Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
HSZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. február 15., szombat f Nem csupán divat |P zen a tavaszon ismét megrendezik az észak-magyarországi kaláris népművészeti kiállítást a szerencsiek. Bár ez a kiállítás és pályázat alig néhány esztendős múltra tekinthet vissza, s területileg' is korlátozottabb, mint a Kis Jankó Bori-em lék pályázat, tokról tokra valóban rangos eseménnyé válik. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy az első bemutatkozás, az első kiállítás egyértelmű sikert hozott. Voltak — s bizonyára még mindig vannak — olyanok, akik egy kicsit kételkedve fogadják a „kalárist”. Azzal érvelnek, hogy a Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat igazán rangos íóruma a továbbélő népi díszítőművészetnek, s mindazoknak, akik a különböző díszítőművészeti szakkörökben, vagy egyént ihletésből gondozzák, ápolják e népi hagyományt. Az észak-magyarországi kaláris iránt terjedő érdeklődés önmagában is cátolat. De az is lényeges, hogy e pályázatnak megvan a saiátos funkciója is. Ez sokkal inkább területi jellegű, s ebből adódóan nagyobb teret is ad arra, hogy a díszítőművészettel foglalkozó borsodi, hevesi és nógrádi asszonyok, lányok bemutatkozhassanak a nagy- közönségnek. Márpedig a népi díszítőművészet új reneszánszát éli napjainkban. Nemcsak a szakkörök, a szakköri tagok számának gyarapodása jelzi ezt — bár kétségtelenül ez is mérvadó —, hanem az a számokban nehezebben telten érhető igazság, hogy újra feltámadt ízlésvilágunkban, lakás- kultúránkban a népi művészet. S méghozzá nem is akárhogyan! ITudatosan és kicsit öntudatlanul is, de a tiszta népi művészet iránt nőtt meg az igényünk. ért mindig is voltak hímezgető asszonyok. Csakhogy — s ez a felismerés minden bizonnyal a szakkörök megszervezésében igen komoly szerepet töltött be — épp a tudatos művelés hiányában elkorcsosult a népművészet., A szakkörökben viszont többet kapnak, mint egyszerű lehetőséget minták, motívumok kicserélésére. Többet kapnak, mint egyszerű lehetőséget arra, hogy közös, meghitt beszélgetés közben varrogathassanak. Azt a lehetőséget kapják meg, hogy az eredeti népi művészettel, annak hagyományaival, egész szellemével megismerkedhessenek, az ép értékeit mentsék át mindennapjainkba. S közben tevékenységet jelent számukra, hasznos tevékenységet... Ózdon nem is olyan régen igen sok új tag jelentkezett a szakkörbe. Abból az óvodából jöttek a szülők, ahová a szakkör tagjai egyszer ellátogattak, hogy tanácsokat adjanak .a dekoráció elkészítéséhez, a csoportok termeinek feldíszítéséhez ... Mert nemcsak azt akarták, hogy valamilyen nép- vészeti jellegű termeket alakítsanak ki, hanem azt is, hogy tiszta népművészetet „teremtsenek.” a gyerekek köré. Az ózdiak példája persze csak egy. Hiszen hasonló segítséggel Miskolcon is találkozhatunk. Meg másutt is a megyében. Jó egy esztendővel ezelőtt, amikor a miskolci fafaragó szakkörben jártam, még az volt 'a legfőbb gondjuk, hogy megértessék a tagokkal, munkájukban mi merőben idegen az igazi népi fafaragástól. A közelmúltban viszont már olyan, a szakköri tagok között zajló vitának lehettem fültanúja, amikor ők maguk bíráltak, a tiszta hagyományok szellemében. M eggyőződésem, hogy nem néhány ember problémája ez. Mert a különböző népi díszítőművészeti és a népművészettel összefüggő más szakkörök tagjai rendkívül sokat tehetnek tízért, hogy az általános ízlésnormákon változtassanak. Erre egyébként épp a fafaragók, kínálkoznak legjobban például. A már emlegetett észak-magyarországi kaláris első bemutatóján ugyanis még éppen a fafaragások okozták a legnagyobb gondot, azzal, hogy vajmi kevés közük volt a népi fafaragáshoz. A szakkörök elsőrendű érdeme a népművészet tudatos ápolása. Ez pedig nemcsak divat, hanem közérdekű kötelesség is. Ezáltal önmagunkat, környezetünket, ízlésvilágunkat gazdagítjuk. Csntorás Annamária Miskolc, Egyetemváros Lukovszki László rézkarca József Attila- szavalóverseny Harmincévesek A legfiatalabb főrendező A Pamutfonó azonnal tclvenr. jó kereseti lehetőséggel 16 évet betöltött nőket, íoaú-átképzősnck. Változó munkaterületre kivitelezési gyakorlattal, hőszigetelésben jártas művezetőket keres felvételre a Csőszerelőipari Vállalat 31-es Építésvezetősége. Jelentkezés írásban: Stébel Imre építésvezető, Debrecen, pf.: 149. Változó munkaterületre hőszigetelő, bádogos szakmunkásokat és betanított segédmunkásokat szállásbiztosítással és étkczcs- hozzájárulással keres felvételre a Csöszerelőipari Vállalat 34-es építésvezetősége. Jelentkezés: Nyíregyháza, Derkovits u. S3., Stébel Imre építésvezetőnél. Kilián-déli kenyérgyárunkba felveszünk 2 fő villanyszerelőt, 2 fő elektroműszerészt, valamint 1 fő vizsgázott kazánfűtőt. Miskolci Sütőipari Vállalat, kenj'ér- gyár, Miskolc. Lórántfy Zs. u. 31. A Déli Hírlap szerkesztősége azonnali belépéssel, helyettesítésre felvesz takarítónőt. Jelentkezni lehet a Borsod megyei Éapkiadó Vállalatnál I. cm. 102. szoba. Műszaki fejlesztési részlegünkhöz tervezési, ill. szervezési gyakorlattal rendelkező épületgépész-, elektromos és építész- felső- ill. középfokú technikusokat, valamint műszaki rajzolókat alkalmazunk. Jelentkezni a Borsodi Sörgyár személyzeti vezetőjénél lehet részletes önéletrajzzal. 3574 Bocs. Pf. 6. címen. MTZ-rakodő, Frak B—l rakodó, úthenger, T—100-as dózer munkagépekre nehézgépkezelőket, építőipari kisgépekre köny- iiyűgépkezelőket, építőipari gépszerelőket cs autószerelőket alkalmazunk. Fizetés megegyezés szerint. Minden héten szabad szombat. Jelentkezni lehet: Délborsodi TÖVÁLL, Miskolc, Hadirokkantak útja 62., gépészetve- ae tőnél. A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat felvételre keres munkaügyi adminisztrációban jártas 4 órás munkavállalót, 8 órás munkaidővel gépírót, valamint könnyűi fizikai munkára fiatal női munkaerőket. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. Felvételre keresünk az Avas Szálloda részére: szakképzett vendéglátóipari eladókat, szobalányokat, üzemi takarítónőket, üzemi segédmunkásokat, szoba- festő-mázoló szakmunkást. Jelentkezni lehet: Avas Szálloda munkaügyi irodáján, de. 9—11 óráig, Miskolc, Széchenyi u. 1. HZ. A Miskolci Vasipari Szövetkezet azonnali belépésre alkalmaz esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezés: Miskolc, Partizán u. 7. sz. Adatfeldolgozó központunk felvesz érettségizett fiatal női munkaerőket, lyukasztógép-ke- zelői munkakörbe. Jelentkezni lehet, Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat, Miskolc- Egyctemváros, személyesen vagy a 16-290-es, illetve a 3Gr5!)5-ös te- lefonszámon. A Miskolci Nemzeti Színház vizsgázott kazánfűtőt széntüzelésű kazánhoz állandó munkára felvesz. A Pamutfonóipari Vállalat felvételre keres: 1 fő vízvezeték-! szerelésben és centrifugál-szi- vattyú javításában jártas szerelőt, t fő segédmunkást segédanyagraktárba, 1 fő szállítómunkást, 1 fő segédmunkást. Jelentkezni lehet a munkaerő- gazdálkodáson. A Hejőbába—Hejőpapi Üj Élet Mg. Tsz növényvédő agronó- niust CPS kukoriearendszer irányításához azonnali hatállyal felvesz. Jelentkezés a tsz-elnök- nél. Fizetés a kettes kategóriájú gazdaságokra vonatkozó jogszabály szerinti besorolás alapján. A huszadik századi magyar költészet, s ezen belül különösképpen napjaink szocialista költészetének megismertetésére, népszerűsítésére hivatott az amatőr versmondók részére esztendőről esztendőre meghirdetett országos József Attila-szavalóver- seny. Ebben a versenyben Miskoc és Borsod megye versmondói hagyományosan jól szerepelnek. A Rónai Sándor megyei Művelődési Központ e hét végére iktatta be a verseny városi és megyei elődöntőit. Miskolc város benevezett fiatal versmondói tegnap, február 14-én délután léptek az elődöntő pódiumára. A megye többi városából és községéből jelentkezett versmondók részére ma, szombaton délelőtt rendezik meg az elődöntőt. Újszerű az idei versenyben, hogy ezúttal először, nem csupán az egyéni teljesítményeket értékeli a bíráló bizottság, hanem egy-egy iskola, intézmény, amatőr színpad 3—3 tagú csapatainak együttes teljesítményét is. Jutalomban részesülnek a csapatokat legeredményesebben felkészítő irodalomszakos tanárok, amatőr rendezők is. Az új értékelési rendszerrel a verseny szervezői a tudatosabb nyelvművelésre, a beszédkultúra közösségi keretek között történő fejlesztésére kívánnak ösztönözni. GYAKRAN felhánytorgat- ják a felszabadulás óta felnőtté érett nemzedék tagjainak: „könnyű nektek, ti jóformán mindent készen kaptatok, s amúgy istenigazában nem kellett megleli zdenetek semmiért”. Saját eddigi életútja tapasztalataiból mi a véleménye, felfogása erről a felfogásról a 30 évesek korosztályába tartozó Illés Istvánnak, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezőjének, aki valóban gyors karriert futott be a művészpályán, hiszen igen fiatalon került színházi vezető tisztségbe: ő az ország legfiatalabb főrendezője. — Abban igaza van az előttünk járó generációknak, hogy mi eszmélésünk óta mindig tudhattuk: a lehetőség nyitva előttünk. De, most már csak magamról szólva, ez a tudat nyomban irdatlan felelősséggel is töltött el. Azt fontolgattam gyakran, hogy miként is tudok élni ezzel a lehetőséggel? Lehet, hogy ez a múltbelieknél szelídebb alaphelyzet, de nem kevésbé feszítő, amikor egy életre szólóan kell döntenie az embernek. Én gyermekkoromtól színházat akartam csinálni. Előbb színész szerettem volna lenni, majd a „pályamódosítási” szándékot azzal tmóbáltam megindokolni, hogy többet akarok a személyi szereplésnél. — Hiába alakult ki korán azonban a hivatástudatom, én is csak kitérőkkel érkezhettem célhoz. Vidéken élni még az én középiskolás diákkoromban is hátrány volt. Nem lehetett olyan naprakész a színházi informáltságom, mint az e pálya iránt érdeklődő pesti sorombelie- ké. Első próbálkozásra nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Beálltam itthon a Miskolci Nemzeti Színházba díszletmunkásnak. Nem I hatásvadászó szándékkal, hanem tiszta szívvel mondom: kulisszatologató múltamnak rendezőként, főrendezőként is felbecsülhetetlen hasznát vettem. — NEM HAGYOTT nyugodni az a bizonnyal igaz szándékú figyelmeztetés sem, amelyet a főiskolán a harmadik „szorító vizsga” után mondtak el nekem a felvételi bizottság tagjai: nem az alapképességem elégtelen a rendezői pályához, hanem az általános tájékozottságom az egyetemes emberi műveltségben. Ezért 1963-ban beiratkoztam a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar—történelem szakra. Úgy fordult, hogy öt éven át nem volt újabb felvételi a Színművészeti Főiskola rendezői szakára. De én bölcsészként is következetesen színházi pályára készültem. Felvettem minden olyan egyetemi stúdiumot, amelynek valamilyen köze volt a színházművészethez. S amikor 1968-ban kézhez kaptam a tanári diplomát, újra lehetett jelentkezni a rendezői szakra. Most már — megértőbben — felvettek. Nem éreztem, hasztalannak az öt évi egyetemi tanulást. Könnyebb volt helytállnorn a rendezői elméleti vizsgákon, de a műhelymunkában is hasznát láttam az Egyetemi Színpadon addig vállalt külön foglalkozásoknak. — A főiskolai kötelező vizsgarendezésemet már az itthoni színház teljes jogúnak elismert tagjaként végezhettem. Csehov Cseresznyéskertjének rendezése egyszerre volt főiskolai vizsgám és a hazai „pályán” való új bemutatkozásom. Volt bennem nem is kevés szorongás: hogyan fogadnak rendezői minőségemben azok, akik még díszletmunkásként ismertek meg. De teljesen felengedett a szorongás, amikor tapasztaltam, hogy a színészek, a színház vezetői felelős művészek módjára kizárólag egy adott színházi feladat ugyancsak felelős munkását látják bennem a próbák közös erőfeszítései közben. — Alig másfél évnyi rendezői gyakorlat után, ugyanolyan elképzelhetetlen egyszerűséggel ért az új megbízás, mint életem minden eddigi jelentős eseménye. Amikor az arra illetékesek rámbízták a főrendezői posztot, arra kértek, segítsék az igazgatónak — akivel úgy érzem, teljes az egyetértésünk színházunk feladatainak értelmezésében — a miskolci társulatban meglevő, látens többletérték kibontakoztatásában. Megkaptam az előlegezett bizalmat és a szükséges türelmi időt. — SEGÍT a megnövekedett felelősségű munkában, hogy idehaza vagyok Miskolcon, s a színházban. Vallom, csak akkor tölthetem be az előlegezett bizalomnak megfelelően vezetői hivatásom, ha mindenekelőtt a város, a közönség igényes művészi szolgálatát tekintem vezérelvnek. A színház nem vállalhatja azt a társadalmierkölcsi vétséget, hogy bármiféle szubjektív „elnézésből” esténként 7—800 embernek csalódást okozzon. Ennyit mondhatok 30 éves koromra figyelmeztetve, s fígyelmezve. VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK, MAGÁNOSOK R E S Z E R E fénymásolást vállal a Dél-borsodi TÖVÄLL Sürgős esetben a fénymásolatok megvárhatok! MISKOLC, I., József Attila n. 38. Telefon: 14-004; 16-850 A VOLÁN 3. sz. Vállalat í. sz. Üzemegysége liraezei J-lalepás lifolpot ind Felvételi követelmények: betöltött 21 éves életkor, legalább 2 éves tehergépkocsi-vezetői gyakorlat, 8 ált. iskolai végzettség. Tanfolyam- és vizsgadíj 4100 Ft. A tanfolyam időtartama 1 hónap. A VOLÁN 3. sz. Vállalat a tanfolyam költségeit a vállalatnál elhelyezkedők részére fedezi és a tanfolyam idejére 1800 Ft havi keresetet biztosít. Jelentkezés: 1975. február 18—19-én. Keresünk továbbá gépkocsikalauzokat. Betöltött 18 éves életkor, 8 ált. Iskolai végzettség és erkölcsi bizonyítvány szükséges ehhez a munkakörhöz. Jelentkezni lehet: VOLÁN 3. sz. Vállalat 1. sz. Üzemegysége személyzeti - vezetőjénél, Kazincbarcika, Múcsonyi út 1. szám. Berccz József A Borsod megyei Vízművek /e/iréto/re keres beruházási gyakorlattal és képesítéssel rendelkező dolgozót önálló munkakör betöltésére. JELENTKEZÉS: személyesen, vagy írásban a személyzeti vezetőnél, valamint: AUTÓSZERELŐ, AUTO-V1LLAMOSSÁGI SZERELŐ, ÉPÍTŐIPARI GÉPSZERELŐ, HEGESZTŐ, LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, AKKUMULÁTOR- KEZELŐ, ÁROKÁSÓ KEZELŐ, DIESEL-ADAGOLÓ PRŰBAPAD- KEZELO, MÜHELY1 SEGÉDMUNKÁS, MŰHELYT AKARlTŐ munkakörök betöltésére. JELENTKEZÉS: a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Tömösi u. 2. sz. alatt.
