Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

1974. okt 3., csütörtök eSZAK-MAGYARORSZAG 5 A példa er ef ével A minap kedves ünnepség színhelye volt a Tiszai Vegyi- kombinát, ahol a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési megállapodás aláírásának negyedszázados évfordulója alkalmából — az országos ünnepségsorozat ke­retében — ankétot szerveztek. A részt vevő szakemberek között találtuk V. M. Olevszkijt, a szovjet GIAP (Állami Nitrogénipari Tervező Intézet) műszaki igazgatóhelyettesét, a kémiai tudományok doktorát is. A magyar—szovjet műszaki és tudományos együttműködés jelentőségét Szénási Tibor, a TVK műszaki igazgatóhelyette­se méltatta. Mindenekelőtt, az egyre bővülő magyar—szov­jet vegyipari kapcsolatok szükségességét hangsúlyozta. Mint mondotta: a Tiszai Vegyikombinát létrejötte élő példa arra, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva önzetlenül segíti a ma­gyar vegyipar fejlődését. Beszélt arról is, hogy a kombinát műtrágyagyára éppen a szovjet GIAP tervezőintézet típus­tervei alapján, túlnyomórészt szovjet szállítású gépek és be­rendezések felhasználásával épült fel. Ugyancsak a szovjet— magyar műszaki-tudományos együttműködést példázza a né­hány évvel ezelőtt elkészült etiléngyár és az újabb nagy al­kotás, az épülő olefinmű is. Az igazgatóhelyettes a továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunióban az utóbbi években épülő festékgyárakat ma­gyar berendezésekkel látják el. Ebben az együttműködésben természetesen részt vesz a Tiszai Vegyikombinát kollektívá­ja is. Több szovjet vállalat ugyanis már hosszabb idő óta számos festékipari gépet vásárol a kombináttól. Az ankéten V. M. Olevszkij nagy érdeklődéssel kísért elő­adást tartott a műtrágya- és salétromsavgyártás időszerű technológiai kérdéseiről. Többek között elmondta, hogy a szovjet vegyipar, ezen belül is a nitrogénipar, hallatlanul gyors ütemben fejlődik. Például a műtrágyatermelés jövőre az 1970. évihez képest több mint hatvan százalékkal emel­kedik. S ami még nagyon lényeges, a fejlesztés fő irányát most az évi több százezer tonnás ammónia- és salétromsav­kapacitású gyártóvonalak létrehozása képezi a Szovjetunió különböző részein. A neves szovjet szakember, aki most járt először Magyar- országon, megtekintette a kombinát főbb üzemeit, közte a szovjet GIAP intézet által tervezett nitrogénműtrágya-gyá­rat. A TVK vezetőivel folytatott beszélgetés során V. M. Olevszkij elismeréssel szólt a termelő berendezések magas műszaki színvonaláról és azokról a gazdasági sikerekről, amelyeknek az alapját a magyar—szovjet műszaki-tudomá­nyos együttműködés vetette meg. L. U Szovjet szakszervezeti dcleoávió Ozdon Mi, emberek Az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti aktíváinak vi- szontlátogatásaként kedden este öttagú szovjet delegáció érkezett Özdra. A delegáció tagjai valamennyien szak- szervezeti aktívák. A szovjet vendégeket kedden este Lé­ka Tivadar, az ÓKÜ szak- szervezeti bizottságának tit­kára fogadta. . A szovjet delegáció tagjai tegnap délelőtt megtekintet­ték a gyártörténeti bemuta­tó/ dolgozó szakcsoportok Községünkben igen ered­ményesen dolgozik a terme­lőszövetkezet, szorgalmasak a termelőszövetkezeti tagok. Ez évben is jó eredmények­ről adhatunk számot mind a növénytermesztésben és ál­lattenyésztésben, mind a kertészetben. A földeken már megkezdték munkájukat a vetőgépek. Községünkben sertéshizlalási szakcsoport működik, s igen jól dolgozik a nyulászati szakcsoport is. A tagok már az alakuló gyű­lésen tervet készítettek, s el­határozták, hoey a jövő év­ben, fóliasátrak alatt pri­mőr árukat termelnek. Nagy előnye a szakcsoportnak, hogy elnökük. Fülöp András nyugdíjas, volt tsz-agronó- mus irányítja majd a cso­port munkáját, amelyhez az áfész is megad minden se­gítséget. Kozma I.ajós Bocs tót, majd gyárlátogatáson vettek részt Pethes András vezérigazgató és Vajda Ist­ván, az ÖKÜ nagyüzemi párt­bizottsága titkárának kalauzo­lásával. T élután 3 órakor Ju- i hász György a városi párt- j bizottság első titkára fogad­ta a szovjet vendégeket, a ! város és a nagyüzem múlt­járól és jelenéről tájékoztat­ta őket. A szovjet delegáció este utazott el a fővárosba. Miskolc, Stadion u. 13. 11114. Kedves emlék volt... Nagy bánat ért szeptem­ber 25-én, szerdán. Délelőtt Nagyapám mesélte: a há­ború alatt volt olyan idő­szak, amikor heten kaptak 20 dekányi kenyeret. Akadt olyan eset is, hogy annyi sem jutott. Aztán lassan egyre fehérebb lett a „min­dennapi”, ahogy helyreállt a termelés, a rend az ország­ban. Eljutottunk a fehér, fél­fehér fokozatokig. Ma leg­alább tízféle választék van. A vasgyári pékségnél, a „gesztenyesoron” százával állnak idős emberek a sor­ban. Naponta két-három órá­kat a friss, ropogós kenyér­ért. N. K. Tapolcáról, T. B. Szirmáról, F. Gy. a Papír­gyártól, K. J.-né Bükkszent- keresztről (!) jön ide minden­nap. Hogy miért? Mert itt jobb a kenyér mint másutt. Sokan a sorbanállók közül az egész környéket ellátják. Pa- pírzsákokbam öt-hat veknit cipelnek buszon, villamoson, Lehet, hogy az otthoni cse­mege-, vagy kenyérbolt ugyanazt a sütést kapja! A főutcán, egy kapualjban fejkendős, nagy kosarat ci­pelő asszony a kukából másfél kilónyi kenyeret szed ki. Viszi haza, a malacok­nak. * A véget nem érő bérház­sor előtti pádon öreg, fáradt arcú bácsi meséli a köréje sereglő gyerekhadnak: — Tudjátok, valamikor a háború alatt, ha repesz vagy találat ért egy lovat, szama­rat, százan is szaladtunk hoz á. Ki késsel, ki egy megfent vasdarabbal. Nyúz­tuk, marcangoltuk a friss húst. A vasgyári piac csarnoká­ban a szivárvány minden színére festett arcú asszony­ság reklamál emelt hangon: — Borjúhús nincs? Miért nincs? Az a malac is satnya! Végül 2 (azaz kettő) fo­rintért kér egy kis színhúst a kiscicájának! Mögötte a sorban legalább ötvenen mél­tatlankodnak. 97 csákány munkában Termelőszövetkezetünk hat, szocialista címért versenyző Gyula bácsi még gyalog járt Hámorból a „gyárba” dolgozni. Mezítláb indultak, papírba csomagolva hónuk alatt vitték a cipőt. Kopo­gott a körmük az egykori köves kocsiúton, aztán Di­ósgyőrben egy utcai csapnál lábat mostak, felhúzták az el­nyűtt cipőket. Tömeg a buszom, műszak­váltás ideje van. Valahon­nan méltatlankodó hang: — Nem bírják megvárni a következőt ?! összetapossák a szegény nyugdíjast! Nincs válasz, csak a kö­vetkező megállóban zsörtö­lődnek az ajtónál: — Ezért tolakodott fel ta­ta? Pont váltáskor, mikor mindenki siet! Tömöttek a1 buszok, villamosok! És az öregúr nyugodt, tempós léptekkel, csendesen morgolódva beballag a kö­zeli étterembe, ebéd utáni sörét elfogyasztani... * l — Alig van délután nyo­más a harmadik emeleten. És olyan meleg a víz — aí- fektálja egy hölgy a villamo­son oda sem figyelő barát­nőjének. Ráadásul néha olyan mint a tej és pezseg a klór­tól, ihatatlan! Az édesapám, meg az anyósék is kénytele­nek demizsonnal és üveggel felpakolva órákat buszozni, hogy a Blikkből egy kis iha­tó vizet hozzanak haza. Hi­deget és kristálytisztát. Nem kell a nyomásra várni. Ott kinn nincs vízkorlátozás, vízhiány. Mindig „folyik a csap...” A Kun Béla utcai iskola melletti vízcsap a legnagyobb szárazságban, a vízkorlátozás idején is szép csendesen csörgött. Nem kellett a nyo­másra várni, órákat utazgat­ni. Helyben volt a belvá­rosban. .. Vásárhelyi István brigádja ez év áprilisában olyan felajánlást tett, hogy: a párt XI. kongresszusa tisz­teletére hétezer forint érté­kű társadalmi munkát végez az új gépműhely építésénél. E munkára szeptember 22- én korán reggel, megjelentek a brigádtagok, s elfoglalták kijelölt munkaterületüket. Hívás nélkül megjelent a labdarúgó-csapat és vezetője is — hálából az új pályáért. Alig telt el egy óra, s mór egyszerre 97 csákány szag­gatta a földet. Vidáman, jó hangulatban dolgoztak, s 180 köbméter agyagos-kavicsos földet mozgattak meg. Az elvégzett földmunka értéke 17 ezer forint. Jó érzés volt látni a lel­kesedést, hallani a viccelő­dést. élcelődést, hogy ki is fogja előbb elvégezni a reá kiszabott részt, kinek szebb a vágott falrésze, stb. Dél­tájban igaz már itt-ott meg­mutatkoztak a fáradtság je­lei, de rögtön el is múltak, amikor a vezetők ebédhez invitálták dolgozó társaikat. Az ebéd alatt, amit a nőta­nács tagjai készítettek, más­ról sem esett szó, mint dél­előtti teljesítményeik megvi­tatásáról. Az eredménynek minden lei örült. így lett a közös munkából, az összefo­gásból egyszerre öröme és haszna a termelőszövetkezeti tagoknak, alkalmazottnak és a társadalomnak. Hunyadi János Tsz dolgozói Boídogkőváralja . NAPI POSTÁNKBÓL Egy Kocsi löld iV gazdát Keres Miskolcon a III. kerületi tanácsháza előtt egy szökő­kút díszük. Gyönyörködni azonban nem lehet benne, mert mindig átalakítási mun­kákat végeznek rajta. Jó lenne, ha végre elkészülne a szökőkút és a két öltöző­nek épített bódé is eltűnne. Egy éve bosszankodom már, hogy az ablakunk alá, a parkba öntöttek egy gép­kocsi földet. Gazdája nincs, mert sem az Ingatlankezelő Vállalat, sem a parképítők nem tudnak róla. Mindenki kerülgeti a kupacot, de sen­ki nem intézkedik, hogy vagy szétszórják, vagy elvi­gyék innen. Szeretném, ha mielőbb megkerülne a földet ide szállíttató illetékes és intézkedne. Magyar László 11 óra körül a Diósgyőrből Miskolc, Tiszai pályaudvar felé tartó villamoson utazva, leszálltam a villanyrendőr­nél, s az ülésen felejtettem fekete zippzáras iraitáská- mat. Ebben volt egy Selga kisrádió, . amit 1970-ben, 10 évi vasúti szolgálatom befe­jeztével, nyugdíjazásomkor kaptam kedves kollégáimtól. Csekély fizetésű nyugdíjas, beteg ember vagyok, nagyon elkeserít, hogy eltűnt az em­lékbe kapott kisrádió. Azt remélem, jóérzésű ember ta­lálta meg, s így nem lesz re­ménytelen a kérésem, hogy azt visszajuttassa hozzám. A táskámban egyébként egy nevemre szóló levél és be­tegbiztosítási receptfüzet is volt. Boldogan megjutalmaz­nám és nagy hálára kötelez­ne az, aki értesítene, hol ve­hetnem át a kisrádióinat. Kelemen Mátyás Szikszó, Kórház u. 33. Országos vásár Miskolcon — Ezerhatszázért viheti! — Ez az utolsó ár? A kérdező, a magasabb, egy darabig mustrálgatja a süldőt, aztán meggondolja, az alacsonyabb markába csap. Megvan az egyezség. Körülöttük tarkán hullám­zik a vásárosok tömege. El­adók, vásárolni kívánók. Az eladók előtt ládák, kasok, bennük malacokkal, mellet­tük szekerek, elibefogott lo­vakkal. Országos vásár. Mis-. kolc, a hónap első szerdája. — Mennyibe kerül ez a hízó? A tulajdonos gyanakodva pislant. Komoly vevő-e a kérdező, vagy csak szemlé­lődik? — Kettőezerhárom — böki oda, még a cigarettát sem veszi ki a szájából. Aki kérdezte tovább must­rálja a hízót. Megnézi a lá­bát, megvakarja a hátát. Pont ilyet képzelhetett ott­hon, mert hamarosan meg van az, egyezség. Madzagot kötnek az alig tiltakozó ser­tés lábára, s elindulnak, megisszák az áldomást. Odébb a szarvasmarha és lóvásár. A szarvasmarha ka­rámból főleg borjak tekin­getnek ki. A sor szélén kaj­la szarvú tehén kötőfékét fogja a gazdája. Unatkozik. Kora hajnalban indulhatott, s hiába várja a vevőt. Az állat békésen kérődzik, míg gazdája egyre türelmetleneb­bül áll egyik lábáról a má­sikra. A karám hátsó felében csikókat járatnak. Foga van ma az időnek. — Meglátja, hó is lesz — mondja valaki. A karám oldalához sorba kötve állnak a lovak. A szé­lén a mezőkeresztesi terme­lőszövetkezeté. Három lovat hoztak a vásárba. — Milyen a kereslet? — Nem nagy. Itt már nin­csenek nagy vásárok — mondja az elnök. — Ki vesz ma itt lovat? Fuvarosok, egyéni gazdálkodók. Mi fő­leg külföldre adjuk el az ál­latainkat, azokat pedig nem hozzuk ide. Odébb a hivatalos helyisé­gek: állatorvos, átiró. A ki­nyitott ajtóban passzusra vá­rakoznak a régi és az új tu­lajdonosok. Az átíró csoportban öten dolgoznak. A helyiségben csend, egyetlen nyugodt szi­get a nyüzsgésben. Itt már nincs alku, türelmesen vá­rakoznak az emberek. — Mennyi jószág kelt el a mai napon? — Eddig háromszázat ír­tunk át — mondja a cso­port vezetője. — Főleg ser­tést, de akadt szarvasmarha és ló is. — Milyen a forgalom? — Talán nem szerencsés a mostani időpont — vála­szolják —, kisebb a kereslet, mint általában. 5—G00 egy- egy délelőtt, ennyi a meg­szokott. Kint azonban nem vesz­nek tudomást erről. Kötőfé­ken, kocsival, vontatóval ér­keznek az állatok. Vagy csak eladni akarnak az emberele, vásárolni nem? Ez csak az esti zárásnál derül ki. Hajdú Gábor Fotó: Szabados Sikerült a vásár. A két fiatal bika nemsokára a szekérre ke­rül, hogy új gazdája Pulitokra vigye Vásári panoráma. A fogatok és állatok tömegében ki-ki ke­resi a „portékát”. Folyik az alku a tehenekre i

Next

/
Thumbnails
Contents