Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
1974. nov. 17., vasárnap ■9 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Viszontlátásra Miskolcon!... Vologda! fiatalok között — Szóval, hosszú volt az utazás, de megérte — mondom Tűrök Lászlónak, a KISZ Borsod megyei Bizottsága első titkárának, mielőtt bármit is mondhatott volna vologdai tapasztalatairól. A napokban ugyanis a megyei KISZ-bizottság küldöttsége az első titkár vezetésével egy hetet töltött a távoli szovjet városban, testvérmegyénk vendégeként. — Valóban messze van Miskolchoz Vologda, de olyan kedves fogadtatásban részesült delegációnk a Jávoli szovjet földön, hogy percek elteltével szinte otthon éreztük magunkat. Igazi barátokra találtunk, így nem csak kellemes, hanem nagyon hasznos napokat töltöttünk a vologdai fiatalok között. Most aztán várjuk, hogy ők is meglátogassanak bennünket. Az első találkozás — Borsod megye párt- és tanácsi vezetői már többször jártak Vologdában, s ottani küldöttség is ismerkedett megyénkkel, de úgy tudom a KISZ-eseknek ez volt az első „lépésük”. — Igen, ez volt az első személyes találkozásunk. Levélváltás már történt. Néhány héttel ezelőtt eljuttattunk egy javaslatot is az együttműködés kiépítésére. Nos, mostani találkozásunk alkalmából ezt az együttműködést megvitattuk és végeredményben hivatalosan is felvettük a kapcsolatot a Vologda megyei Komszomol- bizottsággal. S közben sűrűn telegépelt papírlapot tesz elénk mely tételesen tartalmazza a Komszomol Vologda megyei Bizottságának és a KISZ Borsod megyei Bizottságának együttműködési tervét. Ennek tulajdonképpen az a célja, — mint a dokumentumból is kitűnik —, hogy kölcsönös munkakapcsolat alakulják ki a két testvérszervezet között, hogy jobban megismerjék egymást a vo- logdai és a borsodi fiatalok. Az együttműködés formái kiterjednek a közös ifjúsági és úttörő politikai akciók szervezésére, ifjúsági tapasztalatcserékre, közös úttörő és ifjúsági építőtáborozásra, cseretáborozásra. A KISZ és a Komszomol megyei szervei kicserélik a legfontosabb írásos dokumentumaikat, sőt - szó van róla, hogy az Expressz és a Szputnyik Ifjúsági és Diákutazási Irodák terveik elkészítésénél már figyelembe veszik a két megye ifjúsági szervezeteinek kapcsolatait. Van olyan elképzelés is, hogy felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére népes vologdai Kom- szomol-delegációt * hívnak meg a borsodi fiatalok. Kutatómunka alap^zermeteklíeu — A személyes kapcsolatok, a találkozások mindig nagy jelentőségűek. Mi kettős feladattal utaztunk Vo- logdába. Egyrészt, hogy aláírjuk az együttműködési szerződést, másrészt hogy megismerkedjünk a Kam- szomol-fiatalok életével. Találkoztunk úttörőkkel, diakokkal, munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalokkal. Alck- szandrov Vasziljevnek, a Komszomol Vologda megyei Bizottsága első titkárának társaságában ellátogattunk a pártbizottságra, ahol Kornyilov elvtárs, a megyebizottság titkára és Vla- szenko elvtárs, a megyei tanács elnöke fogadott. Együtt ünnepeltünk a .vologdaiakkal november 7-én. Részt vettünk a díszünnepség programjában, a felvonuláson együtt meneteltünk a szovjet fiatalokkal. — Sokat hallani a Komszomol hazafias és honvédelmi neveléséről. — Ez minket is megragadott. Az volt a véleményünk, hogy a komszomolisták nagyszerűen felhasználják a mindennapi nevelőmunkájukban a példaképeket. Ezt Vologdában is tapasztaltuk. A Nagy Honvédő Háború és a mindennapi munka hőseit szinte személy szerint ismerik a fiatalok. Tetteik helyt kapnak az iskolai oktatásban.' Minden alapszervezet konkrét kutatómunkát folytat a hazafias nevelés egy- egy témájában és vannak úgynevezett történelmi termek. ahol tulajdonképpen szem lél tetöeszközöik, tárgyi emlékek. írásos dokumentumok, hangfelvételek, szemé- lves használati tárgyak -és filmek láthatók. — Hasonlóképpen történik a fizikai munka megbecsülésére való nevelés is. Igen nagy tisztelete, becsülete van a Szovjetunióban a munka hőseinek. Van olyan terem, ahol a hatalmas ország munkás-hétköznapjai elevenednek meg különböző szemléltetőeszközök segítségével. Itt azu- . tán az sem ritka, hogy a [ fiatalok személyesen találkoznak a szocialista munka hőseivel. Ezeken a helyeken történik a pályaválasztási tanácsadás. és hozzátehetem e tevékenységük rendkívül eredménj'es. Vologda területén a nehézipar dominál. Martinászok, kohászok beszélnek meggyőző szuggesz- tivitással a munka szépségéről, az alkotás öröméről, és a szakma megbecsüléséről, Aztán elviszik a fiatalokat a gyárba, ahol személyesen is meggyőződhetnek mindarról, amit korábban hallottak. Ez a pályaválasztási tanácsadás jól bevált. Szabad idő, jo program — Nyilván mód volt rá, hogy a borsodi küldöttség a fiatalok szabad idejének cl- j töltéséről is tájékozódjon. — A fiatalok ott is szeret- I nek szórakozni ' — mondja . Török elvtárs mosolyogva. — j Sok lehetőségük van rá. I Nagyszerűek a személyi, a tárgyi és a technikai feltété- ! lek. A cserepoveci ifjúsági há- j zat nehéz elfelejteni. Noverrr- | bér 8-án voltunk ott. A 3000 négyzetméter alapterületű létesítményben több száz fiatal szórakozott irigylésre méltó körülmények között. Azután a sportra is igen nagy gondot fordítanak. Társadalmi munkával a Komszomol kezdeményezésére nagyszerű létesítményeket építenek. Kihasználják a helyi lehetőségeket, egyszóval valóban hasznosan töltik szabad idejüket. * . Hat nap a vologdai fiatalok között nem nagy idő. Mégis értékes tapasztalatokkal, őszinte barátságok szö- vődésével jöttek haza megyénk KISZ-küldöftei. S ahogy Török László szavaiból kivettem, az egészben a legnehezebb a búcsúzás volt. Igaz, hamarosan ismét találkoznak a két megye fiataljai, mert április 4-én ide várjuk a komszomolistákat. Ezért is búcsúztak úgy: Viszontlátásra Miskolcon! Paulovits Ágoston Akikért az emberek sokasáéra dolgozott szabad idejében, üzv. Révész Lajosné, gyerekeivel bemegy otthonába — Hogy érzi magát? Az asszony az ongai tanácsháza termében ül, a gyerekei között. A többi szék még üres, a család összehúzódik, igyekezve minél kevesebb helyet elfoglalni, moccanás nélkül, csendben, valami kis ijedtséggel. A kérdésre riadt tekintet, majd sírás a válasz. És néhány bizonytalan szó. — Azt mondják, beköltözhetünk. .. Ebbe a gyönyörű házba. .. Én ilyenről soha álmodni sem... Nem is értem. .. Pár perc múltán sokféle ember érkezik. Asszonyok, / férfiak, idősebbek, fiatalok. Ünneplőben, sokuk zakóján fénylik a kiváló dolgozó jelvény és más kitüntetés. Zsong a terem, alig férünk el. A nők közül többen oda mennek a gyerekei között ülő, sehová nem tekintő asz- szonyhoz, megcsókolják, csomagokat adnak át. Mázik Ferenc, községi tanácselnök a házigazda tisztségének megfelelően kalauzolja a vendégeket, majd jókedvűen kezdi a köszöntő szavakat: L- Nem mindennapi ünnepre gyűltünk össze. .. * Az asszony pedig sírdogál. Persze más érzések szülik ezeket a könnyeket, mit például a tavalyiakat. Akkor a félelemtől, a kilálástalanság- tól fakadtak, most pedig az örömtől és talán a hihetetlenségtől. Tavaly, június 24- én jelent meg egy cikk lapunkban a nagycsaládos özv. Révész Lajosnéékról. Dülede- ző, öreg épületben lakott a tanyán, akkor kilenc gyerekével. A cikkben szocialista brigádok segítségét kértük a tető rendbehozatálához. Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattól, a BÁÉV-től, Erenyőből mentek ki szocialista brigádok, hogy rendbe hozzák a tetőt. De látták: ebben a romos épületben nem lehet élni, legjobb lenne egy új házat építeni. És megépítették. Most adták át ünnepélyesen a családnak, november 7. alkalmából. Akik még soha nem építkeztek azok is tudják, milyen sok gonddalbajjal jár egy családi ház felépítése. Még akkor is, ha van hozzá pénz, anyag. Ehhez semmi nem volt, az ég egy világon semmi. Azaz: volt jószándék. Szocialista brigádok segítőkészsége, munkája. Ez viszont mindennél erősebbnek, többnek bizonyult. Plevnyák Béla, az ÉRV Ho Sí Minh szocialista brigádjának vezetője próbálja az egybegyűltek előtt röviden ismertetni a ház felépítésének történetét. Adatokat is mond, de hozzáteszi: „Nem pontosak, csak körülbelüli adatok. Dehát nem statisztikát akartunk készíteni, haliéin házat!" Ügy tekint körül, mintha valakivel vitatkozni kellene, mert eddig bizony kellett gyakran. De most nem kell. A széksorokban ülő, másik főszervező, a mindig nyugodt, higgadt beszédű Palkovics Ferenc, az ÉRV József Attila szocialista brigádvezetője jegyzi meg halkan: „A házat viszont megépítettük.” * Meg. A ház megépült. Az ÉRV nyolc brigádjának, KISZ-íiataljainak a BAÉV Taskó Lajos kőműves. Bokor Péter ács brigádjának munkájával. Cement, fa cserép, blokk, sóder, fuvar és megannyi szükséges anyag kellett. Nehezen gyűlt össze, olykor akadozott a munka. Ilyenkor mindig segített az MSZMP Miskolc járási Bizottsága. Segített, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, az Észak-magyarországi Tégla és Cserépipari Vállalat, a parasznyai tsz, az ongai tsz, a Beton és Vasbetonipari Művek miskolci gyára, a miskolci Tüzép sa- jószentpéteri telepe, az ÉMÁSZ szikszói kirendeltsége, a Csavaripari Vállalat ongai gyáregysége, az ongai állami gazdaság, a Beton- elemgyár, a BVK, a miskolci Kárpitosipari Szövetkezet, a miskolci Bútorbolt, a miskolci, — ismert nevén — Weidlich bolt. mindenki azzal, amivel tudott. Huszonhárom szocialista brigád dolgozott vagy segített valami módon az építkezésnél. * Indulunk háznézőbe. Az egyik új utca végén emelkedik a háromszobás, nagyon szép családi ház. A kerítés is megvan, az udvaron kút. Benn, a szobák lefestve, kicsinosítva, az egyik szoba szép bútorral — szintén ajándék — berendezve. Az ajtóban a BAÉV brigádvezetője néhány biztató szó kíséreté-' ben átadja a lakáskulcsot özv. Révé-z Lajosnénak, aki mögöt ott sorakoznak a gyerekek. Az asszony áll, nézi a kulcsot, mondani akar valamit a fiatalembernek, de nehéz most itt szavakat találni, a brigádvezető pedig gyorsan odaszól a gyerekeknek: — No, befele lurkók! * Nézelődünk, bekukkantunk a szobákba, azokkal, akik építették, segítették a ház elkészültét. Az ÉRV KISZ-fia- taljai elejétől végig itt dolgoztak, néhányan most is itt nézelődnek közülük. Szabad szombatokon, vasárnapokon dolgoztak ők is, mint mindenki. — Fiúk! Szombatonként, Az új ház, melyet teljes egészében társadalmi munkában építettek meg a szocialista brigádok számos üzem, vállalat segítségével. A kép sarkában az öreg épület látható, mely egyébként már nincs meg. vasárnaponként biztosan el tudtak volna menni valami kellemes időtöltésre! — El — mondja egyikük Horváth István. — De valahogy nem lett volna ülő, amikor a többiek ide jöttek. — Szóltak volna érte? — Nem. Mindenki oda megy. ahová akar. De. amikor megtudtuk, hogy miről vpn szó, természetesen jöttünk. Más lesz azért itt a kis srácoknak! Mert. meg lehet nézni ezt a házat ugy-e? Nem egy rossz épület! Bede István 17 éves. nem is az. ÉRV-nél. hanem a Hőerőműnél dolgozik. Az édesapja az ÉRV dolgozója és amikor nem tudott eljönni segíteni, elküldte a három fiat. — Később is mindig itt voltam — mondja a fiú. — Miért? — Itt voltak a barátaim is. Én meg ne jöttem volna? Meg fel kellett építeni a házat. A gyerekeknek nagyon jó lesz itt. — Maguk hányán vannak testvérek? — Hatan. Az édesanyja is eljött, hogy megnézz.e, mit építettek a fiai, a férje. — De jól tették, hogy jöttek építkezni! Milyen jó lesz ennek a szegény asszonynak, meg a sok gyereknek. Másképpen lehet nevelni is a gyerekeket ilyen helyen. — Amikor tehettem, mentem az asszonyokhoz és biztattam őket: küldjük a férjeinket, építsék meg a házat — mondja Plevnyák Béláné. — Kórházban feküdtem, de mondtam a férjemnek, inkább ne látogasson engem, csak Segítsen annak a nagy családnak. Senkit nem szabad magára hagyni. Ha tudunk, segítsünk. Most, hogy nézem ezt a szép házát olyan boldog vagyok, mintha az envém lenne. * A gy -ekek pedig, akikért tulajdonképpen mindez történt, még óvatos tartózkodással, de azért egyre jobban nekibátorodva nézelődnek, járnak a szobákban. Tavaly kilencen voltak, ketten már elköltöztek, most heten költöznek be. A legidősebb is tizenéves, a legfiatalabbak pedig hat-hat évesek, ugyanis Marika és Ibolya ikrek — Te melyik szobát szereted Marika? — Mindet! — Én is! — Én is! — Én meg már kaptam piros pontot az iskolában, mert szépen írtam! — Bácsi tetszett látni a fotelt? Megmutatom! — Meg a csillárt! A csü- lárt én mutatom meg! Nevelve, jókedvűen beszélnek. Szépen öltözöttek gondozottak, tiszták és fénv’ő szeműek. Bizony nem nagyon lehet ráismerni a tavalyi gyerekekre. A düledezó épületnél kis vadócokként húdtak el. messziről, komoran nézték az embert és nem igen válaszoltak volna semmiért. Most az ünnepségen ők is hallottak egy sor olyan kifejezést is, amelyet még nvilván nem értenek, de talán megmaard bennük és később majd a kifejezések nemes tartalmát is megértik. Például: szocialista brigád, a Nagy Októoeri Szocialista Forradalom, a pártkongresz- szusi felajánlás, a munkások szolidaritása. Részt vett a ia- kasavatón Vincze Géza. a BAÉV vezérigazgatója is. Arra kérte az édesanyát: nevelje rendes em Derekké a gyerekeket. Hasonlókká a szocialista brigádok dolgozóihoz. Priska Tibor Laczo József \
