Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

ESZAK-MAGVARORSZÄG 8 1975. február 22., szombat A megyei pártértekezlet vitája Dr. Havasi Béla eMírs Bsaihisa Szünet után Vajda István, a mandátumvizsgáló bizott­ság elnöke tett jelentést a pártértekezletnek, majd meg­kezdődött a vita az első na­pirend felett. Az alábbiak­ban a vitában elhangzottakat ismertetjük. Ifi Bak János az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerdéjének terme­lésirányítója kapott szót el­sőnek. Tolmácsolva a gyár dolgozóinak üdvözletét, min­denekelőtt arról beszélt, hogy a munkásokkal való foglal­kozás megkülönböztetett fi­gyelmet kapott az irányel­vekben is. Kifejezésre jut­tatta, hogy Ózdon javultak : életkörülmények, növeke­- élt az egészségügyi és szo­ciális ellátás, általában min­den tekintetben kedvező vál­tozások tapasztalhatók a ko­hászvárosban. Kérte, hogy Ózd a jövőben is kapjon kel­lő támogatást a lakásépítke­zések jelenlegi ütemének megtartásához. — Örömmel mondhatom el — hangsúlyozta —, hogy megnőtt a fizikai munka rangja. Kedvezően alakultak a fizetések is. A munkások átlagkeresete Ózdon 1970-től 1974-ig 36,1 százalékkal nö­vekedett. A rólunk való gon­doskodás még termeléke­nyebb munkára ösztönöz bennünket. ínczédy Miklósáé a Lenin Kohászati Művek raktárosa, a nők közéleti te­vékenységének szerepét és fontosságát méltatta. El­mondta, hogy a bérezésben csökkent a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés. Kifogásolta viszont, hogy a gyár vezetői között mindösz- sze 1,1 százalékra tehető a nők aránya. A lehetőség en­nél sokkal több. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozta, hogy a mérce legyen mindig az emberre szabva, ne az ha­tározzon, hogy nő, vágy fér­fi, akiről szó van. Sokakat érintő gondról beszélt ez­után. A szolgáltatások körén belül, mindenekelőtt a gyer­mekétkeztetés színvonalasabb megszervezését sürgette, ami különösképpen Miskolc egyes lakótelepein — Győri kapu, diósgyőri városközpont — megoldatlan. Karaiz Miklós a sárospataki Kossuth Ter­melőszövetkezet elnöke ki­fejtette: a párt politikája a szó igazi értelmében mun­kás-paraszt politika, amire mi igen büszkék vagyunk. Ez a politika tette lehetővé az utóbbi négy esztendőben, a X. kongresszus határozatai alapján azt a nagy fejlődést, amit a megyében a termelő- szövetkezetek elértek. Mind­annyian érezzük közvetlenül is, hogy több lett a kenyér, a hús, javult a zöldség- és gyümölcsellátás. Tehát, amit a mezőgazdaság vállalt a .ongresszus előtt, azt becsü­lettel teljesítette. A továb­biakban beszélt a jövedel­mek alakulásáról, a paraszt­ság szociális, kulturális kö­rülményeiről és az ezzel ösz- szefüggő feladatokról. Dr. Píiiiér József a Megyei Vezető Kórház osz­tályvezető főorvosa, a TIT megyei elnöke Borsod egész­ségügyi helyzetét elemezve elmondta: javult a gyógyító munka színvonala. Kedve­zően változtak az egészség- ügyi feltételek annak elle­nére, hogy az intézmények korszerű berendezésekkel va­ló ellátása még nem min­den tekintetben kielégítő. Hangsúlyozta: a borsodi or­vosok, ápolónők, egészség- ügyi dolgozók becsületesen, etikusan látják el feladatu­kat. A gondokról szólva min­denekelőtt az orvosellátott­ság rendszerét és helyzetét tette szóvá. Javasolta: az or­szágban több helyen — így megyénkben is — tegyék le­hetővé az orvostovábbkép­zést. A szakkáder-utánpótlás megjavítását sürgetve kifeje­zésre juttatta, hogy több nő­vérotthonra és minden te­kintetben korszerűbb feltéte­lekre lenne szükség. A továbbiakban mint a TIT megyei szervezetének el­nöke azt hangsúlyozta, hogy a tudományos ismeretter­jesztő tevékenység Borsod­ban az utóbbi években egy­részt politikai. ideológiai színvonalban, másrészt tar­talmi, formai és módszertani szempontból gazdagodott, minőségében és mennyiségé­ben egyaránt fejlődött. Ép Isivé n vájár, az Ormosbányai Bá­nyaüzem KISZ ifjúsági szo­cialista brigádjának vezető­je, a Központi Bizottság kongresszusi irányelveire és személyes tapasztalataira hi­vatkozva szólt az üzemi és munkahelyi demokrácia kö­vetkezetesebb továbbfejlesz­téséről és ennek politikai jelentőségéről. Emlékeztetett rá, hogy pártunk X. kong­resszusa és a KB 1972 no­vemberi határozata adott ösztönzést és bátorítást a szocialista demokrácia, ezen belül az üzemi demokrácia fejlesztéséhez, az eddig el­ért eredményeket azonban — mint mondotta — nem tartja megfelelőnek és ki­elégítőnek. Elégedetten szólt arról, hogy pártunk Közpon­ti Bizottsága — a kongresz- szusi irányelvekben — épp­úgy, mint megyei pártbi­zottságunk beszámolója je­lentőségének megfelelően foglalkozik az üzemi és munkahelyi demokrácia .to­vábbfejlesztésének feladatai­val. Felszólalásának befejező részében a komplex gépesí- tésű frontfejtés pozitív ta­pasztalatairól, valamint a kongresszusi és jubileumi munkaverseny eredményei­ről tájékoztatta a tanácsko­zás részvevőit. Dr. Denieüi Pál a Sátoraljaújhelyi járási Pártbizottság első titkára a községi és a járási pártérte­kezletek tapasztalatait ösz- szegezve szólt az ideológiai munka, a hatékonyabb poli­tizálás, a pártmunka moz­galmi jellegének továbbfej­lesztéséről. Tájékoztatta a tanácskozás részvevőit a sá­toraljaújhelyi járásban elért eredményekről, az elvándor­lás okozta gondokról, a kis- létszámú pártszervezetek megerősítésére, és munkájuk fejlesztésére tett intézkedé­sek eredményeiről, s a párt­munka más tapasztalatairól is. A továbbiakban a járás területén élő nemzetiségek helyzetével és véleményével foglalkozott. — A járásunk területén élő szlovák, rutén és német ajkú lakosság nagyra érté­keli pártunk marxista—le­ninista nemzetiségi politiká­ját, mely garantálja teljes politikai, gazdasági és tár­sadalmi egyenlőségüket. Ez a politika nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években élénkebb lett a nemzetiségi lakosság kul­turális élete is — mondotta többek között. Hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetiségi la­kosságra éppúgy számíthat pártunk a XI. kongresszus határozatainak megvalósítá­sában, mint a járás egész lakosságára. Huszár Mar a Tiszai Vegyikombinát igazgatója, az 1970-ben kö­tött magyar—szovjet olefin­egyezmény végrehajtásáról elmondotta: az a tény, hogy ez a hatalmas objektum há­rom év alatt valósult meg, bizonyítja, hogy sikeresen teljesítették feladataikat, an­nak ellenére, hogy a beru­házásnál olyan nehézségek­kel kellett megküzdeniük, amelyek — különösen az el­múlt év második felében — a határidőre történtő üzem­be helyezést többször is ve­szélyeztették. A városi és az üzemi pártbizottság és az érintett alapszervezetek ezért megkülönböztetett figyelmet fordítottak az olefingyár be­ruházási, kivitelezési és elő­készítési munkáira, az azt segítő politikai tevékenység­re. A kollektívák erőfeszíté­se biztosította, hogy ez a gazdaságilag és politikailag rendkívül jelentős mű ha­táridőre megvalósul — mon­dotta. A továbbiakban a kong­resszusi és jubileumi mun­kaverseny eddigi eredmé­nyeiről, tapasztalatairól szó­lott. Czlvek Imre Országos Érc- és Ás­vány bánya Vállalat rudabá- nyai üzemének dolgozója hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben megnőtt az érdeklő­dés a vasérc iránt, s ez a vasércbányászok munkaked­vét tovább fokozta. A köve­telményekkel azonban nincs összhangban a technikai színvonal emelése. Kevés le­hetőségük .nyílik új beruhá­zásokra és á mintegy 1400 rudabányai vasércbányász anyagi megbecsülése is el­marad a környező bánya­üzemekben dolgozókétól. A meglevő bérek alacsony szintje az utánpótlást is ne­hezíti. Kevés az ércbányá­szok között a fiatal, s bár a vasércbányászok előtt nagy lehetőségek vannak, a fiata­lok inkább a jobb anyagi megélhetést nyújtó környe­ző üzemekben helyezkednek el. Ezért a jövőben a vas­ércbányászok jobb anyagi megbecsülésére több gondot kell fordítani. Munkatársai nevében ehhez kérte a meg­választásra kerülő pártbi­zottság segítségét. Dr. Simon Sándor a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora elmondta: a beszámolási időszakban jelentős erőfeszítések tör­téntek az oktató-nevelő, és tudományos kutatómunka feltételeinek javítására, ha­tékonyságának fokozására, a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására. Az alapjaiban nyugodt, konszo­lidált viszonyok közötti munkálkodás, a kedvező ál­talános közhangulat egyik döntő eleme az, hogy az egyetem kapcsolata a fel­sőbb párt- és állami szer­vekkel konstruktív. Az ok­tatási célkitűzéseit megvaló­sítása érdekében több tar­talmi, módszertani és szer­vezeti intézkedést tettek. A nevelőmunka tartalmi fej­lesztése érdekében az egye­temi pártbizottság kezdemé­nyezte a kollégiumi nevelő­munka továbbfejlesztését, a hallgató-oktató politikai vi­takörök, a patronáló tanári megbízás általánossá tételét — mondotta — majd arról szólott, hogy a Központi Bi­zottság tudománypolitikai irányelveinek végrehajtása, a tudományos élet fejleszté­se hosszabb távú feladatok megoldását foglalja magába. Az egyetemi munka sokré­tűsége, heterogén jellege, a kutatómunka szervezésében, koncentrálásában és össze­hangolásában nagy rugal­masságot kíváa. A megyei pártértekezleten felszólalt dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság tit­kára is. A beruházási tevé­kenység néhány fontosabbb kérdését elemezve hangsú­lyozta, hogy megyénk gazda­sági fejlődésében a beruhá­zási munkáknak kiemelkedő a szerepük. Ugyanakkor a beruházások hatékonysága a nagyszerű eredmények elle­nére sem javult a szükséges mértékben, és a lehetőségek­kel sem éltünk mindig meg­felelően. Megállapította: ami az elért eredményeket illeti, eddig egyik tervidőszakban sem sikerült olyan dinamiku­san előrehaladnunk, mint a negyedik ötéves tervben. A megyei beruházások teljesí­tése eléri a népgazdasági összberuházások 9 százalékát. Így folytatta: — A megye arculata évről évre változik, új létesítmé­nyek sokaságával gazdago­dunk. Soha annyi munkát, energiát nem fordítottunk a beruházások megvalósítására, mint az elmúlt években. A dolgozó kollektívák számos létesítményt odaadó, fegyel­mezett munkával határidőre elkészítettek. A tervidőszak­ban befejeződik tizenegy ki­emelt nagyberuházás. Jelen­tős mennyiségi és minőségi előrehaladást értünk el a la­kásépítés területén is. Eredményeinkre, tapasz­talatainkra támaszkodva, fi­gyelembe véve a lehetősége­ket, készülünk az ötödik ót­éves terv beruházási felada­taira. A jövőben a befuhá- zási tevékenység további bő­vülésével és dinamikus fej­lődésével kell számolnunk. A kiemelt beruházások nagy­ságrendje növekszik. A fel­adatok megoldása mindenki­től még felelősségteljesebb, fegyelmezettebb, szervezet­tebb munkát követel meg. Különösen vonatkozik ez a kapacitások és a beruházási költségek reális meghatáro­zására. a kivitelezési felté­telek és a tervellátottság biz­tosítására. A kivitelezésben elsősorban a minőségi köve­telmény legyen meghatáro­zó. Alapvető feladat a meg­valósítási idők csökkentése, a határidők betartása. A továbbiakban arról szólt, hogy a beruházásoknál első­sorban a kivitelező vállala­tok felkészültségét és rugal­masságát kell javítani, olyan érdekeltségi rendszer alkal­mazásával, amely a beruhá­zó, a lebonyolító, a tervező és a kivitelező vállalatokat egyaránt jobb együttműkö­désre, gyorsabb és kevésbé költséges megoldásokra ösz­tönzi. Az ötödik ötéves tent be­ruházási feladataival kapcso­latban hangsúlyozta, hogy a dinamikus növekedésre, az egyensúlyi helyzet biztosítá­sára, a gyártmányszerkezet gyorsabb ütemű átalakításá­ra van szükség a gazdasá­gosság és a versenyképesség fokozásával, a korszerűbb műszaki megoldások alkal­mazásával. A beruházási te­vékenység magas színvonalú politikai munkát igényel. Az elmúlt években nagyon sok tapasztalatot szereztünk, me­lyek hasznosítására nagy szükség van. — Köztudott az is —• mondta a továbbiakban —, hogy a politikai irányító, szervező és ellenőrző mun­kához megalapozott és gyors információkra van szükség. Nagyberuházásaink egy ré­szénél például jelentős több­letköltségek merültek fel. E költségek okairól, várható hatásairól sem az ágazati irányító szervek, sem a vál­lalatok párt- és gazdasági vezetői nem adtak időben tájékoztatást. A továbbiakban beszélt róla, hogy rosszul készítet­ték elő a munkákat és nem tettek eleget azoknak a ren­deleteknek és vállalati kö­telezettségeknek, amelyekkel egy beruházás megvalósítása jár. Több területen az ága­zati irányító szervek , nem segítik megfelelő mértékben a munkákat. A felmerülő problémákat késedelmesen oldják meg, nem intézked­nek kellő határozottsággal. — Az állami lakásépítés megyei gondjaival a terv­időszakban a vezető pártszer­vek, a Gazdasági Bizottság, az ÉVM, a tanácsok és a különböző munkabizottságaik többször is foglalkoztak. Ezek az erőfeszítések jelen­tős eredménnyel jártak. Sze­retném azonban aláhúzni: nem engedhető meg, hogy e fontos területen a munka az eddigi színvonalon folytatód­jék — mondotta. Megálla­pította, hogy a tervidőszak feladataira való felkészülés megnyugtató módon halad, magasabb színvonalon és kö­rültekintőbben, mint 1970- ben. — Azon fáradozunk — folytatta —, hogy a lehető­ségeket és az igényeket kö­zelebb hozzuk egymáshoz, hogy megfelelő feltételeket biztosítsunk a megvalósítás­hoz. A lakásépítésben követ­kezetes, fegyelmezett és jól összehangolt munkát kell vé­geznünk, hogy e területen eleget tegyünk a jogos elvá­rásoknak. Az előrelépés fel­tételeinek mindenekelőtt az érdekelt szervek és vállalatok együttműködésének a javítá­sában kell tükröződniük. A rendezési és beépítési tervek időbeni kidolgozásában is nagyobb tervszerűségre és következetességre van szük­ség. Pontot kell tenni a ge­nerálkivitelezési tervekkel és gyakorlattal kapcsolatban ki­alakult vég nélküli hibákra. Elismeréssel szólt róla, hogy a tervező és kivitelező vállalatok munkájának a színvonala, minősége az utób­bi időben javult, azonban még mindig sok kívánnivalót hagy maga utón. Még min­dig gyakoriak a szállítási ké­sedelmek és a tervmódosí­tások. A jövőben arra van szükség, hogy a tervezők na­gyobb felelősséggel, ponto­sabban, tervszerűbben, a ta­karékos megoldások előtérbe helyezésével dolgozzanak. A kivitelezők viszont kapacitá­saik növelését saját erőből is nagyobb mértékben fej­lesszék. Tegyenek megalapo­zott vállalásokat és azokat teljesítsék. Ezután arról beszélt, hogy a beruházási tevékenység egyik legfontosabb feladata a megvalósítási idő csökkenté­se. Ebből a szempontból ítél­ve kedvezőtlen a helyzet. En­nek ellenére pozitív tény, hogy mostanában a megvaló­sítási idők csökkentek. A nagyberuházások azonban még mindig 7—8 hónapot késnek az eredetileg terve­zett határidőkhöz képest. Nem kielégítő az erők kon­centrációja. A munkaerő- és gépátcsoportosítások sem mindig tervszerűek. Nagyok a szélsőségek a megvalósítá­si határidőkben. Kiemelt, nagy volumenű munkák né­ha igen rövid idő alatt, a ha­táridők pontos betartásával elkészülnek, ugyanakkor ki­sebb beruházások évekig hú­zódnak. Majd így folytatta: — Látnunk kell, hogy a beruházások megvalósításá­ban, a megvalósítási idők ' csökkentésében a legnagyobb szerepe a beruházó és az építőipari, valamint a tech­nológiai szerelő vállalatok­nak van. Szinte minden te­rületen szervezettebb, jobb munkát kell végezniük, s ezt a pártszer veknek is megkell követelniük. Mindehhez azon­ban a politikai munka ön­magában nem elegendő. Fontos, az. ágazati irányító szervek hathatós, konkrét segítsége, a jelenlegi kivite­lező szemlélet megváltozik- ■tása és egészségesebbé tele­ié, a közös érdekeltség n ~ teremtése. Szükség van beruházó, a lebonyolító, u tervező és kivitelező válla­latok vezetőitől a valóságos helyzetről, a lemaradások­ról, a problémákról, saját mulasztásaikról történő idő­beni és reális tájékoztatásra, őszinteségre, nagyobb fegye­lemre, következetesebb el­lenőrzésre és szükség esetén a felelősségre vonásra. Végül méltatta a szocialista együttműködési megállapodá­sok jelentőségét, a beruházá­si feladatok végrehajtásában, majd a kongresszusi irány­elvekből idézve hangsúlyoz­ta: „A népgazdaság tervsze­rűbb fejlesztésének alapvető feltétele u beruházási tevé­kenység javítása". Munkán­kat nekünk is ezekhez a kö­vetelményekhez kell igazíta­nunk. * A pártértekezlet ma reggel folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents