Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-29 / 303. szám
“ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. dec. 29., vasőmap ESEMÉNYEK HOL röifiden Kádár János, az MSZMP KB első titkára a Központi Bizottság székhazában fogadta Nyikolaj Bajbakovot,' a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökét TÁRGYALÁSOK • Kleridesz, a ciprusi képviselőház elnöke és Denktas, a török közösség vezetője az ENSZ-főtitkár különmegbí- zottjának jelenlétében szombaton ismét találkozott Nicosiában. A találkozó során folytatták az eszmecserét a ciprusi probléma lényegét érintő tárgyalások előkészítéséről. VONATSZERENCSÉTLENSÉG Lisszabon Santa Apolonia nevű külvárosában összeütközött két vonat. A seeren- csétlcnség következtében 15 ember életét vesztette, számosán megsebesültök. Képünkön: mentés a vonatroncsok közül ILLEGÁLIS CSOPORTOK 0 A ciprusi társadalmat nyugtalanítja a kormányelle- : i nes tevékenységet folytató, j felfegyverzett, illegális cso- 1 portok aktivizálódása. A napokban Anthimosz volt püspök, akit a múlt évben felforgató tevékenység miatt megfosztottak egyházi méltóságától, és aki arról ismeretes, hogy kapcsolatot tart fenn illegális terrorista szer- I vezetékkel, fegyveresek kíséretében megjelent Limassol város székesegyházában, állítólag azért, hogy karácsonyi istentiszteletet celebrál- . jón. A fegyveresek kiszorí- i tották a templomból a rend- , örökét, akik meg akarták akadályozni a törvénytelen akciót. Nikosz Kbsisz bel- ügvminiszter az incidens ki- : vizsgálására Limassolba uta- ( zott. 1 KITELEPfTÉS ] Szombaton folytatódott a természeti csapás-sújtotta észak-ausztráliai város, Dar- t win lakóinak kitelepítése: egv részüket, ausztráliai, brit ' ' és új-zélandi repülőgépek ! szállítják el, sokan viszont i autójukkal indulnak távo- '• labbi városok felé. Az egész- ,j ségügvi szervek közölték !i hogy a kedvezőtlen higiéniai i feltételek és a trópusi hőséé ;! miatt kolera- és tetanusz- i járvány kitörése fenyeget. A !i városban megszűnt a vil- 1 ’! lány- és a vízszolgáltatás, -a i * romok mellett óriási sze- ! ä méthegyek tornyosodnak. JÓVÁHAGYTÁK ® Befejeződött a VDK nemzetgyűlésének téli ülésszaka. A képviselők egyhangúlag jóváhagyták a kormánynak az 1974-es állami gazdaság- fejlesztési és helyreállítási terv teljesítéséről, valamint a jövő évi tervfeladatokról szóló beszámolóját. Az ülésszak jóváhagyta a VDK 1975-ös állami költségvetésének tervezetét is. A záróülésen beszédet mondott Ton Duc Thang, a VDK elnöke. ALÁÍRÁSOK 0 A nyugat-berlini központtal néhány héttel ezelőtt párttá alakult szélsőjobboldali, revansista „Szabad Németország Szövetség” (Bund Freies Deutschland) hivatalosan bejelentette, hogy indulni fog az 1975. március , 2-án esedékes nyugat-berlini j választásokon. A párt megszerezte az induláshoz szűk- ] séges aláírásokat jelöltjeinek I támogatására. bányakatAsztröfa 0 A francia közvéleményben nagy megrendülést keltett az észak-franciaországi bányakatasztrófa. A Pas- de-Calais megyei lievini bányában pénteken hajnalban a föld alatt 710 méteres mélységben történt robbanás halálos áldozatainak száma szombat reggelig már 41-re emelkedett. MEGSZOKOTT KÉP Megszokott saigoni kép: világtalan koldus egy forgalmi tábla mellett. A háborúban nyomorékká vált rengeteg dél-vietnaminak a j Thieu-rezsim csak a koldusbotot nyújtja „segítségül” j ÍTÉLETEK 0 Marcelo Romo és Pedro Atias színészeket öt-, illetve tízévi börtönbüntetésre ítélt egy santiagói hadbíróság „baloldali csoportokhoz való tartozás” vádjával. Hat — hasonló váddal — perbe- fogott pályatársukat polgári bíróságnak adták át. Egyidejűleg egy másik hadbíróság Mestor Vega altisztet hatévi börtönbüntetésre ítélte dezertálás címén. I Szakszervezeti főtitkárok nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ruházásokra, fejlesztésre, amellyel a munka biztonságát fokozták és a munkakörülményeken is javítottak. A fejlesztésre nagy szükség volt; köztudomású, hogy az élelmiszeripari üzemek ilyen irányú ellátottsága a korábbi években sok kívánni valót hagyott maga után. A lemaradást az új berendezések beszerzése, a bővítés és a korszerűsítés még csak részben ellensúlyozta, de kétségkívül pozitívum, hogy az 1971. évi mintegy 65—67 százalékos szociális és egészségügyi üzemi ellátottságot az idén 85 százalékra sikerült fokozni. Az üzemek ilyen célra nem kis összegeket fordítottak, a kiadás három év alatt 930 millió forintot tett ki. — Vállalataink fokozott gondot fordítanak a dolgozók lakáshelyzetének javítására. Ahol lehet, üzemi erőből támogatják az építkezéseket. 1971—73. között 2200 lakás építését, több mint 78 millió forinttal segítették, ez az összeg 1974—75-ben arányosan még nagyobb lesz — két év alatt 77,5 millió forintot tesz ki — és ebből 1700 újabb lakás tető alá hozása válik lehetővé. A vállalatok a szövetkezeti lakás- építési formát részesítik előnyben, ugyanis a tapasztalatok szerint a szövetkezetek céltudatosan törekednek az építési költség csökkentésére és a tagok a tervezésnél és a kivitelezésnél fokozott mértékben élhetnek a tulajdonosi ellenőrzéssel. krrl.VILÁGHIRADÓ- d—yr'ii—tBMWWiii —min miii rr A „jóakaratú emberek” ünnepén a nyugati világból botrányokról érkeztek hírek. őfelsége, az angol királynő egykori minszterét, a Wilson-kormányok tagját, John Stonehouse urat, éppen karácsonykor fülelték le a távoli Ausztráliában — rejtélyes körülmények között novemberben tűnt el az amerikai Floridában egy tengerparti szállóból, úgy látszott, hogy a tengerbe fulladt... De mert gyanús üzleti ügyei voltak, s mivel még a maffiával való kapcsolatai is napfényre kerültek, a rendőrség az óceán mindkét partján arra a véleményre jutott, hogy a volt miniszter nem halt meg, hanem csak álnéven akar új életet kezdeni. Ausztráliában találták meg, zsebében hamis útlevél lapult. Az ügynek politikai hatása úgy adódhat, hogy Stonehouse mindmáig a londoni Alsóház munkáspárti tagja volt, s mivel mandátumától minden bizonnyal megfosztják, pótválasztást tartanak majd kerületében és a botrány eltántoríthatja a munkáspárttól. a választókat. De Wilson pártja, emlékszünk rá, csak háromfőnyi többséggel rendelkezik az Alsóházban. Ha a konzervatívok elhódítanák Stonehouse helyét, a munkáspárt többsége valóban minimálisra csökkenne. A politikai erkölcsök hanyatlását újabb adalékkal bizonyítja az Egyesült Államokban a CIA botránya. A hírhedt kémszervezet, amely a második világháborúban a japán támadás másnapján azzal a rendeltetéssel jött létre, hogy az USA határain kívül folytasson hírszerző tevékenységet, gyaníthatóan sokszor beavatkozott az amerikai belpolitikába is. Az újságírók egy része, néhány politikus eddig sem tekintette másnak a CIÁ-t, mint „állam az államban” ... De most a jelek szerint már tömeges bizonyítékok állnak rendelkezésre: a CIA rendeltetésével ellentétben amerikai állampolgárok ezrei után kémkedett odahaza, lehallgatta telefonjaikat, megszervezte figyelésüket, felbontotta a postájukat... Dúrius trónjának mai birtokosa, Reza Pahiavi sah egy modern Dárius kincsét is magáénak mondhatja. A francia kormányfővel folytatott tárgyalások eredménye, 37 milliárd (!) frank értékű megrendelés. A francia színes televízió megvételével együtt párizsi mérnökökre bízta a teheráni metró megépítését, új gyárakat vásárolt és még a lakásépítési programban is a franciák közreműködését kívánja. A francia—iráni tárgyalások előtt a sah rosszallását fejezte ki Gerald Ford és Giscard d’Estaing legutóbbi megállapodása miatt, amelynek értelmében a vezető tőkés országok aranytartalékait felértékelték. Vajon Párizs mivel engesztelhette meg a teheráni uralkodót? A nyugati világban karácsony utáp újabb „aranyláz” tört ki. A hét végén a londoni tőzsdén már 194 dollárra rúgott az arany ára unciánként. (Emlékezhetünk arra, hogy néhány esztendeje, még az 1971-i dollárle- értékelés előtt, egy uncia színarany értéke rögzített árfolyamon 35 USA-dollár volt!) A mostani árfolyamemelkedés közvetlen oka az, hogy 1975 elején az amerikai kormány magánvásárlóknak adja el aranytartalékának egy részét. A vásárlók körében nagy kereslet mutatkozik, ami felhajtja az arany árát. Minden bizonnyal a sokat emlegetett „olajdollárokból” néhány száz millió átváltozik majd, a „folyékony arany” a páncélszekrényben őrzött aranyrudakká, aránypénzekké válik. És ez elvezet a közel-k. leti problémakörhöz. T -á- csonykor — egyes források tudni vélték — külön fegy- vernyugvási megállapodás jött létre Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet között, amelynek nem is annyira a néhány napos csönd adta meg a jelentőségét, hanem az a tény, hogy ez lett volna az első közvetlen megállapodás Tel Aviv és a palesztinok között ... A nyilvánosság előtt viszont az izraeli vezetők csak a kardcsörtetést folytatták ; olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek a békés rendezés további elutasításának minősíthető. A genfi békekonferencia kilátásai, az arab területek visszaszerzésének lehetőségei, a palesztin nép nemzeti jogainak elismerésével kapcsolatos kérdések egyformán napirendre kerülhetnek azokon a fontos tárgyalásokon, amelyeket Moszkvában az egyiptomi külügyminiszter és az új hadügyminiszter folytat. Ez az eszmecsere azért is fontos, mert 1975 januárjában Kairóba várják Leonyid Brezsnyevet, az SZKP főtitkárát. A szovjet— egyiptomi tárgyalások elmozdíthatják a holtpontról a közel-keleti problémát. Infláció 1 Dollárkirály elveszti koronáját A LEGTEKINTÉLYESEBB nyugatnémet lapok, a jövő esztendőre egymillió munka- nélkülit jósolnak. A francia, az olasz, az angol gazdasági szakemberek az infláció további növekedésével számolnak, az Egyesült Államok közgazdászai pedig most, az esztendő végén egyre többet írják le: lehetséges, hogy a néhány éve tartó pénzügyi válság általános — az egész tőkés világot átfogó — gazdasági válságba csap át. Ha ennek mérete nem is éri el az 1929—33-as nagy világválságét, mindenképpen nagyobb lesz (ha csak nemzetközi intézkedésekkel nem sikerül elejét venni), mint a második világháború utáni átmeneti visszaeséseké, az úgynevezett recesszióké volt. A hatvanas évek nyugati gazdasági szakértőit optimizmus töltötte el: állandó konjunktúráról, korlátlan lehetőségekről, a küszöbön álló jóléti állam megvalósulásáról beszéltek. Néhány esztendő alatt azonban számos olyan hatás érte a tőkés világgazdaságot, amelynek nyomán helyzete meggyengült, s az á'talános gyengeség olyan szembetűnő íeleit mutatta, mint amilyen a dollárválság, az energiaválság, vagy a nyersanyagválság volt. Az egyik legnevesebb amerikai gazdasági szakértő * így jellemezte az 1974-es évet: majdnem katasztrofális”. És hozzátette: könnyen lehetséges, hogy az elkövetkezendő esztendő mérlegének megvonásakor ebből az értékelésből a majdnem szó is elmarad. Cikksorozatunkban megpróbáljuk végigkísérni azokat az okokat. amelyek az elmúlt három évben a világ nyugati felén a mostani nehéz gazdasági helyzethez, s ennek legszembetűnőbb tünetéhez, a hatalmas méretű inflációhoz vezettek. A pénzromlásra jellemző lehet az az 1974 végi statisztika, amely összefoglalta a legnagyobb tőkés országokban az egy esztendő alatt bekövetkezett inflációt. Ez az inflációs tükör ezt mutatta: NSZK' 7,1 százalék, Egyesült Államok 12,2 százalék. Nagy-Britannia 17 százalék, Kanada 11,6 százalék, Japán 25,8 százalék, Olaszország 20,5 százalék, Francia- ország 14,7 százalék. Hogyan jutottak eddig? A nyugati gazdaságban bekövetkezett nehézségeket az utca embere először az 1971 —72. évi nagy dollárválságkor érzékelte. Egy-egy nyugati valuta helyzete már Korábban megingott, 1967 novemberében például a font. 1969 augusztusában a francia frank került válságba, de az így támadt problémákat gyors leértékeléssel meg lehetett oldani. A két évvel ezelőtti nagy dolláringás azonban az egész nemzetközi pénzügyi rendszer válságát jelentette. E válság legfőbb oka az Egyesült Államok volt. A második világháború után újjászervezett pénzügyi rendszerben (1944- ben egy amerikai kisvárosban, Bretton-Woodsban állapodtak meg arról a valutarendszerről, amely napjainkig összekapcsolja a tőkés országok pénzeit) a dollárnak kulcsfontosságú szerepe volt. Az Egyesült Államok így a nemzetközi gazdasági életben is kulcsszerephez jutott. Hiszen kormánya szinte korlátlanul bocsáthatta ki az egész világon elfogadott, alapvalutának számító pénzt, és saját gazdasági érdekeinek szolgálatába állíthatta. Az amerikai kormánynak módja volt arra, hogy rendszeresen bevételeit meghaladó mértékben költsön, hiszen egyszerűen megnövelte a dollárkibocsátást. És az egymást követó US;'.-kormány ok költöttek is. Tőkeberuházásra, gazdasági segélyekre és — egyre növekvő mértékben — katonai céira. A kiáramló dollárok hatalmas pénzbőséget teremtettek a nemzetközi pénzpiacon. E pénz mögött azonban — a valutáris rendszer másik lényege a dollár aranyra válthatósága volt — nem állt már megfelelő aranyfedezet. Á VÁLSÁG MÁSODIK, ugyanennyire fontos oka a nemzetközi gazdasági erőviszonyok megváltozása volt. Japán és a közös piaci országok (mindenekelőtt az NSZK) gazdasági ereje a negyedszázad alatt megsokszorozódott. S ezek a megerősödött országok egyre jobban lázadozni kezdtek az ellen a megkülönböztetett helyzet ellen, amelyben az amerikai gazdaság a dollár kulcsvaluta szerepe miatt volt. A dollárválságot közvetlenül az indította el, hogy az Egyesült Államok külkereskedelme — elsősorban a vietnami háború gazdasági hatásai, valamint belső nehézségek miatt — 1971-ben. első ízben a XX. században, deficites lett. Ennek következtében megrendült a dollár iránti bizalom. Aki tehette, már az év első felében aranyra, vagy más, stabilabb valutára (elsősorban nyugatnémet márkára és japan yenre) váltotta át dol- lárköveteiéseit és dollárjait. A nyár a nagyarányú nemzetközi pénzügyi manipulációk jegyében zajlott le. A dollár pozíciójának megmentése érdekében Nixon amerikai elnök olyan időpontot választott átmeneti gazdasági intézkedéseinek bejelentésére, amikor nemcsak a munkások nyaraltak, hanem a nyugati országok vezetői is. 1971. augusztus 16-án Nixon bejelentetté: 10 százalékos adót vet a külföldi árukra, azonnali hatállyal érés bérbefagyasztást rendel el, és ideiglenesen beszünteti a dollár aranyra való átváltását. Ez az intézkedés-sorozat amolyan amerikai önálló kísérlet volt arra, hogy a válságból úgy kerüljön ki a dollár, hogy a következményeket más országok — az importadóval sújtott államok — viseljék. Az amerikai mentőakció azonban nem érhetett el eredményt. Dollárkirály trónja akkor már oly mértékben ingott, a gazdasági partnerek oly erővel követeltek a valuták egymáshoz való viszonyának megváltoztatását, hogy ez a villámintézkedés csak néhány hónapnyi haladékot jelenthetett. EZUTÁN GYORS egymásutánban a dollárt két ízben is leértékelték és megváltoztatták a többi nyugati valuta egymáshoz való viszonyát is. A föl- és leértékelések természetesen nem pótolták az új nemzetközi valutáris rendszer kialakítását, amelyre pedig a helyzet megérett. A hosszú időn keresztül hú- zódó-halasztódó pénzügyi tanácskozások nem hoztak eredményt, és pillanatnyilag — ha a valuták árfolyamai nvugodtabbak is — pénzügyi * téren semmi sincs megoldva. A világméretű infláció egyik oka feltétlenül ez. (Következik: 2. Kimerül-é a föld-űrhajó?)
