760 köbméter hasznos térfogattal. Azóta többször átépítették, legutóbb 1968-ban, 50 nap alatt, «a léglie- vítőkkcl együtt. Az idei leállásra azért kerül sor, mert szükségessé vált a kohó közepes javítása. A két. hónapra tervezett leállás alatt kicserélik azokat a berendezéseket, amelyek a 6 éves, szünet nélküli üzemelés alatt elhasználódtak. így sor kerül majd a kohótorok, a páncélzat, a különféle hűtőszerelvények és kiszolgáló berendezések cseréjére is. Ügy tervezik, hogy a közepes javítás után 800 köbméter lesz a III. számú nagyolvasztó hasznos térfogata. Bármennyire is nagy munkával, sok törődéssel, idegességgel járó feladat egy ilyen javítás, a kohászok mégis nagyon várják már a leállást. A nagy- olvasztó két kisebb, egyenként 320 köbméteres „testvére” eredményeit is lerontotta ugyanis az elhasználódott III. számú kohó nem megfelelő teljesítménye. A javítás befejezése után viszont új lendülettel és — amint várják — szép sikerekkel kezdik majd a nyersvasgyártást. Párttaggá leni a a a z asszony, aki a szónoki emelvényre lépett, nem tanult retorikát. Mondandója nem bővelkedett gazdag fordulatokban, cicerói gondossággal megfogalmazott mondatokban, de amiről beszélt, azt kristálytisztán közölte hallgatóságával. Érveit saját életéből, a termelőszövetkezeti parasztság munkájából merítette. Az innen hozott tényekkel tanúsította azt; amit — úgy érezte — a nyilvánosság elé kell tárnia. Egy példával kezdte... —- Szecskavágásra osztottak be bennünket. Férfiakat, nőket, vegyesen. Ez eddig rendben is van. —- mondta. — Do nincs rendben, hogy ezért a munkáért a férfiak nyolc, mi nők pedig hétforintos órabért kaptunk. S ekkor jött a kérdés: miért? ... Miért ez a megkülönböztetés, hiszen az elvégzett feladat végrehajtásában m férfiak semmivel sem nyújtottak többet, mint’ a nők, akiknek szorgalma, igyekezete és munkabírása Is vitathatatlan Xnáncson, a termelőszövetkezetben. Az igény ugyanaz volt, s az l,esz ezután is, mint a férfiaknál, de a mérce?!... Igen, a mérce!... Igaz, hogy ennél az esetnél a különbség csak egy forint volt. De egy fillér se szabad, hogy legyen. Mert ahol ez a 'fajta magatartás még polgárjogot ' élvez — legyen az tsz, nagyüzem, hivatal, vagy bármilyen munkahely — ott baj van a szemléletben is. Baj van a nők egyenjogúságának az elismerésével, amit nem elég csak hangoztatni, elengedhetetlenül szükséges érvényesíteni a gyakorlatban is. A gyakorlat — sajnos — még mindig szolgáltat példákat arra, hogy megsértik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, ami pedig a szocializmus lényegének egyik alapvető ismérve. Nincs mit tagadni azon sem, hogy — egyes helyeken — túlzottan a szubjektív megítélés és megoltolás kerül előtérbe, amikor anyagi vagy erkölcsi elismerésről, az anyagi ösztönzés elvének alkalmazásáról van szó. Ä szónoki emelvényen beszélő asszony jogosan tette szóvá mindezt, amikor a megyei pártértekezlet fórumán nem elsősorban panaszkodni akart, hanem egyfajta jelenségre felhívni a figyelmet. Mert amikor ezt tette, azt is elmondta: — Az ember saját élete alakulásán mér le sok mindent. Többek között azt is: helyesen, jól gazdálkodik-e a termelőszövetkezet, s azt is, hogy jó-e a politika, aminek részesei, alakítói, formálói vagyunk.„. s zívből jövő egyszerűséggel mondta el érzéseit és véleményét, közvetítve egyben a szűkebb közösség, a tsz tagságának véleményét, is, amely . szerint a parasztság élei- és munka- körülményei jelentősen javultak, ami a nagyüzemi gazdálkodás eredménye. Aztán azzal folytatta, hogy a nagyfokú gépesítés hatására könnyebb a munka, nagyobb a jövedelem. Havonta — az ipari üzemek mintájára —- kapnak fizetést, a munkába se gyalog járnak már. Jármű viszi, hozza a dolgozókat, Így kevesebb fáradsággal többet tehetnek a közösség érdekében. Ez a fajta és mind színvonalasabbá váló életmód nem csupán igény, hanem mérce is. De mérce az is, amit egy példával illusztráltan fejezett ki, s ami nemcsak az inán- esiakra, hanem mindenüit, általánosan érvényes és jellemző tapasztalat. A mind jobban szépülő falvakról, az újjávarázsolt házakról és portákról, arról a nagy változásról van szó, ami egy leegyszerűsített tény alapján is egyértelmű. — Sok családnál van motorkerékpár (régen a kerékpár is újdonságszámba ment) nem kevés az autótulajdonos sem — idéz tapasztalataiból. — Alig akad ház, ahol ne lenne televízió, rádió, az ablakon nylonfüggöny. A búcsúra se szekérrel érkeznek a vendégek, mint hajdanán, ami azt jelenti: a rokonoknak is jól megy a soruk .. Egyszerűen fogalmazott ez a dolgos tsz-asszony, újra és újra igazolva a kongresszusi irányelvek nagy igazságát, amelyben az olvasható, hogy „Nagy utat tett meg a munkásosztály szövetségese, a szövetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményei közelednek a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese ...” De megszívlelendő az is, ami ugyanitt olvasható, amely szerint „Tovább kell erősíteni a termelőszövetkezetek szocialista vonásait...” 1 hhez hozzá tartozik a már elért eredmények megszilárdítása, a munka alapján, az érdemek szerint történő elosztás, s mindaz. amit másvalaki, ugyanezen a fórumon, a megyei pártértekezleten mondott ki. hogy „Legyen a mérce emberre szabva, ne pedig aszerint, hogy nő-e vagy férfi az. akiről szó van. A mérce a tudás, a tapasztalat, a munkában való helytállás, tehát a munka legyen elsősorban ...” Ez nemcsak jogos igény, de megszívlelendő és követendő gyakorlati tetté kell, hogy váljék. Tóth Foren« Jő/ kezdték ez évet a kökények A hónélküli tél kedvezett a kőbányászoknak. Januárban és februárban még a keményebb fagyok sem zavarták a külszíni bányamunkákat, így két hónap alatt 70 ezer tonnával teljesítette túl időarányos tervét az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat. A szükséges nagyjavításokat, a karbantartást mind a hét bányában igen rövid idő alatt elvégezték még december végén, illetve január , első hetében. A legnagyobb üzem, a lállyai, ebben az évben előreláthatólag; 1 millió 180 ezer tonna követ termel, valamivel kevesebbet, mint amennyit a bánya berendezéseinek kapacitása lehetővé tenne. Az ok: ebben az esztendőben kerül sor a két kötélpálya automatizálására. Az öt és fél millió forintos re-: ' konstrukciót az iparági fejlesztés keretében hajtják végre. A tarcali bánya —, ahol a vállalat központja van —G30 ezer tonna kő kitermelésére vállalkozik 1975-ben. Az Idei év különösen jelentős a sárospataki bánya életében. Az ötven dolgozót foglalkoztató üzemben megszüntetik a nehéz fizikai munkára épülő technológiát. Sárospatakon ugyanis a mai napig bunkóval ütik szét a kitermelt nagyobb kőtömböket. Gyenes Béla műszaki igazgatóhelyettes szerint a gépi jövesztés mellett kotrógépek, törők, dömperek segítik majd n pataki kőbányászok munkáját. Az elmúlt évi gazdálkodás eredményeképpen javul g. vállalati dolgozók bérszínvonala. Erre az évre hat és fér százalékos bérfejlesztést terveznek. Az átlagbér tavaly egy évre 31 ezer 171 forint volt. Ha a tervezett kétmillió ■ 105 ezer tonnás tervüket tel- ! jesítik, jövőre ismét jelentős j bérfejlesztésre kerülhet sor a ] vállalat hét bányájában. t : a tájékoztató, amelyet Szarka János osztályvezető terjesztett az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülése elé, tulajdonképpen tükörképe volt a város egyesztendei tagfelvételi tevékenységének. Szamok és tények, összegezések és statisztikák birtokában bontakozott ki a tanácskozás résztvevői előtt ez a fontos, a partéiét egész szféráját átfogó munka, egy olyan tipikusan munkásvárosban, mint Miskolc. * Hogy e témával rangjának, súlyának megfelelően foglalkoztak a város pártszervei és -szervezetei, ezt nemcsak az új párttagok „mennyisége” bizonyítja, hanem erről tanúskodik az a rész-statisztika is, amely 1974-ben jellemezte a tagfelvételt. Elöljáróban is ide .kívánkozik, hogy a tagfelvételt Miskolcon is a Politikai Bizottság 3.972. november 21-i határozatának, a Központi Bizottság, a megyei és a városi párt- bizottság idevonatkozó dokumentumainak szem előtt tartásával, annak szellemében látják el Miskolcon. A pártbizottságok és alapszervezetak a határozatokban megfogalmazott elvek eredményes, és hozzátebetem következetes végrehajtása m egész évben nagy figyelmet fordítottak. Folyamatosan és rendszeresen értékelték a^tagfelvétel tapasztalatait, s azokat testületi üléseken is megvitatták. Mindez nagyban hozzájárult. a tagfelvételi munka tervszerűbbé, lehet mondani Ivda- tosabbá tételéhez; így azután 1974-ben csaknem 600 párttaggal, többségükben fizikai dolgozókkal erősödtek a miskolci pártszervezetek. S ez szinkronban volt a -párt munkás)eile- gének erősítésével, hiszen az összes ú;i párttagok 73 százaléka fizikai dolgozó, többségükben szakmunkás. S ha már itt tartok, hadd említsem meg, hogy az újonnan felvett párttagok között a nők aránya mintegy 33 százalékra tehető,— s ez lényegesen jobb, mint a korábbi években volt —, a 39 éven aluli fiataloké pedig meghaladja az 59 százalékot. z alapszervezeteknél gondoskodtak róla, hogy. mindenkinek legyen konkrét pártmeglxízatása. A tagfelvételeknél jelentős szerepük volt. — különösen az üzemi és az intézményi pártbizottságoknál — re pártcsoportoknak. A gyakorlati pártmunkának, a mindennapi pártéletnek ezek az immár nélkülözhetetlenné váló, kicsiny kollektívái, nemcsak jó szolgálatot tettek a tagfelvételi munka megalapozottságában, hanem fontos szerepet vállaltak a felkészítésben is. Figyelemmel kísérték a holnap párttagjainak politikai, szakmai, társadalmi tevékenységét, erkölcsi és emberi magatartását, s amikor eljött a párttaggá ajánlás ideje, tapasztalataikról kommunista felelősségtudattal, az ügy iránti elkötelezettséggel nyilatkoztak. De legalább ennyire fontosnak és felelősségteljes megbízatásnak tekintették feladatukat azok, akik a KISZ-szervezetekben, szocialista brigádokban, szak- szervezetekben, vagy más társadalmi szervezetben tevékenykedőket ajánlották párttagnak. E fontos pártmunka eredményességét nem csökkentik azok a kisebb-nagyobb fogyatékosságok, amelyek ugyan előfordultak, de ahogy mondani szokás, nem ' jellemzőek c munka során. Ilyen például, hogy az ajánlás nem volt elég konkrét, s néha a felelősségérzet is kívánnivalót hagyott maga mögött. Volt olyan eset is, amikor „megfeledkeztek” as ajánlók a felvételt kérők közéleti tevékenységéről, szocialista brigádokban kifejtett munkájáról, emberi magatartásáról, vagy családi életéről. nnek ellenére a pártépítési tevékenységben 1974-ben nemcsak mennyiségben, hanem ha szabad mondani, minőségében is előrelépés történt. A szó igaz értelmében erősödött pártunk azokkal, akik egy-egy taggyűlés határozata, alapján párttaggá lettek. Hogy az új párttagok mennyire szolgáltak, illetve szolgálnak rá a bizalomra, arra nincsenek, nem is lehetnek valamiféle csalhatatlan „ellenőrző pontokLehet, hogy lesznek, közöttük olyanok, akik adósak maradnak az előlegezett bizalommal. De a többség, kommunistákra jellemző elkötelezettséggel, politikai, morális magatartással bizonyítja: párttaggá lenni olyan megtiszteltetés, amely fokozottabb felelősségérzettel, ha úgy tetszik, néha áldozat- vállalással is jár. Paulovifs Ágoston É a pisi Borsod küldöttei ; IL..P. lÉli László. a MÁV miskolci pártbizottság titkára Irodájának ajtaja, és jó- szándékkal teli szíve mindig nyitva van a vasutas dolgozók előtt. — Vasutas családból származom — mondja 'Makkal László, a MÁV Miskolci Igazgatóság pártbizottságának .ritkára. — Édesapám 36 éven ái; dolgozott a járműjavítóban. Ügy határozott, hogy vasutassá nevel engem is. 1942-ben kerültem oda lakatos ipari tanulóként. A kor legnehezebb pillanatában, 3 945-ben szabadultam fel... Bekapcsolódtam az ifjúsági, majd később a pártmozgalomba. 1950-ben a fiókmű- hely alapszervezeti titkárává választottak... Borsod sajátosságához híven, a vasutas .élet üteme is felgyorsult. Mákkai László jó évtized múlva a Tiszai pályaudvar pártbizottságának titkára, mjd az 1969-ben végrehajtott egyesülés után a MÁV miskolci pártbizottságának titkára lett. A nemrégiben lezajló pártértekezleten egyhangú szavazás után újból e jelentős pártfórum vezetője, majd a megyei pártértekezlet küldöttének választja a párt XI. kongresszusára. — Hogyan készül pártunk legmagasabb fórumára? — A szívem és az agyam tele van fejlődésünk örömeivel. Borsod földrajzi fekvése, gazdasága, fejlesztésének üteme sok megyétől eltér. Itt „főzik” az ország acél-' termelésének felét; innen látják el a fél ország háztartását szénnel, á mezőgazdaság 70 százalékát, műtrágyával. Öröm számunkra, hogy az évről évre növekedő termelést mi. vasutasok juttathatjuk céljához. v *— Ha a kongresszuson szót kapok, örömmel mondom el, hogy a végzett munka arányában nőtt az erkölcsi és az anyagi elismerés. A miskolci vasúti csomópont egységei 33 esetben kaptak a négy év alatt kitüntetést. Ebben benne van, hogy megkaptuk a jól végzett munka eredményeként a párt X. kongresszusának a versenyzászlaját. az MT, SZOT zász- ■ Iáját is. Anyagilag pedig es idő alatt 39,6 százalékkal nőtt a vasúti dolgozók' keresete. — Ha szót kapok, elmondom, hogy a miskolci vasúti csomópont, 8 és fél ezer dolgozója, közte 1400 párttag, egyetért a párt politikájával, célkitűzéseivel. Ám éppen a borsodi, a dinamikusan növekvő feladatok sürgetik: következetesebb ellenőrzésre van szükség a munka hatékonyságában, a fegyelmezettségben, a párttagok 6s a vezetők tevékenységében. Ugyancsak megfogalmazták pártértekezletünkön n kommunisták: jobban vissza kell szorítani a kispolgári szemléletet, az egoista törekvéseket — A 'nagyobb eredményt a korábbitól jó 20 százalékkal kevesebb vasutas hajtotta végre. Ez már jelzi is, hogy bármennyire is lehetővé tették a különféle intézkedések a munkaidő csökkentését, nálunk a havi szolgálati idő az utazó személyzetnél ma is 240—250 órát. tesz ki. A csomópont, s az igazgatóság sok ezer dolgozója joggal elvárja, hogy — a szállítóvállalatokkal való jobb együttműködés alapján l.gyük lehetővé a' vasutasok, számára a több pihenést, is. — Sokat léptünk előre az elmúlt négy évben a vasúi korszerűsítésében, s szociális igények kielégítésében is. Ám vannak gondok, amelybe* nem érezzük a nagy munka, a dinamikus fejlődés el isim rését. Gondolunk többek között a Tiszai pályaudvar lei vételi épületének hosszú éve!.: óta húzódó átépítésére, kor szerűsitéséVo. n vasutas szállókra. a vasutasok lakás gondjainak megoldására. — Üzenetet is viszek — mondja végül Makkai eiv- társ. — Azt. hogy a miskolci, vasúti csomópont, ,h MÁV Miskolci Igazgatóság sokNezer dolgozója, vezetője —, arrft a különféle pártfórumokoir is -kifejtettünk — elköteleztük magunkat a párt XT. kongresszusa határozatainak végrehajtására. Os. ti. •
