Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

T975. február US., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Gazdátlan értékek Az iparosodás, az urba­nizáció rohanó világában élünk. Űjabb és újabb he­lyekre települnek üzemek, gyári kirendeltségek. Mind több olyan gyártmány lát napvilágot, amelynek meg­jelenése kizár néhány, ad­dig „élő”, hagyományos foglalkozási ágat. Az urba- nizálódással egyre több szakma szorul ki a váro­sokból, sőt. olykor a falvak többségéből is. Szögre kerültek a szer­számok, s dédelgetett em­lékként őrzik a sok-sok munkával töltött napokat. A miskolci Csiszár Gyula bácsi hegedűkészítő szerszá­mai, gyalugépei fényesre törülgetve, elárvultán áll­nak ... Kovács Sándor di­ósgyőri patkolókovács ki­csiny műhelye kisajátítás­ra vár. Speciális szerszá­mai a kis lakás padlására, pincéjébe kerülnek, s gyer­mekei — mint szakmabe­liek — tisztelettel őrizgetik majd egy darabig ... Csaló Fülöpné, az utolsó miskol­ci kötélverő mester műhe­lyében is elárvultak a szer­számok, hiányzanak a ken- derkóc-halmok. Mindent őriz még az idős testvér — valameddig. Szuhi Miklós vágáshutái vándoriparos lá­dája is ki tudja, meddig szolgál még ... S utána ho­vá lesz? ... Mézeskalácso- solc, zsindelyhasítók és még ki tudja, hány kihalófélben levő szakma öröksége vész kárba... Számtalan olyan mester­fogás, módszer ismerete vész el, amelyekre hosszú évek múltán már nem le­het teljes biztonsággal kö­vetkeztetni. A szerszámok előbb-utóbb egy-egy ama­tőr gyűjtőhöz kerülnek, ami alapjában véve nem is volna baj. ha minden egy kézben lenne. De az érté­kek szétforgácsolódnak, az ország legkülönbözőbb he­lyeire kerülnek el. Az idő halad, az emberek öregszenek. A tudásanyag értéke pénzben ki nem fe­jezhető. További generá­ciók műveltsége érdekében nem engedhető meg, hogy veszendőbe menjenek ezek az értékek... — sárhelyi A helyi tanácsra idős néni érkezett. Ügyének intézésé­hez nyomtatványt adtak ne­ki, hogy töltse ki. A néni bizonytalanul nézegette, for­gatta a nyomtatványt, majd mondta, hogy ő már öreg, nem tudja kitölteni. Töltesse ki a szomszéddal — hang­zott a hivatal részéről és a néni elballagott. Más: a he­lyi tanácshoz bekopogtatott az egyik lakó. felvilágosí­tást kért valhmiről. Ma nincs fogadónap, jöjjön a hivatalos időben. Mikor? Megkapta a választ pontosan, hogy me­lyik napon, mettől meddig. Más: a helyi tanácsra építési engedély ügyében érkezik a férfi, az engedélyt nem kapja meg. A férfi vár még né­hány másodpercet, de mivel nem kap bővebb felvilágo­sítást, elmegy. A fenti példák a megyei tanács pártértekezletén hang­zottak el a bürokratikus ügyintézés illusztrálására. Annak illusztrálására, hogy az ilyen szemlélet miként ronthatja a tanács és a la­kók kapcsolatát a mégoly kis ügyekben is. Nem vélet­lenül hangzottak el negatív példák. A felszólaló tudott volna jó példákat, embersé­ges intézkedéseket is emlí­teni, de a helyes eljárásnak természetesnek kell, vagy kellene lennie. Sok viszont a fentiekhez hasonló „ap­róság”. Amikor az ügyrendet tekintve megfelelően, sza­bályszerűen jár el a hiva­talnok, csak éppen nem em­berségesen. A hivatalnok természetesen nem köteles kitölteni az ügyfél nyomtat­ványát. Miért is lenne? Nem az. ő feladata, hanem az ügyfélé, ha tehát nem tölti ki, emiatt senki nem vonja, nem is vonhatja felelősség­re. A rend azt is megköve­teli, hogy betartsuk a hiva­talos időt. A fogadónap arra való, hogy akkor fogadja­nak bennünket. Hogy egy építési engedélyt bizonyos helyre megadnak-e vagy sem, az magától értetődően nem a tanácsi ember ilyen, vagy olyan hangulatán mú­lik. Ma már megyénk sok községe is szépen kidolgo­zott rendezési terv szerint gyarapszik, hosszabb távra is megvan az elképzelés, hogy itt majd ez a közintézmény, ott meg játszótér, sportpálya épül, oda meg a talaj szer­kezete miatt nem szabad épületet emelni stb. Mindezt persze nem kötelező az ügy­fél tudomására hozni, eset­leg hosszú ideig tartana, eset­leg többen is várakoznak, tehát itt sem történt vét­ség... az ügyrend ellen! Az ember ellen — igen. Hiszen a bürokratikus szem­lélet kárát mindig is az em­ber érzi. Vajon mit csinál­hatott rövid idővel később A Sajószcntpcíeri Üveggyár szálhúzó részlegében Molnár Barna kőműves olvasztókemencét javít. A sárospataki kerámiaüzemben A szakmunkásképzés kérdőjelei Kerámiakészítő szakmun­kás... Mi ez valójában? Sem a sárospataki kerámia­üzem, sem az ide jelentkező fatalok nem igen gondoltak rá. Pontosabban, mindenki úgy értelmezte, ahogy leg­inkább céljai szerint való: a meghatározásban benne is rejlik a többféle értelmezés lehetősége. A vállalat a szakmunkást, a fiatalok a népi kerámia­készítőt látták benne első­sorban. A kezdeti tisztázat­lanság most érleli be a sa­játos félreértésből származó nehézségeket. Kiderült: az üzem és a tanulók igényei nem fedik egymást. Az ösz- szeegyeztetés egyelőre nem sikerült, jóllehet, az első év­folyam is még csak 1973 őszén indult. A 25 tanuló között környékbeli alig akad, a legtöbben Miskolcról, vagy éppen Pestről érkeztek. Van­nak közöttük, akik beismer- ten csak azért jöttéig ide, mert a munka érdekesnek ígérkezett. Ezek a legpasszí­vabbak. Másoknak eleve na­gyobb terveik voltak és van­nak: művészeti főiskolákra továbbmenni, vagy néhá- nyuk esetében, a főiskolai felvételit követően valami­lyen hasznos tevékenységgel akarják eltölteni az időt a következő felvételiig. Ez utóbbiak — érthetően — tü­relmetlenek. Megvan ben­nük az önálló tevékenység utáni vágy. Az üzemben — felismerve ezeket a tenden­ciákat — megfogalmazódott: valójában nem ilyen „mü- vészpalántákra” van itt szük­ség, hanem azokra, akik tar­tósan az üzemben dolgozó szakmunkásgárda tagjai akarnak lenni. Bármilyen szakmát, ismeretet alaposan elsajátítani azonban csak rendszeres, tervszerű és meg­szervezett folyamatban lehet., Ehhez viszont feltételekre van szükség Sárospatakon is. hiszen a 25 fiatal többsége valójában lelkes, tevékeny­ségre, tanulásra vágyó em­ber, akik „nagyon szeretnek dolgozni az agyaggal”. Hat korongon tanulják a szakmát huszonötén, váltott műszakban. A délelőtti cso­porttal hivatásos oktató fog­lalkozik — Ilonka néni —.a pataki népi kerámia festé­az az ember, akinek az épí­tési engedélyét kurtán el­utasították? Otthon bizonyá­ra közölte ezt a tényt. Miért utasították el? Nem tudja. Csak. Könnyen elképzelhető, hogy mondott még egyet, s mást a tanácsról. Ha csak néhány percet szán még rá az ügyintéző, máris irhásként hangzik minden. Lehetséges az is: a nem hivatalos idő­ben érkező ember a kért felvilágosítást is megkaphat­ta volna, amíg a fogadónap dátumát, óráját közölték ve­le. Ö is jobb érzéssel távo­zott volna. Az idős néni pe­dig még ' jobb érzéssel, ha ott, helyben kitöltik a nyom­tatványát. Mert ezt is el le­het képzelni. Hogy a tanács hivatalnoka kitölti. Mint ahogyan volt is már rá példa, mint ahogyan az itt sorolt eseteknek sokszoro­san is megvolt, megvan az ellenpéldája. Továbbra is szükséges azonban szóvá ten­nünk minden apró, vagy ap­rónak látszó hibát, visszás­ságot. A megyei tanács hi­vatalának pártértekezletén több felszólaló is foglalko­zott ezzel a kérdéssel. Saj­nos, továbbra is eléggé gya­kori, hogy a hivatalban dol­gozó ember ügyet, aktát lát, nem pedig másik embert. A nagy egészhez képest nyil­ván kevés a számuk. A hí­rük azonban könnyen nagy­ra nő, elterjed. Sokan emle­gették ezen az értekezleten az. „embercentrikusságot”. Mint kívánalmat, pontosab­ban, mint követelményt a hivatali munka végzésénél. Naivság lenne persze azt képzelnünk, hogy a közeli jövőben, vagy akár a távo­liban ismeretlen lesz már a bürokratizmus fogalma is. Azért viszont igenis lehet, s kell is tenni, hogy minél rit­kábban találkozzunk ezzel a jelenséggel. Jó példaként szolgálhat más hivatalok számára is az a nyíltság, kendőzetlenség, ahogyan er­ről a megyei tanács pártér­tekezletén szóltak. Priska Tibor .sének szakmai-művészi értő­je, a Szkirtsák család egyik sarja. A délutáni csoport vi­szont „gazdátlan”. A szakmunkásképző inté­zet sem tud velük mit, kez­deni. Mindannyian érettsé­gizettek, egy vagy néhány évvel túl vannak a tizen­nyolcon. A követelmények a fiatalabbakhoz igazodnak. Azok pedig, akikről itt szó van, érthetően nagyobb ön­állóságot igényelnek a mun­kában, a tanulásban, min­dennapjaikban egyaránt. Ezt szokták meg a nagyváros­ban, ahonnan idejöttek, de koruk, érettségük is ezt kí­vánná. A megoldás — mondják az üzemben —, hogy jövőre már nem érettségizettek, ha- ném lehetőleg környékbeli, nyolc általánost végzett fia­talok számára indul . okta­tás. Ez . az út azonban nem más, mint a színvonal le­szállítása, ami természete­sen lényegesen egyszerűbb, mint a nagyobb követelmé­nyek kielégítésének, a minő­ség javításának, az igénye­sebb megoldás keresésének útja ... Hubay Agnes SPORT . SPORT ♦ SPORT Asztalitenisz VB Jónyer, és iónyer—Gergely viláibóek Befejeződött Calcuttában az asztalitenisz-világbajnokság, mely nagyszerű magyar sikerrel zá­rult. a férfi egyesben Jónyer István drámai küzdelemben 3:2 arányban, nyert a jugoszláv Sztipancsics ellen. A döntőben a jugoszláv fiú már 2:0-ra ve­zetett, amikor Jónyer megérez­te hogy mit kell tenni! A har­madik játszmában 4:l-rc és 8:1- rc még Sztipancsics vezetett, ám ezután a magyar fiú ellenállha­tatlanul játszott, a negyedik játszmában combat eny eresek sorát, ütötte. A döntő játszmá­ban Sztipancsics egy csuszája s három netszese sem zavarta meg Jó nyert, aki így 22 év után nyert Magyarországnak arany­érmet, férfi egyesben! A vegyes párosok döntője után Jónyer—Gergely férfipárosunk a Surbek—Sztipancsics páros el­len állt asztalhoz s 3:1 arány­ban simán legyőzte a jugoszlá­vokat. Ezzel Magyarország 2 aranyéremmel és egy bronzzal (női csapat) a világbajnoki éremtáblázat második helyén végzett Kína mögött. A 33. asz­talitenisz-világbajnokság tehát nagyszerű magyar sikert hozott. Női egyesben Jung Szun Kim (Koreai NDK), női párosban az Alexandru—Takahasi (Románia. Japán), vegyespárosban pedig a Gomozkov—Ferdman (Szovjet­unió) kettős lett a világbajnok. Pista diósgyőri maradt 1963 őszén tehetségkutató versenyen tűnt fel egy sző­ke kisfiú Dankovics József­nek, a DVTK edzőjének. El­kérte az ügyes gyereket Le­tek László tornatanártól, hogy kosárlabda helyett pingpongozhasson; ha nem válik be, visszamehet. Ám Jónyer István azóta is asz­taliteniszezik, mindnyájunk örömére. Dankovics József edző, Karszki István, má­sodedző és Abuczki János, szakosztályvezető keze alatt országos hírű versenyző lett. — Pista a fővárosba ke­rülve, a világot járva is sze­rény, szorgalmas maradt — mondta tegnap Dankovics József. — Nagyon boldog vagyok! Világbajnoksága di­ósgyőri siker is. Pista im­már a világ első számú já­tékosa. Meg is érdemli, s tudja, hogy innen indult Di­ósgyőrből. Mindenhonnan lapot küld, felkeres bennün­ket. Jónyer Pista jó tanít­vány, nemcsak eredményei miatt... És diósgyőri ma­radt. — Még mindig a tegnapi izgalmak hatása alatt va­gyok — kezdte özvegy Jó­nyer Istvánná. Pista édes­anyja, amikor kávét töltött remegő kezével. — Aludni alig tudtam. Minek tagad­jam. amikor bemondta a tv, hogy a fiam világbajnok lett, sírtam. Aztán jöttek a gra­tulálok és Budapestről is te­lefonáltak ... Sose gondol­tam, hogy a fiam háromszo­ros világbajnok lesz. Ami­kor pingpongozni kezdett, sokat betegeskedtem, s őrül­téin, hogy sportol. De, hogy mennyire komolyan veszi, altkor jöttem rá, amikor egyszer valahová mentünk, s az utcán sírva fakadt: „anyu. nekem edzésre kell menni” ... Fényképeket nézegettünk a Kilián-északi lakótelep égjük lakásában, a világbajnok gyerekkorát idéztük Pista édesanyjával, aki alig akart fiáról „nyilatkozni”. Sajnos édesapja nem érhette meg ezt a sikert, tavalj' meghalt. — Csupa öröm élsportoló édesanvjának lenni ? — Nem — mosolygott az ősz, 63 éves özvegy. — Én, aki sosem sportoltam, vele „versenyeztem”. Ha éjszaka jött haza, s másnap megint utazott, nekiálltam a teknő­snek. hoEv mindene tiszta le­gyen. Ma pedig szüntelen izgulok az utazások miatt. De megéri. Pista nagyon jó gyerek. Kedden, amikor meg­érkezik Calcuttából, biztos azzal kezdi, hogy telefonál nekem. A fia. az unokám — mutatott a vitrinben levő gyermekportrékra — már egvéves. Mintha csak a fiam látnám kiskorában, ugvan- olyan eleven, mozgékony, merész gyerek .. . Nyitray Péter ASZTAUTENISZ Népes mezőnyök, (ó szinvsmaí 126 versenyző indult a Miskolc városi újonc és serdülő asztali­tenisz-baj noKsngon. A fiúknál általában a/ esélyesek győztek. Az újonc leányverseny győztese Bukovenszky első bajnokságát nyerte. A bajnoki címeken a MÉMTE 3. és DVTK 1 bajnok­sággal osztozott. Eredmények, újonc leány, egyéni: 1. Buko­venszky (MEMTE). 2. Kriston Anna (MÉMTE), 3. Utas! (B. Volán) és Vigi (B. Volán). Ser­dülő leánv. egyes: 1 Répássy, 2. Czirják, 3. Németh, 4. Kris­ton (valamennyi MÉM TE). Újonc fiúk: 1. Laczkó (DVTK). 2. Rózsahegyi (DVTK). 3. lm- rieh Zs. (MÉMTE) és Fróna (M. Spartacus). Serdülő fiú. egyes: 1. Kriston Zs. (MÉMTE), 2. Béres (MEAFC). 3. Fischer (DVTK) ét Majoros (MÉMTE). OH KI Ügyek és emberek

Next

/
Thumbnails
Contents