Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. január 19., vasárnap Schiller-dráma, Tudomány és művelődés mint beat-musical (?!) A Haramiák bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Sebilier d“mí££ lom egyik kiemelkedő „klasz- szikus szerzője”. Illik, sőt, kell is időnként felújítani darabjait színházainkban. A Miskolci Nemzeti Színház most első drámáját, a Ha- ramiák-at mutatta be és vette fel játékrendjébe. A klasszikusok mai szín- rehozatalában két ellentétes véglet veszélye fenyeget. Az egyik: a betűszerinti hűség, a porosán hagyás, az archai- zálás veszélye. A kettő közi 1 ez a kisebbik, az „ártatlanabb”. A nagyobb és veszélyesebb „csapda” a másik: a túlságos „modernizálás, a „divatos’’ át- és félreértelmezés, a hűtlen „korszerűsítés” véglete. A „Haramiák” , mostani miskolci előadásában ezzel az utóbbival van dolgunk. Ennek forrása is kettős: elvi té< - dés és a mindenáron való „újat” és „merészet” mon- dani-akarás. A kettő összefügg és szétválaszthatatlanul áthatja egymást. Valamiféle olyan fel' felezésből fakadnak, hogy Schiller szavai csak akkor szólnak a mához, Schiller-darab, klasszikus darab csak akkor játszható „a mindenkori MÁ- nank”, ha „kortársi beat- musicalként fog megszólalni a miskolci színpadon” (!) Vagyis: ha kiegészítjük a darab korához képest stíl- szerűtlenül „mai” jellegű zenével és más kellékekkel. Ha hamisan és külsőségekben is (zene- és dalstílus, tánc- és pantomimszerű mozgások, öltözetek, kötelek, hinták) „aktualizáljuk”, bizonyos divatokhoz „modernizáljuk” ... Holott a klasszikusok s kiváltképpen a Schiller-dara- bok, puszta szövegükkel (természetesen: szellemükben helyesen értelmezett és frissített, s ha kell, kurtított, átrendezett szövegükkel!), magukban is a mindenkori mához szólanak, mert koruk jelenéhez szóltak és a jövőhöz törtek utat!... A „Haramiák”-nak sincs hát szüksége „beat-musica- lesítésre”. Ez a változat: zavarja és gyengíti az eredetit. Eltereli a schilleri eszmékről és gondolatokról, — a lényegesről — a figyelmet, és hangsúlyt tesz a darabtól idegen toldalékokra és külsőségekre; tehát: a lényegtelenre. Ál-korszerű, nagyon is vitathatóan „divatos” já«■—im—«i—i ték jött így létre. S es a játék meg is akasztotta, „elvágta” a schilleri dráma egy-egy már-már szépen és erős sodrással kibontakozó pillanatát és jelenetét. Kár!... Az úgynevezett „érdekesség” hangosságával tett hangfogót a mondanivalóra. A „kísérletezés” fátyolozta az előadás közéleti és közművelő hatását... Az az elvi tévedés, mely az elmondottak gyökere: a „Haramiái;” konfliktusának „nemzedéki konfliktusként történt felfogása. Holott Moor Károlynak és társainak harca: a zsarnokság ellen és a /szabadságért; a fennálló társadalmi rend ellen és a jövendő jobbért; a vallásos képmutatás, a kis- polgárias kicsinyesség, a sötétség ellen és az igazságért, a szabad, gondolkodásért, a felvilágosodásért folytatott harc. Tehát: osztály-konfliktusról és — bár tapasztalatlanul, naiv idealista lódon, romantikusan vívott — osztályharcról van szó a drámát in. A pályakezdő, fiatal Schillernek — és kedves „haramiáinak” — „lázadása” nem az apák, az öregek, az idősebbek ellen feszül, (Schiller is, Moor Károly is szerették, tisztelték apjukat!) hanem a nagyonis valóságos „német nyomorúság”: a feudális társadalom, a széttagoltság, a kisfejedelmi ab- szolutizmu és zsarnokságba klerikális sötétség ellen ... (Az pedig, hogy Moor Károly társai az eredeti szöveg szerint „volt diákok, ma haramiák”: legfeljebb a mai NSZK-ban csábíthatna olyan időszerűsítő párhuzamra az előadás játékstílusában, hogy bennük korunk — ellentmondásos, vitatható értékű — nyugati „ultrabalos” diákmozgalmainak elődeit lássuk! ...) Nagy András László rendezésének számlájára írható mindez. Dicséri viszont őt munkájának gondossága; az a tény, hor valósággal „elvei ellenére” engedte érvényesülni és színészeivel érvényesíttetni Schiller drámáját a beat-musical 1 ben, fölött és alatt. Kiváló dramaturgia, érzékkel rövidítette meg és jelenetezte, két részben, az eredeti roppant terjedelmében ma már előadhatatlan ötfelvonásos darabot. Megkövetelte Very Tibor nemesveretű, szép fordításának pontos szövegtudását. öt, de Mayer László díszlettervezőt is elismerés illeti a jó értelmezést segítő, nagy hatású és szellemes kétszintes játéktérért, benne a szükséges elemek ügyes mozgatásáért. Vágó Nelly jelmezeit — túl a nem mindenben elfogadható rendezői elképzeléshez való alkalmazkodáson — jóízlés, stílusérzék, korhűség és emberismeret jellemezte. Bódy Magda zenéjében nem éreztünk önálló művészi erőt, eredetiséget. A Kőtörő együttes az ilyen zenét kedvelők szerint bizonyára jól játszott, — láthatatlanul, vagy tüllfüggöny mögött halványan fel-fel- tűnve. A dalok szövege azonban jórészt érthetetlen volt. Három helyen volt csu- pácn a zene találó, a Jelenetet erősítő kísérőzene. »Egyébként függetlenedett a Schiller-dráma részleteitől, idegen toldalékként. Blaskó Péter okos és árnyaltan kidolgozott, értékes művészi teljesítményű Moor Ference: a szereplők közül a 1 "igazibb schilleri emberalak. Mértéktartó realizmusa révén Várday Zoltán „haramiavezére” állítható mellé. Dalai is érthetőek voltak. Jancsó Sarolta Amáliája a kelleténél érzelgősebb „gyönge nő”, — nem a darab, hanem bizonyára a rendező kívánalmai szerint. Szili Jánost az öreg Moor-ként a II. részben éreztük csak hitelesnek és magára-találtnak. Természetes egyszerűség és jó em' - ábrázoló erő teszi értékessé Győrváry János öreg Dánieljét, Varga Tibor „megjavuló” Hermannját és Somló Ferenc elvakult lelkészét. A „haramiák” közül Matus György, Nagypál György, Halmágyi Sándor, Szántó Lajo„ és Jancsik Ferenc játéka figyelemre méltó. Somló István ezúttal, tőle szokatlanul, külsőségesen, túlzásokkal oldotta meg feladatát ... A Haramiák calesítés nélkül sem lenne korszerűtlen, sőt! „önmagában” több lett volna számunkra a mondanivalója!... Gyárfás Imre Év elején Elmúlt a Borsod megyei Múzeumi Szervezet, illetve a Herman Ottó Múzeum 1974- es, ünnepinek tekinthető éve. Üjra van kiállításra alkalmas múzeumépület Miskolcon, megnyílt az ember és a munka kapcsolatát bé* mutató állandó kiállítás, megtörtént a Miskolcon levő múzeum jellegű intézmények egyesítése, jó néhány szervezeti intézkedés, s bizton állíthatjuk, hogy a Megyei Múzeumi Szervezet, illetve a Herman Ottó Múzeum az 1975-ös munkáját a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között kezdi. E munkáról beszélgettünk dr. Szabadfalvi József kandidátussal, a Múzeumi Szervezet igazgatójával. — Az új esztendőben mik a múzeumi szervezet alapvető feladatai? — Az MSZMP közművelődési határozata szellemében elsőrendű teendőnk múzeumaink és kiállító helyeink közművelődési feladatának maximális biztosítása. Ennek érdekében kiállításainkkal még fokozottabban kell szolgálnunk a materialista világnézet kialkítását és fejlesztését, valamint az esztétikai nevelést. Különös gondot kell fordítanunk a munkásság körében végzendő közművelődési munkára, múzeumlátogatások, tárlat- vezetések szervezésére, kihelyezett kiállítások létesítésére. Már ez utóbbi tennivaló eredménye a Kohászgaléria Diósgyőrött. Fejleszteni kell kapcsolatainkat a szocialista brigádokkal, igényelnünk segítségüket az üzemtörténr.'.i és munkás- mozgalmi gyűjtemények gyarapítása érdekében Fokozni kívánjuk az ifjúság és a múzeum kapcsolatának erősítését s arra törekszünk, hogy kiállításainkhoz megfelelő, olcsón árusítható ismertető-vezető kiadványokat .is biztosítsunk. A másik fő feladatunk a muzeológiai munka erősítése, elsősorban a tematikus, módszeres gyűjteménygyarapítás, különösképpen a munkásmozgalmi, történeti, helytörténeti, és néprajzi raktárak esetében. Már korábban cél volt egy önálló ipartörténeti és munkásmozgalmi gyűjtemény- csoport, majd fokozatosan egy ilyen jellegű múzeum kialakítása. Ebben is előbbre kell lépnünk 1975-ben. Nem utolsó sorban fontos feladatunk a feldolgozó, a tudományos munka, munkatársaink kutatómunkájának, publikációs tevékenységének szorgalmazása. negyedik gyerek Zoli, a Tóth Lászlóné három nagy fia már kitanulta a választott szakmát. István géplakatos, László esztergályos, János pedig járműlakatosként helyezkedett el. A sajó- szentpéteri családi házban már csak a legkisebbről, Zoliról gondoskodnak a szülők. ■ Zoliról, aki idén — negyedik gyerekként — döntés elé került. — Sokat beszélgettünk egész nyáron, egész ősszel, egész télen... Mert nem könnyű dolog dönteni, hogy mi legyen a gyerekből, hogy jó is legj en, tessen is neki és hogy itthon is maradjon. Mert milyen egy anya?... Szereti figyelni a gyerekét, a szeme előtt látni, me: hát az sem egészen mindegy, hogy mennyibe kerül a taníttatása. .. na messzire megy, több ruha kell, több zsebpénz, szóval többe kerül. Ha meg itthon marad, jobban lehet ösztökélni, ami ráfér Zolira... Tudja, olyan csendes, magápahúzódó ez a gy - rek, ráfér a buzdítás, az ösztökélés. A születésnapi torta mellől csendes mosollyal Zoli is közbeszólt. — ^Tgy döntöttünk, hogy villanyszerelő leszek. Tetszik tudni, a nagybátyám is az. Egy egész brigádot vezet. Voltam már nála segíteni is. Igaz, először csak azt bízta rám. hogy segítsek neki megcsinálni a gipszet. Tetszik tudni, az azért kell. mert először a műanyag csöveket fektetik be a falba. Másodszor meg mór a drótot is be kellett húzni a csőbe, a vezetéket ... Igaz, mi csak egy háznál csináltuk meg a villanyt, de az is nagyon érdekes volt. Goi. olom, hogy egy üzemben még érdekesebb. Bf - ... — Ugye, azt akarod mondani, kisf am, hogy te inkább rajzolgatni, meg olvasgatni szeretsz?,.. Soks""r úgy kell veszekedni vele, hogy oltsa már le a lámpát, mert reggel fel kell kelni és fáradt lesz. Pedig hát én nem szeretem, ha hiányoznak az iskolából, idén is csak egy napot hiányzott, mert lázas volt Gondolt arra is, hogy szobafestőnek tanulhatna ki, de azt nem nagyon bírná a lába. Gyenge egy kicsit. És a villanyszerelő szakma nem rossz szakma. Zoli is azt mondja, hdgy kedve van hozzá. És hallja is meg látja is, hogy a nagybátyjá1 mennyire megbecsülik a gyárban. A jó munkást mindenütt megbecsülik. A jó szakmunkást pláne. Zoli ri csak1 azt láthatja itthon, hogy becsülete van a munkának... A mi családunkban mindenki munkás. Az édesapja is az. Először a bányában dolgozott, vájár volt, most meg a bányagépjavítónál van. De itt már nem számít szakmunkásnak. És az mégiscsak más, ha szakmunkás... Utána még tanulhat, ha kedve van, meg tehetsége, meg alTja... Utána még tanulhat, mindenki tanulhat. * — Zoli, mégis hogy döntötted el ezt a villanyszerelő- séget? — Anyáék is mondták, meg hát a nagybátyámat is láttam. De az egyik testvérem, az, amelyik esztergályos, először villanyszerelő szeretett volna lenni. Ő olyan ügyes, hogy most is mindent megcsinál, mindent megjavít... A mama bólogat. •— Lacika mindig villany- szerelő akart lenni. Esztergályos lett. De most is nagyon szereti a villanyszerelést. Talán Zoli most az lesz. Jó villanyszerelő. Remélem, sikerül. Kenyér lesz a kézé- ; ben, jó kenyér. És szeretni fogja... — Az, az — bólogat az időközben hazaérkezett édesapa. — Jó kenyér. És megbecsüli magát. Mert az ember igyekszik, hogy . 31 iga- j zítsa el a gyerekei sorsát. [ Ügy, hogy nekik is kedvükre ] legyen. Mert azt mondtuk Zolinak: kisfiam, te mondod meg, mi akarsz lenni. Az leszel. amihez kedved van. Hiszen neked kell majd csinálni. nrNehézkes, kidolgozott kezével megsimogatta a gyereket. Zolit, aki negyedik gyerekként — mert ezt látja a családban — szintén szakmunkásnak készül. Csutorás Annamária a Herman Ottó Múzeumban — Ezek az átfogó feladatok a múzeumi munka minden területét felöleiik. Néhány kiemelt teendőt megemlíthetne-e külön? — 1975-ben és a következő' években a diósgyőri vármúzeum arra felhasználható helyiségeiben folyamatosan rendezünk kiállításokat. A szomszédságában levő Déry- né-házban megkezdjük a megyénk és városunk nagyjait bemutató emlékszoba sorozatot, felújítjuk a Miskolci Képtár helyiségeit, átgondolt kiállítási tervet dolgozunk itt ki. Több gondot kívánunk fordítani a megyei múzeumi hálózatra, elsősorban a mezőkövesdi, a szerencsi és a tokaji intézményeknél a minisztérium és a megyei tanács támogatásával jelentős előbbre lépést szeretnénk elérni, Tokajban esetleg új épület biztosításával. — A fontosabb feladatok között említette a gyűjteménygyarapítást. Erről legyen szíves néhány közelebbit elmondani. — Pontosan meg kell határoznunk a Herman Ottó Múzeum és a három tájmúzeum gyűjteményi profilját, gyűjtőterületét. Tisztáznunk kell a megyében levő, de a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó két múzeum, a sárospataki és a monoki gyűjtőterületét, feladatait, és a mi munkánklcal való érintkezését. Régészeti osztályunk a Bükkábrány környékén létesítendő külszíni szénf ejtési területen • égez terepbejárást, majd ásatásokat. Ugyancsak ásatátok folynak az abaújvári ispán- sági vár területén, Mezőkeresztesen, Sály szomszédságában. Néprajzi osztályunk az egyre rohamosabb gazdasági átalakulás miatt elsősorban a régi paraszti tevékenységek témakörével foglalkozik. Történeti osztályunk a szanálás alá kerülő miskolci városi települési egységek múzeális vonatkozású, másrészt pedig az egyes iparok, műhelyek anyagát kívánja gyűjteni és tevékenységét kiterjeszti az egész megyére. Megkezdi a legújabbkori ipartörténeti és munkásmozgalmi tárgyi és dokumentációs anyag elválasztását a helytörténeti gyűjteménytől, s megszervezzük az emlékgyűjtést a nagyüzemekben. Képzőművészeti osztályunk, a Miskolci Képtár Kondor Béla ICO művével gazdagszik többek között. Fejlesztjük könyvtárunkat is, nagyobb arányú fejlesztéseket tervezünk a már említett három vidéki múzeumban, továbbá Kele- mérben, a Tompa Mihály Emlékházban. A megye természettudományi gyűjteményét a 60-as években átadták a Budapesti Természel- tudományi Múzeumnak, ezt kívánjuk visszakapni, valamint: megnyerni a múzeum részére, több jelentős gyűjteményt. — Említette a tudományos munkát, a munkatársak publikációs tevékenységét, mint feladatot. — Az idén és a következő terv évben is erősíteni kívánjuk a múzeum dolgozóinak tudományos feldolgozó munkáját, lehetőséget kívánunk biztosítani annak fejlesztéséhez. Arra törekszünlc, hogy muzeológusaink ledoktoráljanak, és tudományágukban mind fokozottabban vegyenek részt megyénk történeti, néprajzi stb. feltárásában. évkönyvünkben és Közlemények című kiadványunkban mind több tanulmányt közlünk tudományos munkatársaink írásaiból. Egyik munkatársunk szerkeszti a Magyar Történelmi Társulat helyi csoportjának évkönyvét, s több munkatársunk működik közre egy néprajzi tanulmány- kötet írásában és szerkesztésében. A néprajzi osztály dél-borsodi kutatásra munkaközösséget szervez és monográfiát készít elő, a történeti és néprajzi osztály közösen a Bükk hegység szlovák lakta falvainak történeti és néprajzi feltárásához kezd. Munkatársaink közül 11-en dolgoznak most tudományos köteten, tanulmányon, vagy doktori disz- szertáción. — Végezetül, de nem utolsó sorban szóljunk valamit a múzeum ismeret- terjesztő közvetlen népművelő tevékenységének állandó elérhető fórumairól a kiállításokról. — Közművelő és ismeretterjesztő tevékenységünk elsőrendű célja új kiállítások szervezése, azok látogatottságának biztosítása, s ehhez megfelelő propaganda kifejtése. Három állandó kiállítást nyitunk 1975-ben: Mezőkövesden a matyó népművészetet, Tokajban Tokaj- H egy alja történetét mutatjuk be, a Miskolci Képtárban pedig Kondor Béla emlékszoba nyílik. Idöszalcos kiállítást nyitunk a Déryné- házban Déryné és Lévay József emlékeiből, a Herman Ottó Múzeumban a borsodi vegyipar történetéből és a habán kerámiákból, a Miskolci Képtárban Vaszari János, Rudnay Gyula, Munkácsy Mihály, Szőnyi István műveiből, Szerencsen Abaúj és Zemplén népművészetéből, s ugj%tnott lesz az Észak-magyarországi Kaláris című népművészeti Idái] ítás. Tokajban a Tokaj- Hegyalja metszeteken című tárlatot rendezzük meg. A képzőművészeti osztály anyagából a diósgyőri Kohászgalériában és a megye több településén tartunk kiállítást, tervezzük több múzeumi vezető kiadvány megjelentetését. Ehhez a tevékenységünkhöz tartozik még az Istvánffy Gyula honismereti és gyű jtöpály ázat szervezése és lebonyolítása, a múzeum-baráti kör előadássorozata. és még egy sor egyéb közművelődési jellegű munka, vagy közreműködés ilyen munkát végző szervek tevékenységében. Benedek Miklós ILLUSZTRÁCIÓ Vcnkey Zoltán rajza
