Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-04 / 3. szám
1973. január 4., szombat’ ÉSZAK-MAGYARORSZAO 3 B rról hallani ezekben a hetekben, hogy „előtérbe kerültek a gazdasági kérdések”. Akik így vélekednek, elsősorban a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésére, s az országgyűlés téli ülésszakára, az 1975. évi költségvetés megtárgyalására gondolnak. Való igaz, a negyedik ötéves terv utolsó esztendejének feladatai, az ötödik ötéves terv előkészítése, a Központi Bizottság mindezekkel kapcsolatos határozatai sokakban azt a benyomást kelthetik, hogy a gazdasági teendők most elsőbbséget élveznek. Csupán arról feledkeznek meg, hogy a gazdasági feladatokat és a politikai érdekeket szoros kapocs fogja össze: a társadalmi haladás követelménye. Pillantsunk a XI. kongresszus irányelveibe, s ezt olvashatjuk: „Szocialista előrehaladásunk során, gazdasági építőmunkánk eredményeként rendszeresen emelkedik dolgozó népünk életszínvonala”. Döntő politikai érdek az életszínvonal növelése? Természetesen igen. Ám növekedhet-e, ha például 1975-ben nem sikerül elérni az ipari termelés hat, a mezőgazda- sági 3—4 százalékos bővítését, a termék- szerkezet átalakításának meggyorsítását, a beruházásokra költhető 130 milliárd forint minél hatékonyabb befektetését, a 90 ezer lakás tető alá hozását? Számíthatunk-e az életszínvonal folyamatos javítására, ha figyelmen kívül hagyjuk az ésszerű takarékosságot, ha a termelésnövekedés nem a termelékenység emelkedéséből táplálkozik, ha a külkereskedelmi forgalomban nem törekszünk az egyensúly fokozatos kialakítására? Szónoki kérdések? De hiszen ezeket a kérdéseket napról napra meg kell válaszolnunk, mégpedig munkánkkal, intézkedéseinkkel, döntésekkel éppúgy, mjnt újonnan létrehozott termékekkel. Tapasztalható a hajlam arra, hogy különböző központi döntéseket sokan úgy fogjanak fel, mint ami egyik vagy másik irányító szervnek — vagy akár hatóságnak — fontos, de mellékes a társadalom egészét tekintve. Pedig gyakorlatilag arról van szó, hogy e döntésekben — az esetek túlnyomó részében — politikai érdekek öltenek testet, holott „csak” a .beruházási munka javítását, a termelői árak rendezését, a készletgazdálkodás tökéletesítését célozzák. Ha egy vagy két beruházás készül el tetemes késedelemmel, s tekintélyes költségtöbblettel, az még nem oszt, nem szoroz, nem befolyásolja lényegesen a népgazdasági eredményeket. Ha azonban a beruházások többségének ez az útja, akkor már politikai érdek, mert mind a termelésfejlesztési feladatok, mind az életszínvonal-növelési teendők függnek tőle. Ha egy-egy helyen laza az anyaggazdálkodás, ha néhány üzem pazarolja az energiát, akkor határozott intézkedésekkel, esetleg a személyi, vezetési feltételek változtatásával rend teremthető, anélkül, hogy politikai érdekké emelnék mindezt. Ha azonban általános gyakorlat az energia és az anyag pazarlása, akkor politikai érdek a szigorítás, például bizonyos termékfajták központi elosztásának bevezetése, másik termelői árának emelése, sőt. a termékek bizonyos körénél a fogyasztói árak rendezése. » Politikai érdek, mert a nemzeti jövedelem elsődleges és másodlagos felosztásakor csak abból adhatunk ide és oda, amit előállítottunk, amit új értékként megtermeltünk. Ez ma már alapfokú ismeretnek számít, ám sokszor úgy vagyunk vele, hogy nehezebben véssük emlékezetünkbe, mint az ennél jóval bonyolultabb tudnivalókat. Különösen igaz ez helyben, egy- egy vállalatnál, szövetkezetnél, településen, ahol szívesen várnak mindenben központi útmutatásra, intézkedésre. Nincs, nem lehet olyan tökéletes központi döntés, mely lemondhatna a helyi mérlegelésről, az adott gazdasági egység, település sajátos jellemzőinek, lehetőségeinek, gondjainak elemző értékeléséről. Sőtk A központi döntések egyre inkább arra* alapozódnak, hogy kereteiken belül mindenütt meglelik a nekik szólót, a testre szabottat, s persze, nemcsak megértik, hanem annak megfelelően cselekednek. Ennek az ezer darabból összetevődő cselekedetsornak lehet csak az eredménye, hogy például 1975-ben sikerüljön öt százalékkal csökkenteni a kőolaj és kőolaj- termékek felhasználását, ami 50—60 millió dollárral mérsékelné kiadásainkat. E mindannyiunkra alapozódó cselekedetsor oldhat, meg olyan feladatot, mint a meglevő állóeszköz kihasználásának egyszázalékos javítása. Mert ez nem kevesebb, mint 15 milliárd forint értékű beruházás megtakarítását eredményezhetné. G azdasági feladatok? Vajon nehéz fölfedezni, miféle politikai érdekek fűződnek e milliárdok megtakarításához, más milliárdok előteremtéséhez? Hiszen pénz kell a bérkedvezményekhez, az alacsony nyugdíjak átlagosan tízszázalékos emeléséhez, a. gyermekintézmények hálózatának bővítéséhez, az oktatás feltételeinek javításához ... Pénz kell, azaz fegyelmezettebb, hatékonyabb, takarékosabb munka. És olyan gondolkodásmód is kell, mely látja, láttatja a gazdasági feladatok, politikai érdekek összetartozását, s mely tiszteletben tartja, tartatja ezt az összekapcsolódást a helyi cselekedetekben. M. O. A Lenin Kohászati Művek húzóüzeniébe a hengerműből érkezik az anyag. 10—120 milliméter átmérőjű rúdárunak dolgozzák fel az ide érkező, jó minőségű acélt. Képünkön a nagycsarnok egy részét mutatjuk be. Fotó: Szabados György Gondozási szolgálat A munkahelyek változatossága, a lakásviszonyok fokozatos javulása az ország többi részéhez hasonlóan megyénkben is lehetővé teszi a fiataloknak a szülőhelyüktől távolabbi vidéken való letelepedését. így mindinkább nő a magukra maradt, magányosan élő szülök, üregek száma. Olyanoké, akiknek megvan a berendezett otthonuk, biztosítva óan a megélhetésük, de magas kőink, gyengülő egészségi állapotuk miatt olykor-olykor segítségre szorulnak. Ezért a megyei tanács egészségügyi osztálya a magukra maradt öregek támogatására fokozatosan meg kívánja szervezni az erre rászorulók társadalmi gondozását. A borsodi városok közül eddig csak Miskolcon hozták létre a gondozási hálózatot, az új évtől kezdővé pedig Sárospatakon is megvalósítják ezt a szép szociális-társadalmi intézményt. A városi tanács egészségügyi osztálya dr. Kántor Irén főorvosnő irányításával már felmérte az igényeket, és a körzeti ápolónők bevonásával kialakítják a gondozási hálózatot. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy igen fontos és sürgős ennek a nemes intézménynek a megvalósítása. A rászorulókon kívül az önként jelentkezők közül kiválasztják a gondozókat is, akik többnyire a nyugdíjasok és háztartásbeliek közül kerülnek ki. Ök rendszeresen meglátogatják a gondozásukra bízott öregeket, és kívánságaiknak megfelelően segítenek nekik a lakás rendben tartásában, a tisztálkodásban, bevásárlásban, a ház körüli teendőkben, betegségi esetén pedig az ápolással kapcsolatos feladatok elvégzésében. Ezért' a nemes, áldozatos munkájukért, amelyet fizetés nélkül, emberbaráti sze- retetböl látnak cl, a városi tanács negyedévenként tiszteletdíjban részesíti a társadalmi gondozókat. , MÉSZKŐBÁNYA, MISKOLC Ä növényi kultúrák orvosai Százmiiéiős értékeket mentenek meg ' A növényvédelmi szakmérnökök, a növényvédő szakmunkások, vagy betanított munkások ma már nélkülözhetetlen dolgozói megyénk mezőgazdasági üzemeinek. A jó gazdaságokban, ahol már kialakult a helyes növényvédelmi szemlélet, nemcsak nélkülözhetetlenek, hanem megbecsültek is. Napjainkban, amikor mezőgazdasági üzemeink vezetői, szakemberei mindenütt elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy az új gazdasági évben hatékonyabban, tervszerűbben, takarékosabban gazdálkodjanak, még jobban előtérbe kerül a szakszerű, alapos szakmai felkészültséget igénylő növényvédelem megvalósítása. Arra vonatkozóan, hogy mit jelent a növényvédelem, mit eredményez a növényi kultúrák orvosainak munkája mezőgazdaságunk számára, elég. ha egyetlen sokatmondó számot említünk: az elmúlt évben mintegy 4 milliárd forint értékű növényvédőszert használtak fel hazánkban. És tegyük ehhez hozzá, hogy a szakemberek állal elfogadott „számítási kulcs” szerint: a növényvédelemre fordított minden egyes forinttal legalább négyszeres értéket mentünk meg. Köztudott és minden szakvezető által elismert tény. hogy megyénk mezőgazdasági üzemei évente több százmilliós értékek megmentését, több százmillió forint értékű többlettermést köszönhetnek az egyre fejlettebb, egyre szakszerűbben elvégzett növényvédelmi munkáknak. És tegyük ehhez hozzá hogy 1975-ben, amikor mezőgazdasági üzemeink a „hatékonyabban, tak&rékosan” jelszavakat igyekeznek mind tökéletesebben megvalósítani gazdálkodásukban, munkájuk minden területén, a növényvédelemben is bőségesen találhatnak még rejtett tartalékokat. E téren is van mit javítani. Itt is számtalan lehetőség kínálkozik a takarékosságra, illetve a növény védöszer-f elhasználás hatékonyságának fokozására. A növényvédelem terén elért eredményekben nagy része van az országosan jó] szervezett növényvédelmi szakszolgálatnak. A további előrelépésnek, a rejtett tartalékok feltárásának és hasznosításának egyik előfeltétele, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei az új gazdasági évben támaszkodjanak még jobban a Borsod megyei Növényvédő Állomás munkájára, hallgassanak az ott dolgozó 30 szakember tanácsaira, figyeljenek növényvédelmi előrejelzéseikre. Minden gazdaságban elsősorban a növényvédelmi szemléletnek kell olyanná válnia, hogy a növényvédő szakmérnök „szerepét”, munkájának jelentőségét oda helyezzék, ahol ma az állat- tenyésztésben az állatorvos van. Egy-egy gazdaság a megfelelő növényvédelmi szemlélet kialakításával milliókat menthet meg, ellenkező esetben pedig milliókat veszíthet is. Nemcsak az előbbi, kedvező, de sajnos, az utóbbi esetre is számos példát sorolhatnánk a2 elmúlt évek gyakorlatából. Akadt például megyénkben olyan nagyüzemi ültetvényekkel rendelkező gazdaság, ahol ,. megspórolták” a saját növényvédő szakmérnök alkalmazását, „albérletben” végeztették ezt a fontos munkakört. E „spórolás” következménye volt, hogy egyetlen egy rosszul, szakszerűtlenül elvégzett permetezés mintegy kétmillió forintos terméskiesést okozott a gyümölcsösben. E§ymillió fosna'; szil Pénteken, a délutáni műszakváltásnál ünnepélyesen köszöntötték az oroszlányi 23-as aknán a Magyar— Szovjet Barátság nevét viselő ifjúsági frontbrigádot abból az alkalomból, hogy szovjet önjáró biztosító berendezéssel és szovjet kombájnnal már egymillió tonna szenet termeltek ki. A Vállalat kiváló brigádja címet viselő kollektíva nemrég kapta meg a magyar— szovjet technikai és tudományos együttműködési bizottság elismerő oklevelét és plakettjét, valamint a KISZ KB kitüntető zászlaját és oklevelét. | A három műszakban, ösz- szesen 36 taggal dolgozó komplexbrigád 1970-ben a hazai szénbányászatban elsőként kezdett az új típusú korszerű szovjet gyártmányú önjáró hidraulikus biztosító berendezéssel és nagy teljesítményű szovjet jövesz- tő-rakodó kombájnnal dől- 1 gozni. Előzőleg a brigád több tagja háromhetes szovjet ta- I nulmányúton sajátította el \ az új gépek alkalmazásának : technológiáját. HATÁRÁBAN Fotó: Laczó József Gazdasági feladatok, DOlifikai érdekek
