Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

1974. dec. 5., csütörtök ÉSZAKMAGYARORSZAG ügyészi vizsgálat az ipari szövetkezeteknél Milyen a munkásvédelem? A Borsod megyei Főügyész­ség a járási-városi ügyészi szervekkel együtt elvégezte a munkásvédelmi előírások be­tartásának törvényességi vizs­gálatát megyénk ipari sző-1 vetkezeteinél. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, miként tartják be az ivari szövetkezeteknél az üzemi balesetek megelőzésé­re. bejelentésére és nyilván­tartására vonatkozó jogsza­bályokat, s az ezekből adódó más kérdésekkel kapcsolato­san jogszerűen járnak-e el. A vizsgált időszak 1974 első lel éve. Káros na»yvonatosa» A vizsgálat tapasztalatai egyáltalán nem kedvezőek. Általános vélemény, hogy az üzemi balesetek megelőzésé­re, a testi épség védelmére jóval kisebb gondot fordíta­nak. mint például a válla­latoknál és az üzemeknél. Az ipari szövetkezetek egy részénél munkásvédelmi sza­bályzataikat egyáltalán nem, vagy pedig nem megfelelően készítik el. Intézkedési terv­vel a vizsgált 30 ipari szö­vetkezet közül mindössze 9 rendelkezik. A baleseti naplót általában nem vezetik. A baleseti táppénzes jegyzéket is néhány helyen csupán. Jellemző, hogy 5 elnöknek, 8 műszaki vezetőnek és 9 biztonsági megbízottnak nincs egészségvédelmi és biz­tonsági vizsgája. Ezek után az talán már meg sem lep. hogy összesen 186 dolgozót foglalkoztatnak olyan mun­kakörben, ahol a már emlí­tett egészségvédelmi és biz­tonsági vizsga letétele nélkül a jogszabályok értelmében nem dolgozhatnának. A szemlék megtartása ugyancsak hiányos. A vizs­gált időszakban 18 szövetke­zet egyáltalán nem tartott biztonsági szemlét. Ahol megtartották, ott is inkább csak formális volt. A szem- lék alkalmával megállapított hibákat rögzítették ugyan, de ezek megszüntetésére a szük­séges tennivalókat már nem összegezték, határidőt és a végrehajtásért felelős sze­mélyt nem jelöltek meg. Talán fölösleges hangsú­lyozni: a munkásvédelem terén nagyvonalúság, felüle­tesség nem engedhető meg sehol, különösen nem, ha a dolgozó testi épségéről, éle­tének védelméről van szó. Balesetek Az okokat keresve néhány elgondolkoztató jelenségről föltétlenül érdemes szólni. Az egyik az, hogy az ipari szövetkezeteknél eléggé elter­jedt az a vélemény, amely szerint a balesetelháritás ügyében nincs különösebb tennivaló, mivel már évek óta nem történt életet kö­vetelő, vagy súlyos sérülést okozó baleset. E helytelen szemlélet mellett a felügye­leti szervek ellenőrzései sem hatottak különösebben ser­kentőként. A tények: 1973 első fél éveben 147 üzemi baleset történt, a kiesett munkana­pok száma 2921. Idén első fél évben 188 üzemi baleset történt, a kiesett munkana­pok száma 3709. A vizsgált időszakban, sőt, azt megelő­zően 1967 óta valóban nem történt halálos kimenetelű üzemi baleset. Súlyos figyel­meztetésként azonban hadd álljon itt: egy hónappal ez­előtt viszont — igen. De a többi üzemi baleset is bal­eset. Az arra hivatott embe­reknek, szerveknek köteles­ségük mindent megtenni, hogy üzemi balesetek ne kö­vetkezhessenek be. Az ügyészi vizsgálat egy másik okra is felhívja a fi­gyelmet. Érdemes odafigyel­ni rá. mert nyilván nem vé­letlenül kapott helyet a je­lentésben. A lényege az, hogy o szövetkezetét nem éri kar, ha üzemi baleset kö­vetkeztében ki kell fizetnie bizonyos összeget dolgozójá­nak. Ezt az összeget ugyanis az Állami Biztosító a szö­vetkezetek összevont vagyon­biztosítási kötvénye alapján megtéríti az ipari szövetke­zetnek. Ez a tény pedig szin­tén hozzájárulhat ahhoz, hogy a szövetkezetek lazán kezeljék az egész balesetel­hárítást és az ezzel kapcso­latos, számos egyéb kérdést. \é»v év után Előfordult például, hogy az egyik éjjeliőr munkába menet az állomáson leugrott a vonatról, kificamította a bokáját és a szövetkezet a balesetet — helytelenül — üzemi balesetnek minősí­tette. („Fizet a biztosító.”) i v.y.. .vavasv.ssvsv.v.sv. za . < < y v • v/.V.V.V.V. . • ''>•*•■•*•*••******■***** SZÉNSAVAS tt®STOITAi®K Feltehetően ez a szemlélet lehet az oka annak, hogy egyik-másik szövetkezetben az elnök a ltárigény összegé­nek jogosságát nem vizsgálja meg, csupán ráírja a kére­lemre, hogy kifizethető, vagy utasítja a pénztárost a kifi­zetésre. A jogszabályok értelmében a szövetkezet köteles felhív­ni az üzemi balesetet szen­vedett dolgozó, vagy hozzá­tartozójának figyelmét •■•z úgynevezett kárigény érvé­nyesítésének lehetőségére, tehát arra, hogy — egysze­rűen szólva — a balesete mi­att kártérítést, vagyis pénzt kaphat. Ezen jogszabályi ren­delkezést a vizsgált időszak­ban a szövetkezetek 62 eset­ben szegték meg. Kirívó, fur­csa eset: az egyik szövetke­zeti dolgozót négy év után szólították fel az üzemi bal­esetéből eredő kárigény ér­vényesítésére. A határidő egyébként 30 nap. le» \ einiezettcbhcnJ Lehetne persze még sorol­ni azokat a súlyos, vagy ke­vésbé súlyos eseteket, ame­lyek a jogszabályok figyel­men kívül hagyásának, eset­leg sajátos, nagyvonalú ér­telmezésének a következmé­nyei. Talán az eddigiekből is kitűnik: az ipari szövet­kezeteknél is fegyelmezet­tebben. az eddiginél körülte­kintőbben kell eljárni a bal- esetelhuritás ügyeben. A ren­delkezések ehhez adottak, betartásuk pedig kötelező. Mint ahogyan néhány szö­vetkezet lelkiismeretesen be is tartja őket. Ezekről úgy; n nem szóltunk, mert a cé­lunk. hogy a visszásságokra, a tennivalókra hívjuk fel el­sősorban a figyelmet. A vizs­gálat tapasztalatai alapján magától értetődően ezt teszi a Főügyészség is, a szüksé­ges intézkedésekkel együtt. Priska Tibor Az egyik íojóhá/, a 4000 fehér Hubáid törzsállománnyal Béres Istvánné és Soltész Jánosné, a leggyakorlottabb gon­dozók lámpázzák a tenyésztojást. s a napi termelési átad­ják Bernáth István telepvezetőnek NAPI POST ÄN KBOÍ ünnepelt Homrogd December 3-án gazdag programmal ünnepelt Hom- rogd község lakossága. Har­minc évvel ezelőtt a felsza­badító szovjet hadsereg el­keseredett harcot vívott eb­ben a térségben a német fa­sisztákkal, A 30. évforduló előestéjén zásziódiszbe öltözött a falu. Az ünnepet az úttörők fák­lyás felvonulása vezette be. December 3-án, délelőtt 10 órakor a művelődési otthon­ban fogadtuk a felszabadulá­si lángot, majd a miskolci zenei szakközépiskola ven­dégtanárai, az úttörők, a KISZ-esek, zenei, irodalmi műsorral emlékeztek, s mél­tatták az ünnep jelentőségéi. A felszabadulási emlékmű megkoszorúzása után a köz­ség idős lakóit, nyugdíjasait köszöntötte és vendégelte meg a termelőszövetkezet vezetősége. Délután a tanács­háza tanácstermében dr. Csulya Lászlóné, a HNF nő- bizottságának titkára nyitot­ta meg a díszítőművészeti szakkör kézíriiunka-any agá­ból készült kiállítást, amely­nek rendezésében részt vett Belovecz Józsefné,. a népmű­vészet mestere és Rozsnyai Andrásné szakkörvezető. Homrogd község szorgal­mas népe így emlékezett meg a számára rendkívül jelentős eseményről, a fel­szabadulásról. jelenének 30. születésnapi áról. Mákonyi András Homrogd Elismerő oklevél a szocialista brigáduak A A1AV Miskolci Jármű­javító Üzem ifjusugi szocia­lista brigádja az üzem kar­bantartó osztályában is rendszeresen teljesíti üzemi felajánlásait. Így december 3-ra Miskolc varos felszaba­dulásának 30. évfordulójára vállalták a vasúti járművek rugóinak mosó- és javítóbe­rendezése áthelyezésekor a villanyszerelési munkák el­végzését, amit határidőre teljesítettek. Miskolc városért azonban túlmentek az üzem keríté­sén. Felkeresték a martinte­lepi XIV. sz. Általános Is­kolát és teljesen átépítették, korszerűsítették, munkaidő után végzett társadalmi mun­kában az iskolaépület el­avult villanyhálózatát 55 ezer forint értékben, öröm­mel, s nem kis büszkeséggel vette át Bodnár Lajos, a Gyönyörű szép törzsállo­mány, 12 ezer Hubard-fajta- jú tyúk kezdte meg nemre­giben a tojástermelést a hal- maji Aranykalász Tsz ba­romfitelepének három óljá­ban. A tsz mái hosszú eszten­dők óta foglalkozik eredmé­nyesen úgynevezett tenvész- tojás-termeléssel. Az. egri keltetőállomást látják cl évente egymillió, keltetésre alkalmas tenyésztojássai. A legutóbbi egy esztendő íójás- termelése 1 millió 36 ezer volt, s ennek mintegy 93 százaléka volt tenyészlojás. a többit étkezési tojáskói : ér­tékesítették. Bernáth Istvántól, a hal­ma j iák nagy baromfitelepé­nek vezetőjétől megtudtuk, hogy a ,,toj.i,sgyár” évi árbe­vétele 3 millió 371 ezer fo­rint vélt. Ebben benne van a kiöregedett, s húsként ér­tékesített törzsállomány ára is. A keltetésre alkalmas to­jásokért egyenként 3 forint feletti árat kap a gazdasag. Az Aranykalász Tsz ba­romfitelepén peesenyecsirke- neveléssel is foglalkozna k. A/, éves „termelés” 120—130 ezer pecsenyecsirke. A tsz-ben most igen pon­tos számításokat végeznek, hogy megállapítsák mennyi hasznot hoz a baromfitelep. Intézkedési tervet dolgoznak ki annak érdekében, hogy a lehető legjövedelmezőbb le­gyen ez az ágazat. A telep 16 dolgozója — váltott műsza­kokban — igen szorgalmasan és nagy hozzáértéssel végzi munkáját. Egy-egy dolgozóra évente mintegy 375 ezer fo­rintos, igen magas áruterme­lési érték jut. (P. S.—Sz. G>.) szocialista brigád vezetője a Miskolci városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága „Miskolc- crt” elismerő oklevelét Köm­mel Lajosáétól, a kerületi hivatal elnökétől. Pál István LlIllxTNCil cs szabályzat A papírgyárnál nap mint nap sokunknak okoz bosszú­ságot az 1-es autóbusz indu­lása. Főleg műszakváltáskor járunk pórul, amikor a be­álló 5-ös vagy 15-ös autóbu­szokról leszabva szaladunk, de az orrunk előtt kiindul a megállóból az 1-es kocsi. Le­het, hogy a gépkocsivezető­ket pontos indulási időhöz köti a szabályzat, de a má­sik járatról siető embereket, akik sokszor már a kocsi or­ránál járnak talán még meg lehetne várni. Azt a fél, vagy egyperces késést bizonyára nem tartana sokból „behoz­ni”. Előfordult már, — ami valószínűleg szabálytalan, de emberségről tanúskodik —. hogy a már indulni akaró csuklós elé állt az 5-ös gép­kocsivezetője, s így sikerült felszállnunk az autóbtcüTTi. Az igazsághoz tartozik, azon­ban, hogy vannak embersé­ges ..pilóták” is, akik meg­várjak a sietöket. mert tud­jak, hogy Lillafüred és Omassa felől csak ritkán jönnek a járatok, s nem a Kiliánnál lakunk, ahonnan 3—5 percenként jön egy ko­csi. Az autóbuszok lekésese sokunknak okoz munkahelyi problémát, hiszen illik tú- vas előtt beérni a gyurbu. A szabályok betartása minden területen dicsérendő, de em­berség. udvariasság is van a világon. v. i. Lillafü reá Futottak a pénzemmel Négyéves kislányomnak já­tékot vásároltam a Centrum Áruházban. A pénztárnál számolallanul tettem zsebre a visszajáró összeget, mert sokan álltak mögöttem sor­ban. s nem akartam senkit feltartani. Mar a csnvoajto- vál jártam, amikor a mo­solygós arcú, szóke pénztáros kislány utánam szaladt es zavartan adott át két forin­tot, elnézést kérve, hogy le­védésből nem jól adott visz- sza. Sok fiatal kereskedelmi dolgozóval találkoztam az el­múlt hónapokban, akik ud­varias. kedves kiszolgálás­ban részesítettek, de a mos­tani figyelmesseg különösen jólesett, F. K.-né Miskolc Az Aranykalász Tsz „to jásoy árában”

Next

/
Thumbnails
Contents