Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-28 / 302. szám
1974. dec. 28., szómból ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Í gy év vége felé és új esztendő közeledtével gyakran mondogatjuk egymásnak — amúgy tréfásan. — hogy „ez rendkívüli év volt”, vagy „rendkívüli évünk lesz”. Nos, ezúttal tréfa nélkül állíthatjuk: a magyar népgazdaság számára 1974 Valóban rendkívüli, az „átlagostól” eltérő esztendő volt és új helyzet előtt állunk a jövőt illetően is. Félreértés ne essék: fejlődésünk üteme az idén is viszonylag gyors volt, hiszen a nemzeti jövedelem növekedése előreláthatóan lényegesen meghaladja a tervben előirányzottat. Az ipar bruttó termelése az év I.— III. negyedévében 9, az exportértékesítés 7,3, a belföldi értékesítés 9,2 százalékkal emelkedett. A lakosság pénzbevétele 11 százalékkal növekedett. A mezőgazdaságban nehézséget okozó időjárási tényezőket nem számítva, ezt az esztendőt a világgazdaságban, s mindenekelőtt a tőkés gazdaságban kibontakozó és felerősödő válságjelenségek: a pénzügyi válság, a gyors inflációs folyamat, a termelés csökkenése, továbbá a nyersanyag és energia, valamint a késztermék árarányaiban bekövetkezett nagyarányú változások, s a mind- 1 ezek hatására bekövetkező külkedeskedel- mi cserearányváltozások teszik rendkívülivé. A világpiacon nagyszabású érték- és árarányváltozások történtek, amelyek — a tőkés országok importkorlátozó intézkedéseivel együtt — érzékenyen érintették az ország külgazdasági egyensúlyát. Ha csak ideiglenes, átmeneti tényezőkről, vagy rendkívüli kilengésekről lenne szó, a kérdés nem érdemelne nagyobb figyelmet, de itt az értékviszonyok tartósnak ígérkező | átrendeződésével kell számolnunk. Ilyen I nemzetközi gazdasági környezetben a ma- I gyár vállalatoknak is át kell értékelniük eddigi stratégiájukat, fejlesztési és üzletpolitikájukat. Ez a kritikai elemzés most egybeesik az új középtávú tervidőszakra történő felkészüléssel és az új középtávú tervek kidolgozásával. Már elöljáróban fel kell hívni a figyelmet, hogy senkit sem akarunk elhamarkodott döntésekre ösztönözni, s még kevésbé arra, hogy esetleg a tőkés világgazdaság pillanatnyi helyzete alapján vonjanak le következtetéseket. Arra azonban még kevésbé biztatnánk bárkit is, hogy várakozó álláspontra helyezkedjék, mondjuk amíg „megnyugodnak a kedélyek”, enyhülnek a feszültségek. A tétlen várakozás, a megfontolt kockáztatástól való tartózkodás most a legnagyobb kockázat vállalásával lenne azonos. A növekvő bizonytalanság kivédésének a vállalati gyakorlatban alkalmazott módszere a rugalmasság fokozása. Ennek egyik módszereként, az eddiginél nagyobb mértékben szükséges feltárni, megismerni és kiaknázni a vállalat fejlesztésére ható stabil, vagy viszonylag stabil elemeket. Ilyeneket mindenekelőtt a középtávú népgazdasági terv előirányzatai és a központi fejlesztési programok tartalmaznak; de ilj'en viszonylag stabil elem a belföldi piac, továbbá a szocialista országokkal kötött hosszú lejáratú megállapodások, szakosítási egyezmények, s a tőkés vállalatokkal kötött, s érvényben levő kooperációs szerződések. E zeket a lehetőségeket indokolt most maximálisan kihasználni, mert ézáltal a vállalati gazdálkodás megalapozottsága szilárdabbá válhat, Különös figyelmet kell fordítani a KGST-országokkal folytatott gazdasági-műszaki és kereskedelmi együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználására. A IvGST-piac stabilitását sem szabad azonban mozdulatlannak értelmezni. Erre a piacra ugyanis egyre jellemzőbb a dinamizmus: a kereslet és a kínálat szerkezetének változása, az egymást helyettesítő termékek kínálatának bővülése és a minőségi igények növekedése. Ez a cél már közvetlenül kapcsolódik a gyártmány szerkezet átalakításához, olyan fejlesztési politika folytatásához, amely a fokozódó minőségi követelményeket, a technikai újdonságot, az anyag- és energiafelhasználás csökkentését tartja szem előtt. Az elmúlt években a kiviteli lehetőségeink kedvezőek voltak és ezért elsősorban az importárakra voltunk figyelemmel. Ez a némileg egyoldalii nézőpont módosításra szorul, mert a tőkés világpiacon a verseny kiéleződött és csak a kiváló minőségű és újszerű termékekkel és szolgáltatásokkal ler hét ebben a versenyben helytállni. A Vállalati tevékenység rugalmasságát növelhetjük az előnyösebb beszerzési feltételeket figyelembe vevő helyettesítés lehetőségének a kihasználásával. Adott esetben a kevésbé jó minőségű anyagból nagyobb élőmunka-ráfordítással, jobb kikészítéssel is előállítható versenyképes termék. Számolva azzal, hogy a vállalatok részére a jövőben nem áll rendelkezésre nagyobb fejlesztési forrás, a tervezési munkát célszerű összekapcsolni a vállalati tartalékok módszeres és folyamatos feltárásával. A tartalékok időről időre újra termelődnek, illetve új tartalékok keletkeznek. Ezért különösen érdemes nagy gondot, fordítani rá, hogy a középtávú terv időszakát áttekintve megkíséreljük felmérni; mikor, milyen jellegű és nagyságú tartalékkal számolhatunk. A tervezés során különösen a személyi jövedelmek növelése és a fejlesztési előirányzatoknál csak a biztonságosan számításba jöhető erőforrásokkal célszerű számolni. Ez a megfontolás egyrészt úgy érvényesíthető, ha a vállalatok most előtérbe helyezik, a viszonylag rövid időn belül megtérülő beruházásokat és fejlesztéseket, ha a konkrét célok időzítése nem haladja meg a reálisan belátható időhorizontúkat, s így nem vállalnak felesleges kockázatokat. A fenti megfontolás másrészt úgy érvényesíthető, ha bizonyos kérdéseket tudatosan nyitva hagyunk a tervben, s a tervidőszak folyamán jelentkező új elemeket, — lehetőségeket és szükségszerűségeket — így képesek vagyunk a vállalati programba beépíteni. A hajlékony terv készítése többnyire a variánsokban és választási lehetőségekben való gondolkodást is feltételezi. Törekedni kell tehát arra, hogy a terv bizonyos vonatkozásaiban olyan célokat tűzzünk ki, amelyek több feltételnek is megfelelhetnek. A hajlékonyabb, rugalmasabb terv azonban nem jelenti azt, hogy lemondhatunk a hosszabb távú vállalatfejlesztési koncepció kidolgozásáról, vagy az elmélyült tervezési munkáról. Éppen ellenkezőleg: igazában csak az a vállalat képes a rugalmas alkalmazkodásra, amely egyben kezdeményez is. Ez pedig megalapozott, tervszerű lelkészülést követel. T. Gy. Főtebiztosítás a feketevölgyi kányában Fotó: Laczó József r Uj címer Teljesítene tervét A tőkés világpiacon kialakult válság leginkább az olajárak állandó változásán figyelhető meg. De nemcsak az olaj, hanem a különböző nyers- és alapanyagárak is szinte egyik napról a másikra változnak. A Tiszai Vegyikombinát termelőüzemei közül ez a hatás és az alapanyaghiány leginkább a festékgyárat érintette. A gyár műszaki- és munkáskollektívája azonban hamar úrrá lett a nehézségeken. Olyan alapanyagokat kísérleteztek ki igen rövid idő alatt, amelyekkel helyettesíteni lehet a méregdrága importtermékeket. Minden bizonnyal ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyár vezetői örömmel adhattak hírt a munkasikerről: december 21- re teljesítették éves termelési tervüket. Kereken 40 000 tonna különféle festékipari terméket állítottak elő, amelyből mintegy 1000 tonnát exportáltak. A gyár kollektívájának célkitűzése most az, hogy az év hátralevő napjaiban még 500 tonna festékféleséget adnak a népgazdaságnak. Eger város Tanácsa pénteki ülésén új címer alapításáról döntött. A címer pajzs formájú, amelyen a vöröskék alapszín a város trad'y cionális színeit jelzi. Benne a 16 ágú fél napkorong Eger iskolaváros jellegére utal. A hármas bástya a hősi múlt, míg a cimerlapon elhelyezkedő szőlőfürt. a világszerte ismert egri bor jelképe. A városi tanács tanácsrendeletbe foglalta a címer használatának módját is. A tanács döntött arról is, hogy a város alatt húzódó veszélyes üregrendszer feltárására és a pincék megerősítésére a jövő évben tízmillió forintot fordítanak. Folytatják az egri vár helyreállítását is. 400 javaslat sorsa Ötiefhónap a Tiszai pályaudvarán A MÁV Vezérigazgatóságának egy korábbi rendeleté alapján novemberben ötlethónapot tartottak a miskolci Tiszai pályaudvaron. Az állomás gazdasági vezetésének és a tömegszervezetek felhívása nyomán a pályaudvar dolgozói közül igen sokan éltek a lehetőséggel: összesen 389 ötletet, illetve újítási javaslatot juttattak el a bíráló bizottsághoz. Az eredmény, mint az később kiderült, felülmúlt minden várakozást. A Tiszai pályaudvaron egy hónap leforgása alatt annyi ötletet, illetve újítási javaslatot adtak be a dolgozók, mint az elmúlt egy év során összesen. A szolgálati helyek közül különösen kitűnt a Tiszai pályaudvar, melynek dolgozói több mint kétszáz ötlettel járultak hozzá az újítómozga! m fellendítéséhez. Nem sokkal maradt el mögöttük a rendezőpályaudvar sem, ahonnan 102 javaslatot küldtek be az értékelő bizottsághoz. A résztvevők mintegy 92 százaléka szocialista brigádtag volt. A legtöbb javaslat a Béke brigád nevéhez fűződik: a hét fős kollektíva összesen 85 ötletet dolgozott ki, s ebből harmincötöt díjaztak, mintegy nyolcezer forint értékben. Az ötlethónap egyik jelentős eredménye az is, hogy a fiatalok és a nők egyaránt bekapcsolódtak ebbe a mozgalomba. A javaslatokat beküldő dolgozók több mint fele nő volt, akik korábban csak elvétve foglalkoztak újítással. A beküldött ötletekből a bíráló bizottság 128-at fogadott el, melyből ötvenötöt újításnak minősítettek. A díjazásra fordított összeg elérte a harmincezer forintot. Az ősz folyamán megyénk gazdaságai mintegy 1000 vagon gabonát vásároltak a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Észak-magyarországi központjától. Ez a meny- nyiség csaknem 200 vagonos növekedés a tavalyihoz képest, ami azt jelenti, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink többségében örvendetesen megnövekedett a kedv a felújított vetőmag iránt. A vállalat jó munkájának köszönhető, hogy a megrendelők megnövekedett igényeit is ki tudják elégíteni. A jövőben sem okozhat gondot a kalászos vetőmag, mert a szaporító gazdaságok ősz elején, az akkor még kedvező talaj, és időjárási viszonyok között juttatták földbe az „elit” és eláő fokú búzát. Korábban a vállalat nagyobbrészt állami gazdaságokkal termeltette meg Borsod vetőmagszükségletét. Előfordult azonban, hogy az együttműködés nem minden partnerrel volt zavarmentes. Ezért ebben az esztendőben már egy sor termelőszövetkezetet is megbíztak szaporítóanyag-termeléssel. Sőt — eltérően az előző évek szokásaitól — a legkiválóbb minőségű vetőmagot bocsátották rendelkezésükre. Ez természetesen nagy fe- A Csongrádi Háziipari Szövetkezel műhelyeiben évente hat- . lelősséget ró az emődi Sza- hétmillió forint értékű perzsaszőnyeg készül a budapesti badágharcos, a felsőzsolcai Otthon Aruház megrendelésére. A szövetkezet saját terve- Lenin, a mezőkeresztesi zésű termékei — modern mintákkal díszített faliképek, fal- Aranykalász, a szentistváni védők és padiószőnyegek — eljutnak az 1975-ös frankfurti , VII. Pártkongresszus, a ti- vásárra is. Készülnek a perzsa faliképek az Otthon Áruház szakarádi Üj Élet Tsz-ekre számára 1 és a Léhi, a Mezőnagymihályi, illetve az Ongai Állami Gazdaságokra, hiszen rajtuk múlik, hogy a jövőben is legyen mit vetni. Körösi Kálmán, a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Észak-magyarországi központjának termelési osztályvezetője ottjártunkkor elmondta, hogy ők maguk is mindent megtesznek a biztonságos vetőmag-ellátásért. Különösen a Baross László- szocialista brigád, rhelv már két ízben nyerte el az aranykoszorús címet — látja el kiválóan feladatát. A brigád egyébként a termelési osztály szakelőadóiból és felügyelőiből áll. Ök irányítják megyénkben a vetömagtermelést és jórészt nekik köszönhető, hogy a vállalat 300 millió forintos bevételi tervét 320 millió forintra teljesítette. A brigádtagok nemcsak a kalászosokkal foglalkoznak. Ez éven több alkalommal szerveztek, illetve rendeztek az ő közreműködésükkel különböző bemutatókat a megyei agrársznkenV'?-? Továbbá ők lát ják ei a <ya felügyeletet a szaporító gazdaságoknál és a vetéstől a nyári betakarításokon á' egészen a fémzárolásig fig\e- iemmel kísérik a vetőmag útját, mert csak tgv biztosítható. hogy mezőgazdasági nagyüzemeink sehol ne panaszkodjanak a rossz minőségű szaporítóanyag miatt. Sz. E. Tervszerűen, rugalmasan Szocialista brigád a megye biztonságos vetőmag-ellátásáért