Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-12 / 290. szám
1974. dec. 12,, csütörtök ÉSZAK • M AGY ARORSZAG 5 A panaszirodán A Miskolci Járásbíróság panaszirodája. Az ajtó hol percenként, hol félóránként, háromnegyedóránként nyílik, attól függően, hogy ki, milyen üggyel, milyen tanácsért érkezik, miben vár segítséget. Húsz év körüli fiataloktól kezdve a 70—80 évesekig. Mi lesz a kúlíal? Különös, szokatlan ügyben kér tanácsot egy férfi. Homrogdról jött, pert akar indítani a kútjáért. A kút ugyan megvan most is, de nem használható. Nemcsak ivásra, de locsolásra sem alkalmas a vize. Mi történt? A férfi a következő, valóban furcsa esetről számol be. A ház előtt felborult az AFOR egyik szállítókocsija és nagyobb mennyiségű gázolaj kiömlött. A kocsi kidöntötte a kerítést, de a kerítés már rendben van, emiatt nem érte kár a házigazdát. Minden érdekelt azt hitte, a kerítés megcsinálta- tásával az ügy annak rend- je-módja szerint lezárult. Pár hónap elteltével azonban a kútban megjelent a gázolaj. Átszivárgóit a talajon és eljutott a kútba. A víz használhatatlanná vált. A férfi sokfelé megfordult már tanácsért, mit lehetne tenni, hogyan lehetne, egyáltalán lehetséges-e megtisztítani a kutat, de megnyugtató választ sehol nem tudtak adni. Kiszivattyúzni a vizet? Ismét gázolajos jön bele. Hányszor kellene kiszivattyúzni, hogy elfogyjon a talajból a szennyező anyag? Egyáltalán: elfogyna maradéktalanul, teljesen? Meddig terjed a talajban a gázolaj? Milyen a talajszerkezete? Egy biztos: a családnak volt iható vizű kútja, most meg nincs. Érthető, hogy a férfi kutat akar. Amint mondja: nem pénzt, nem kártérítést, hanem iható vizű kutat. Vajon tényleg pereskedéssel oldható meg? Nem lehetne megegyezni a kórt okozókkal? De hogyan, kiknek a megbízható, sikert — tiszta vizet — garantáló szakmai tanácsa alapján? Sok bizony a kérdés az ügy körül. Ennek az embernek azonban meg kell találnia az igazát és nyilván meg is találja majd. A másik fél legjobb szándéka, segítő készsége mellett sem lesz ez egyszerű. Fúlnak a pénzűk után Egyáltalán nem szokatlan viszont az ügy. mely miatt a fiatalember érkezik. OTP- hitelhez vállalt kezességet és most — ő fizeti vissza a kölcsönt. Nem hivatalos nyelven, de fölöttébb érthetően szólva: a kölcsönt felvevő „átverte”. Megvan a törvényes útja, módja a pénz visszaszerzésének, de ügy lesz belőle, utánjárás, intézkedés. És a már régóta tudott, de gyakorta figyelmen kívül hagyott tanulság: a kezesség vállalása valóban kezességvállalást jelent. Meg kell fontolnunk, kiért vállaljuk. És azt is: kinek adunk kölcsönt, mert futhatunk a pénzünk után. Bizonyára a nyékládházi, idős bácsika sem ad még egyszer annak az embernek, akitől most nem kapta vissza az 500 forintját. Ez ügyben érkezett a „Tisztelt Bíróság”-ra. A miskolci asszony pedig albérlője miatt, aki mór több hónapja nem fizet. Hossz szomszédok Ugyancsak gyakori a most érkező három, miskolci asz- szony panasza: olyan család költözött a házba, amellyel a többi lakó sehogyan sem tud boldogulni. Az újonnan jöttek tűrhetetlen állapotokat teremtettek, hiába próbálnak a lelkűkre beszélni, nem érdekli őket, sőt fenyegetőznek. Szóval: összeférhetetlenség. Megvan ró a mód, hogy mindazoktól, akik megsértik a szocialista együttélés sza- j bályait, akik semmiképpen nem tudnák, nem akarnak beilleszkedni egy-egy közösségbe, azoktól megvédjék a többi lakót. Nem teljes részletességgel: felmondás ha ez nem segít, bírósági ügy lesz belőle, majd ha szükséges kilakoltatás. Akár karhatalommal is. Sokkal érdemesebb persze inkább figyelembe venni, hogy mások is élnek mellettünk, alattunk.. felettünk, köröttünk és eszerint viselkednünk. Összeférhetetlen emberek, rossz- indulatűak, primitív lelkűék azonban keserítik a' mások életét, itt. is. ott is. Figyel- meztetgetjük, szólogatunk nekik időnként, miért is ne tegyük ezt meg most is. ebben a néhány sorban? A „faira hányt borsó” jeligével. A per Falusi nénike érkezik, táskája. szatyra megpakolva ügyiratokkal, beadványokkal, ítéletekkel, fellebbezésekkel. Az asszony hol innen, hol onnan emel ki egy- egy iratot, közben mondja, mondja: „Törvényességi óvás . .. első fokú határozat- folyamatban van ... döntés nem született... Legfelsőbb Ügyészség ... minisztertanácsi leirat... a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya... a soros ügyész... fellebbviteli tárgyalás ... kereset”. Jó lenne megérteni miről van szó, valószínű, hogy a fogalmazó, aki az asszonyt hallgatja, az iratokat nézi. érti is, 'mégis a nénitől kellene megkérdezni mi a baj? „Az a baj kérem, hogy beleszántottak az ingatlanunk- ! ba”. „És most, maga nénike. , nyilván perli azt, aki beleszántott”. „Nem. Aki beleszántott, az perel minket”. „Aki beleszántott, az miért perli magukat?” „Azt ő tudja, hogy miért perel, de perel”. Mégis kár volt kérdezni. Az üggyel viszont valóban foglalkozott már minden lehető fórum, de a néni nem hagyja, még nem tekint lezártnak semmit. Nagy dolgokról lehet szó. Amint kiderül: körülbelül 300—400 forintról. Hatvan—nyolcvan ember Panaszirodaként ismert a bíróságnak ez a sajátos intézménye. ahová egy-egy napon 60—80 ember megy be a legkülönbözőbb ügyekben. A fogalmazók — fiatal, mégis kellő tapasztalattal, tudással bíró emberek r— percnyi szünet nélkül intézkednek, „keresetet” írnak, tanácsot adnak, lebeszélnek, és az ügyek jellegéből adódóan az egyik pillanatról a másikra kell „átváltaniuk” méghozzá úgy, hogy amit tesznek. amit mondanák, abban hiba ne legyen, nem lehet. Bizonyos fajta szolgáltatása ez a bíróságnak. Talán nem fölösleges megemlíteni; ingyenes szolgáltatása. Hatvan—nyolcvan ember. Hogy a fogalmazók miként győzik energiával, idegekkel, csak ők tudják. Vannak irigylésre méltó munkakörök. Ez a panasziroda nem tartozik közéjük. Priska Tibor Próbaüzem a szerencsi új csokoládégyárban Nemrégen megkezdték a próbaüzemet a több mini 400 millió forintos költséggel épült szerencsi, új csokoládégyárban. A régi üzemben nagyrészt meg kézzel dolgoztak az \ asszonyok, kézzel formázták, csomagolták az árut. Az új gyárban korszerű gépek veszik át a munka nehezét az emberektől, s a kezelőkre csak az irányítás feladata marad. A próbaüzem eddigi tapasztalatai kedvezőek, a berendezések jól működnek, s az emberek egyre jobban elsajátítják a bonyolultnak tűnő gépek kezelését. A karamcllafőzés pillanatai. Egy-egy főzésre 25—30 kiló karamella készül cl az üstben. A lengyel gyártmányú gépek is nagyon jól vizsgáznak. Dagasztógép gyúrja, gyömöszöli a 40 kilós cukortömböt. Az emberekre csak a szállítás feladatai maradnak. Fotó: Szabados Vasércbányászok Ha egy gyárkéményt a gödör kellős közepébe állítanának, a teteje éppenhogy csak kikandikálna a perem mögül. A dózerok és munkagépek is játékautomatáknak tűnnek ott lenn, a mélységben. Az ember szinte beleszédül a látványba: érzi, érzékeli a gigantikus méreteket és arányokat, amelyek jellemzői a Rudabányai Vasércbánya külfejtésének. Az egész vidék olyan, mint egy holdbéli . táj. Lenyűgözően egyhangú és mozgalmas, ahol a dózerok és autók, a különféle szállítóberendezések dübörgése úgy elvész a mérhetetlen csöndben és távolságokban, mint légyzümmögés az utcazajban. Fontos ipari alapanyagot, a kohók nélkülözhetetlen táplálékát termelik itt a külszínen, és a régi hagyományos módon egyaránt, a föld alatt is. Mintha óriások óriásekéje szántotta volna fel a vidéket, olyan a környék. Mert az ember munkája, keze nyomán csak ebben az esztendőben egymillió köbméter földet takarítottak le a mélyben rejlő kincs, a vasérc „feje fölül”... És e töméntelen mennyiségű anyag heggyé formálódik, magasba tör és jelzi: élet, erő, tett- vágy feszül itt, e völgyektől szabdalt vidéken. Ilyenkor, amikor már a fagy is belemar a földbe, nehezebb boldogulni a bányászkodással. Mindehhez tartozik még, hogy a gépek és berendezések is elöregedtek. Több évtizedes szolgálat, gyakori felújítás és regenerálás után pihenni vágynak. De rá is fér a vasércbányára. hogy új berendezések segítsék a munkát. Mert a jelenlegiekkel a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak úgy boldogulni, ahogy szeretnének. A nagyüzemi pártbizottság titkára Géczi Gyula fogalmaz így, aki a legfrissebb statisztikát előszedve mondja el: — Sajnos az éves terv teljesítésében nem valami fényes a helyzet. Sok az adósság. Tiz-húszezer tonnák a különféle termékféleségekből, a barna- és pátvasércnél, a rézszinpornal, a dolomitnál ... Elfogadható viszont a teljesítmény a gipsz, a mészkő és a magnezit termelésében. — Az ok? — kérdez visz sza. Elsősorban geológiai. A bánya nem rendelkezik azzal az ércmennyiséggel, amire — előzetes becslések szerint — számítottunk. Amellett az időjárás sem volt, és most sem kedvező. S törnek, szakadnak a gépek, a berendezések, sok a javítás, magasak a karbantartási költségek ... — A megoldás? — A megoldás jövőre elkezdődik. Mindenekelőtt fejlesztéssel. Mégpedig úgy, hogy a vasérctermelésben optimális szintre szeretnénk csökkenteni a mennyiségi követelményeken Ugyanakkor a többi ágazatnál és termékféleségeknél erőteljesebben való előrelépés a feladatunk. Mindehhez természetesen — mondja a 'továbbiakban — feltételek kellenek. Műszaki megalapozottság: új gepek, daruk, exkavátorok, szállítóberendezések és minden olyan „kellék”, ami nélkül nem bánya a bánya. — Terveink szerint 1975- ben — mondja a párttitkár — lehetőséget kapunk és teremtünk ezeknek a beszerzésére. S kimondja azt is, ami a jelenlegi helyzetből logikusan következik. Nevezetesen azt, hogy a nehézségek és akadályok — miután a termelés sem a kívánt és elhatározott mértékben alakult — éreztetik hatásukat a keresetekben és a fegyelemben is. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy a vasércbánya dolgozói megértik a gondokat, segítenek, segíteni igyekszenek a megoldásokban. Alig-alig akadt például olyan ember, aki hátat fordított volna az üzemnek, mert most — átmenetileg — nem találta meg úgy a számítása", ahogyan szerette volna. A törzsgárda szilárd, ami azt jelenti, hogy az 1500 dolgozo túlnyomó többsége ezernyi szállal, munkahelyi és családi kapcsolatokkal is kötődik a bányához. T. F. n NAPI POSTÁNKBÓL már az 1975-os évben érez(>■ Összefogással a lakossáoért December 6-án, a Mezőkö vesd járási Hivatalba dr. Szilágyi János, a járási hivatal elnöke hívta meg koordinációs megbeszélésre a nem tanácsi szervek vezetőit. Ismertette a résztvevők előtt a hivatal 1974-ben végzett munkáját, elemezte a helyi tanácsok eredményeit, problémáit. Hangsúlyozta, hogy a közös összefogásnak — különösen gazdasági vonatkozásban — több szép eredménye mutatkozott meg a községekben. A jövőben még nagyobb mértékben kell élni a helyi lehetőségekkel, törekedni a sokrétű, kölcsönös támogatásra. Az együttműködés mindkét fél érdeke, amely a lakosság jobb ellátását, a települések fejlődését szolgálja. A nagy figyelemmel kíséri tájékoztatás után elmondották a felszólalók, hogy az évenként tartott koordinációs értekezletek hasznosak, szükségesek, hiszen így lehetőség nyílik egymás munkájának megismerésére, a különböző problémák felvetésére, s a gondok mielőbbi megoldásának elősegítésére. A koordinációs megbeszélés eredményei várhatóan hetők lesznek. Xusay Dénes Mezőkövesd járási Hivatal A szeretet követei Meoyaszón Kedves vendégei voltak a napokban a megyaszói nevelőotthon kis lakóinak. A Szerencsi Csokoládégyár szocialista brigádjainak képviselői. Erdei Sándorné, országgyűlési képviselő vezetésével a nevelőotthon 210 általános iskolás koní úttörőjének hozták el ajándékaikat. A kisdobosok műsorral készültek a vendegek fogadására, s kevés szem maradt szárazon, amikor a gyermekek és patronálóik a szeretet csókjaival árasztották el egymást. A Szerencsi Csoko- ladégyár több szocialista brigádja és KISZ-szervezete már évek óta tartja ezt a bensőséges kapcsolatot az állami ' gondozott gyermekekkel. Ebben az évben a szocialista brigádokban dolgozó édesanyák, édesapák és fiatalok azt is elvállalták, hogy avatószülők lesznek a kisdobosok, úttörők avatásakor. A nevelőotthonban dolgozo pedagógusok áldozatos ■munkájában igen nagy segítség a társadalom tagjainak ez a megnyilvánulása. A gyerekek vágynak a sze- retetre, a felnőttek társaságára, közelségére. Más mindenük megvan, ebből jut a legkevesebb. Patronálóik ezt pótolják, s ezért, a gyerekek nevében őszinte szírből mondunk köszönetét. Mészáros Lajos i gazgatóhelyettes Teljesítették tervüket A miskolci járáshoz tartozó Sajószentpéter vásúlallo- más dolgozói is igyekeztek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára és a XI. párt- kongresszus tiszteletére maradéktalanul teljesíteni az 1974. évi tervüket. Biztosítani a három nagy gyár, a BVK, az üveggyár és a Könnyűbetongyár részére a nyersanyagot, késztermékeik elszállítását. Az első fél évet 104 százalékra, az évi tervet pedig már 106 százalékra teljesítették. A 321 ezer tonnás évi terv helyett 332 800 tonnát szállítottak. E teljesítmény azért is különösen figyelemre méltó és dicséretes, hiszen az állomás hosz- szabb ideje létszámhiánnyal küzd. A személyzet 42 százaléka nő, akiknek példamutató helytállása méltó az elismerésre. M. T. Bánréve A kollektíva fajijai maradtunk December 9-én, délután a Miskolci Közlekedési Vállalat nemrégen átadott új, komplex telepén nyugdíjas találkozóra került sor. Hernádi László igazgató köszöntötte a megjelent, mintegy 120 nyugdíjast. Tájékoztatott bennünket a vállalat munkájáról. eredményeiről, problémáiról. Örömmel hallottuk, hogy a fiatalok megállják helyüket, s jó kezekbe adtuk at a stafétabotot. Kun László, szakszervezeti titkár a szak- szervezet munkájáról számolt be. Nagyon jó érzés volt hallani és tapasztalni azt a megbecsülést, segítségnyújtást, törődést, ahogyan rólunk, nyugdíjasokról gondoskodnak. A találkozón ajándékokkal köszöntek el a vállalat 16 nyugdíjba menő dolgozójától, de rólunk, régi nyugdíjasokról is még külön megem1 éheztek; mikuláscsomagot kaptunk és finom disznótoros vacsorával vendégeltek meg bennünket. Hazafelé induláskor nem engedtek el gyalogosan bennünket, a. bizony nekünk már elég távoli villamosmegállóba, hanem külön a utóbusz- szál vittek ki, A találkozó, s ezt mindannyinak nevében mondhatjuk, felejthetetlen emlék marad, őszinte, hálás köszönet ezért az értünk fá- radozóknak, Bittera Arturnc Miskolc