Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
ÉSZAK. MAGVARORSZAG f> 1974. nov. 10., vasárnap Kényszerű pihenőben... * ! Egy sofőr monológja — Nézze hogy füstöl! | ömlik a füst a jobb hátsó | kerékből. Bejöttem a Kili- t ántól egészen idáig: a Ka! talin utcáig. Már fenn is éreztem, hogy nem „stabil” valami ott, hátul. Az- < tán később húzni és füst tölni kezdett. Nem mertem tovább kínozni a ko- I csit. Most hoztam ki a csuklóst a kettes szemléről. Di- ' rekt szóltam a szerelőknek, amikor leadtam, hogy a jobb hátsót jól nézzék meg., Már a múlt héten is ezzel volt bajom. Akkor is így füstölt. Utána meg szétdurrant az egész. Hát azt hiszi, rendesen megcsinálták? Dehogy! Most újra így jártam! — kezdi morogva Juhász József, az MKV gépkocsivezetője. Itt vagyok „megfüröd- ve”. A múlt hónapban már nem is tudom, hányszor volt járatkimaradásom. Persze, ezzel kevesebb a „fizu” is, mert minden kiesésért hét forintot vonnak le. És még nem is az én hibámból. Mert ha véletlenül kések a munkából, és abból adódik a baj, nem szólok semmit. (Bár ilyen nem is tudom, mikor fordult elő velem.) De nemcsak az én problémám ez. Sok kocsi marad ki a szerelők miatt. Nem is mindig ők a hibásak. Ezt nem merném így egyszerűen rájuk fogni. Egy idő óta valami nem „stimmel” az anyagellátással. Kevés az alkatrész. Kénytelenek a fiúk már használt, de nem nagyon kopott szerelvényeket felújítani, „helyrepofozni”, újra beszerelni. Persze, így nem lehet rendesen dolgozni. Nekik sem jó az állandó macerálás, de nem tudnak sokat tenni. Ez van ... Állok és várom a szerencsémet. Mert hogy most műszakváltásig nem jönnek ki, az biztos. Ilyenkor már minden szerelő azon van, hogyan húzza el az időt. Mert ha most jönnek, lehet, hogy tíz perccel később végeznek, mint ahogyan lejárna a műszak. Nekem meg megy a drága idő. Már a harmadik fordulóm esik ki. Egy műszak alatt eddig huszonegy forint mínusz. Lehet, hogy még több is lesz?! Mindjárt itt a műszak vége. Plusz még két fordulót tegyen az előbbihez. Aztán mehetek haza. De várjon csak ... Mintha a mi kocsink jönne ott a híd alatt. Mi ütött ezekbe a srácokba? Csak kijöttek értem! Biztos nincs benn tartalék kocsi. A pénz így is ugrott, de legalább nem kell az egész délutánomat eltölteni a bütyköléssel. — Csakhogy itt vagytok fiúk! A káromkodást majd a váltóm folytatja. Mert, hogy mire ő következik a kocsira, még a mostani váltórendszer „kivárásai” mellett sem lesz kész, az bizonyos! V. I. A díjbeszedés gondjai Miskolcon több tízezer lakásban szolgáltat gázt a TIGÁZ. Hónapok óta mind több panasz érkezik azonban a különböző fórumokhoz a gázfogyasztás számlázása, illetve annak módja miatt. Sokan reklamálják: későn kapják meg a befizetéshez a szelvényt, a kötelezettség teljesítéséhez rövid a határidő. Létesítettek ugyan körzetenként befizetési helyeket, de ha valaki éppen a késedelmes számlakézbesítés miatt nem tud minden hó 23-ig eleget tenni kötelezettségének, a Vállalat központjába, a József Attila utcába kell bemennie, ami újabb kiadást, utazgatást jelent. A panaszosok nem nagyon értik, miért van ez ígyAZ ELŐFIZETŐ SEM ANGYAL A díjbeszedőknek ott még csak könnyű a dolguk, ahol földszintes családi házak vannak. De az új lakótelepeken, ahol minden lakóhoz be kell csengetniük, bizony éppen elég nap mint nap az emeletekre menni. S a legnagyobb bosszúság, ha senki sincs otthon. De volt arra is példa, hogy a díjbeszedőt egyszerűen kidobták, mert le akarta olvasni az óraállást és beszedni a díjat. Akad olyan ügyfél is, aki kereken megmondja: most nincs pénze, jöjjön ekkor vagy akkor. Igaz, ez még a jobbik eset, mert fizetni szeretne, csak éppen a pénze hiányzik. A legtöbb bajt azok okozzák, akik notóriusan elmaradnak a számla kiegyenlítésével. Be sem engedik a díjbeszedőt a lakásba, vagy ha igen, arra sem fizetnek. Hónapokon át... — Hosszú tortúrával tudjuk csak az ilyen előfizetőkön „bevasalni” a pénzünket — mondja Katona Zoltán, kirendeltségvezető. — Kétszeri felszólítást kell kiküldenünk, s ha erre sem reagálnak, akkor áll módunkban a tanácshoz, majd a rendőrséghez fordulni. Ez alatt eltelik újabb 3—i hónap, s akkor újra csak nem fizetnek. Hiába „hajtja be” a hatóság a pénzt, hiába kapcsoljuk ki hónapok múltán a gázt, újabb hátralék marad a közbeeső időszakra. Így aztán kezdődik minden elölről. Sokszor az egész év kevés egy-egy ilyen ügy befejezésére. ERŐFESZÍTÉSEK, GONDOK — Ami a számlázás késedelmességét illeti — magyarázzák a szakemberek —, az abból adódik, hogy nincs elegendő munkaerőnk. Jelenleg is tizenhat körzetünkből hiányzik a díjbeszedő. Az elmúlt hónapban például a körzetekben 27-en cseréltek helyet. Nem mindenki vállalja az egész napos jövésmenést, kilincselést. Egy-egy dolgozónkra 1500 —1600 számla jut. Mostanában problémákat okozott az is, hogy új számlázási rendszerre tértünk át. Gépesítettük a feldolgozást, befizetőhelyeket létesítettünk. Díjbeszedőink azonnal értesítést hagynak, ha valakit nem találnak otthon. Ennek alapján a kijelölt helyeken délutánonként, minden hónap 23-ig be lehet fizetni a díjat. Ha ez nem sikerül, még mindig marad egy lehetőség, a központi pénztár. Azt hisszük, ennyit egyetlen szolgáltató vállalat sem tesz, legalább is nem ilyen hosszú Határidővel. Az új rendszerrel megnövekedett a díjbeszedők munkája is. Ök készítik elő a gép számára a kártyákat, ami precíz, pontos munkát kíván. A hónap végén, 23- tól benn kell dolgozniuk a központban, pedig egy egész havi „talpalás” után jól jönne számukra is néhány nap pihenés ... — Tervünk, hogy felülvizsgáljuk a számlázási rendszert — mondja Katona Zoltán. — Ugyanakkor felmérjük a díjbeszedők körzeteit, beosztását. Megállapítjuk: mennyi számlát kell ahhoz kiadni, hogy időben megkapják az előfizetők. A jelenlegi befizetési módszert valószínűleg módosítjuk. A célunk mindenesetre az: minél jobb kapcsolatot kialakítani a fogyasztókkal. Sajnos, sokan elfelejtik, hogy a megkapott és előlegezett szolgáltatásokért mikor kell fizetni. Jogos a panasz, hogy a nyugdíjas és beteg embereknek messze kell jönniük, ha a helyi befizetőhelyre nem mennek időben. Ezt' is felülvizsgáljuk és igyekszünk mindenki számára megfelelő megoldást találni. VAN MEGOLDÁS Nemcsak a TIGÄZ, más vállalatok is küzdenek díj- beszedési problémákkal. Budapesten ezt sikerült megnyugtató módon rendezni. Mégpedig úgy, hogy létrehoztak egy Általános Díjbeszedési Vállalatot. Itt a dolgozók a létező összes szolgáltatásért egyszerre, a fizetési időszakokban jelentkeznek az esedékes díjakért. Nem külön-külön, esetleg naponként, egymás után. És főleg akkor, amikor a családoknál már fogytán van a pénz. Ilyenfajta módszer való ra váltására Miskolcon . készült egy tanulmány terv. Felmérték a lehet-, ségeket és keresték a mei. oldást. Aztán elcsende.^ dett minden. Hónapok iz_ semmit sem hallani ak-iz deményezésről. Pedig egyetlen, - ésszerű mego!d.e ez lenne. Csak elő keller. szetj-ni valakinek a fiókjából ezt a tervet, és érdemben is foglalkozni vele. Remélhetőleg hamarosan sor kerül rá. A fogyasztók érdekében ... Vásárhelyi István •i ! f ! í Hlilyen a hosszú műszaii a Hosszú-dűlőben? Elmondja: Tamás Ferenc traktoros — Negyvenhét esztendős vagyok. Hat és fél éve vezetek traktort, szeretem a talajmunkát, de meg kell mondanom, ilyen nehéz esztendőt még nem értem meg. Vasárnap délután kezdtük itt a munkát, ebben a 110 holdas táblában, s ha minden jól megy, egy hét alatt itt is földbe kerül a mag. Nagyon fontos, hogy időben végezzünk az őszi vetéssel. — Lámpa világánál kezdjük kora hajnalban a műszakot, és lámpa világánál fejezzük be késő este. Én reggel ötkor kelek. A feleségem elkészíti a táskába a reggelit. Aztán a deres hajnalokon elsietek a közös gazdaság gépparkjába, ahol már várnak a társaim. Itt „megetetem”, feltankolom a traktort, fölrakjuk a vetőmagot is, 90—100 zsákkal naponta, aztán „avesz” ki, a táblára. Amint látja, a sok eső hatására sáros a talaj. A sár miatt egy kicsit lassabban haladunk a munkával, mint kellene, hiszen nem gurul úgy a masina, ahogy kellene. Meg hát arra is vigyázni kell, állandóan figyelni a nyomot, hogy ne legyen csíkos a vetés. Kétszáz kilogramm vetőmagot szórunk egy holdra. Reggel hét órakor már javában dolgozunk itt, a Hosszú-dűlőben is. Aztán szinte megállás nélkül forgolódunk ebben a nagy táblában. Kilenc-tíz óra felé. amikor „etetik” a vető- gépet. én is bekapok valamit reggelire a táskából. Aztán megint vetünk. Nagvon kell hajtani. Mert a rádió mindig az esőt kínálja. Igvekszünk vele. hogy eső nélkül megússzuk a vetést, így is elég sok bajunk van, hiszen a csoroszlvára állandóan rátapad a sár, a ,.fa- rnenk” nem győzik lepiszkálni. — Mint látja,, van vagy nvolcszáz méter hosszú ez a tábla. Nem is tudom, nem is számolom, hányszor fordulunk ebédig. Akkor is csak nár percre állunk meg. Eszünk valamit, mert kívánja az ember, iszunk egy nagy kannafedő vizet, aztán folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Ilyenkpr lessük az ég alját, milyen felhők kerekednek fölénk, és azért ri- mánkodunk magunkban, Tamás Ferenc hogy meg ne csorduljanak az ég csatornái. — Késő délután szoktam csak észrevenni, hogy már fáradt vagyok. Ez a legrosz- szabb időpont, amikor a világosság a sötétséggel találkozik. Bekapcsolom a gép lámpáit, meresztem a szemem, hogy pontosan a nyomon haladjak. A minap is az a tíz valahány évvel ezelőtti szántás jutott eszembe itt, a traktor nyergében, amikor még a két lovamat, a Böslcét és a Gyurkát hajtottam az eke előtt. A Bös- ke, meg a Gyurka ... Annak idején, amikor beléptünk a közösbe, vittem magammal mind a kettőt. Már egyik sincs meg, csak Bös- kének egy utódja. Ha szerét ejthetem, úgy intézem utamat, hogy láthassam. A fiatalságom jut eszembe, meg a sok kínlódás, amikor egyéni gazda voltam. Nem hittem volna, hogy ilyen új házak nőnek ki majd itt a falu szélén, mint amilyeneket ott szemben lát. Mert ezt is mind a közösnek köszönhetjük. Mert ha fárasztó is a hosszú műszak ebben a Hosszú-dűlőben most, mégsem olyan igavonóknak való, mint annak idején egyéni koromban. Ss ma már azt is tudom, hogy ezzel a technikával, a közösség közös erőfeszítésével kivédhető a természet sok áskálódása is. Ma már tudom, hogy ha az ember csinál valamit, nem szabad kételkedni a sikerben. Valamikor régen mifelénk az a mondás járta, ami ma, vagy holnap még inkább érvényes, mint amikor megszületett. Vagyis: „Kételkedés, rossz vetés. Rossz vetés, rossz kelés. Rossz kelés, rossz növés. Rossz növés, rossz törés, vagyis betakarítás ...” Hát így indulunk mi neki minden napok hajnalán kételkedés nélkül a munkának: Mert ma már nem kételkedhetünk a földben, aki mindig hűséges. A napfényben, aki mindig dolgos. Á hóban, aki mindig meleg takaró. A májusi esőben, aki mindig magasra húzó. Az emberben, aki örökké újat alkotó. — És este, ha kiürülnek a zsákok, az üres pótkocsival lámpafénynél, megfáradva elindulunk hazafelé. Elfogyott a mag. Leteszem a gépet, meg az üres zsákokat, és a megürült aktatáskával elindulok hazafelé. Fáradt vagyok, de ez a fáradtság jó érzés. Az jár a fejemben, ma is megtettük, amit kell. •— Fél kilenc, kilencre érek haza, ahol vár a meleg víz és a meleg étel. Nézem a tévét, amíg bírom, amiben szintén azt mutatják, a szántást, a vetést, amit mi is egész nap csináltunk. A fene ezt a traktoroséletet! Nem szabadulhat az ember tőle még álmában, éjszaka sem .. Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József
