Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

MwwrattWB-w 1975. február 2., vasarnap Bmranna ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 |P FW . I > jj i ^ ^ I ^ W W ■ || Beszélgetés Drótos Lászlóval, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkáréval „Miskolc a felszabadulás nyomán a szocialista iparosí­tás következményeként Ma­gyarország legnagyobb vidé­ki városává fejlődött” — vil­lan át bennem annak a dí­szes albumnak a bevezető gondolata, amely a megye- székhelyet mutatja be váz­latosan. Azután arra gondo­lok, elég átutazni Miskolcon észak-dél, valamint kelet­nyugat irányban, s szembe­tűnik. mi minden történt e dinamikusan fejlődő mun­kásvárosban a felszabadulást követő három évtizedben, különösképpen pedig az el­múlt négy esztendőben. Vil­lanyfényes estéken jólesik lenillantani az immár városi szimbólummá lett avasi ki­látóból, tekintetünkkel vé­gigsimogatva a várost, mely nemcsak szűkebb hazája, munkát, megélhetést, szóra­kozást, pihenést nyújtó haj­léka csaknem kétszázezer embernek, hanem á szó igaz értelmében — társadalmi, politikai, és gazdasági súlyát, rangját tekintve ■— az or­szág második városa. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak, amint leülünk Drótos László­val, az MSZMP Miskolc vá­rosi Bizottsága első titkárá­val, hogy mindenfajta tel­jességre való törekvés nél­kül egyféle számvetést ké­szítsünk e munkásváros el­múlt négy esztendejéről. — Mi .lellcmonte az utóbbi négy esztendfíbcn a városi pártbizottság tevékenységét, hogyan lehetne összegezni Miskolc politikai, társadal­mi életét? — kérdezem. — A beszámoló és a veze­tőségválasztó taggyűlések ta­pasztalatai után — ez utóbbi fórumon, a kongresszusi do­kumentumokat is megvitat­tuk — jó érzés beszélni ar­ról, hogy az elmúlt négy esztendőben a városi pártbi­zottság választott testületéi­nek, az általunk irányított pártszerveáinek és szerveze­teknek tevékenységét, fő tar­talmát a X. kongresszus, az 1970. évi megyei és városi pártértekezlet határozatainak végrehajtása, e tevékenység megszervezése, segítése és el­lenőrzése képezte. A határo­zatok végrehajtásával jelen­tős sikereket értünk el váro­sunkban a társadalmi, politi­kai, gazdasági és ideológiai élet valamennyi területén. Nyugodt, kiegyensúlyozott, a jövőt tekintve bizakodó a politikai légkör. Tovább ha­ladtunk a szocialista épí­tésben a munkásosztály ha­talmának, a párt eszmei, po­litikai vezető szerepének gyakorlásában. Fejlődött vá­rosunkban a szocialista de­mokrácia. Az államélet fej­lesztésére hozott intézkedé­sek hatására Miskolcon is javult a tanács tevékenysé­ge, határozott törekvés van a nyílt várospolitika kiala­kítására. Miskolc lakossága, köztük a mintegy 21 ezer kommunista példamutató helytállással dolgozik hatá­rozataink végrehajtásán, a város fejlődéséért, mindany- nyiunk gyarapodásáért­— Tört6nt-e említésre méltó változás a város éle­tében 1970 óta, hogyan alakult e tipikusan mun­kásváros munkásjellege? — A fejlődés, úgy érzem, minden területen jelentős. Ezen belül legszembetűnőbb a város gazdasági fejlődése, és ami ezzel szoros .össze­függésben van, a lakosság élet- és munkakörülményei­nek kedvező változása. A vá­ros lakóinak száma mintegy 15 ezerrel emelkedett, .Mis­kolc munkásváros jellege pe­dig tovább erősödött. A vá­ros termelésszerkezetére, az élelmiszeripar, az építő- és építőanyagipar, a szolgálta­tó ágazatok fejlődése mellett is — a nehézipar maradt a jellemző. A munkásság mint­egy 80 ezer fős létszámából 84 százalék az 500-nál több dolgozót foglalkoztató üze­mekben tevékenykedik. A nagyipari munkásság váro­sunkban nemcsak politikai­lag, hanem számszerűleg is meghatározó. Miskolcon kü­lönösen érvényes, hogy a munkásság politikai állás- foglalása, tevékenysége, fe­gyelme, szemlélete meghatá­rozóan befolyásolja a dolgo­zók minden csoportjának, rétegének felfogását. S el­mondhatom azt is, hogy a munkásosztály vezető szere­pének kifejezőjeként növeke­dett a város különböző vá­lasztott testületéiben a mun­kások száma, nőtt közéleti tevékenységük. Fokozódott a kétkezi munkások erkölcsi, s anyagi megbecsülése. Váro­sunk közszellemének kedve­ző alakulására döntő befo­lyással van a munkásság. Gondolkodása, vezető szere­pének érvényesítése, politi­kai és városfejlesztő célkitű­zésünknek továbbra is alap­ja. — Négy évvel ezelőtt tő feladatnak jelölték meg a negyedik ötéves terv vá­rosra jutó részének sikeres teljesítését, a gazdasági építőmunka magasabb szin­ten történő folytatását. Visszatekintve hogyan ala­kult mindez? — E feladatot lényegében megoldjuk — válaszolja Dró­tos László.' Munkánkat a vártnál nagyobb akadályok nehezítették, azonban a vá­ros üzemeiben és vállalatai­nál dolgozó több mint 350 pártszervezet, valamint 5 és fél ezer szocialista brigád, a gazdasági és műszaki vezetők százainak lelkiismeretessége, esetenként megfeszített mun­kája jól segítette. Az ipari termelés négy év alatt 25,4 százalékkal nőtt. Meghaladta mind a helyi, mind az or­szágos előirányzatot. A vál­lalatok termelési értéke együttvéve évi 20 milliárd forint fölé emelkedett. Jól alakult exporttevékenysé­günk, s a többlettermelés 84 százaléka a munka termelé­kenységének növekedéséből származik. A termelést és a lakosság ellátását szolgáló energetikai üzemek, szállítási és hírközlési vállalatok egy­aránt segítették előrehaladá­sunkat­— Milyen politikai esz­közökkel és módszerekkel segítették a városi párt­szervek a gazdasági építő- munka feladatainak megol­dását? — A kongresszus és a pártértekezlet határozatait feldolgozva gondoskodtunk a munka tervszerű végrehaj­tásáról. Kiemelt feladatnak tekintettük városunk gazda­sági fejlődésének biztosítá­sát, a lakosság, különösen a nagyipari munkásság élet­és munkakörülményeinek ja­vítását, valamint a gazdaság- politikai munka színvonalá­nak emelését. Munkánkat döntően befolyásolta a KB 1972 és 1973 novemberi ál­lásfoglalása és az időközben megjelent több felsőbb párt- határozat és intézkedés. Az eltelt négy év során 21 alka­lommal szerepelt a városi pártbizottság és 47 alkalom­mal a végrehajtó bizottság napirendjén a város gazdál­kodását átfogó, vagy egy-egy lényeges gazdaságpolitikai kérdést érintő anyag. A vég­rehajtó bizottság a legfonto­sabb gazdaságpolitikai kér­désekben állást foglalt, több témát feldolgozott és eljutta­tott a Központi Bizottság­hoz. Ilyen volt például a nagyüzemi munkások kere­setének alakulása, a munka­erő-gazdálkodás helyzete, vagy a város lakásépítésének gondjai. — Miskolc munkássága minőig rangos helyet fog- lalt cl a szocialista ver­senyben. Most, a felszaba­dulás 30. évfordulójára és a XI. kongresszusra kibonta­kozó versengést mi jelle­mezte? — A szocialista munka- verseny-mozgalom fejlesztése mindenképpen segítette a gazdálkodás eredményessé­gét. Városunkban jelenleg mintegy 5 és fél ezer szocia­lista brigád dolgozik. A mun­kaversenyben a dolgozók 77 százaléka vesz részt. A szo­cialista munkaverseny-moz- galom jól szolgálja a párt- határozatokban megfogalma­zott célokat. A vállalatok és intézmények e brigádtevé­kenység kiszélesítésére, fej­lesztésére többirányú intéz­kedéseket tettek. Űj ver­senyszabályok készültek, gon­doskodás történt az eredmé­nyek rendszeres értékelésé­ről, a versenyben élen járó brigádok és brigádtagok anyagi, erkölcsi elismerésé­ről. Jó érzés beszélni arról is, hogy a felajánlások és a vál­lalások túllépték a vállalati kereteket, sok esel' :n segí­tették a negyedik ötéves terv városfejlesztési célkitűzései­nek megvalósítását. A mun-' kaverseny sok konkrét ered­ményéről lehetne beszélni, ezúttal csupán két dolgot em­lítek meg. Az LKM a múlt évben először ért el több mint 1 milliárd forintos nye­reséget, a DIGÉP pedig a múlt évi rendkívüli rende­lés- és anyaghiány ellenére is összességében jól teljesítet­te feladatait. Mindezekben benne van a szocialista bri­gádok sokszor áldozatválla­lással járó jó munkája. — Milyen városfejlesztési intézkedések történtek Mis­kolc jövőjének formálásá­ra? — A város általános ren­dezési terve a kormány ál­tal 1970-ben elfogadást nyert, s ez alapvetően meg­határozta eddigi városfejlesz­tési munkánkat. Lehet, hogy néha a külső szemlélődő nem érzékeli az átfogó ter­vet, de meg kell nyugtatni a várost szerető lakókat, mert e tervből az elmúlt 5 évben elsősorban a lakásépí­tési programot valósítottuk meg. Anyagi és építőkapaci­tás hiánya miatt kissé elma­radtunk o komplex városépí­tés más terveinek teljesítésé­ben. Gondolok itt az út-, víz- és csatornahálózat, a gyer­mekintézmények stb. létesí­tésére. Hadd említsem meg, hogy a városépítés negyedik ötéves terve — melyre a kormányzati szervektől taná­csunk több mint kétszer! annyi anyagi eszközt kapott, mint amit a harmadik öt­éves terv során felhasznál- : tunk — értékben 20—24 szá­zalékkal túlteljesül. A terv legfőbb célkitűzése a lakás- építés, 60 százalékkal lesz több, mint az előző ötéves , tervben volt. Mintegy 12 ezer j új lakást adunk át, ezenkí- J vül 2000 óvodai, 480 bölcső- I dei férőhely megépítése a ! célunk, miközben javítjuk a tömegközlekedést, a vezeté­kes ivóvízellátást, a közmű­velődési és a szociális hely­zetet. A lakosság jelenlegi érdekeit, Miskolcnak és kör­nyékének az ezredfordulóra várható igényeit, gazdasági, kulturális, szociális téren, a gondolkozás és cselekvés szo­cialista formálásának fel­adataival együtt kell lát­nunk és kielégítenünk. Ez a gyakorlati munkát meghatá­rozó várospolitikánk alapja. — Gyakori kérdés a munkásvaros közművelő­désének helyzete és gyors ütemű fejlesztése. Mit hoz­tak az cimuK évek, és mi várható a .lövőben c vo­natkozásban? — A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i hatá­rozata Miskolcon is a mun­kásművelődés feladatait ál­lította a közművelődés kö­zéppontjába. Ez a téma t’d- rosunkban meghatározó. En­nek ellenére a város nagy­ságához és igényéhez méltó lehetőségeket nem tudtuk minden vonatkozásában meg­teremteni. Jóllehet, sokat tettünk az intézményhálózat fejlesztéséért, hiszen elké­szült a megyei új könyvtár, több új könyvtárat adtunk át, felújítottuk a múzeumot, fokozódott a színház látoga­tottsága és a szimfonikus zenekar iránti érdeklődés' Az igény azonban több attól, mint amit lehetőségeinkhez mérten biztosítottunk. Éppen , ezért a közművelődési mun­ka javítására igyekszünk jobban kihasználni meglevő létesítményeinket, fejlesztve objektív és szubjektív felté­teleinket. Ebben segítséget várunk a pártszervektől, az állami és közművelődési in­tézmények vezetőitől. El kell mondani azt is, hogy a mun­kahelyi közművelődésben ki­emelkedő szerepe van a szo­cialista brigádmozgalomnak. Végül hadd említsem meg, hogy a közművelődésnek a maga sajátos eszközeivel az eddigieknél hatékonyabban kell segítenie városunk lakói­nak általános, szakmai és po­litikai képzését, továbbkép­zését. A közművelődés közép­pontjában továbbra is a munkásművclödés áll. Ezt segítjük majd a tárgyi fel­tételek javításával, s bízunk benne, hogy a kulturális in­tézmények létrehozása érde­kében nagyobb eszközráfor­dításra lesz lehetőségünk. Ennek a törekvésnek szép példája a vasgyári művelő­dési ház építésének megkez­dése — válaszolta Drótos László elvtárs. Paulovits Ágoston Munkások az irányelvek megvalósításáról CSATÁRI ISTVÁN Vájár, szocialista front-bri- gádvezető, pártalapszer vezeti titkár. Kilencven fős kollek­tívájával a Miskolci Bánya­üzem lyukói aknájában dol­gozik. — A terv szerint aknánk­nak az idén 698 ezer tonna szenet kell adni a népgaz­daságnak. Ennek a tervnek a teljesítése rajtunk, bányá­szokon nem múlik. A mi frontunk most is megtermeli a tervben megszabott meny- nyiséget. De ha a szükséges feltételek meglennének, sok­kal többet adhatnánk. Igaz, hogy kaptunk új gépeket, be­rendezéseket a jobb munka érdekében, azonban még elég sok dologra lenne szüksé­günk. így például a biztosí­tó berendezésekhez nem kap­tuk meg a hidraulikus elő- tolókat, ezeknek hiánya le­lassítja, nehezíti a munkán­kat. Ha ezek rendelkezé­sünkre állnának, ugyanerről a munkahelyről, ugyanennyi létszámmal sokkal nagyobb mennyiségű szenet tudnánk a napra küldeni. — A kongresszusi irányel­vekből már most is vannak olyan feladataink, amelyek mindennapos tevékenysé­günkké válnak. De ha vala­ki figyelmesebben elolvassa az irányelveket, akkor rájön, hogy ezek a jövőre irányít­ják a fő figyelmet. Nálunk, a bányászatban egyébként is igen fontos az előrelátás, az előretekintés. Hiszen új szén­mezők feltárása nélkül nem tudunk kellő számú munka­helyet, folyamaitos munkáit biztosítani. Az idén például összesen hat kilométer hosz- szú vágatot kell kihajtanunk új mezők feltárására. Ehhez azonban úgynevezett TH- acélbiztósító támra lenne szükségünk, méghozzá nem is kevésre. Ugyanis a 320 méter mélységben levő nyo­másviszonyok miatt a szoká­sosnál sűrűbben kell telepí­teni a TH-gyűrűket. Ezt a fontos biztosító anyagot tu­domásom szerint a Lenin Kohászati Művekben gyárt­ják, de januárban egy dara­bot sem kaptunk. Régi, el­hagyott tárókból visszarabolt biztosító berendezéseket kell felújítani, átalakítani. Ugyan­akkor az ehhez szükséges kö­tőelemek sem állnak rendel­kezésre, ezt is házilag kell gyártani. Emiatt az iparosok nagy részét erre a területre kell átcsoportosítani, ami rendszerint a tervszerű meg­előző karbantartásban okoz problémákat. Nincs például bányadorong, olyan bánya­fa, amivel a TH-ívek bélelé­sét kellene megoldani. Nincs betonidomkő falazáshoz, gá­tak építéséhez, ami pediglen fontos egy első osztályú súj- tóléges bányában. — Amikor ezekről a prob­lémákról beszélek, nem pa­naszkodom, hiszen a bá­nyásznak nem kenyere a pa­naszkodás. Mert a munka így is megy. Igaz lassabban, több kínlódással, hiszen a hi­ányzó an.vagok pótlása sok olyan erőfeszítést kíván, amelyet a termelőtevékeny­ségben hasznosíthatnánk. Mi csak akkor tudunk többet ad­ni, ha a termelőmunkához szükséges, nélkülözhetetlen feltételeket számunkra biz­tosítják. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mi a mun­kánkat ne javíthatnánk. Így például több gondot kell for­dítanunk a minőségre. Ez nálunk egyrészt azt jelenti, hogy növelni keli a termelt szén darabos szemhullási arányát, másrészt ügyelnünk kell a szén tisztaságára. Most például nagy vetőben dolgo­zunk. Így kénytelenek va­gyunk meddőt is fejteni. Ügy kell szerveznünk a mun­kát, hogy az értékes szén és az értéktelen meddő „külön úton járjon”. Ilyenkor ala­csonyabbra is vesszük a bá­nyát, hogy felesiegesen med­dőt ne fejtsünk. — Közismert, hogy a bá­nyamunka veszélyes feladat. Ezért nagyon fontos saját magunk és bányásztársaink életének érdekében a tech­nológiai fegyelem és a mun­kásvédelmi előírások szigorú betartása és betartatása. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József Újai bérfejlesztés az ÓKil-h Az 1974-es évet értékes munkasikerrel zárta az Óz­di Kohászati Üzemek kollek­tívája. A termelési sikerekhez jó gazdasági eredmény páro­sult. Az ÖKÜ nyeresége meghaladta az 1 milliárd fo­rintot. Ilyen nagy nyereség- tömegre még nem volt példa a 130 éves gyár történetében. Ez tette lehetővé, hogy a múlt év őszén 3 százalékot meghaladó, rendkivüli bér- fejlesztést hajtsanak végre a közel 14 ezer dolgozót foglal­koztató kohászati üzemben. Ekkor került sor egyebek kö­zött az éjszakai pótlék 30 százalékra való felemelésére és a délutános pótlék beve­zetésére, ami a nehéz fizikai munka, a fokozottabb igény- bevétel anyagi megbecsülé­sének jele. A tavalyi jó gazdasági eredmény tette lehetővé, hogy ebben az évben — ja­nuár 1-i hatállyal — további 6 százalékos bérfejlesztést hajtsanak végre az Ózdi Ko­hászati Üzemekben. Dr. Ko­vács Károly, a vállalat mun­kaügyi és szociális igazgatója tájékoztatásul elmondotta, hogy a rendelkezésre álló bérkeretből kerül sor az úgy­nevezett szakmai bértáblá­zat kialakítására, illetve be­vezetésére, ami összhangban van az országos elképzelések­kel. Ennek a lényege, hogy azonos jellegű vállalatoknál az azonos szakmákban és hasonló munkakörülmények között dolgozó munkások bérkülönbségei fokozatosan csökkenjenek, a vállalatok között kialakult kereseti aránytalanságok fokozatosan megszűnjenek. Ez úgy érinti általában az ÓKÜ dolgozóit, hogy a szakmák alsóbb bér­határait felemelik, ezzel a bérkategóriákat szűkítik. A munkás állománycsoportú dolgozóknál az említett 6 százalékos bérfejlesztésből 1,3 százalékot az alsó hatá­rok emelésére fordítanak. Ezzel együtt összesen 4.3 százalékot alapbéresítésre, a további 1,7 százalékot a jó munka differenciáltabb anyagi elismerésére fordít­ják. (Teljesítmény jut alom, nagy létszámú csoportok ve­zetőinek pótléka stb.) A műszaki és az admi­nisztratív állományú dolgo­zóknál is átlagosan 6 szá­zalék a béremelés mértéke. A bérfejlesztés végrehaj­tásának határidőié március 15. A béreket visszamenőleg január 1-i hatáilval fizetik ki. (t. i.)

Next

/
Thumbnails
Contents