Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

1975. Januar 8., szerda sose ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Az illetmcnyliivatalban (Jgyek és ügyfelek A jólneveltség mögé gyö­möszölt indulat egy kissé idegessé tette. A táskájában, jó előre, könnyen hozzáfér­hető helyre készített iratot is nagy nehezen találta meg. S míg kutatott a retikülben, panaszosan, olyan ember hangsúlyával beszélt, mint aki nem érti, mi történt, hogy történt, ami miatt be­utazott Miskolcra. A íitok nyitja — Tessék! Ezt kaptam..! Átnyújtotta az iratot az előadónak, aki azonnal és udvariasan felvilágosítással is szolgált. — Kérem, mindaddig, amíg ki nem egyenlíti a tartozá­sát, a letiltást feloldani nem tudjuk... A vendég csodálkozva, ijedten válaszolt: — De hiszen én régen ki­fizettem. Erre a közlésre — hiszen így már valóban érthetetlen a letiltás — az előadó a kar­tonokhoz, a kimutatásokhoz fordult. De ott — fehéren és feketén — nyoma sincs a be­fizetésnek. — Legyen szíves átmenni a bíróságra, a végrehajtói irodába. A letiltást ugyanis ott állították ki. Ha minden rendben, adnak egy igazo­lást és... Az előadó be sem fejez­hette a mondatot, mert a vendég közbevágott: — Do én nem 'oda fizet­tem, hanem az ügyvédnek adtam át a pénzt. — Akkor tessék megkér­dezni tőle, mi történt. Az ügyfél megy, s nemso­kára egy telefon jön. A vo­nal túlsó végén az ügyvéd, aki méltatlankodva kíván­csiskodik: — Valóban átadta nekem a pénzt, miért vonják tőle?.,. így derült fény a titok nyitjára, amit egy ügyvéd­nek feltétlenül illett volna tudnia. A történetet a megyei il­letményhivatalban jegyeztük fel, ahol a 1 hivatalvezető Czikora János csak úgy „fej­ből” citál még néhány ese­tet annak igazolására: meny­nyi felesleges, a nemtörő­dömségből, a felelőtlenség­ből, a szabályok megsértésé­ből eredő probléma kerül nap mint nap az asztalukra. Olyan, mint az a bzionyos hangonyi eset is... A iianjiooyi eset C J Azzal kezdődött, hogy egy tanítónőt annak rendje-mód- ja szerint alkalmazott ennek a községnek az iskolája. A tanítónő munkába is állt, de fizetést heteken, több hóna­pon át nem kapott. Joggal reklamált. Az iskolában és az illetményhivatalban egya­ránt. A gyermekét egyedül ne­velő tanítónő, B. Gy.-né mel­lett jóhiszemű segíteniaka- rással szót emeltünk e hasá­bokon is. A múlt év októ­ber 23-án megjelent. „Sür­gős Intézkedést!” című írá­sunkban egyértelműen az il­letményhivatalt hibáztattuk. A hibát azonban — mint a vizsgálatokból kiderült — Hangonyban követték el. A dolog lényege: .az iskola igazgatója későn juttatta el a szükséges okmányokat az illetményhivatalhoz, ahol en­nek hiányában nem is szám­fejthették a munkabért. An­nak ellenére sem, hogy a legnagyobb segíteniakarással fogadták B. Gy.-nét is, ami­kor panasszal fordult hozzá­juk. Mert ami igaz, igaz: miután az iskolától többszö­ri sürgetés után sem érkez­tek meg az áratok (a kine­vezési okmány, az adatfel­vételi lap, a MIL-lap, s az SZTK-kiskönyvecske) az il­letményhivatal keze is meg volt kötve ... Azóta az ügy rendeződött. Elkerülhető lett volna a sok huzavona, a sok­féle félreértés és izgalom, h" akiket illet, az előírások­nak megfelelően intézked­nek. Az előírások és szabályok megsértése amellett, hogy hihetetlenül nagy bonyodal­makat okoz, rengeteg idő- veszteséggel is jár. Vaskos tévedés Megyénk egyik községéből túlórák elszámolásához küld­tek be egy kimutatást. Szám­fejtéséhez az előadó a meg­szokott módon, nagy figye­lemmel és körültekintéssel látott hozzá. Akkor lepő­dött meg, amikor rájött: vasárnapra szóló túlórát is igényelnek elszámolni. Ért­hetően azonnal jelentette mindezt a felettesének, pe­dig az irat formailag kifo­gástalan volt. A telefonba — mert fel­hívták az illetékest — a kö­vetkezőket mondták a vonal túlsó végén: — Elnézést! Tévedés tör­tént ... Ez a tévedés majdnem hatezer, jogtalanul kifizetett forintot jelentett volna, ha a számfejtő csak mechaniku­san, rutinszerűen dolgozik. — Sajnos, sok ilyen feles­leges munka akad, pedig van mit csinálnunk ilyen kelle­metlen esetek nélkül is — mondja az illetményhivatal vezetője. Hogy mennyire így igaz, álljon itt tanúságtételként néhány adat. Jelenleg 14 344 dolgozó bé­rét — ha úá' adódik táp­pénzét — számfejtik itt. In­nen utalják át a családi pót­lékot, a túlórákat és minden egyéb olyan járandóságot, ami a tanácsi apparátusban, a pedagógusoknál, az egész­ségügy dolgozóinál törvény szerint jogos. E hihetetlenül nagyméretű adminisztráció­val járó feladatot 63 ember látja el, köztük 46 számfej­tő. Egy-egy előadó normája 500 karton, tehát 500 ember ügyének az intézése,, ami sokrétű felkészültséget, nagy szakmai tudást és hozzáér­tést követel. Felelősségük te­hát nagy, s még növekszik, ha a munkájuk feltételei kedvezően megváltoznak. Ez­zel együtt ugyanis a „lét­szám”, amelyről gondoskod­niuk kell majd, még 10—12 ezerrel növekszik, mert újabb intézmények és hiva­talok kerülnek hatáskörük­be. Már ami az illetmények számfejtését illeti. a A színvonal érdekében A megyei illetményhivatal szerepe, jelentősége vitatha­tatlan. De ahhoz, hogy hiva­tásának maradéktalanul ele­get tudjon tenni, ahhoz az is szükséges, hogy akikről kötelességük gondoskodni, azok is tegyenek meg min­dent a munka színvonalának a növelése érdekében. T. F. llipflti Ezen a gépsoron, a Tiszai Vegyikombinátban olyan főliazsákokat gyártanak, amelyek ki­válóan alkalmasak a szemét tárolására Fotó: Kovács Endréné Ma vendégek érkeznek... Mértéktartóbb a reprezentálás ÍVEB-vizsgálat a szerencsi járásban Időnként elő-előveszi a NEB országos, járási és városi viszonylatban egyaránt as üzemi, vállalati reprezentáció kérdésének vizsgálatát. Sen­ki sem vitatja, hogy bizo­nyos mértékű reprezentáció­ra szükség van. Országos összesítésben meghaladja a kétszázmillió forintot az erre fordított összeg. És bár újabb és újabb rendelkezések sza­bályozzák a reprezentációval kapcsolatos tudnivalókat, úgy látszik, nem árt, ha a NEB munkatervében rend­szeresen szerepei ez a vizs­gálati téma. Ezért foglalkozott vele a közelmúltban ismételten a Szerencsi járási Népi Ellen­őrzési Bizottság is, Tal-ián János elnök irányításával. Elégedetten állapították meg a népi ellenőrök, hogy a ko­rábbi állapotokhoz viszonyít­va jó értelemben vett szem­léletbeli változás tapasztal­ható ezen a téren. Általában a takarékosságra való törek­vés jellemzi a megvizsgált ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi üzemek, vállalatok és szövetkezetek reprezentá­ciós „költségvetését”. A ve­zetők és a felügyeleti szer­vek a rendeletelvnek megfe­lelően állapították meg az el­múlt évben, vagy — a szö­vetkezetek esetében — sza­vaztatták meg a tagsággal az ilyen célra felhasználható pénzügyi keretet. Ezt sehol sem lépték túl, inkább meg­takarítottak belőle. Ennek ellenére egyik-má­sik üzemben, szövetkezetben a reprezentációs költségek bizonylatolását, elszámolását nem az előírásoknak megfe­lelően végezték. Nem külön­böztették meg például a rep­rezentáció „három fajtáját”, s így nem tűnik ki a kimu­tatásukból, hogy mennyit költöttek külön-külön szemé­lyes reprezentációra, meny­nyit a belföldiek és a kül­földiek részvételével szerve­zett rendezvények kiadásai­ra. A külföldi vendégek ese­tiben rendszerint „elfelejtet­ték” feltüntetni, hogy meny­nyi volt a velük érkező bel­földi kísérők száma. A rendeletekkel ellentétes­nek találta a járási NEB, hogy egyes üzemek, válla­latok a reprezentációs keret terhére olykor ebédet is ad­nak a hazai vendégeknek, holott az étkeztetés csakis a részvevők költségére szá­molható el. Szabálytalanul járt el az egyik tsz veze­tősége is, amikor a saját termésű bort — hogy keve­sebbnek tűnjék fel a meg- vendégelés összege — nem fogyasztói áron számolta el, holott a pénzügyminiszteri rendelet szerint ezt fogyasz­tói áron kell elkönyvelni. Hitelrontás « -r égry ember szegyelli ma­\| gát a Miskolci Járás­I 'l bíróság egyik tárgyaló­termében. Négy mun­kás. Mindahányan büntetlen előélet üek. Lehajtott fejjel nallgatiák a tanácsvezető bí­rót, aki most a vállala üktől kapott jellemzést olvassa fel előttük. Mindegyikről külön- külön. Nagyszerű jellemzések, csupa dicséret, egyetlen rossz szót sem írtak le egyik em­berről sem. ,,Megbízhatóság jellemző rá.** Lelkiismerete­sen látja el feladatát, sok tár­sadalmi munkát is végez.” „Jól beilleszkedik a kollektí­vába.” „Munkatársai becsülik, szeretik.” A vállalat illetékese nyilván tudta, hová, milyen ügyben kérik a jellemzést, ezért bizonyára megfontolta, mit ír le. A jellemzésből egy­értelműen kitűnikr jól dolgoz­nak ezek az emberek, megbe­csülik őket. A fizetésük sem rossz: háromezer forint kö­rüli. A négy ember hallgat. A padlót nézik. Drámai csengése van a jellemzés minden egyes mondatának, szavának. Nyil­vánvaló. hogy a bíró nem véletlenül olvassa fel. Nagyon is tudatos, pedagógiai mód­szerességből. Kommentárt nem fűz egyetlen jellemzéshez sem. Nem is kell. Sokatmondónk ezek a jellemzések, hatásuk bizonyára megmarad az embe­rekben a későbbiek során is. Talán éppen a miheztartás vé­gett olvassa a bíró ezeket a jellemzéseket: a megelőzés egyik, feltehetően ha ásos mód­szereként. A négy ember körülbelül 1500 forint értékű fóliát pró­bált kilopni a BVK-ból. Az anyagot, az esti órákban túl­juttat álc a kerítésen, a por­tás felfedezte, a fólia vissza­került a gyárba, a kár meg­térült. a tettesek bíróság elé kerültek. Nem nagy ügy, ab­ban az ér'elemben nem nagy. ahogyan bizonyos ügyeket ka­tegorizálni szokás. A négy munkás azonban itt áll a bí­róság előtt és így már nincs „kis ügy”. Kár volt bizony azért a meggondolatlan csele­kedetért. Azt a bizonyos meny- nyiségű, vagy akár nagyobb mennyiségű fóliát is bárme­lyikük megvásárolha ta volna, valószínűleg nagyobb anyagi megerőltetés nélkül. Tudják ezt ők is, akkor ís tudták, mégis „elengedték magukat”. Kár volt érte, különösen a munkahelyi jellemzés dicsérő szavalt hallva kár. Meg kell őrizni az ilyen jollemzés hite­lét. Nem éri tneg lerontani néhány kiló fóliával. És sem­mi mással. A négy munkás ezt most már nyilván jól meg­jegyezte magának. Esetleg má­sok is. (pt) Mit mond a paragrafus? Jogászunk válaszol Ki köteles lakásbasználalbavélcli dijat fizetui? — kérdezi számos olvadónk. A bérlő olyan1 új tanácsi bérlakás kiutalása esetén, amelyet a lakásügyi hatóság első ízben utal ki, egyszeri lakásépítési hozzájárulást, olyan megüresedett tanácsi bérlakás esetében viszont, amelyet a lakásügyi hatóság a lakásbérleti jogviszony megszűnését követően ismé­telten utal ki, egyszeri la- kás-haszúálatbavételí dijat köteles a tanács részére fi­zetni. A lakás-használatbavételi díjat nemcsak az új lakás­bérletek keletkezésénél, ha­nem a lakásbérleti jogvi­szony folytatása esetében is kell fizetni, ha a bérlő ha­lála, illetve a bérleti jogról való lemondása alapján olyan személy folytatja a la­kásbérleti jogviszonyt, aki nem lakott a lakásban, vagy aki egy évnél rövidebb idrig i lakott együtt a bérlővel. A tanácsi bérlakásokra vo­natkozó rendelkezéseket álta­lában alkalmazni kell a vál­lalati bérlakásokra is. A vál­lalati bérlakás esetében a la­kás-használatbavételi díj a lakás felett rendelkezni jogo­sult szervet illeti meg. Elté­rően a tanácsi bérlakásoktól a lakás felett rendelkezni jo­gosult szerv azt is megteheti, hogy a kedvezménnyel csök­kentett lakás-használatbavé­teli díjat — a lakás kom­fortfokozatára tekintet nél­kül — egészben vagy rész­ben1 elengedi. A nem állami lakások bér­beadása esetében a felek szabadon állapodhatnak meg a lakásbérleti szerződés meg­kötésekor a lakás-használat- bnvételi díj . fizetésében. A lakásbérleti szerződés meg­kötése után a bérbeadó ilyen igénnyel nem léphet fel. A lakás-használatbavételi díj mértéke a lakás komfort- fokozata és nagysága szerint, településenként differenciált. Például: 2 szobás, komfortos lakásért Budapesten 24 ezer. városokban gs kiemelt tele­püléseken 21 ezer, községek­ben 17 ezer forintot kell fi­zetni. A háromnál :több szo­bás lakás esetében és taná­csi határozat alapján a la­kás-használatbavételi díj mértékét lakószobánként nö­velni keli, vagy lehet. A társbérleti lakrész esetében, a kedvezőtlen műszaki álla­potú lakásoknál stb. csök­kenteni lehet a díjat. Végeredményben a lakás­használatbavételi díjat a jog­szabály szerinti mérték, a növelő és csökkentő ténye­zők figyelembevételével álla­pítják meg. A tanácsi bérlakás eseté­ben a lakás-használatbavételi dijat akkor nem kell fizetni; ha a lakásbérleti jogviszonyt a bérlő halála esetén, illető­leg lemondása alapján olyan személy folytatja, aki a bér­lővel a lakásban egy évmél hosszabb ideig lakott; az új tanácsi bérlakást műszaki megosztás, toldaléképítés út­ján vagy más módon a bér­lő létesítette; a lakásügyi ha­tóság a tanácsi bérlakást a bérlő részére lakáscsere-szer­ződés alapján utalja ki: a lakásügyi hatóság a bérlő tanácsi bérlakását — kérel­mére. — olyan személy ré­szére utalja ki. aki a bérlő tulajdonában álló lakásban lakott és a lakást a tulajdo­nos felmondása alapján cse­rei« késként utalják ki; a la­kásügyi hatóság a tanácsi bérlakást a kisajátított in­gatlanban lakó volt tulajdo­nos részére cserelakásként utalja ki: a lakásügyi ható­ság a bérlő részére a taná­csi bérlakást határozott időre vagy valamely feltétel bekö­vetkezéséig utalja ki. Nem kell a tanács részére lakás-használatbavételi díjat fizetni akkor sem, ha a la­kásügyi hatóság a tanácsi bérlakást olyan személy ré­szére utalja ki, akit bérlőül közületi szerv választott ki. Ilyen esetben a vállalati bér­lakásokra vonatkozó rendel­kezést kell alkalmazni. A bérlőt a tanácsi bérla­kásra megállapított lakás­használatbavételi díj össze­géből az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyer­mekek és más családtagok után szociális kedvezmény illeti meg. Ennek mértéke egy gyermek után 20%, a további gyermekek után gyermekenként 25 százalék, más családtagok után sze­mélyenként — 20%, de a kedvezmény összege a lakás­használatbavételi díj 80%-áí nem haladhatja meg. Az olyan fiatal házaspár esetében, ahol a házastársak egyike sem töltötte be- 35, életévét — kérelemre — a kedvezményt két. gyermekig meg kell előlegezni. Ennek időtartama egy gyermek után 3 év, két gyermek után 6 év. A helyi tanácsoknak lehe­tőségük van rá, hogy a jog­szabályi kereteken túlmenő­en további kedvezményt, vagy engedményt adjanak pl.: félkomfortos és komfort nélküli lakások kiutalása vagy sokgyermekes családok esetében. Dr. Sass Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents