Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
1974. október 30., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Napirenden a issesEMafatak hefvzete a hét végi SZálÉSl» A megye egész t társadalma megmozdult és segít a hosz- szú esőzés miatt nehézzé vált betakarításban és az ár- vízvédelemben. Ilyen áldozatkészség, erőfeszítés tapasztalható a hét végi szállításban is. A MÁV Miskolci Igazgatóságtól kapott közlés szerint az elmúlt szombaton és vasárnap sok ezer tonnával több árut raktak ki a vasúti kocsikból, s rakták meg áruval e járműveket, mint a múlt év azonos időszakában, s az eredmény messze túlszárnyalja az előző hét végi ki- és berakást is. A társadalom nagy gondjának megértéséről tanúskodó példák hosszú sorát a Borsodi Szénbányák, a be- rentei szénosztályozó, s a vasutasok „hármasa” nyitja meg. Ismeretes, hogy az árvíz elsodorta az egyik hidat, s így használhatatlanná vált Kazincbarcika és Rudabánva között a vasútvonal. A termelő és szállító vállalatok dolgozói a lakosság szénellá- tása érdekében a kötélpálya meggyorsítása, valamint a szénnek a közúton való szállítása révén szombaton és vasárnap 3 ezer 200 tonna szenet szállítottak az említett területről a szénosztályozóba. A szénosztályozón pedig vasárnap külön önkéntes vállalásként 130 vasúti kocsit raktak meg a lakosságnak címzett tüzelővel. A Borsodi Ércelőkészítő Műben a kohók „eledelének” szállítását szervezték meg példamutatóan. A tervezett 7 ezer 300 tonnával szemben 7 ezer 605 tonna dúsított ércet indítottak útba a kohóüzemek felé. A bódvaszilasi kőbányában a tervezett 1700 tonnával szemben 2767 tonna anyagot raktak a vasúti kocsikba. Az árvíz befolyásolta az Özdi Kohászati Üzemek szállításait is. Az elmúlt vasárnap viszont a tervezett 3200 tonnával szemben 4600 tonna kohászati terméket raktak a vasúti kocsikba. A Lenin Kohászati Művekben pedig 6300 tonna anyag vasúti kocsiba rakását jegyezhették fel. Az árvízvédelem igénybe vette a miskolci repülőtérnél levő KOKÖV dolgozóinak munkáját is. Éppen ezért kétszeresen értékes az, hogy vasárnap a tervezett !!0-nal szemben 700 tonna anyagot raktak vasúti kocsikba, s a 150 érkezett vasúti kocsiból 140-ből rakták ki a szállított anyagot. A felvilágosítás, az ösztönzés eredményeképpen a miskolci üzemek és vállalatok közül is mind több helyen értik meg a hét végi árufogadós, a ki- és berakás szükségességét. A TÜZÉP- nek címezve 30 vasúti kocsi érkezett, ebből szombaton és vasárnap 25 kocsi üresen tovább mehetett. Példamutatónak tartják a BVM miskolci egységének hozzáállását. A vállalat dolgozói szombaton és vasárnap 20—20 vasúti kocsin érkezett árutömeget raktak ki: Ilyen szemlélettel munkálkodik a Miskolci Áruraktár Hivatal, valamint a December 4. Drótművek. A drótgyári dolgozók 8 kocsit raktak ki. Az üzem arról nevezetes, hogy itt ismeretlen a kocsiálláspénz. A Tiszai Vegyikombinátban minden valószínűség szerint a mezőgazdaság megsegítésének ügye lelkesítette az embereket. A tervezett 1100 tonna helyett 1500 tonna műtrágyát raktak vasúti kocsiba. Minden adat, tény arra utal, hogy a vállalatoknál, üzemekben és a kereskedelemben egyaránt megértették, hogy ez év ősze a hagyományosnál nagyobb erőfeszítést kíván és e szellemben cselekszenek is. Tegnap, október 29-én. kedden Miskolcon, az SZMT székházában ülést tartott a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának szervezési és kádermunka-bizottsága. A napirenden két téma szerepelt: az SZMT káderhatásköri jegyzékének módosítása és egy jelentés a Borsod megyei munkásfiatalok helyzetéről. Mindkét témakörben konstruktív vita alakult ki és számos hasznos javaslat hangzott el. A munkásfiatalok helyzetéről szóló jelentés igen aktív véleménynyilvánítást váltott ki. A felszólalók megállapították, hogy fejlődés mutatható ki a fiatalok munkakezdésének segítésében. Ünnepélyesen fogadják őket, csak a további törődésben vannak tennivalók. Eredményesen és aktívan vesznek részt fiataljaink a termelésben, a szervezeti életben, a tanulásban, a szakmai továbbképzésben. A bérezés, a keresetek alakulása is jó. A sport és kulturális munka tekintetében némi aggályok merültek fel. A pályaválasztás segítésére jó példaként hangzott el a diósgyőri Bartók Béla Mű- 1 velődési Központ fotókörének kezdeményezése. v Az LKM-ben és a DIGÉP-ben különböző szakmákról fotókat, grafikonokat és a kereseti lehetőségeket ábrázoló kimutatásokat készítenek, amelyeket az iskolákban népszerűsítenek. Ezután bejelentések hangzottak el. Az ülés elnöki tisztét Kopcsek Imre, az SZMT szervezési és káder- munka-bizottságának vezetője töltötte be. A TÜKI-ben készülő nagy teljesítményű gázégő öntvényhá- \ zának tisztítását és összeállítását Gergely István végzi. Fotó: Gallyas I így látja a traktoros: Kést Ktaett, mint máskor, tie bírni kell! Kel erős ÜUTRA trt: „kering” a Sajószentpéter felé vezető országút mentén az egyik nagy táblán. Négy- négy ekevasat mélyesztenek a földbe, amolyan 25 centiméter mélyen szántanak. A hangjuk is elárulja, hogy erőlködnek. A tábla közepén, ahol a laposban még némi víz is csillog, szinte hörögve kínlódnak a gépek, de amikor túljutnak a nehezén, ismét egyenletesebb a zúgásuk. Az egyik Dutra lassít, majd leáll. Az ekénél akad valami igazítani való, s ez segít hozzá a beszélgetéshez. A fülke ablaka mögött — talán a svájcisapka miatt — fiatalabbnak látszott Csillag János, a szirmabesenyői Béke Tsz traktorosa, aki javítgatás közben azt is elmondja, hogy 47 esztendős. — Traktorosnak éppenséggel fiatal vagyok — mondja mosolyogva —, alig 13 esztendeje ültem először erőgépre. Már akkor annyi idős voltam, mint Tóth András, a társam, aki azzal a másik Dutrával szánt, ö húsz gyesen kezdte akkoriban ... Onnan tudom, hogy sokat vagyunk együtt, s mindketten Sajóbábonyban voltunk azelőtt parasztok, azaz ott gazdálkodtunk. — Persze az is, ez is paraszti munka — folytatja —, csak így a korszerűbb, s jobb is a kereset, a megélhetés. De most, ezen az őszön nagyon-nagyon nehéz ... Napjaink «g« «■£ gyünk. Csillag János kesereg, hogy több, mint egy hónapja, a sok esőzés miatt egyre inkább „kiszorulnak” a földekről. Gépnek s embernek egyre nehezebb. Az utóbbi néhány napos száraz, szeles idő már kezdte jól szikkasztani a táblákat, s erre éjjel, meg hajnalban megint szakadt az eső. — Most mégis kijöttek szántani? — Hát persze, hogy kijöttünk, hiszen látj^, ha nehezen is, de bírja a gép. Zuhogó esőben is próbálgattuk. A fülke megvédett, csak akkor hagytuk abba, amikor elsüllyedt a gép, amikor egymást kellett kivontatnunk a tábláról. — Ma reggel is tárcsázni indultam.' Az a terület még nem bírta el a gépet. Hát kijöttem ide, Tóth Andrásnak segíteni. Ez a vetőszántás is nagyon sürgős, mert ebbe a táblába még őszi búzát kell vetni, mégpedig mielőbb. — Mennyi a napi munkaidő? — Hát hivatalosan — mondja huncut mosollyal — tíz, tizenkét óra, de amikor lehet, akkor „rövidítünk”. Persze nem a munkaidőn, hanem a pihenőidőn. Most nehezebb, mint máskor, de bírni kell... Egy napra ebből a szántásból 9 hold lenne a norma. A társam szombaton 11 holdat szántott. Most az eső után talán még nehezebb, de addig nem hagyjuk abba, amíg meg nem lesz legalább a 11 hold. Szóba kerül az éjszakai műszak lehetősége. Csillag Csillag János traktoros János szerint is nagy szükség lenne rá, Se kevés a traktoros, nincs váltótárs. — Ha éjjel-nappal mehetne minden traktor, már amikor dolgozni lehet, akkor nem lennének olyan súlyosak az őszi gondok — mondja. — De egy gépen egy ember, az csak egy ember, s bármennyire is nyújtjuk a műszakot, valamit pihenni kell, hogy másnapra is legyen erő, mert. estére bizony kezünk, lábunk elzsibbad. Aztán sietve el£g£ mert sok van még hátra abból a mára előirányzott legalább 11 holdnyi vetőszántásból. Pozsonyi Sándor (Kép: Szabados György) I • • Üzemi demokrácia „Volán módra’* W W Ösztönzés dösség a z a jelentés, amelyet a Volán 3-as számú Vállalat pártbizottsága terjesztett az MSZMP Miskolci városi Végrehajtó Bizottsága elé, 16 oldalon foglalkozott azzal, hogy a vállalatnál mit tettek eddig és mit kívánnak tenni a közeli és távolabbi jövőben az üzemi demokrácia szélesítése érdekében. A téma természeténél fogva és a jelentés egy-egy megállapítása kapcsán is érdekes, tanulságos vita bontakozott ki — pontosan húsz kérdéssel és sok-sok alkotó javaslattal. Az eszmecserét hallgatva több hozzászólásból kicsendült az, amit Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára konkrétan is megfogalmazott, a munkahelyi demokrácia aspektusából: azért, hogy egy vállalati vagy egy intézményi közösségben miként érvényesül az üzemi demokrácia, elsősorban a párttagoknak,- a kommunistáknak kell viselniük a politikai felelősséget. Most, amikor a Volán 3-as számú Vállalat jelentését oly felelősségteljesen vitatták meg a városi párt-vb tagjai, egyfajta igazolását éreztem annak, hogy a kommunistáknak, mint politikai vezető erőnek valóban mennyire nagy felelősségük van a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. E küldetésüket azonban akkor vállalhatják, ha nemcsak szőkébb környezetükben, hanem szélesebb skálán is ismerik a munkahelyi demokrácia fejlődését segítő és akadályozó erőket. Ehhez már nemcsak arra van szükség, hogy legyen jó az információ áramlása fentről lefelé és lentről felfelé, hanem arra is, hogy ezeket az információkat megfelelően értékeljék és elemezzék. S zükség van rá — s ez nagyon egyértelműen helyt kapott a Volán-pártbizottság jelentésében is —, hogy növekedjék a dolgozók aktív részvétele a gazdálkodási feladatok előkészítésében, megtervezésében, a végrehajtás irányításában és magában a végrehajtásban is. Legyen felelősségteljes véleményalkotás minden szinten a gazdasági vezetők munkáját, magatartását, a dolgozókat érintő anyagi, szociális és kulturális témákat illetően. Ez szinte rendszeresen napirenden volt azokon a vitafórumokon, amelyeket a korábbi időkben tartottak a vállalatnál. Igaz, ezeken a vitákon többségükben a belső mechanizmus gondjai, az anyagi érdekeltség kisebb-nagyobb fogyatékosságai, a termelési feladatok összehangolásának kérdései, továbbá a dolgozók szociális körülményeinek problémái kerülnek terítékre. A szakszervezet is fontos feladatának tekinti az üzemi demokrácia érvényesülését. Tevékenységével hozzájárul a munkahelyi légkör, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához, a helyi adottságok jobb kihasználásához. S mindenekelőtt állandóan szem előtt tartja a dolgozók jogos kéréseinek orvoslását, javaslataik megvalósítását. Életrevaló kezdeményezés, hogy a döntésekbe bevonják a szocialista brigádok képviselőit. Ott vannak még a főosztályvezetői értekezleten is és konkrét témákban véleményt mondanak. (Ennek azonban feltétele: készítsük is fel őket rá, hogy érdemben véleményt nyilváníthassanak.) Mindehhez magas fokú felelősségérzetre és kommunista példamutatásra van szükség. Csak akkor lehet másokkal szemben mércét állítani az üzemi demokrácia alkalmazásában is, — csakúgy, mint a mindennapi munkában, — ha magunk is megfelelünk e követelményeknek. A személyes példamutatás egyfajta erkölcsi alap. Az üzemi demokrácia helyes értelmezése sokat segíthet a formalitások visszaszorításában, a fölösleges adminisztrálga- tás megszüntetésében, a vezetők és vezetettek viszonyának kialakításában, a vezetési munkamódszerek és -stílus formálásában. Megmutatja, hogy egy-egy munkahelyért igénylik-e, vagy csak eltűrik a demokrácia lehetőségeivel élők megnyilvánulásait. Elfogadják a bírálatot, vagy az első adódó alkalommal „visszadobják a labdát”. Az üzemi demokrácia fejlesztése erkölcsi kötelessége is a kommunista kollektíváknak, hiszen' e fáradozásukban tulajdonképpen a párt politikáját képviselik és érvényesítik. Ezáltal őszintébb és nyíltabb lesz a munkahelyi légkör, mely magában hordja az eredményesebb munka feltételeit. S az ilyen légkörben föl lehet lépni — mindenfajta utólagos megtorlás nélkül — a realitások mellett az alaptalan illúziók, vagy az indokolatlan borúlátás ellen. • • SS zemi. demokrácia „Volán módra” — villant át bennem ÍJ a furcsa gondolattársítás, melynek alapja az a sajátos ” helyzet, ami egy többségében „utazó munkásokat" foglalkoztató vállalatnál tapasztalható. Ott, ahol a munkahely nem egy körülhatárolt üzemtér, hanem túlér a megye, sőt néha az ország határain is. Sajátos helyzetben, sajátos eszközökkel próbálkoznak a párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetők a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. Ennek feltétele olyan légkör megteremtése, felelősségteljes ösztönzése, amelyben az alkotó bírálatot az információáramlást lentről fölfelé is. a személyes kapcsolatokat nem , valamiféle szükséges rossznak tekintik, hanem az üzemi demokrácia szerves részének, a mindennapi munkát segítő módszernek — valós igénynek. Ezért szoktuk mondani, hogy az üzemi demokrácia hatalmi kérdés — a munkásosztály hatalmának kérdése. Paulovits Ágoston Saráfságvonat iiiit a Szovieiwiia Ma reggel a Tiszai pályaudvarról béke-barátságvonat indult Kijev—Leningrád— Moszkva útiránnyal a Szovjetunióba. A különvonaton háromszázhúsz borsodi küldött foglal helyet a megye városaiból, üzemeiből, falvai- ból, termelőszövetkezeteiből. Az IBUSZ és a Hazafias Népfront szervezésében indított különvonatok a Szovjetunió nagy ünnepeire már hagyományosak és azokon — mint ebben az esetben is — a termelő munkában kitűnt emberek vesznek részt. A borsodi különvonat utasii * számára vonzó programról gondoskodtak: ellátogatnak a történelmi nevezetességű helyekre és Moszkvában részt vesznek a november 7-i ünnepségen is. A borsodi munkásak. mezőgazdasági dolgozók küldöttei együtt vonulnak fel a moszkvaiakkal és a dísztri' nőn is helyet kapnak. A béke-barátság különvonat utasai két hétig tartózkodnak a Szovjetunióban.
