Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1., sxsrda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 3T« Mosoly Csengetnek az ajtón. A Háziasszony kinyitja. Egy férfit lát maga elölt, s az akadozó hangon így szól: — A-a-ablakmosót n-nem ö-ö-nök hívtak? — De igen, fáradjon be. Néhány perc múlva me­gint csengetés hallatszik, és az ajtóban álló ember meg­kérdi: — A-a-ablalcmosót n-nem ö-ö-önök hívlak? — De igen, fáradjon be — feleli a háziasszony —, mellesleg szólva az egyik társa már bent dolgozik. — D-d-dehogy — feleli tántorogva a férfi. — Én vagyok az, csak kiestem az ablakból. « Egy ifjú hölgy elmegy a jósnőhöz. — Emlékszem, ön nem­reg már járt nálam — mondja a jósnő. — Igen. — És akkor mit jósoltam önnek? — Házasságot és gyerme­ket. — És minden valóra vált? — Csak részben. — Hogyhogy? — Gyermeket várok és szeretném tudni, mikor me­gyek' férjhez. ® — Mióta felbontottam az eljegyzésünket, Milán egy­folytában iszik — meséli Jovánka a barátnőjének. — Nem ünnepli túlságo­san hosszú ideig az ese-1 ményt? ® Égy francia építész ér­kezik New Yorkba. Ven­déglátói megmutogatják a város nevezetességeit, de az építész valahogy nincs el­ragadtatva. Végül elveze­tik a legnagyobb felhőkar­colóhoz. a technika leg­újabb diadalához: — Az egész épület tűz­álló anyagból épült. Sem­miféle tűz nem pusztíthat­ja el! — Kár ... MOSZKVA — Ványa, miért nem csi­náltad meg a számtanlecké­det? — kérdezi a tanító néni az elsőosztályos kisfiútól. — Mert édesapám eluta­zott a nagymamához ... PÁRIZS — Kivándorolok Kanadába — mondja Jean-Paul a fe­leségének, Yvonne asszony­nak. — Olvasom az újság­ban, hogy ott vannak gazdag nők, akik a férfiaknak fizet­nek. Minden egyes szerelmi szolgálatért húsz dollárt. — No, fiam, oda én is el­megyek — így Yvonne. — Szeretném látni, hogyan tudsz megélni havonta húsz dol­lárból ... BERLIN Tavaszi séta Berlinben. — Apu, miért áll a Győ­zelmi Oszlopon mindig nő és nem férfi? — Nos, fiacskám — sóhajt fel az apa —, majd meg­érted, ha egyszer megnő­sülsz ... PRÁGA — Szükségtelen ennyire ki­tátania a száját, asszonyom — mondja a fogorvos. — De hiszen azt mondotta, hogy fogóval akar dolgozni. — Stimmel. De én kint ma­radok ... MILANO Giuseppe, a világjáró tu­rista dicsekszik: — Jártam Párizsban, Lon- .donban, Tokióban, Madrid­ban ... — Akkor ön bizonyára jól ismeri a geográfiát. — Hogyne ismerném, ott is voltam — nyolc napig!... Az év vicceiből VARSÓ — Hallom, Janek, vásárol­tál egy házőrző kutyát. Ébe­ren őrködik? — Meghiszem azt, Juliusz! Két napja egy barátomnál al­szom, mert engem sem en­ged be a lakásba ... BECS A volánnál ülő hölgy' so­káig turkál a retiküljében, aztán csábmosollyal így szól a rendőrhöz, aki megállította: — Kérem, uram, nézze csak meg, hová tettem a jogosít­ványomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orrom­nál ... BUKAREST Osztályfőnöki óra, a helyes és a helytelen magatartásról beszél a tanár: — Mit gondoltok, fiúk, kit nevezünk álszentnek? Alexandru jelentkezik: — Álszent az a gyerek — mondja —, aki reggel moso­lyogva jön az iskolába. SZÓFIA A tanasz megkérdi szom­szédjától : — Miért olyan levert, Geor- gi? — Ne is kérdezze — só­hajtja Georgi. — Szép, fia­tal feleségem van, de ami­lyen fiatal, olyan beteg. — Maga panaszkodik? — legyint, Atanasz. — Mit szól­jak én? Nekem csúnya, öreg feleségem van, és amilyen öreg, olyan egészséges ... BELGRAD A jugoszláv kiscsapat el­veszít egy mérkőzést, a játé­kosok szomorúan ballagnak le a pályáról. A csapatkapi­tány vigasztalni próbálja őket: — Fel a fejjel, fiúk! Nél­külünk ók sem győzhettek volna!... LONDON Két lord beszélget a klub­ban: — Érdekes dolgokat olvas­tam a lélekvándorlásról — mondja sir Chesterton a ba­rátjának, sir Lowrynak. — Van hely, ahol az emberek azt hiszik, hogy állat képé­ben újra a világra jönnek. — Kész őrület! Tehát még én is lehetek például teve, John? — Nem hiszem, Hugh... Kétszer ugyanaz nem megy... HAMBURG Négy férfi szalad egy hu­ligán elől. Valaki megkérdi , őket: i — Miért félnek ennyire? Hiszen maguk négyen van­nak! — Ez igaz, de nem tudjuk, hogy' melyikünket akarja megverni... SEVILLA — Tudja, Miguel Federico, ha jól meggondolom, mindkét házasságom balul ütött ki. — Hogyhogy? — Az első feleségem már a második nap megszökött — ez a mostani meg kilenc év után sem akar megszökni... BUENOS AIRES Este tíz óra után megszólal a telefon a plébános szobá­jában : — Halló, itt Cenzalesné beszél, a Honduras utca tíz­ből. Kérem, küldjön három palack bort a jobbikból a la­kásomra, de sürgősen! Az Arany' Liba vendéglővel be­szélek? — Asszonyom, én a plébá­nos vagyok... — De plébános úr! Mit ke­res ön késő este a kocsmá­ban? ... K~ T. ni A tájékozatlan olvasónak elárulom, hogy nemcsak a hi­vataloknak, hanem az újság­írónak is vannak ügyfelei. Ügyfelek, akik nem azért jönnek a szerkesztőségbe, hogy újságcikk íródjon róluk, hanem panaszokkal-leli szí­vüket akarják kiönteni, mert ugyebár megkönnyebbül az ember, ha alaposan kipa- naszkodja magát. Olykor nem is remélnek intézkedést, miként az a nyugdíjas mű­vezető sem várt gyors be­avatkozást, aki bekutyagolt a város pereméről, hogy' elpa­naszolja, széles e hazában nem lehet kapni háztartási enyvét---- Tudta, hogy egy d ekái sem rejtegetek az író­asztalom fiókjában, tudta, lrogy otthon sem tartok rak­táron, tudta, hogy nem lehet titkos enyvárusító üzletem, nem akarta, hogy vezércikk­ben dörrentsek azokra, akik bűnös mulasztásból engedték, hogy kifogyjon az ország ház- tartásienyv-készlete. Ez az ember csak panaszkodni akart. S hogy együttérzéssel csóváltam a fejem, indulatos arcáról elsimultak a haragos vonások, mélabúsra szelídült a tekintete. Alighogy az ajtóig kísérem az enyvhiányra panaszkodó embert, megjelenik a követ­kező ügyfél. Lakótársára pa- 1 naszkodik, mondván, hogy a lakótárs pokollá teszi az éle­tét, aztán jön a következő ügyfél, panaszt tenni a ta­nácsra, amely a városkép vé­delme címen szívtelenül meg­tagadja az ügyféltől azt a jogot, hogy saját udvarán fás-sufnit építsen. — Pedig itt a tél — sóhajt az ügyfél. — Fás-sufni nél­kül, hogy bírom ki az életet tél víz idején? Akikről eddig beszéltem, ók a kellemes ügyfelek. De néha,, váratlanul, be­toppan^ egy-egy olyan ügyfél is, aikvel nem a legszíveseb­ben társalgunk. A napokban jött egy asszonyság, aki köl­tőnek nevezte magát, el­mondta, hogy szerinte mo­dernizálni kellene a Him­nuszt, a Kölcsey-vers három szakaszát már át is írta a rohanó tempójú kor szelle­mének megfelelően. Arra kéri, hogy intézzem el vala­melyik irodalmi lapnál: kös­senek vele szerződést a mo­dern Himnusz kiadására, de adjanak előleget is, mert anyagi biztosíték nélkül nem dolgozik tovább. Mit tehet ilyenkor az ember? Úgy sza­badul az ügyféltől, ahogy tud. Jómagam, egyik legkedve­sebb munkatársam rovására szabadultam a kutyaszorító­ból. így szóltam: — Kedves asszonyom, valóban nagy dolog, amivel ön foglalkozik. De én kisem­ber vagyok ahhoz, hogy eb­ben az ügyben segíteni tud­jak. Ám azt tanácsolom, hogy keresse fel a kollégámat, ő éppen a Szózat átdolgozásán munkálkodik... Megmondtam a kolléga ne­vét az asszonyság hálákodott, én pedig már előre hallottam jó barátom dühös hangját a telefonban. De nem. Nem te­lefonált. Nem tett szemrehá­nyást, hanem még aznap a nyakamra küldött egy em­bert, aki úgy nézett ki, hogy így jajdultam fel, amikor megpillantottam: — Istenem, istenem, ütött az utolsó órám. Nyár volt, tűzött a nap, de az az ember csizmát és bá­ránybőr kucsmát viselt, csi­kóbőr tarisznya lógott; az ol­dalán. Polihisztornak mon­dotta magát. Tervrajzokat húzott elő a tarisznyájából, majd elmondta, hogy az ő tervei szerint tetőt lehetne szerkeszteni minden város fölé. Ha elképzelését meg­valósítanák, nem esne ránk áz eső, nem hullna ránk a hó, sőt üvegfalat lehelne ke­ríteni a város köré, akkor nagy fűtőtestekkel biztosíta­ni lehetne az állandó kelle­mes meleg hőmérsékletet is. A kucsmás ember elmondot­ta, hogy kollégám szerint a városok tető alá hozásának én vagyok a legjobb magyar szakértője. Nem tehettem mást, néhány kis módosítást javasoltam a terveken, aztán másról kezdtünk csevegni, egészen barátságosan. Ekkor megtudtam, hogy a kucsmás ember egyebek között ideoló­giával is foglalkozik, kibőví­tette a tízparancsolatot — tizenegyre. No, erre már nagyon kí­váncsi voltam, hogyan is hangzik az a tizenegyeik parancsolat? Az bizony, való­van lemaradt Mózes kötáb- lájáról, hiszen így szól: — Felebarátod férjét se kívánd! De a gyakorlati ügyekben is járatos — magyarázta pél­dául. hogy falragaszokra írt versidézetekkel kellene jobb munkára ösztönözni a dolgo­zókat. Ebből is hozott egy mintapéldányt. Piros papí­rosra, fehér temperával írta a következőket: — Istenem, istenem, adjál néki szárnyat. — Ezt hová akarná kifüg­geszteni? — kérdeztem. — Egyik kocsmában bor­zasztóan lassan hozta a sö­römet a pincér. Hát oda. Simon Lajos 1 FELEDÉKENY asszonyka — Bocsáss meg Emil, elfelejtettem, hogy éjszakai műszakban vagy SZILVESZTERI SZAKÁLLVÁGÁS Szöveg nélkül EZ AZ ÉV IS JÖL KEZDŐDIK — Az új évben is várnak a kis feleségeit!! A BŰVÉSZ SZILVESZTERE Szöveg nélkül ÜGYFELEK

Next

/
Thumbnails
Contents