Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

1975. január 5«, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Köztudott, hogy megyénk nagyvállalata, az Özdi Ko­hászati Üzemek rangos he- let foglal el a magyar vas­kohászatban. A nyersvas 38 százalékát, az acél 35 száza­lékát és a hengerelt áru 27 százalékát az ózdi kohászok, martinászok és hengerészek adják népgazdaságunknak. Az utóbbi években ugrás­szerűen nőtt a kohászati ter­mékek — elsősorban az acél iránti kereslet hazánkban, ami korántsem könnyű fel­adatot, s nagy felelősséget rótt a gyár kollektívájára. Teljesítették-e feladatukat az ózdi kohászok? Hogyan alakultak élet- és munkakö­rülményeik, s milyen ter­vekkel, reményekkel kezd­hetik az új esztendőt? Erről beszélgettünk Pethes And­rással, az ÖKÜ vezérigazga­tójával. — Az ózdi gyár lassan szü­letésének 130. évfordulóját ünnepli. Tudjuk, hogy nemcsak egyik legöregebb, hanem egyik legkorszerűt- lenebb vasgyára is ha­zánknak. A tervidőszak el­ső három évében elnyerték a Kiváló Vállalat kitünte­tést, ami azt bizonyítja, hogy fiatalos lendülettel dolgoznak az öreg gyár­ban. Mi a siker titka? Folytatták-e 1974-ben is az utóbbi évek jó hagyomá­nyait? — A tervidőszak eddig el­telt éveiben valóban párat­lan munkasikerek születtek üzemünkben. Mondhatjuk: a 130 éves gyár történetében a legeredményesebb négy esz­tendőt hagytuk magunk mö­gött. Bizonyítja ezt az, hogy 1970 óta 37 százalékkal nőtt a nyersvas-termelés, közel 25 százalékkal az acél- és mintegy 20 százalékkal a hengerelt készárutermelés. Az 1974-es esztendő nem tar­tozott a legkönnyebb évek közé, viszont minden szem­pontból méltó folytatása volt az utóbbi évek jó hagyomá­nyainak. A vállalat vala­mennyi termelőegysége je­lentősen túlteljesítette ter­vét. Egyetlen év alatt 100 ezer tonnával több acélt csa­poltunk, 76 ezer tonnával több nyers vasat, és 66 ezer tonnával több hengerelt árut adtunk a népgazdaságnak. Egy év alatt midhárom ter­méknél (nyersvas, acél, hen­gerelt áru) meghaladta a 10 százalékot a termelés növe­kedése, s ez példátlan a vál­lalat történetében. — Mi a siker titka? Két­ségtelen, hogy nagy szere­pük van a tervszerű évközi fejlesztéseknek, korszerűsíté­seknek, műszaki intézkedé­seknek. Legalább ilyen fon­tos azonban a szocialista bri­gádok tenniakarása, többet akarása, versenyszelleme, aminek külön lendületet adott ebben az évben a kongresszusi munkaverseny. Sök éves hagyomány már Ózdon, hogy a politikai és a gazdasági vezetők, a fizikai és a műszaki dolgozók egy­mást kölcsönösen segítve, egymásban bízva dolgoznak. Az összefogásra a legjobb példa az acélmű esete. Szep­temberben még 12 ezer ton­na volt a gyárrészleg- lema­radása, s csak az optimis­tábbak bizakodtak a terv tel­jesítésében. Az acélgyártók és a műszakiak közös erő­feszítésének az eredménye, hogy december 6-án már 6 ezer tonna többletfelajánlást tettek a pártkongresszus tisz­teletére. December 29-én, hajnalban lecsapolták az 1,1 milliomodik tonna acélt az üzem martinászai, december 31-ig pedig túlteljesítették a népgazdaság számára nagy fontosságú felajánlásukat. Elmondhatjuk tehát, hogy páratlan munkasikerekkel fejeződött be az 1974-es év az Özdi Kohászati Üzemek­ben. — Hallani olyan vélemé­nyeket is, hogy szerencsés helyzetben volt a kohásza­ti üzem 1974-ben, mert a termelési sikerekhez jó gazdasági eredmény is pá­rosult. Mennyiben írható ez a szerencse javára, mi­lyen tényezőknek köszön­hető a váralcozáson felüli nyereség? — Vállalatunk nyeresége jóval meghaladja az eredeti elképzeléseket, több mint egymilliárd forint. Ilyen nagy nyereségtömeg még so­ha nem képződött vállala­tunknál. Ez egyrészt a tőkés piaci árak kedvező alakulá­sának, másrészt a korábban említett nagyarányú terme­lésfelfutásnak, s nem utolsó­sorban a gazdasági mutatók (pl önköltség, fajlagos anyag­felhasználás stb.) fokozatos javulásának köszönhető. Ami a tőkés piaci árakat illeti, az valóban szerencse. Meg kell azonban jegyezni, hogy 1974- ben kevesebbec exportál­tunk, mint 1973-ban, mégpe­dig azért, mert a belföldi igény egyetlen év alatt 14— 15 százalékkal nőtt. Vállala­tunk legfontosabb feladatá­nak a hazai partnervállala­tok igényének kielégítését te­kintette, s éppen a tervtúl- teljesítések és az említett felfutás tette lehetővé, hogy a kedvező feltételeket ki­használva exportálhassunk. Végső soron tehát a nyere­ség alapja a jó munka. — A jó termelési eredmé­nyek és a várakozáson fe­lüli nyereség hatását ércz- hették-e a dolgozók a fi­zetési boríték vastagságán? A X. pártkongresszuson hangot adtak az ÖKÜ dol­gozói panaszának, misze­rint az ózdiak bérszínvo­nala alacsonyabb az ipari átlagnál. így van ez jelen­leg is? — Az ózdiak jogos pana­sza négy év alatt orvosló­don. 1970-től 1974-ig 33 szá­zalékkal nőtt a dolgozók át­lagos bérszínvonala, s a múlt Ino leiiezÉik a mezőgazdasági szakmunkásképzés Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ezen a télen is a növényvédelem dolgozóinak képzését, továbbképzését szervezték meg a leggondo­sabban. A Borsod megyei Növényvédő Állomás szerve­zésében január 6-án, hétfőn két helyen, Putnokon és Sá­rospatakon is megkezdődnek az első hathetes, bennlaká­sos növényvédő betanított munkásképző tanfolyamok. Telkibányán január 13-án indul hasonló téli képzés. Ezek a tanfolyamok csak­nem kétszáz, a növényvéde­lem minden munkaterületén megfelelő képzettséggel ren­delkező dolgozót biztosíta­nak megyénk mezőgazdasági üzemeinek. Ezt követően mintegy 20 méregkamra- kezelőt is kiképeznek, 70 nö­vényvédő szakmunkás részé­re pedig továbbképző tanfo­lyamokat szerveznek. év őszén végrehajtott bér­rendezéssel értük el tulaj­donképpen a társvállalatok bérszínvonalát. Nagy jelen­tősége volt az 1973-ban vég­rehajtott központi bérrende­zésnek, amikor megkülön­böztetetten vették figyelem­be vállalatunk kollektíváját. Az idei jó gazdasági ered­mények további 9,2 százalé­kos bérfejlesztésre nyújtot­tak lehetőséget, tehát a jó munka eredménye közvetle­nül is mérhető a fizetési bo­ríték vastagságán. A bérfej­lesztéseknél elsődleges szem­pont volt a fizikai munka fokozottabb anyagi megbe­csülése. Sor került többek között az éjszakás pótlék 30 százalékra történő felemelé­sére, a délutános pótlék be­vezetésére. S egyebek között a munkaverseny ösztönzésé­re 15 millió forintot fizet­tünk ki a szocialista brigá­doknak. Az említett bérin­tézkedéseknek nagy szere­pük van abban, hogy a nagy múltú kohász- martinász- és hengerészszakmák kezdik visszanyerni régi rangjukat, megbecsülésüket... — A múlt évi jó gazdasá­gi eredmény milyen bizto­sítékot jelent az 1975-ös évre? — A múlt évi eredmény megalapozta az 1975-ös bér- fejlesztés lehetőségét. Több jut ugyanakkor szociális és kulturális célokra is. Az idei év újra nagy jelentőségű lesz vállalatunk életében. El­készül az automata rúd-drót- hengermű, s folytatódik az ősszel megkezdett 2 milliárd forintos acélműfejlesztés. A kiemelt beruházások mellett fontos feladat lesz az „öreg gyárban” a munkakörülmé­nyek további javítása, kis- gépesítésekkel, kisebb-na- gyobb korszerűsítésekkel, ugyanakkor újabb öltözőket és fürdőket tervezünk. Ez utóbbira 30 millió forintot irányoztunk elő a következő ötéves tervidőszakból. Szük­ségszerű a Liszt Ferenc Mű­velődési Ház .felújítása, il­letve korszerűsítése, s régi vágyunk, hogy Hajdúszobosz­lón megkezdjük egy kohász- üdülő építését. Az említett tervek, vágyak megvalósítá­sának feltétele és biztosíté­ka az említett jó gazdasági eredmény — mondotta be­fejezésül Pethes András, ve­zérigazgató. Tóth István A Borsodi Erdő- és Fafeldo gazdálkodik. A faállomány h gazdaság erdőiből 1974-ben h Igozó Vállalat lillafüredi erdészete 6 ezer 400 hektáron atvanöt százaléka bükk, és mintegy tíz százaléka fenyő. A arminchatezer köbméter fát termeltek ki. Reslaiiíáljál 3 Kreml! A szovjet főváros történel­mileg kialakult városköz­pontjában, a Kremlben fel­újítják a palotákat, székes- egyházakat, templomokat. A Kremlhez tartozó területe­ket, így a Moszkva folyó partját és a tereket is átren­dezik. Az egész munka egy­séges terv szerint folyik. A tervezők, archeológusok, kőművesek, kőfaragóit, ácsok, vakolómunkások, lakatosok, rézművesek, tetőfedők, bádo­gosok, kovácsok és aranyo- zólt vették birtokukba e te­rületet. Felújították az idő­járás romboló hatásától meg­sérült évszázados falakat. E célból különleges téglák gyártását szervezték meg a Moszkva környéki Zagorszk- ban. A falakat külön 1 égés víz­taszító réteggel vonták be. A Kreml csipkés falainak helyreállításához, a vízköpők kijavításához a Krímből ho­zattak mészköveket. Óvato­san levették a Lenin-mauzó­leum k' ourko . veit és a r:?3zkvai Kőfaragó Kom­binátba szállították. A grá­nitlapok egy részét Ukrajná­ból hozott új lapokkal he­lyettesítették. Először végezték a Kreml toronyórájának teljes javítá­sát. A Kremlben levő csilla­gok már új fényben csillog­nak. A munka első fázisaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulójá­nak ünnepségén a moszkvai­ak és a főváros vendégei már új köntösben láthatták a híres Vörös teret. A Kismotor- és Gépgyár 3. szánni mezőkövesdi üzemében a hengerek pontos megmunkálása nagy figyelmet igények S brigád hajtóerő S zövetkezeti közös gazdaságainkban a közeljövőben né­hány kiemelkedő eseményre kerül sor. Ezek közül is a legfontosabb a zárszámadó és tervtárgyaló közgyű­lés, majd a belső szabályzatok módosítása. Az utóbbi célja, hogy a termelőszövetkezetek legfőként a népesedéspolitiká­val kapcsolatos központi rendelkezésekkel összhangba hoz­zák saját „alkotmányukat”, az alapszabályt, valamint az ügyrendet és a munkarendet. Ezek az események is jó alkal­mat nyújtanak arra- hogy a vezetőség és a szövetkezeti gaz­dák áttekintsék a felszabadulási és a kongresszusi mun­kaverseny eddigi eredményeit, helyzetét. Annak idején, az ipari üzemek munkásaihoz hasonlóan a borsodi termelőszö­vetkezetek szocialista brigádjai, vagy az e címért harcoló brigádok is nagy jelentőségű vállalásokat tettek, elsősorban a terméseredmények növelésére, a gazdaságosságra, az ön­költség csökkentésére. Nem rajtuk múlott, hogy a múlt évi rendkívüli ősz, a sok csapadék, az ár- és belvizek miatt je­lentős területeken kár érte a termést; a kukoricát, a cukor­répát, s elmaradtak a szántással, a vetéssel. De abban orosz­lánrészük van, hogy megyénkben a növénytermelés hoza­maiban, az állattenyésztést és az alaptevékenységen kívüli munkát tekintve a halmozott termelési érték 3—3,5 száza­lékkal nőtt az elmúlt 1973-as évi — eddigi legnagyobb — értékhez viszonyítva. Borsod szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinek az utób­bi években mutatott fejlődése a szövetkezeti mozgalom ed­digi legsikeresebb eredményének számít. Ennek hatásaként erőteljesen javult a közös gazdaságok anyagi helyzete, esz­közellátottsága. pénzügyi stabilitása, a termelés biztonsága, nem utolsósorban a tagság jövedelmi színvonala. Ütemes fejlődés tapasztalható a szövetkezetek belső életében, az üzem- és munkaszervezés színvonalában, a munkafegye­lemben. Ä szövetkezetekben a munkabrigádok kialakulásának, együttműködésének hagyománya van. Mindig is bizo­nyos szervezeti keretek között dolgoztak például a „dohányosok”, a növénytermesztők, állattenyésztők stb. Sőt: enélkül a szervezési forma nélkül elképzelhetetlen volna a gazdaság napi operatív irányítása. Ám a munkabrigád ön­magában csak egy-egy munkafolyamathoz értő, azt együtt végző emberek csoportját jelenti, amelynek legfontosabb posztját a mezőgazdasági üzemek kialakulásakor a brigád­vezető töltötte be. A brigádvezető, aki hajnalonta végigjárta a falu utcáit, bezörgetett a kis kapukon és munkába szólítot­ta az embereket. Soha annyi kerékpárt nem nyúztak el, mint a termelőszövetkezetek megalakulása után a brigád­vezetők ... Akik naponta ötször megjárták az utat az irodá­tól a határ legtávolabbi részéig; akiknek mindig „kéznél” kellett lenni; akikre a szövetkezet vezetői elsősorban tá­maszkodtak. Feladatuk volt; mozgósítani, hasznosan foglal­koztatni az embereket és mindenekelőtt megértetni velük: első a közösség érdeke, mert csak azon keresztül boldogul­hatnak. A szövetkezetek mai brigád vezetőinek összehasonlíthatat­lanul könnyebb a dolguk. A jobb üzem- és munkaszervezés megnyilvánul például abban is- hogy reggelente nem kell házról házra járniuk; az összekovácsolódott brigádközössé­gek pontos munka és ügyrend szerint dolgoznak, mindenki órára, percre tudja a kötelességét. Mindenekelőtt ez: az összekovácsolódott brigádközösség az alapja annak, hogy mezőgazdasági üzemeink jubileumi és kongresszusi verse­nyében konkrét, az adott területen ellenőrizhető, szémon- kérhető vállalások születtek. Ezek teljesítése — vagy éppen az „adósság” — ölt testet most a zárszámadási mérlegben. Még egyszer hangsúlyozzuk azonban: nem az árvíz, nem az esőzés miatti adósság, mert ezt — úgymond: az időjárás számlájára kell írnunk és a mezőgazdasági termelés tovább­ra sem független az időjárástól. De adósságnak tekinthető az, ami hanyag munkavégzésből, szervezetlenségből, olykor, kü­lönösen a rendkívüli időjárás esetén a kapkodásból szárma­zott A szövetkezetekre is vonatkozik: takarékoskodjunk anyaggal, idővel, energiával! Ez a takarékosság végül is pénzt jelent, ami a mérlegben konkrétan jelentkezik. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó szocialista brigá­dok száma évről évre gyarapodik. Munkájuk, ered­ményeik ösztönző példát ad másoknak is. Ne feled­kezzünk meg hát a zárszámadási beszámolóban róluk. És arról sem, hogy az esztendő végével a felszabadulási és a kongresszusi munkaversenynek csak az első szakasza zá­rult le. A mezőgazdaság feladata, hogy 1975-ben is tartsa a dinamikus fejlődést és a számokban, százalékokban is ki­munkált termelésnövekedést biztosítani tudja. Mint az iparban, a mezőgazdaságban is sikeres évkezdés­ről beszélhetünk. Hogy milyen lesz a folytatás, az a szo­cialista brigádokon is múlik! ... Onodvári Miklós sr 3i Se le ^8 ^ 188 ^j|88 ^8 Se Interjú Pethes Andrással, az Ózdi Kohászati üzemek vezérigazgatójával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents