Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

SaSIS3%S«52"ia5® fSZÄKiPWÖWiRORSZÄG SS«* 1975. február 22., sramfesS (Folytatás az 5. oldalróí) ugyanakkor az ideológiai és tömegpolitikai munka azt is igyekezett bemutatni, hogy a kor követelményeihez való igazodás rugalmas változta­tásokat is igényel a pártirá­nyítás gyakorlatában és mód­szereiben. A munkásosztály vezető sze­repe elvi alapjainak, érvé­nyesülési formáinak pontos megértése, bizonyítása is fon­tos része volt az ideológiai, tömcgpolítikai munkának. A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztését, hely­zetének javítását szolgáló ha­tározatok és intézkedések to­vább erősítették megyénk munkásságának politikai ön­tudatát. A lakosság döntő többsége is helyesen értelme­zi a munkásosztály vezatő sze­repét és egyetért a párt mun­kás-centrikus politikai gya­korlatával. Az ideológiai, tö­megpolitikai munkában nagy teret kapott a rendszerünk politikai alapját képező mun­kás-paraszt szövetség és a párt szövetségi politikájának tudatosítása is. A vallásos világnézet elleni harcban — az ateista propaganda mel­lett — a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a szélesebb értelemben vett materialista nevelés. A gazdasági és az állami életben bevezetett központi intézkedések megyénkben is erőteljes lendületet adtak a szocialista demokratizmus ki- szélesedésének, fokozva egy­úttal az ideológiai, tömegpo­litikai munka ezzel kapcsola­tos feladatait is. Olyan fon­tos kérdések tisztázása került előtérbe, mint a központi cél­kitűzések és a helyi végre­hajtás viszonya; a munkahe­lyi demokrácia és az egysze­mélyi vezetés; az önállóság és a felelősség; a hatáskörök decentralizálásának és a cent­ralizmusnak egyidejű érvé­nyesítése. A politikai célok, a gazdasági feladatok és a tu­datformálás egymást erősítő hatása jut kifejezésre a mun­kához való viszony fejlődésé­ben. Ennek eredményei je­lentkeznek a szocialista bri­gádok tevékenységében, a szo­cialista munkaversenyben, a társadalmi munkában és az újítómozgalomban is. A párt- szervezetek többségének tö­megpolitikai munkájában fontos helyet foglalt el a munka szerinti elosztás el­vének, az anyagi és erkölcsi ösztönzés együvétartozásának magyarázása. Rendszeresebbé vált a tájékoztatás Megállapítja a jelentés, hogy a szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus eszméje tovább erősö­dött a megye lakossága kö­rében. Növekedett azoknak száma, akik a szocialista ha- zafisághoz tartozónak értik és érzik a szocialista építés vív­mányait, hazánk gyarapodó sikereit a nemzetközi életben, és ezt tettekben is kifejezés­re juttatják. A proletár nem­zetköziség fejlődése elsősor­ban a magyar—szovjet barát­ság erősödésében tükröződik. Az internacionalista szemlé­let erősödése jellemző a szomszédos szocialista orszá­gokkal kapcsolatban, hozzá­járultak ehhez testvérmegyei kapcsolataink is. Továbbra is tapasztalhatók azonban különféle közösség- ellenes megnyilvánulások: a szocialista hazafiság szembe­állítása a proletár internacio­nalizmussal, a szocializmus és a hazaszeretet kettéválasztá­sa, a reális történelmi önis­meret hiánya, eredményeink túl-, vagy lebecsülése, a na­cionalizmus és a kozmopoli- tizmus, valamint a provincia­lizmus. A társadalom, a kö­zösség ügyei iránti közöny, a közélettől való elzárkózás, az anyagiasság és önzés a kis- polgáriasság helyenkénti meg­élénkülését mutatta, amely el­len elsősorban a pártszerveze­tek fokozták a harcot. A kis­polgáriasság elleni ideológiai, tömegpolitikai munka is hoz­zájárult az egyoldalú, végle­tes álláspontok megszünteté­séhez. Még ma is tapasztal­hat azonban, hogy egyesek eltúlozzák a jelenlétét, má­sok peúig a kispolgáriasság körébe sorolnak olyan, a po­litikai célkitűzéseinkkel egye­ző dolgokat, mint a növekvő életszínvonal, az anyagi ösz­tönzés fejlesztése, takarékos­ság, stb. Akadályozza a kö­zösségi vonások erősödését az egyéni érdekek túlhangsú­lyozása, valamint a csoport- érdekeknek a társadalmi fölé helyezése, társadalmi érdek­ként való feltüntetése is. A tömegpolitikai munká­val foglalkozva hangsúlyoz­za a pártbizottság jelentése, hogy a tájékoztatásban, az agitációban és a propagandá­ban egyaránt jól tudtunk él­ni eszméink terjesztésének kedvező feltételeivel. A köz­ponti és a helyi tájékozta­tás frissebben reagál a köz­véleményt leginkább foglal­koztató kérdésekre. Kedvező hatása volt annak, hogy a párttagok tájékoztatása a legfontosabb politikai dönté­sekről megelőzte a közvéle­mény általános és nyilvános tájékoztatását, valamint an­nak, hogy a nagy fontosságú döntések előtt kikérik a párt­tagok és a párton kívüliek vé­leményét. Az agitáció vala­mennyi formájában — első­sorban a nagyüzemi pártalap- szervezeteknél — fejlődés ta­pasztalható, az utóbbi időben az írásbeli szemléltető agitá­ció is kezd fellendülni. A po­litikai vitakörök létrehozásá­val — jelenleg mintegy 700 vitakör működik a megyében — bővült a rendszeres poli­tikai eszmecsere lehetősége. Az ideológiai, tömegpoliti­kai munkában nagy mérték­ben növekedett a tömegkom­munikációs eszközök, minde­nek előtt a televízió szerepe — állapítja meg a pártérte­kezletre készített írásos be­számoló, amely a továbbiak­ban a megyében működő tö­megkommunikációs eszközök­kel foglalkozik, majd aláhúz­za: a megye kulturális életé­ben számottevő fejlődés ér­zékelhető. A kulturális poli­tika nér/ fő területen — a tudománypolitika, a közok­tatás, a közművelődés és a művészetpolitika — alapve­tően jól szolgálta a szocialis­ta kulturális forradalom fel­adatainak megoldását. Növe­kedett a megye kulturális éle­tében a marxizmus eszméi­nek befolyása. Iskolapolitika, közművelődés A Központi Bizottság tu­dománypolitikai irányelvei­nek végrehajtásával foglal­kozva megállapítja a jelen­tés, hogy az egyetemi, inté­zeti és az irányító pártszer­vek fokozottabb figyelmet fordítanak a tudományos ku­tatásoknak az irányelvekkel összhangban levő fejleszté­sére. Erősödött a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, főleg a műszaki területeken, de a mezőgazdaságban is. Szerény mértékben bár, még­is előrehaladás érzékelhető a megyében folyó társadalom- tudományi kutatásokban. A tudománypolitikai irányelvek megvalósításában növekvő szerepet vállalt a Nehézipari Műszaki Egyetem. A tudo­mányos élet centrumává való fejlesztése érdekében azonban további erőfeszítések szükségesek az illetékes szer­vek és az egyetem oktatói gárdája részéről egyaránt. A megye gazdasági, társadalmi életébe való szervesebb be­kapcsolódás lehetőségei a Kazincbarcikai Főiskolai Kar és a közeljövőben főiskolává váló Sárospataki Tanító- és Óvónőképző Intézet részére is adva vannak, illetve meg­teremthetők annál is inkább, mert városuk életében már érzékelhető a jelenlétük. A X. kongresszus óta a megye közoktatásában is szá­mottevő eredmények szület­tek. Minden intézménytípus­ban fejlődött a szocialista nevelés-központúság elve, gazdagodtak a közösségi ne­velés formái és módszerei, bővült az iskola és a társa­dalom kapcsolata. Hatéko­nyabbá vált a világnézeti nevelés. Az óvodák tevékeny­ségében nagyobb szerepet kapott az általános iskolára való előkészítés. Változatla­nul nagy gond azonban, hogy a városi óvodák túl­zsúfoltak, egyes települése­ken pedig egyáltalán nincs óvoda. Mérséklődtek az ál­talános iskolák közötti szín- vonalbeli különbségek is. A körzetesítés révén fejlődött a szakrendszerű oktatás. A körzeti iskolák nagy része azonban nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, ame­lyek a tanulók egész napos, korszerű foglalkoztatását le­hetővé tennék. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek tanulását, tovább­tanulását minden intézmény- típusban kiemelt feladatként kezelik. Szélesedett azoknak a központi és helyi akcióknak a köre, amelyek ezt a fontos társadalompolitikai célt szol­gálják. Az oktatás társadalmi üggyé válásának folyamatát jelzik az iskolák és üzemek közötti gazdagodó kapcsola­tok. Kiemelkedik ezek közül az LKM szocialista brigádjai által kezdeményezett, „Gyer­mekeink korszerűbb oktatá­sáért” elnevezésű társadalmi mozgalom, amelynek — poli­tikai jelentősége mellett — tényleges pénzbeli eredménye is számottevő, eddig megha­ladja a 10 millió forintot. A X. kongresszus óta po­zitív irányú változás tapasz­talható megyénkben a köz- művelődés helyének és sze­repének megítélésében. Az ezzel kapcsolatos szemlélet erősítésére a megyei pártbi­zottság az elmúlt években fokozott figyelmet fordított. A népművelés régebbi, szű- lcebb koncepciója helyett kezd elterjedni a korszerűbb értelmezésű közművelődés. Erősödött az a törekvés, hogy a művelődés, a kulturált szórakozás jobban szolgálja az eszmei, politikád nevelést. A közművelődés különböző intézményeiben és fórumain, köztük a tudományos isme­retterjesztésben, a természet­es társadalomtudományi, va­lamint művészeti ismeretek mellett előtérbe kerültek tár­sadalmunk mai, lényegbevá­gó kérdései. Az öntevékeny művészeti együtteseit, ifjúsági klubok főleg a közösségfor­málásban játszanak jelenté­keny szerepet. A marxizmus befolyásának erősödése, mint meghatározó tendencia mel­lett, azonban tapasztalhatók olyan jelenségek is, amelyek gátolják a közművelődést, szocialista tudatformáló sze­repének betöltésében. A művészetek szerepe Fejlődött a közművelődés eszközellátottsága, javultak szervezeti feltételei. Megmu­tatkozik ez a televízió és más tömegkommunikációs eszközök széles körű elter­jedésében, a könyv- és saj­tótermékek vásárlásában, ol­vasásában. Felépült az új megyei könyvtár, bővült és korszerűsödött megyénk könyvtárhálózata. Létrejött az egységes megyei múzeu­mi szervezet. A közművelő­dési otthonok hálózatának, tárgyi feltételeinek fejlődése azonban lassú ütemű, nagy­fokú egyenetlenség és zöm­mel mostoha adottságok jel­lemzik. Az említett fejlődés ellenére is megyénkben a közművelődés tárgyi feltéte­leinek fejlesztése elmarad a gazdasági, politikai és társa­dalmi fejlődéstől. A szocia­lista világnézet formálásá­ban, a közízlés fejlesztésé­ben, a kultúra közkinccsé té­telében fontos szerepet töl­tenek be a megye művészei és művészeti műhelyei. A művészeti életet irányító párt- és állami szerveink pártunk művelődéspolitiká­jának szellemében ösztönöz­ték a megye irodalmi és mű­vészeti életében a szocialista tendenciák érvényre jutását. Az elmúlt években a képző- művészeti és a zenei kultúra fejlesztésében sikerült legin­kább előrelépni. A megyében élő képzőművészek többsége és a kiállítási intézmények jelentős szerepet vállalnak a képzőművészeti ízlés formá­lásában. Zenei életünk fejlő­dését jelzi a hangversenyek tekintélyes száma, többségük magas színvonala. A Miskol­ci Nemzeti Színház előadá­sainak egy része országosan is figyelemre méltó. Emelke­dett a színház látogatottsága. A legnagyobb mértékben az ifjúság körében nőtt a rend­szeres színházlátogatók szá­ma. Az egri színházzal tör­tént egyesítés azonban foko­zott megterhelést jelent a színház számára. A X. kong­resszus óta tovább növeke­dett azoknak a száma, akik megszerették a jó irodalmat, és érdeklődnek a magas esz­mei, művészi színvonalú filmek, színházi, képzőmű­vészeti és zenei alkotások iránt. Ennek ellenére, még mindig jellemző a lakosság körében a közízlés viszony­lagos elmaradottsága. Bővült m egészségügyi hálózat Az egészségügy növekvő jelentőségéinek megfelelően, fontos párt- és állami intéz­kedések hatására az elmúlt négy év során megyénkben is jobban előtérbe kerültek az .egészségügy-politikai ten­nivalók. Javult a megye egészségügyi helyzete, növe­kedett az átlagéletkor, csök­kent a csecsemőhalálozások és a járványos megbetegedé­sek szama. Az egészségügyi intézményekben színvonalas betegellátás folyik. Fejlődés tapasztalható a betegségek megelőzése terén. Tervsze­rűbbé és kiterjedtebbé vált az egészségügyi felvilágosító munka. Korszerűsödött és bővült az egészségügyi hálózat, mérséklődtek a terü­leti aránytalanságok, javul­tak az egészségügyi ellátás személyi és tárgyi feltételei. Javulás tapasztalható az üzemegészségügy területén, elsősorban az ipari üzemek­ben. A személyi és tárgyi feltételek bővülésének mér­téke azonban elmarad a tár­sadalmilag elismert igények­től és szükségletektől. Egész­ségügyi intézményeinkben még nagy a zsúfoltság, kevés a férőhelyek száma. Legna­gyobb gondunk az orvoshi­ány, amely elsősorban a já- róbeteg-ellátásban okoz ne­hézségeket. Mindezt megyénk kedvezőtlen település-föld­rajzi sajátosságai is súlyos­bítják. A X. kongresszus óta, kü­lönösen az utóbbi években megyénk testnevelési és sportmozgalmában is kedvező változások tapasztalhatók. Növekedett a sport- és test­kultúra társadalmi jelentő­ségének, egészséges életmó­dot fejlesztő és jellemet erő­sítő szerepének felismerése. Az állami irányítás révén biztató, bár még csak kez­deti javulás indult meg a megye sportéletében, az egye­sületek munkájában és a sportcélokra fordítható ösz- szegek ésszerűbb felhaszná­lásában. Mindez a verseny- sportok néhány ágában és a ' tömegsport egyes területein elért eredményekben is tük­röződik. A megyei pártbizottság írá­sos beszámolója a továbbiak­ban hangsúlyozza, hogy az ideológiai, tömegpolitikai éa kulturális nevelő munka leg­fontosabb feladata a marxiz­mus—leninizmus eszméinek terjesztése. Az eszmei-politi­kai nevelő munkában job­ban kell törekedni a szocia­lizmus elveivel összhangban levő értékrend elterjeszté­sére: a munkához, a politi­kához, a közösséghez és a művelődéshez való pozitív viszonynak a népszerűsítésé­re. Határozottabban és kö­vetkezetesebben fel kell lép­ni a szocializmustól idegen nézetek, jelenségek és maga­tartásformák — elsősorban a kispolgáriasság — ellen. A közösségi érzés és gondolko­dás erősítésében folytatni kell a kis közösségekben rej­lő nevelési lehetőségek kiak­názását: erősíteni kell a munkahelyi közösségek — elsősorban a szocialista bri­gádok — és a lakóhelyi ki 3 közösségek nevelési funkció­ját, az egyén és a társada­lom közötti közvetítő szere­pük hatékonyabb betöltését. A szocialista demokráciával összefüggő kérdések tisztá­zása, a helyes szemlélet ki­alakítása változatlanul fon­tos része ideológiai, tömeg­politikai munkánknak. A megye hosszú távú mű­velődési fejlesztési koncep­ciójának kidolgozása során következetesen kell alapozni a területfejlesztési tervre, s törekedni a fejlesztésre for­dítható anyagi eszközök ész­szerű ‘koncentrálására. Tá­mogatni kell a helyi forrá­sokból létesítendő objektu­mok létrehozására irányuló kezdeményezéseket. A köz­oktatás fejlesztésének két legfontosabb feladata: az ál­talános iskolák közötti szín- vonalbeli különbségeknek a korszerű körzeti iskolák út­ján történő csökkentése és a szakmunkásképzés íeltéte­(Folytatás a 7. oldalon) szönhetem az életem, a szabadságom Természetes hát, hogy az elsők közölt voltam, amikor a háború után szervez­tük a pártot, az új életet. Ezerkilenc- százötvenötben kerültem nyugdíjba, de tétlenül most se tudok élni. A 111113-as területi pártalapszervezetben dolgozom. Sajnos, a párom, a teleségem 1969-ben meghalt. Jó kommunista asszony volt. Ügy tűnhetne, hogy egyedül maradiam, de ez nem igaz. Az elvtársaktól min­den segítséget megkapok, úgy törődnek velem, mint az édesapjukkal. — A felszabadulás óla minden me­gyei pártértekezleten részt vettem. így le tudom mérni azt az óriási utat, amit eddig megtettünk. Jó érzés látni, hogy miképpen gazdagodik az ország, egész népünk. Jó látni, hogy milyen egészsé­ges, erős fiatalságunk van. Es ha erre gondolok, akkor az is eszembe jut. hogy, vem volt hiábavaló a. mi egész munkás, harcos életünk. A felszabadu­lás előtt sokszor megkínoztak. Arra va­gyok a legbüszkébb, hogy sohasem árultam el egyetlen elvtársamat sem. sohasem hagytam cserben a munkások ügyét.,' a munkásmozgalmat, a pártot. Az alacsony, szemüveges, ősz hajú, idős ember az elnökségben ül. Csillogó szemüvege is arról tanúskodik, hogy élénk figyelemmel kíséri a tanácskozás munkáját. Életét, munkáját, harcát, be­csületét, szilárdságát tanítani kell. O. 3. A veterán Tisztelettel, szeretettel, tapssal kö­szöntötték a megyei pártértekezlet el­nökségében az alacsony, szemüveges, ősz hajú, idős embert. A századdal kö­zel egyidős Frank Miklós, a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja. Búr már 20 esztendeje nyugdíjas, de még most is tevékeny harcosa a pártnak, és számos társadal­mi feladatot is ellát. A tisztelet, a sze­retet, a taps meghatotta. — Az ember most azt kapja vissza a társadalomtól — mondotta a tanács­kozás szünetében —, amit egész életé­ben adott. Gondoskodást és törődést, a nehéz, munkás, harcos évtizedekért. Mert nem volt könnyű a mi életünk. Az édesapám pék volt, négy gyerekre dolgozott. Én már tizennégy éves ko­romban újságot árultam. Sokat kellett futni azért a néhány krajcárért. És bi­zony, akkor még gondolni sem mertem volna rá, hogy a munkásoknak is lesz saját újságuk, olyan saját újságuk, ami­be én is írhatok ... Három évig inas- kodtam, úgy lettem kárpitos. De 1918 végén már itt, Miskolcon szerveztük a pártot, és mint ifjúmunkást, engem, vá­lasztottak meg az elvtársaim a K1MSZ városi titkárává. A Tanácsköztársaság bukása után, és végig a Horthy-kor­FranSc Miklós szakban sojeszor voltam rendőri fel­ügyelet alatt, börtönben, internálótábor­ban, és megjártam Auschwitzot és Bir- keneaut is. A szovjet katonáknak kö­í Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának beszámolója

Next

/
Thumbnails
Contents