Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
1974. december 4., sierda ÉSZAK-MAG YARORSZAG 3 A legutóbbi négy esztendő i Szerwcsi CisIflÉÉéRvárban A Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyára tavaly, 1973-ban ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát. Ez alkalommal élesebb megvilágításba került az 50 éves gyár történelmi múltja, fejlődésének majd- minden állomása és ténye. S az érdeklődés középpontjába került természetesen a gyár jelene, pontosabban a jelenlegi dinamikus fejlődése is, amelynek során a fél évszázados gyár valósággal újjászületik! —■ Mert a Szerencsi Csokoládégyár történetében éppen a legutóbbi évek hozták és hozzák a legnagyobb jelentőségű változásokat. Dinamikus esztendők Meggyőződhettünk erről nemrég a csokoládégyár I. sz. párt-alapszcrvezetúnck beszámoló taggyűlésén is, ahol — az alapszervezet vezetősége és tagsága bár a politikai munka négyéves tapasztalatainak mérlegét vonta meg — tulajdonképpen a gyár legutóbbi négy esztendejének nagy változásaiba, a termelés és a rekonstrukció eredményeibe < és gondjaiba nyerhettünk betekintést. És a politikai munka sajátos tükörképében bepillanthattunk a gyár 2400 dolgozójának — 1800 nődolgozójának! — munkájába, élet- és munkakörülményeinek alakulásába is. Tudniillik az I. sz. alapszervezetben dolgoznak a gyár vezetői és közvetlen munkatársaik. Azok az elvtársak, akiknek elsőrendű feladatuk a gazdasági munka irányítása, az anyagellátás, a termelés, a piackutatás és az értékesítés megszervezése, egyszersmind a dolgozókról való mindennapos gondoskodás, s akik 1970 óta úgyszólván a „fél szemüket” mindig a gyár 270 millió forintos beruházásán, a csokoládégyár nagy rekonstrukcióján tartják... Ennél fogva az alapszervezet vezetőségének is első számú feladata a gazdasági munka pártirányítása; a párthatározatok végrehajtásának megszervezése, és ellenőrzése, a gazdasági vezetés munkájának, az irányító munka hatékonyságának ellemzése és értékelése. Feladata természetesen hatáskörében a politikai munka egészének irányítása: a párthatározatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése, a pártcsoportok munkájának segítése, a tömegszervezetek pártirányítása, a pártépítő, a propaganda- és az agitációs munka irányítása is. Nehéz körülmények között Az alapszervezet vezetőségének beszámolójából — amelyet az elnöklő Baffi György köszöntő szavai után Csetneki Ilona párttitkár ismertetett a taggyűlésen — egyebek közt megállapíthattuk, hogy az I. sz. alapszervezet 38 fős kommunista kollektívája az elmúlt négy esztendő alatt nehéz körülmények között, de eredményes munkát végzett a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáért, a IV. ötéves terv édesipari — benne a' szerencsi, és diósgyőri csokoládégyár — célkitűzéseinek megvalósításáért. Ennek a kommunista közösségnek — természetesen a gyár 2400 dolgozójával egyetemben — nem kis szerepe volt és van abban, hogy az egykori „10 vagonos” csokoládé- gyár ma évente 17—18 ezer tonna édességet ad a hazai és a külföldi piacokra. Megállapíthattuk, hogy a gyár, illetőleg az I. sz. alapszervezet vezetősége tőle tel- hetőleg igyekezett elősegíteni a rekonstrukciós program megvalósítását; több nagyfontosságú párthatározat — köztük a Központi Bizottság , 1970 februári, a nők és az ifjúság helyzetéről szóló — határozatainak megvalósításút. Az utóbbiak beszédes bizonyítékai azok az intézkedések, amelynek nyomán a Szerencsi Csokoládégyárban is megvalósulhatott a 44 órás munkahét, a gyermekes anyák szombat éjszakai műszakjának megszüntetése; a rekonstrukció első lépéseként (!) felépülhetett a gyár új óvodája és bölcsődéje — mellesleg 10 milliós beruházással, 240 gyermek korszerű ellátására. A nők és az ifjúság helyzetének javulását, társadalmi szerepük tudatos -fokozását bizonyíthatják az olyan tények is, hogy a csokoládégyár 25 tagú pártbizottságában ma 12, 7 tagú végrehajtó bizottságában 3 nőt találunk; a gyár 11 osztályvezetőjéből 5 nő; továbbá, nő a szakszervezeti bizottság titkára, a KISZ-titkár, s az öt párt-alapszervezet titkárai közül is 2 nő. És sorolhatnánk, hogy a sátoraljaújhelyi iparitanuló-képző intézetben 100 — többségben leány — részesült szakmunkásképzésben; a felnőtt szakmunkásképző tanfolyamokon jelenleg 70-en szereznek szakmunkás-bizonyítványt, 27 érettségizett fiatal 2 éves elektromos és mechanikai műszerészképzésben részesülhetett, s nem utolsósorban említhetjük, hogy az elmúlt négy év alatt 18 ezer forintról 24 ezerre emelkedett a gyárban dolgozók átlagkeresete. Mindezekről igaz, szűkszavúan esett szó a beszámolóban, minthogy ezek az eredmények természetesen nem kizárólag az I. sz. alapszervezet tagjainak az eredményei. Viszont az is igaz, hogy — figyelembe véve az I. sz. alapszervezet sajátos helyzetét és összetételét — nem kis szerepük volt az elért eredményekben. Lényegében így értékelte az I. sz. alapszervezet munkáját a beszámoló taggyűlésen Mika Imre, a gyári párt- bizottság titkára is, aki — többek között — hángsúlyoz- ta, hogy a vb megítélése szerint az alapszervezet helyesen értelmezi pártunk politikáját, s munkájában igyekszik azt következetesen érvényesíteni. Ugyanakkor a pártbizottság titkára felhívta az alapszervezet figyelmét a pártnunka néhány fogyatékosságára is. Mint mondotta; az üzemi pártbizottság mindenekelőtt a pártmunka tervszerűségének fokozását, a pártcsoportok tevékenységének intenzívebb segítését, a határozatok végrehajtásának következetesebb ellenőrzését, s a vezetőség munkájának továbbfejlesztését várja az I. sz. alapszervezet- lől. A jó munka elismerése A taggyűlésen 8 felszólalás hangzott el. Köztük Restás Aladár igazgató felszólalása, aki — többek között — o rekonstrukció okozta nehézségekkel összefüggésben szólt a gyár termelési eredményeiről, jelenlegi helyzetéről és gondjairól. Hangsúlyozta, hogy a gyár minden nehézsége ellenére értékben teljesíteni fogja tervét, s ha a rekonstrukció kivitelezésében érdekelt vállalatok ígéreteiket beváltják, a cukorkaosztályon kívül január végén már a csokoládéosztály is megkezdheti próbaüzemelését. A további felszólalók tulajdonképpen a beszámoló megállapításaihoz kapcsolódva „pontosították" az elmúlt négy év mérlegét, s néhány vonatkozásban a pártmunka továbbfejlesztésének feladataira hívták fel a vezetőség figyelmét. Említést érdemel, hogy a beszámoló taggyűlésen sem a vezetőség, sem pedig a felszólalók nem furakodtak a jól végzett munka személyre szóló elismerésével. Az alapszervezet vezetősége Paszternák Barnabásnct, Melegh Sándornét és Rezsdovics Ferencnél lelkiismeretes pártmunkájukért tárgyjutalomban részesítette. Csépányi Lajos 'í;: . : . : :»>fe í alá' zója : :: i: . * ;■ ■ : ; ■ Or, Bódítás' Ferenc Ismerős arcok, régi, s új emlékek... Dr. Iíodnár Ferenc { az ünnepség után kel veteránnal beszélget Gép és ember Fotó: Lacző József A miskolci 22. számú Általános Iskola úttörőcsapatának tagjai színvonalas emlékmüsorral köszöntöttek a megjelenteket. s bizony az egykori forradalmi dalok, indulók köny- nyeket csaltak a veteránok szemeibe... Tegnap délután 15 órai kezdettel került sor Miskolcon, az MHSZ-székházban az MSZMP Miskolc városi Bizottságának, az MHSZ Borsod megyei és Miskolc városi veSefőségének rendezésében a miskolci, felszabadulás előtti párttagok, az egykori partizánok, s az ellenállási mozgalomban részt- vett MOKAN-tagok találkozójára, amelyen mintegy kétszáz veterán vett részt. Bokor József alezredes, az MHSZ Borsod megyei Vezetőségének titkára köszöntötte a megjelenteket. Külön köszöntötte az elnökséget, amelyben helyet foglalt dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, Cseterki Lajos, az MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács titkára, N. Sz. Oszipov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, Joó Sándor ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese, Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság finnországi nagykövete, Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára, dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács vb-elnöke, Rózsa Kálmán, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke, a fegyveres testületek parancsnokai, valamint a veteránok képviselői. Ezt követően dr. Bodnár Ferenc elvtái's mondott ünnepi beszédet. — Miskolc városa, zászlódíszbe öltözött december 3- ra. Ünnepel a város, emlékezik a 30 év előtti napokra, ünnepli felszabadulásának évfordulóját. .. Három évtized távlatából tekintünk vissza arra a napra, amikor Miskolcon is feloldódott a félelem teremtette bénaság Arra a napra, amelyén a szorgalmas munka zaja váltotta fel a reménytelen csendet. Jubileumi ünnepünkön legszentebb kötelességünk, hogy kegyelettel és tiszte lettel emlékezzünk a hősökre. Hálával emlékezünk azokra a szovjet katonákra, akik a legdrágábbat, az életüket adták szabadságunkért, függetlenségünkért, szép jelenünkért, felemelő jövőnkért. Dr. Bodnár Ferenc méltatta azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott népünknek az élet, a mindennapi termelőmunka megindításához. Szólt azokról, akik a három évtized alatt a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet különböző területein, erejüket nem kímélve fáradoztak, munkálkodtak a szebb, boldogabb, kulturáltabb élet megteremtésén, a szocializmus felépítésén, majd így folytatta beszédét: — A mi, mostani ünnepségünk abban tér el a többitől, hogy ma itt olyan emberek vannak jelen, akik a népellenes Horthy-korszak idején a terrorral dacolva, a párt katonájaként, az illegalitás sok-sok veszélyét vállalva, a munkásmozgalom aktív tagjaként, ejtőernyős partizánként, a MÓKÁN tagjaként segítették a felszabadító Vörös Hadsereg akcióit, s a felszabadulás első pillanatától kezdve részt vettek az élet megindításában és ma is részt vállalnak a”szocia!iz- mus építésében. Ezután dr. Bodnár Ferenc beszélt a miskolci ellenállási mozgalomról, annak jelentőségéről, a Szőnyi-cso- portról, s megemlékezett azokról az egykori harcostársakról, akik már nem lehettek ott az ünnepségen. Szólt a szocialista építőmunkánk néhány mai és holnapi kérdéséről, pártunk közelgő, XI. kongresszusáról, annak előkészületeiről. Az ünnepi megemlékezés kapcsán, mintegy számvetésként beszélt arról a nagyarányú, dinamikus fejlődésről, amely az eltelt három értized során Miskolcot jellemezte. — Eddigi sikereink, eredményeink megerősítenek bennünket abban, hogy ,ió úton járunk. Céljaink helyesek, a tömegek készek áldozatos munkával részt venni a szocializmus felépítésében. Erősítsük tovább népünk egységét, erősítsük a munkásosztály ha almát — mondotta ünnepi beszédének befejező részében dr. Bodnár Ferenc elvtárs. Ezt követően kihirdették Kiss Lajos vezérőrnagynak, az MHSZ főtitkárának napiparancsát, amelyben Baria Annának. Dozsnyák Jánosnak, Ducsai Jolánnak. F.nd- rész Jánosnak, Frank Miklósnak. Mgrgóczi Imrének. Mráz Fetencnek és Nyirő Sándornak, az MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozatát adományozta A kitüntetéseket Joó Sándor ezredes. az MHSZ főtitkárhelyettese adta át. majd a 22. számú Általános Iskola úttörőcsapata színvonalas emlékműsorral -köszöntötte a megjelenteket. Felföldi—Laczó
