Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

1975. január 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tisztség és bizalom AZ EGYIK MISKOLC kör­nyéki nagyközség nemrégi­ben megtartott falugyűlésén szokatlan dolog történt. A tanács elnöke jóformán még be sem fejezte mondókáját, az elmúlt évi munkáról ké­szült beszámoló ismertetését, a falu egyik lakója máris szólásra jelentkezett. Ebben persze eddig semmi furcsa­ság nincs, hiszen itt a ko­rábbi falugyűlések is igen mozgalmasak voltak; észre­vételeivel és javaslataival eddig sem fukarkodott a la­kosság. A szokatlan a hoz­zászólás témája volt. Az említett lakó ugyanis a ta­nácselnök emberi tulajdon­ságairól, adottságairól, a község lakóival való kapcso­latáról, lényegében a vezetői magatartásról beszélt. Üzemekben, vállalati ta­nácskozásokon ez a téma nem újszerű, — községi vi­szonyok között, például falu­gyűléseken azonban ritkán hallani, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt elmondja: milyennek látja a vezető munkáját, bátran, kendőzet­lenül bíráljon vagy dicsér­jen. Igaz, mindez kívánatos és hasznos lenne nemcsak a község lakói, hanem a taná­csi testület, még inkább an­nak vezetői számára. Lehe­tőséget adna munkájuk, te­vékenységük javítására, ad­dig föl nem ismert vezetői fogyatékosságok megszünte­tésére. Ugyanakkor, — po­zitív vélemények hallatán —, erősödhetne önbizalmuk, ma­guk mögött tudva a lakos­ság nagy többségének he­lyeslését és támogatását, eredményesebb tevékenységet fejthetnének ki a közösség érdekében. Nem túlzás azt mondani, hogy napjainkban — ott is, ahol a lakosság minden anyagi támogatást biztosít, társadalmi munká­val segíti a tanácsok mun­káját — az ilyen jellegű se­gítség gyakran még „hiány­cikk” a községekben. S nemcsak a kritikai, hanem a dicsérő vélemény is kevés. Pedig sok helyen — a pél­dánkban szereplő faluban is — erre valóban rászolgált a tanácsi testület, személy sze­rint a tanács elnöke is. BIZONYARA EZZEL ma­gyarázható, hogy az említett hozzászóló is igyekezett gyor­san, „melegében” — mielőtt mások hozzászólása befolyá­solhatná — elmondani véle­ményét. Mint később kide­rült sokak nevében szólt, — minden véleményben benne volt az elismerés. Egyszerű, dicsérettel teli szavakkal mondta el: „Tetszett a beszá­moló, mert közvetlen, ember­séges hangnemben fogalma­zódott meg. Ügy, ahogy — mint mondta — az elnök elvtárs máskor, ügyeink in­tézése közben is beszél, fog­lalkozik velünk, kéréseink­kel. Jó volt hallani az ered­ményeket, közös gondjainkat, a tanács terveit, mert amit mondott, lassan, érthetően, a mi nyelvünkre fogalmazva mondta el. Míg hallgattam rekonstruálni és egy kicsit ellenőrizni is tudtam; úgy és azok valósultak-e meg, aho­gyan a beszámolóban van. Jól dolgozott a tanács ...” Apróságnak tűnő, ám mégis nagy dologról van szó. Az elismerő szavak mö­gött sok minden meghúzó­dik. Kimondatlanul is ott van, milyen sok múlik azon, ha a vezető — példánknál maradva, a tanács, illetve an­nak elnöke — nemcsak jó szakember, ha nemcsak jól „forgatja” a község pénzét, hanem bánni tud az embe­rekkel is. Türelmes, megértő szóval, segítőkészséggel orvo­solja panaszaikat és kéré­seiket, s aztán — ha a fel­adatok megoldása úgy kí­vánja — ugyanilyen biza­lommal fordul a lakossághoz ő is: kérve segítségüket, tár­sadalmi munkájukat. Ott van e néhány mondatos di­cséretben, hogy csakis így érhető el a községek anyagi erejét meghaladó fejlesztés: összefogással, jó községi kö­zösségi légkör kialakításával. Hogy mennyire helytálló mindez, íme egy másik pél­da. A községtől alig pár ki- j lométerre levő faluban — ahol az anyagi lehetőségek s általában a fejlődés feltételei talán még kedvezőbbek is mint amott: — mégsem tud­nak az előbbi község nyom­dokaiba lépni. Nem, mert hosszú idő óta meg nem ér­tés, állandó vita, torzsalko­dás folyik a község egyik vezetője és a falu lakói kö­zött. Egymás segítése, a kö­zös célokért való együttes munka helyett vádaskodások, vizsgálatkérések, kölcsönös bizalmatlanság mérgezi a falu levegőjét. S az ok? Az illető tanácsi vezető — bár jó szakember, munkaterületén több éves gyakorlattal rendelkezik — az évek során megfeledke­zett e munka legfontosabb „kellékéről”. Arról, hogy a falu lakóival emberséges szót váltson, megálljon ve.- lük az úton beszélgetni gondjaikról, problémáikról, s ahol csak lehet segítsen ne­kik. Ehelyett szabálysértési feljelentéseket, figyelmezteté­seket és felszólításokat, „gyárt” olyan ügyekben is. amelyek pedig pár szóval, kéréssel, okos érvekkel elin- tézhetők lennének. Csoda-e, hogy egy idő után magára maradt, s hogy a falu lakói legszívesebben nagy ívben kikerülik a tanácsházát? La­kossági javaslat, önként vál­lalt társadalmi munka? — Ilyen légkörben aligha lehet rá számítani. Mindennek a község látia a kárát. VEZETŐI MAGATAR­TÁS... A cikkünk elején említett községben dicséretet kapott a tanácselnök, zsúfolt volt a falugyűlési terem. Emitt panaszt és elégedetlen­séget lehetett hallani... A megdicsért községi tanács és vezetője bizonyára, ezután még jobb munkával próbálja majd kiérdemelni a falu la­kóinak megbecsülését. S az is biztosra vehető, hogy az elismerő szavak mellett nem marad majd el a községben élő emberek cselekvő támo­gatása sem. N. I. VÁLLALATOK, mg. tsz-ek, közületek FIGYELEM! A Dél-borsodi TÖVÄLL érintésvédelmi csoportja válla! villamosszcrclvényck és berendezések ÉRINTÉSVÉDELMI, TŰZRENDÉSZEI! — SZABVANYSZERÜSÉGI és VILLÁMVÉDELMI FELÜLVIZSGÁLATOKAT az ide vonatkozó rendcletek és MSZ-ok előírása sze­rint. CÍM: MISKOLC III., Miklós út 18. Telefon: 72-415., 14-004. Az újítási verseny sikere a Szerencsi Cukorgyárban A Szerencsi Cukorgyár dol­gozói az elmúlt évben az újítási versenyt is a minél több hazai cukor gyártásá- . ért folytatott, a népgazdasá­gunk számára oly fontos mozgalom szolgálatába állí­tották. Különösen az év vé­gén, a minden eddiginél ne­hezebb cukorrépa-feldolgo­zási kampány során rende­zett két újítási hónap hozott kiváló eredményeket. Az újítási hónapokat meg­előzően 80, a két hónap .so­rán pedig 145 újítási javas- j latot nyújtottak be a gyár dolgozói, a szocialista bri­gádok tagjai. Soron kívül és külön 200 forinttal jutalmazták a gyár­ban a munkásvédelmi jelle­gű újításokat. Csak novem­A BTJBIV 10. számú enesi gyáregységében készülnek a kár­pitozott bútorok. berben 111, ilyen munkásvé­delmi jellegű, hasznosításra elfogadott újítási javaslat érkezett be a gyárba. Nagy Árpád hegesztő egymaga négy ilyen újítást nyújtott be, Bob«la László lakatos pedig kettőt. Mint a legjobb munkavédelmi újítók, ezért 1300. illetve .800 forint kü­lön versenyjutalomban is ré­szesültek. Az elmúlt esztendő leg­eredményesebb újítója címet Bodnár László, a nyersgyár lakatos-csoport vezetője nyer­te el. Az újítási díjakon fe­lül ezért 1400 forint juta­lomban részesítették. Az 1200 forintos második díjat Oláh Ferenc marós, az 100Ö forin­tos harmadik díjat Rónavöl­gyi Endrénö kockaállomás- vezető kapta Nyolc lépés hosszában, négy lépés keresztben. (Már annak, akinek van kedve sé­tálni). Ennyi mindössze a kis váróterem a körzeti or­vos rendelőjében. A csontszi- nűre mázolt falak mellett körben, vasvázas székek. Rajzszöggel felerősített pla­kátok hirdetik: A tej erő, egészség! Egy pohár tej, tisz­ta fej! Fanyar humor a lá­zas, fe^ájós, köhögő (egyszó­val influenzás) betegek kö­zött. Lázmérők a hónaljak­ban, zsebkendők a markok­ban, fázósan összehúzott té­likabátok a vállakon. Va­gyunk legalább negyvenen. Kinn, az előcsarnokban is állnak. Ajtó nyikordul, cipő kop- pan a lépcsőkön. — Jön az orvos — moraj­lik végig a várakozókon. Fehér köpenyes, idős em­ber lép be, kezében az el­maradhatatlan orvosi táska. Halkan nyílik a rendelő aj­taja, majd lassan becsukó­dik. Izgatott beszélgetés, te­lefoncsörgés. Mozdul a ki­lincs, kilép az orvos. Már civilben. — Elnézést kérek, újra súlyos beteghez hívtak ... Sietek vissza. Kifelé menté­ben többen megállítják, kér­deznek, tanácsot várnak. Mindenkihez van egy-egy vi­gasztaló, türelemre ;"+". jó szava. * Maga is lázzal küszködik. Idős szervezete, — bár ed­zett, erős — küzd a jár­vánnyal. Az egész a levegő­ben van. Könnyű „összeszed­ni” az utcán, villamoson. Hát még itt, a rendelőben. A körzeti orvos mindenkit ismer. Névről, arcról. Tudja, kinek milyen a szervezeté, ellenállóképessége. Mit lehet tenni, milyenek a körülmé­nyek. Sokukat az ő értő ke­ze segítette a világra, né­melyük élete tőle függött ne­héz percekben. Harminc év munkájának ismeretanyaga. Hány generáció, hány em­ber?! Még megsaccolni is nehéz. Nemcsak a számok miatt, hanem a körzet ter­jedelme miatt is. * Lajos bácsi szombaton még dolgozott. Aztán a főnökei „A nők éberebbek,.." Egy óra a Tiszáin „Gyorsvonat érkezik Bu­dapestről a kilencedik vá­gányra! A vágány mellett tessék vigyázni! — harsogja a hangosbemondó a Tiszai pályaudvaron. Az állomáson megszokott kép: hosszan kí­gyózó sor áll a jegypénztá­rak előtt; nyüzsgő ember­áradat igyekszik az induló vonatokhoz, s az aluljáróban összetalálkoznak a most ér­kező utasokkal. Izgalmas pil­lanat: a tömeg egy másod­percre megtorpan, most ho­gyan tovább? De megoldó­dik a „probléma”: az érke­zők a jobb oldalra húzódnak, helyet adva a vonathoz si- etóknek. Az utasok elfoglalják he­lyüket a tiszta, jól fűtött ko­csikban. néhány férfinál elő­kerül az „ördög bibliája”, másoknál az elemózsia. Az előbbi idegeskedésnek már nyoma sincs. Megnyugodva helyezkednek el, örülve. fyogy sikerült ülőhelvet kapni. Bi­zonyára senki nem gondol rá, mi mindent tesznek a MÁV dolgozói azért, hogy kényelmesen utazhassunk. Pedig mindannyian állandó kapcsolatban vagyunk a MÁV-val. hiszen egyre töb­ben és gyakrabban utazunk az ország különböző pont­jaira. Érdemes elgondolkodni: vajon hány ember fáradozik kulturált utazásunk érdeké­ben? Munkájuk nem látvá­nyos, úgynevezett „kirakat­munka”, mégis minden vas­utas dolgozó feladata apró láncszemekként kapcsolódik össze. A MÁV, a vasút mun­kájáról beszélve legtöbben férfidolgozókra gondolunk, pedig csupán a Tiszai pálya­udvaron 588 nő dolgozik! Zoller Jánosné, a Tiszai pályaudvar csúcs-párt vezető­ségének nőfelelőse elmondta, hogy a nődolgozók mind az állomási, mind az utazószol­gálatban tevékenyen részt vesznek: nappalos és fordu­lós szolgálatot egyaránt tel­jesítenek. A nődolgozók — talán a mozdonyvezetés ki­vételével — a legtöbb mun­katerületen megtalálhatók itt, s a férfiakéval azonos értékű munkát végeznek. Zoller Jánosnéval megfor­dultunk több munkahelyen, s valóban mindenütt jóked­vű lányok, asszonyok végez­ték nehéz, nagy figyelmet, precizitást igénylő munkáju­kat. A naplózóknál Bazsó Sándorné ismertetett meg kö­zelebbről munkájukkal. Ná­luk jelentkeznek menetlevél­igazolásra a vonatvezetök, jelentést kell tenniük min­den érkező és induló vonat­ról, de besegítenek a forgal­mi szolgálattevőknek is. Be­osztásuk megköveteli az ál­landó továbbképzést, a kü­lönböző szaktanfolyamok el­végzését. Nagy szakmai felkészültsé­get igényel a vonatvezetök munkája. Ezt a tisztséget ed­dig csak férfiak tölthették be, s mint Mezei László, ve­zénylőtiszt elmondotta, ha­zánkban elsőként a Tiszai pályaudvaron kezdték meg a női vonatvezetők kiképzését. Kezdeménvezésüket siker ko­ronázta: ma már 17 vonat­vezetőnő személyvonaton, tíz pedig tehervonaton teljesít szolgálatot. S nem is akár­hogyan! A mozdonyvezetőit szerint a nők éberebbek, pre­cízebbek. mint a férfiak, s ez jelentős mértékben meg­könnyíti munkájukat. Egyre jobban ..elnőiesedik” a jegy vizsgáló szakma is' vonatvezetőnők és a krlai’-’- nők között közvetlenebb vi­szony alakul ki, egymásnak őszintén elmondják problé­máikat. Mert bizony utazás 'látták, hogy nincs rendben valami. Kocsit küldtek érte, behozták a munkásszállóra. Most itt van. Fejfájásra pa­naszkodik, meg a fáradt, öreg csontokra. Hasogatnak, mintha kést szúrkálnának beléjük. Adélka a sarokban ül. Mi­nikabátjánál már csak szok­nyája leltet rövidebb. Lába­szárát vörösre csípte a hi­deg. Percenként tiisszög, fúj­ja az orrát. Nála is a jelleg­zetes panaszok. Tetejébe még egy kiadós megfázás is. Károly meg sem tudja mondani, mikor volt utoljá­ra orvosnál. Most falfehér arccal, beesett, láztól égő szemekkel, magábaroskadtan t... Olykor megmozgatja, megropogtatja nyilalástól el­gémberedett ujjait. Benn a rendelőben hárma­sával állnak az emberek. Szokástól eltérő megoldás, de a szükség ezt diktálja. Sztetoszkóp tapogat, hailga- tózik a meztelen mellkaso­kon. Sűrű sorokban latin szavakat ír a toll a piros fejléces receptlapokra. Gyógyszerek nevei, utasítá­sok hangzanak el. — Pihenés, fekvés, izzadás. És a gyógyszereket rende­sen kell szedni! Ha van ét­vágy, sokat enni, minél több vitamint! Már másik férfi ül az or­vos elé. Ziháló tüdővel, kö­högés közben panaszolja: — Majd’ széthasad a fe­jem. A szemeim égnek, a csontjaim fájnak. Reggel is 38,2 volt a lázam ... Újra gyógyszer és utasítá­sok. Végre kis szünet. Az idős orvos fáradtan törli meg ráncos homlokát. Sze­me villanásából is ért a fia­tal asszisztensnő, s már in­dul is az ajtóhoz: — Kérem a következőt! Három hölgy bejöhet.,. * Déli tizenkét óra. A bete­gek nem fogynak a körzeti, orvosi rendelőben. Az elme­nők helvett újabbak jönnek. Az orvos fáradtan bár, de teljes odaadással végzi fel­adatát __ É s lei tudja, hányán még vele együtt a megyében, az országban... Vásárhelyi István közben — néhány „rakon­cátlan” férfiutassal problé­ma is lehet__ Papp Teréz, j egyvizsgáló már 12 éve van a szakmában. Szereti mun­káját, bár sokszor nehezíti feladatának ellátását némely utas magatartása, amikor szinte „közelharcot” kell vív­nia a menetjegy' felmutatá­sáért, A jegyvizsgálók felelősek a szerelvények tisztaságáért is. Bizony manapság még elő­fordul. hogy egy'-egy kocsi csak addig tiszta, míg a ko­csiműszak nödolgozóinak ke­ze alatt van. Nagy bánata ez Bacsó Borbálának, a műszak egyik szocialista brigádveze­tőjének ... Rengeteg mun­kájuk van a szerelvények tisztításával, amit jórészt ké­zi erővel végeznek. A kilenc­tagú szocialista brigád na­ponta hét szerelvény' nagy'- takarítását látja el, s az ő feladatuk még az aluljáró és a peron tisztántartása is. Tudják, jelentős szerepük van a kényelmes, kulturált utazás biztosításában, de hát az ut 'sok — tisztelet a kivé- 'elnek — nem mindegyike értékeli még ezt. Az eldo­bált hulladékok, a cigaretta- csikkek. a napraforgó héja, a megrongált üléshuzatok, mind-mind egyes emberek nemtörődömségét, hanyagsá­gát. néhány esetben garáz­daságát bizonyítják. Pedig ezze’ nemcsak a MÁV dol­gozóinak munkáját nehezítik meg, hanem mtndannyiunk- nak. az utazóközönségnek is lcárt okoznak. Déváid Hedvig Az orvosi rendelőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents