Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

flBfltfMDBnan» 1975. február 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 mi «im ....................................................... f i liztáji pziíasápk síerepéril E gy beszélgetés során fo­galmazta meg valaki, hogy „a mezőgazdasá­gi nagyüzemek fejlődésével a háztáji gazdaságok elavul­tak, szükségtelenné váltak, további fenntartásuk már azzal a veszéllyel jár, hogy a legnagyobb dologidőben je­lentős munkaerőt vonnak el a közös termeléstől”. Az ilyen és ehhez hasonló vé­leményekhez természetesen most is kéznél volt egy-két éppen ezt „bizonyító” példa. Ezért sem válik tehát szük­ségtelenné annak hangsúlyo­zása, hogy szocialista álla­munk mint eddig, továbbra is a nagyüzem szerves részé­nek tekinti a háztáji gazda­ságokat; a termelésüket p népgazdaság részére szüksé­gesnek és elengedhetetlennek tartja. Ezt nemcsak elvekben fo­galmazza meg államunk, de a különböző kedvezmények­ben, anyagi támogatásokban is kifejezésre juttatja. A népgazdaság számára ter­mészetesen nemcsak a ház­táji és annak termelése fon­tos, de jelentős szerepük van az úgynevezett kisegítő gaz­daságoknak .is. Ezek a terü­letek ugyan nem tartoznak a háztáji gazdaságok kategó­riájába, de az ott létreho­zott termékek mégis fontos részei a mezőgazdasági áru­termelésnek. Az ilyen kistermelők nyil­ván nem lehetnek, de több­ségük nem is akar a nagy- gazdaságok konkurrensévé válni, hiszen termelésük a saját fogyasztás kielégítésé­re irányul. A városok pere­mén alakult kertszövetkeze- taíc, kiskertgazdaságok jelen­tős mértékben tehermentesí­tik zöldség- és gyümölcsellá­tásunkat. Meglepetések ter­mészetesen érhetik az olyan kistermelőt, aki a saját szük­ségletén felüli mennyiséget termel, s rájön, hogy a fe­lesleget nem is olyan könnyű értékesíteni... háztáji gazdaságok sze­repéről a bevezetőben megfogalmazott véle­mény szerencsére nem álta­lános. A valóságban sokkal Inkább azzal a gyakorlattal találkozunk, hogy a megfele­lő ösztönzők eredményes al­kalmazásával a háztáji gaz­daság segíti a közös munka színvonalas elvégzését. Van olyan termelőszövetkezet, ahol a közös gazdaság ma még nem tud megfelelő jö­vedelmet biztosítani tagjai­nak; itt a háztáji gazdaság egyik fő eszköze a .tagság bevonásának a közös c-iok megoldásába. Máshol viszont, ahol a termelőszövetkezet jc adottságokkal rendelkezik, a vezetők keveset foy.'.d .znak a háztájival — mondván: „g tagság kényelmesen megél a közösből is”. Az utóbbi idő­ben egyre több termelőszö­vetkezet 'él kezd kialakulni az úgynevezett „eszmei ház­táji”. Itt a szövetkezet tag­jai nem kapják meg gya­korlatilag az őket megillet, földterületet, hanem a ter­melőszövetkezet a közösben termelt termény feleségekből vagy pénzbeli részesedéssel elégíti ki őket. Ez a gyakor­lat jelentős előnyökkel is jár, ha figyelembe vesszük, hogy például előnyösebb a kuko­rica termesztés. megvalósítása a jól gépesített és nagy lei-, terjedésű területeken, mint a tagok részére kimért és szét­aprózott parcellákon, i—. s- részt az „eszmei háztáji” bevezetése mellett szól az olt un körülmény is, hogy na­gyon sok termelőszövetkezet­nél jelentős azoknak a ta­goltnak száma, akiknek mai már fizikai erejük sincs hoz­za, hogy képesek legyenek a háztáji megművelésére. A háztáji gazdaságok meg­ítélése szinte szövetkezeten­ként változik. Éppen ezért sem az egyik, sem a másik gyakorlatra nem lehet ráfog- hi, hogy csak az a jó. Vala­mennyi termelőszövetkezet­ben a politikai és gazdasági vezetők feladata, hogy az összes körülmények mérlege­lése alapján alakítsák ki azt a gyakorlatot, amely a leg­jobban megfelel a közös gaz­daságnak, éppúgy, mint a tsz-tagság személyes érde­keinek. De bármely gyakor­latot fogadják is el, nem té­vesztik szem elől, hogy a háztáji gazdaságok ma még szükségesek és sokáig jelen­tős szerepet töltenek be a lakosság élelmiszer- és zöld­ség ellátásában. a háztáji gazdaság jelen­tős értékhatárig jöve­delemadó-mentes, amely kétségtelenül kedvező­en hat a termelésre. Ez az adómentesség azonban senkit sem csábíthat arra az útra, amely tisztességtelen vállal­kozáshoz vezethet. Sem a háztáji gazdaságnál, sem a kiskert-gazdaságoknál nincs ok rá, hogy csökkenjen a termelési kedv, hiszen nép­gazdaságunk továbbra is számít az itt megtermelt mezőgazdasági árufélesé­gekre. FF ■szerű Az Országos Bányagépgyártó Vállalat gyárában — a kong­resszusi munkaverseny keretében — elkészült az a három darab Fű—IIK típusú korszerűsített fejlő-rakodógép, mely- lycl az clővájásoknál kiküszöbölhető a nehéz fizikai mun­ka. Az új gépeket a hazai szénbányászat részére készítették. ! tejipar számítása A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormány- program növelte a termelők anyagi érdekeltségét, ez — egyebek között — a fokozódó kínálatban mutatkozik meg. Az elmúlt évben például 76 millió literrel több tejet vá­sárolt fel az ipar, mint egy évvel korábban. A tejipar illetékesei arra számítanak, hogy 1975-ben is ösztönzően hat a kedvező közgazdasági „környezet” a tehenészetekben és a háztá­ji állattartóknál. A negyedik ötéves terv utolsó évében négy és fél—öt százalékkal több tej átvételét, a belföldi értékesítés 5—6 százalékos növelését irányozták elő. Az iparban folytatódik a műszaki korszerűsítés, fej­lesztés. Jelentősebb műszaki fejlesztést; hajtanak végre a zalaegerszegi, a répcelaki, a pécsi és a mátészalkai tej­porgyárak üzembe helyezésé­vel. Tejüzemeket is építenek, új létesítményt adnak át Szombathelyen és Vácott, Veszprémben és Kaposváron pedig új tejüzem építését kezdik meg. A szentesi, a szolnoki és a pásztói tejüzem műszaki tervdokumentáció­ján már dolgoznak a mér­nökök. Az ipar idén 80 millió fo­rintot fordít a tejgyűjtőháló­zat korszerűsítésére. Munkáslevelek az irányelvek megvalósításáról MIVEL SEGÍTHET A MI BRIGÁDUNK? Az címűit napokban lapunk hasábjain 10 munka somber* szólaltattunk meg arról, hogy miképpen vélekednek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XI. kongresszusra kidolgozott irányelveiről és hogy saját munkaterületükön mi« tehet­nek, illetve máris mit tesz­nek az irányelvek megvalósí­tása érdekében. Sorozatunkhoz számos hozzászólás érkezett levél formájában is a megye különböző üzemeiből, vállala­taitól, ezekből a mtmkásle- velokből teszünk közzé most néhányat. * Figyelemmel olvastuk az Észak-Magyarország Munká­sok az irányelvek megvaló­sításáról című cikksorozatát, amelyben különböző terüle­teken dolgozó emberek mondták el e témával kap­csolatos véleményüket. Jól­eső érzéssel tapasztaltuk, hogy az egyszerű, kétkezi munkások elmondották; ők mivel járulhatnak hozzá az irányelvek megvalósításához. Véleményük szerint ez azt jelenti, hogy a munkások nemcsak egyetértenek az irányelvekkel, hanem ezeket reálisnak, megvalósíthatónak tartják és máris megkezdték a saját munkaterületükön e célok elérésén való munkál­kodást 15 tagii szocialista brigá­dunk a Borsodnádasdi Le­mezgyár kerékabroncs-üze­mében dolgozik. A három­részes kerékabroncs, a Trilex anyagának darából ása és me­legen való sajtolása a fel­adatunk. A mi kollektívánk tagjainak többsége törzsgár- datag, de a most 111 éves lemezgyárban dolgoztak már apáink és nagyapáink is. Magunkénak érezzük ezt a gyárat, így hát természetes, hogy sokat vitatkozunk, be­szélgetünk a munkáról, vagyis arról, hogyan lehetne még jobban, még eredménye­sebben dolgozni. Engem, a brigád vezetőjét annak ide­jén az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a párt, X. kongresszusán. Az azóta eltelt, több mint 4 esztendő­ben is a párt politikájának megvalósításán dolgoztunk. Ma elmondhatom, hogy ugyanilyen céllal, de már másképpen dolgozunk, mint öt évvel ezelőtt. Hiszen job­ban érezzük felelősségünket, másrészt jobban látjuk mun­kánk eredményét is. Fejlő­dik, gyarapodik vállalatunk és vastagabb lesz a fizetési boríték is. Kerékabroncs-üzemünkben 1969-ben kezdődött meg- az üzemszerű termelés. Mun­kánkkal eddig sem vallottunk szégyent, azonban tevékeny­ségünket még tovább lehet és kell tökéletesíteni. Figye­lemre méltó tartalékok van­nak nálunk is, akárcsak más területen. Mivel segít­heti brigádunk az irányelvek megvalósítását? Legfontosabb az anyag- és az energiataka­rékosság'. Most például egy olyan új szerszámmal kísér­letezünk, ami 10 százalékos anyagmegtakarítást eredmé­nyezhet. A kemencék gazda­ságosabb fűtésével pedig — ami mindössze fokozottabb figyelmet, körültekintést igé­nyel jelentős mennyiségű földgázt takaríthatunk meg, A sokat emlegetett takaré­kosságról azonban nemeseit a mi brigádunkban gondol­koznak így az emberek. Ez a téma a lemezgyár vala­mennyi kollektíváját foglal­koztatja. Ennek az eredmé­nye, hogy az idén vállalatunk 21 millió forint önköltség- csökkentést tervezhet. De ezen felül a 110 szocialista brigád még 2 millió forint költségmegtakarításra tett felajánlást. Érsek Dezső. a Borsodnádasdi Lemezgyár szocialista brigádvezetője Szaftul tiniásf au ufók alkotásai . i tíefé „ simogatott99 kenyér Iliin gyár Szilben JŐSV AFÖ—AGGTELEKEN, a vasútállomás után néhúny- száz méternyire az országút láromfelé ágazik. A „ke- esztútnál” — ahogyan a .elybeliek nevezik — gyö- yőrű környezetben áll egy lodern épület: a Kazincbar­cikai Sütőipari Vállalat színi kenyérgyára. Fiatal gyár, mindössze há­rom éve üzemel. Azóta látja el friss kenyérrel és péksüte­ménnyel a környék vala­mennyi községét. A régi színi sütöde elavult épület volt, elhasznált gépek­kel, 'öreg kemencékkel. Az új gyár tágas, világos, csupa üveg épület, ahol korszerű gépek, olajtüzelésű kemencék „ontják” a barnára sült, triss kenyeret. , A -februári télből belépő látogató jóleső érzéssel „tű­ri” a kemencék kellemes me­legét, s szívja magába az új kenyér — semmi máshoz nem hasonlítható illatát. Az üzem működéséről Tö­möri Mária tájékoztat, aki húrom éve végezte el az élel­miszeripari főiskolát, s azóta a színi gyár vezetője. — Két műszak alatt 10,1 tonna árut termelünk. Ezzel a mennyiséggel a környék 25 községét látjuk el minden­nap. Két teherautó hordja, folyamatosan a kenyeret, a péksüteményt. A legeldugot­tabb faluban is megkapják a friss pékárut, a kora délutáni órákban. •— Az új üzemben több munkafolyamatot sikerült gé­pesítenünk — mondja az új üzem vezetője. A két ke­mence olajtüzelésű. Csak a kellő hőfokot kell beállítani, és utána automatikusan ki­es bekapcsol, a kívánt hőmér­sékletnek megfelelően. — Milyen a szakmunkásel­látottság? — Sajnos, egyáltalán nem kielégítő. A dolgozóknak mindössze 10 százaléka szak­képzett, a többi betanított munkás. A vállalat ugyan szervez felnőtt szakmunkás- képző tanfolyamokat, ahol egy év alatt képesítést sze­rezhet a jelentkező, mégis kevés az érdeklődő. Több idős családos dolgozó van, ők már nem szívesen vállalják a tanulást... — És a fiatalok? — A pékszakma az utób­bi években már nem mond­ható vonzó pályának. Pedig a fizetés sem rcssz. Mégis kevés nyolcosztályos tanuló kíván elhelyezk Fii ezen a pályán. Ennek oka abban ke­resendő: e hivatásban nincs se ünnep, se vasárnap. Fo­lyamatos üzem. Éjjel is dol­gozni kell. A kenyérre min­dennap szükség van ... Az olajtüzelésű kemencék körül a kelesztökocsikon sza­kajtók sorakozna’,:. A megkelt tészta sütésre vár. Arrébb a dagasztógép és a gömbölyítő „pihen”. Juhász Árpád ingujjra vet­kőzve sürgölődik a kemencék mellett. 27 éves, hét éve pék, helyesebben betanított pék, mert nincs szakképesítése. — Mennyi kenyeret süt meg egy műrzak alatt? — Két társammal együtt 700 darabot. — Mennyivel jobb itt, mint a régi üzemben? — Nem is lehet összeha­sonlítani. Sok új gép segíti a munkánkat. Amit eddig kézzel végeztünk, most el­végzi helyettünk a gép. Mo­dern az üzem, s ilyen helyen jobb dolgozni is... Juhász Árpád elnézést kér: jelzik, hogy az egyik kemen­cében megsült a kenyér, ki k " szedni. Elköszön. IZMOK FESZÜLNEK, len­dül a hosszú nyelű sütőlapát, s a kemencéből egymás után bújnak elő a fényesre sült kenyerek. „Barna hátuk” (ke­fével) kap még „vizes” simogatást.. hogy azután szál­lítószalagra kerülve „megira­modjanak” a készáruraktár felé, majd a fogyasztókhoz... Hajdú Imre Hétfőn délelőtt nyitotta meg Németh László, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának főelőadója a 116. sz. önálló Ipari Szakmunkásta­nuló Kollégiumban az „Al­kotó ifjúság” kiállítást. A kollégium szakköreiben, va­lamint a 100. számú Ipari Szakmunkástanuló Intézetben tavaly ősztől készültek a KISZ KB által meghirdetett országos rendezvényre, amely­nek fő célja, hogy alkotásra serkentse a szakmunkásta­nulókat, és a legsikerültebb munkákat helyi, majd orszá­gos kiállításon vigyék a nagy- közönség elé. A kezdeménye­zés sikerességét bizonyítja a köz.el négyszáz darab beérke­zett pályamunka, amelyek fele-fele arányban oszlanak meg a két intézmény diák­jai között. Hétfő délután a Magyar Kereskedelmi Kamara tag­vállalatainak vezetőiből ala­kult piackutató dele;;;' utazott Libanonba, s onnan folytatja az útját az Arab­öböl országaiba. A küldött­séget Faludi Lóránd, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója vezeti. A kiállítás anyagát két zsűri is értékeli. Az intézmé­nyek tanárai a meghívott zsűritagokkal és a diáktanács, valamint az iskolai KISZ- szervezet részéről külön-kü- lön értékeli a kiállított tár- g-*akat. Nem lesz könnyű az elbírálás, hiszen az intarziá­tól a fém domborműig, a szőttestől az irodalmi tanul­mányokig, a gépek modelljei­től a kitömött madarakig sok minden tárül a látogatók elé. A ’egjobb munkák a me­gyei kiállításra kerülnek, ahonnan az országos bemu­tatóra lehet eljutni, amit a szakmunkásképzés negyed- százados jubileumának tisz­teletére rendeznek szeptem­berben. A kiállítást február 15-ig naponta 10—17 óráig tekint­hetik meg az érdeklődők. A kőt házi berendezések, ok­tatási felszerelések, továbbá elektromos berendezések szál­lításában érdekelt külkeres- sedelm és iparválla!at"k-n, valamint különböző tervező irodákat képviselő küldöttek utazásának célja új üzleti kapcsolatok feltárása. ■■i——— 'mii —b———. i— —aaaac Piackutatás

Next

/
Thumbnails
Contents